Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-08 / 80. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 8. Vélemény És háttér 7 A „sündörgő és nyalakodó" politikaközeli cégek gyakran még a kedvező hátszéllel is bedőlnek Már a haverok is becsődölnek A „nemzeti tőkés osztá­lyok” képviselői újabb szinten villogtatják tehet­ségüket, már nem csak ak­kor tudnak csődbe menni, ha elzárják előlük az álla­mi pénzcsapot és a kezük­re csapnak, mert csalnak. Nem, megy ez már út köz­ben is, amikor továbbra is dől az állami pénz és tole­rálják nekik a csalást. GÁL ZSOLT Mečiar óta tudjuk, hogy a „nemzeti tőkés osztály” megte­remtése csak álca a pártközeli vállalkozók helyzetbe hozására, közpénzből. Magyarországon most a szemünk előtt zajlik va­lami nagyon hasonló folyamat: az Orbán-kormány a „nemzeti” (a gyakorlatban állami vagy ha­veri) tulajdont preferálja a kül­földivel szemben. Azt is megta­nultuk már, hogy a „nemzeti” címke mögé többnyire olyanok bújnak, akik nem tudnak meg­élni a világpiacon, kell nekik az állami megrendelés, támogatás és szabályozás. Ezért „sündö­rögnek és nyalakodnak” - Lázár János kitűnő megfogalmazását kölcsön véve - a politikai elit kö­zelében. Azt is tudjuk már, hogy az ilyen politikaközeli tőkések ál­tal vezetett vállalatok hajlamo­sak összeomlani, ha elzáródik az állami pénzcsap, ha hirtelen be kell tartani a törvényeket és a szerződéseket. így volt ez Meči­ar bukása után is: a „nemzeti tőkések” jó része a csőd szélére juttatta a rá bízott cégeket, hiá­ba kapták meg azokat szinte in­gyen. Sokszor még a rájuk sza­bott privatizációs szerződést sem tudták betartani. Magyar- országon most, az Orbán-Si- micska háború kitörése után érdekes lesz megfigyelni, mi történik a korábban állami pén­zekkel vastagon kitömött Si- micska-cégekkel (pl. Közgép, Mahir, Mezort) és médiabiroda­lommal (pl. Magyar Nemzet, Hír tévé, Lánchíd rádió). Az új, üde színfolt az, hogy most már út közben is becső­dölnek a vállalkozó haverok. Szlovákiában például az elmúlt kilenc évből több mint hétben Fico-kormány irányította az or­szágot, s ontotta az állami meg­rendeléseket Široký Váhostav- jának (meg más cégeinek), az építőipari óriás mégis csalás­gyanús restrukturalizációba menekült a fizetésképtelenség elől, de erősen inog egy másik Široký-cég, a Plastika Nitra is. Magyarországon a magyar többségi tulajdonban lévő bankrendszer Orbán egyik nagy álma. Eközben azt látjuk, hogy sorra dőlnek be a „nemzeti” pénzintézetek, csak az elmúlt másfél évben a következőek: Körmend és Vidéke, Orgovány és vidéke, Álba és Tisza takarék- szövetkezetek, a Széchenyi Ist­ván Hitelszövetkezet és a Szé­chenyi Kereskedelmi Bank (sze­gény Széchenyi...), meg a há­rom brókercég, a Buda-Cash (a hozzá tartozó DRB-csoport 4 bankjával), a Hungária és a Qu­aestor. Mind „nemzeti tulaj­donban” volt, már majdnem azt írtam, becsületes magyar embe­rek kezében... Eközben egyre nő az állami tulajdon a magyar bankszektorban, dacára annak, hogy a térségben az állami ban­kolás Csehországtól Szlovéniá­ig mindenhol katasztrófával végződött. Nem kell hozzá nagy jóste­hetség, hogy a jövőben még több haveri cég csődjét és állami cég drága megmentését várhat­juk. A „nemzetiek” közül (a nagy tőzsdei cégeket nem szá­molva) csak azok tudnak hosszabb távon túlélni, ame­lyek három irányba diverzifi­kálnak: az állami mellett a ma­gánmegrendelések, a hazai mellett a külföldi piacok és egy politikai oldal helyett a többi fe­lé is. Ez Szlovákiában eddig csak a Pentának és a J8:T-nek sikerült többé-kevésbé, a „sün- dörgők és nyalakodók” többsé­ge nem ez a kategória. