Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-05 / 53. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 5. www.ujszo.com PENGE Egy regény erejéig Amennyiben in médiás rés a Drága vendelinek című regény központi kérdéseivel szeretnénk indítani, úgy elsősorban - az elbeszélt történet helyett - az elbeszélhető- séget és a nyelvi megformált- ságot emelnénk ki. Egyfelől adva van egy magát mániáSánta Szilárd kritikai rovata kusan fölmentő, nagyon óvatosan fogalmazó, hárító narrátor, aki hol többes szám első személyben, hol egyes szám első személyben szólal meg, ezzel a gesztussal is vastagon aláhúzza a szerző, hogy a narrátor konstruált; másfelől a krónikásnak nevezett elbeszélő szavahihetősége többször is megkérdőjeleződik, és az olvasó azzal szembesül, hogy a történetről és Dániel Wendről, a főszereplőről való tudása és ismeretei erősen korlátozottak. Az állandóan szabadkozó krónikás fölvezetései folyamatosan emlékeztetik arra az elbizonyított olvasót, hogy kétellyel közelítsen a közreadott verzióhoz. A többszörös elbizonytalanítást szolgálja a regény helyszíne, Boroszló is. A fikcióban ezt a városállamot a „nosztalgia” nyelve teremti meg, a kronotopikus, nem egyértelmű utalások egyértelműen a fikció terébe helyezik Boroszlót. A tükörj áték révén a fiktív világ is megkettőződik, egyebek mellett ezért sem olvashatjuk a Drága vendelineket társadalmi regényként. Az írás funkcióinak eltérő megjelenése az egyik legizgalmasabb szál a regényben, valamint, az előbbitől nem függetlenül, a nyilvános, diszkurzív tér működési feltételeinek a bemutatása; a kultúra, a média, a nyomtatott sajtó, a könyvkiadás stb. állapota meghatározó eleme a városidentitásnak is. A mítoszteremtés, mítoszalkotás (vendelinek, Daniel Wend) során maga a mítoszképző nyelv is lelepleződik, mégpedig egy hömpölygő, saját burjánzását generáló, már-már parodisztikusan túlpörgetett nyelvként. Daniel Wend története túlexponált részletekből és nyelvjátékokból épül föl, motivációiról szinte semmit sem tudunk meg, identitása is homályos, elmaszatolt. A szerző azáltal, hogy a figyelmet az elbeszélés hogyanjára irányítja, és a foghíjas történetben több kiegészítést is az olvasóra bíz, elmélyült, koncentrált olvasást igénylő könyvet tett le az asztalra. Szalay Zoltán: Drága vendelinek. Kalligram, 2014. 120 oldal. Értékelés: »MMOQO RÖVIDEN Operaszínpadon a Solaris Párizs. Stanislaw Lem Solarisából készült operát mutatnak be ma Párizsban. Fudzsikura Dai zeneszerző és Tesigavara Szaburo koreográfus idegen világot teremtő alkotást, különleges hangzást és látványt ígér a közönségnek a párizsi Champs-Élysées Színházban. Az opera zenei részéről szólva Fudzsikura elmondta, azért, hogy a bolygó idegenségét meg tudják formálni, a klasszikus hangszereket egy elektronikus hangsávval egészítik ki. Egy számítógép az előadás alatt véletlen módon kiválasztja az ének pár másodperces szegmenseit, majd a hangot hagyja „röpködni” a terem falai között. Lem műve, a sci-fi irodalom klasszikusa egy élő óceánnal borított bolygóról és az azzal való emberi kapcsolatfelvételről szól. A regény számos adaptációt ihletett, köztük Andrej Tarkovszkij 1972-es és Steven Soderbergh 2002-es mozifilmjét. (MTI) Lawrence Spielberggel forgat Hollywood. Háborús fotóst játszik Jennifer Lawrence Steven Spielberg új filmjében. Az Oscar-díjas színésznő, Az éhezők viadala sztárja az It's What I Do című filmben játssza Lyn- sey Addariót. A Warner Bros. filmstúdió hétfőn szerezte meg az elismert fotós újságíró önéletrajzának filmes jogait. Adda- rio 2009-ben tagja volt a The New York Times riportercsapatának, amely a Pakisztán északi részén lévő Vazirisztánból küldött tudósításaiért Pulitzer-díjat kapott. 2011-ben egyike volt az amerikai napilap négy munkatársának, akiket Líbiában hat napon át fogságban tartottak Moammer Kadhafi egykori líbiai diktátor katonái és funkcionáriusai. (MTI) A pozsonyi Kunsthalle új kiállítása a kortárs lengyel művészet legaktuálisabb állapotáról ad képet Új médiumok, új megszólalás Olaf Brzeski: Az Árvák sorozatból (2014) Ewa Juszkiewicz: Cím nélkül (2013) A Kunsthalle - Művészetek Háza kiállítótermeiben június 28-ig látható a Művészet a fej körül című nagyszabású kiállítás, amelyen a látogató a kortárs lengyel művészet legaktuálisabb állapotáról kap képet. A tárlatot a pozsonyi intézmény a Varsói Modern Művészetek Múzeumával együttműködve rendezte. A válogatás több mint ötven művész munkáiból kínál műfajilag és tematikailag is gazdag, sokrétű anyagot. TALLÓS1 BÉLA A Művészet a fej körül című tárlat több szempontból is egyedülálló. Ez az első olyan kiállítás, amely átfogó képet nyújt a kortárs lengyel vizuális művészetről. Különböző nemzedékekhez tartozó mintegy ötven művész munkáiból válogat: egészen fiataloktól kezdve nemzetközileg ismert és elismert alkotókig. A tavaly ősszel megnyílt pozsonyi Kunsthalle életében is jelentős állomás ez a kiállítás, ugyanis ez az első olyan, helyzetfelmérő prezentáció, amellyel az intézmény a közép-európai művészetből merít. Juraj Čarný, az intézmény igazgatója, elmondta, egyik feladatuknak e közép-európai térség kortárs művészetének feltérképezését és közvetítését tartják, s azért is üdvözlésre méltó, hogy elsőként a lengyel művészetet tudják közönség elé tárni, mert a lengyel művészet a magyarral együtt már a kommunizmus idején haladóbb szellemű volt, más utat járt és előbbre tartott, mint a hazai képzőművészeti szcéna. A kiállításhoz kísérőrendezvények sorozata kapcsolódik. Azokon egyrészt a pozsonyi prezentáció lengyel kurátora, Sebastian Cichocki tart tárlat- vezetést, másrészt lengyel művészettörténészektől, művészetkritikusoktól, múzeumigazgatóktól hangzanak el olyan előadások, melyekből az érdeklődők mélyebben is megismerhetik a kortárs lengyel vizuális művészet aktuális kérdéseit. A Művészet a fej körül előzménye az a varsói kiállítás, melyet 2014 elején rendeztek a Modern Művészetek Múzeumában Mit nézünk címmel, és Lengyelországban az utóbbi évtized legjelentősebb kortárs művészeti kiállításának számított. A pozsonyi tárlat azonban nem annak a válogatásnak az ismétlése, hanem folytatása - az utóbbi pár hónapban született alkotásokból állították ösz- sze. Eválogatás ilyen módon valóban a legaktuálisabb trendeket, művészeti jelenségeket tükrözi, és a vizuális művészeti kifejezés valamennyi médiumát felsorakoztatja. Tematikai vezérmotívuma pedig a tradicionális és a modern művészet között feszülő „örök harc”. Ahogy Sebastian Cichocki kifejtette, ez az anyag „a lengyel kortárs művészet jelenlegi szellemiségét mutatja meg”. Mint mondta, a kiállítással a lengyel művészetnek azt a fájó, sajgó és beteg idegszálát szerették volna láthatóvá tenni, amely a társadalmi, szociális és politikai viszonyoktól kapja az ingereket, s azokra reagál. Maguk a művészek ezekre az ingerekre válaszolva az utóbbi időben a világ művészi modellálásának új lehetőségeivel próbálkoznak - ez is megfigyelhető a kiállításon. Vagyis az, hogy a legújabb lengyel vizuális művészet jelentős részben interdiszciplináris. Ami azt jelenti, hogy keresi az olyan utakat, melyek lehetővé teszik, hogy a vizuális művészi ábrázolás más művészeti diszciplínák - színház, mozi, kortárs tánc - formanyelvével is élni tudjon. Olyan filmekből ismerjük, mint a Mephisto, a Bizalom