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének okta­tója és a Híd frakcióvezetőjé­nek gazdasági tanácsadója Miloš Zeman cseh államfő (Ľubomír Kotrha karikatúrája MIÉRT NE MENNEK MOSZKVÁBA? HISZEN OLYAN SZEMÉLYISÉGEK LESZNEK OTT, MINT PUTYIN, KIM ĎZSONG UN VAGY FICOL JEGYZET Újra együtt! VERES ISTVÁN Igazán jólesik néha valami megnyugtatót is olvasni a sok aggasztó kül­földi és hazai hír között. Na­gyon megnyugtat például a Szlovákiai Magyarok Kerék­asztalának felhívása, amely tárgyalóasztalhoz ültetné a Híd és az MKP vezetőit, hogy egyeztessenek a 2016-os par­lamenti választások előtti együttműködésről. Megnyug­tat, mert jelzi, hogy nem fog történni semmi ebben a tekin­tetben, legfeljebb ugyanaz, mint az elmúlt öt évben, feles­leges tehát az aggodalom. A két párt homokozój a felett né­ha óvónőként elsurranó Ke­rékasztal kötelező kört tesz: afféle bölcs társadalmi szerve­zetként megpróbál egy helye­sebb utat vizionálni. Jól teszi. Közben nyilván nincs a Kerék­asztalban ember, aki elhiszi, hogy ennek értelme lenne. A Híd már ellőtte patronjait ezen a fronton: tavaly ősszel bezengte, hogy biztosan nem működik együtt az MKP-val a 2016-os választásokig, tehát innentől nincs miről.tárgyal- ni. Ők lesznek a rossz arcok. Az MKP pedig most gálánsán elmegy az egyeztetésre, hi­szen kategorikusan még nem jelentett ki semmit a választá­sok kapcsán, és hát úgy álta­lában együttműködésről tár­gyalni az nagyon pozitív do­log. Hiszen a közös jövőnkről van szó. Közben valószínűleg az MKP struktúrái pont annyi­ra kívánnak egy Híd-MKP ko­alíciót, mint a Híd szervezetei: semennyire. Nem állna ez szöges elvi ellentétben azzal, amit az elmúlt öt évben mondtak, csináltak? De. Per­sze az elvhűség és a pártérdek nem mindig alkot részhalma­zokat, de ilyesfajta politikai geometriával nem is szokás fárasztani a választókat. Lefá­radnak azok egyszerűbb dol­goktól is: lásd elmúlt öt év. Röviden: ha a pártoknak ér­dekükben állna az együtt­működés, maguk kezdemé­nyezték volna, hiszen min­denki ismer mindenkit: annak idején még ugyanabban a csapatban tengették napjaikat az obiigát 11 százalékból, amit törvényszerűen besöpör­tek négyévente. Ó, a régi szép idők, amikor még 20 magyar képviselő ült a parlamentben, az érdekérvényesítés pedig kemény volt, mint a kád széle. Szóval ennek az együttmű- ködősdinek remélhetőleg mi­nél hamarabb vége szakad, mert ha ezt kell hallgatnunk az őszi listazárásig, ismét na­gyon unatkozni fogunk. KOMMENTAR Mi köze Širokýhoz? MARIÁN LEŠKO Mivel az utóbbi időben sok szó esik a Váhostav csődjéről, a kormányfőt is megkérdezték a té­mával kapcsolatban, mire értetlenkedve azt fe­lelte : „Nem értem, mit kérdezgetnek engem Širokýról... Mi közöm nekem Širokýhoz?” Per­sze a kormányfő tudja a legjobban, mi köze van Širokýhoz, de ha már így megkérdezte, il­Az első a közös elnökjelöltjük volt 2004-ben. Široký az első pillanattól támogatta Ivan Gašparovičot, amint az kilépett a HZDS-ből és megalapította a HZD-t. A Smer elnöke néhány héttel az elnökválasztás első fordulója előtt sorakozott be Gašparovič mögé. Ez hat évvel azután történt, hogy Robert Fi- co még az SDĽ alenökeként kijelentette, hogy Mečiar vagy Gašparovič, egykutya, nincs köztük semmi különbség, és az SDL nem lép be olyan kormányba, amelyben az egyik vagy a másik lenne a kormányfő. Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy Fico Široký hatására változtatta meg véleményét Gašparovičról, de az tény, hogy megváltoztatta. Aztán itt van Ľubomír Jahnátek, aki összeköti őket - hosszú évek óta dolgozik mindkettejüknek. Mielőtt bekerült volna Fico kormányába, Široký cégeinél szerzett elévülhetetlen ér­demeket. Amikor Jahnátek a Plastika Nitra vezérigazgatója volt, Široký pedig a vezetés tagja, ismeretlen tettesek hatal­mas kárt okoztak a nyitrai cégnek. A Plastika ugyanis 62 millió koronát fizetett ki ciprusi és brit Virgin-szigeteki cégeknek, a mai napig nem tudni miért, mert a rendőrségi vizsgálat meg­állapította, hogy ezek a cégek soha semmilyen munkát nem végeztek a Plastika számára. A nyomozást végül leállították— elévülés miatt. Robert Ficónak komoly oka lehetett arra, hogy egy olyan cégmenedzsert vegyen maga mellé miniszternek, aki koráb­ban soha nem mozgolódott a Smer háza táján, és száz hozzá hasonlót lehetne találni az országban (elnézést a másik száz­tól) . Valami „nagyon fontos” személy ajánlhatta be a kor­mányba. 2010 óta tudjuk Bohumil Hanzeltől, mit mondott nekiFico, mielőtt miniszterelnök lett:, A szponzoraink jogos elvárása, hogy állami megrendeléseket és funkciókat kapja­nak“. Fico soha nem perelte be Hanzelt ezért a kijelentéséért. De ami a legkomolyabban összeköti Ficót és Širokýt, az sta­tisztikailag is bizonyítható. Amikor a Smer kormányoz, Široký cégeinek annyira jól megy, hogy a nagyvállalkozónak fan­tomcégek mögé kell bújnia, hogy valahogy takargassa üzleti sikereit. Még egy ilyen marketingkormányfőtől sem vennék be a hívei, hogy nemcsak a Váhostav, hanem a Dôvera egész­ségbiztosító fele, a Falck mentőszolgálat fele, na és a mega­nyereséges Medical Group mögött is ugyanaz az ember áll. Fi­cót annyi minden köti Širokýhoz, hogy amikor róla kérdezik, nem tehet mást, mint eljátssza az értetlenkedő kormányfőt. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa lik válaszolni. FIGYELŐ Dagad Zeman feketelistája A Kreml és az orosz kor­mánypárti újságírók megdi­csérték Miloš Zeman cseh ál­lamfőt azért, mert bezárta a prágai amerikai nagykövet előtt a Hradzsin kapuit. Bohu- slav Sobotka kormányfő vi­szont a cseh köztévének kifej­tette: hisztériás megnyilvánu­lások helyett több diplomáci­ai bölcsességet várna az el­nöktől. Jin Pehe a novinky.cz prágai hírportálon pedig epé­be mártott tollal írt glosszá- ban mutatott rá, hogy napról napra nő azon személyek száma, akikkel Zeman nem hajlandó szóba állni. Emiatt a protokollosainak egyre na­gyobb gondot okoz, hogy egy- egy fogadásra egyáltalán ki­ket hívhatnak me g. Az elnök látni sem akarja a cseh rektori testület tagjait, kerüli a miniszterelnököt és a cseh szocdem politikusokat, akik bírálni merik. Nem nyíl­nak meg a Hradzsin kapui Ka­réi Schwarzenberg előtt sem, aki az elnökválasztáson fő ve- télytársa volt. Elutasító az el­nök a cseh közrádió és köztévé vezetőivel, mert miután egy beszélgetőműsorban trágár kifejezéseket használt, egyik médium sem hajlandó élőben sugározni a beszédeit. Zárva a Hradzsin a cseh jegybank ve­zetői előtt, akik szerinte ér­telmetlenül gyengítik a koro­nát. Szóba sem jöhet egyetlen államtitkár meghívása sem, az elnök szerint mind semmi­rekellő pártkatona. Miként a prágai értelmiségiek, akik ál­landóan a megbuktatásán vagy legalább a lejáratásán tö­rik a fejüket - Zeman szerint. Egyik példaképüket, a két vi­lágháború közötti cseh publi­cisztika kimagasló személyi­ségét, Ferdinand Peroutkát azzal sározta be az államfő, hogy Hitlert dicsérte. Azóta az elnöki iroda valamennyi al­kalmazottja a könyvtárakban lázasan keresi a bizonyítékot, denem találja, (nol.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents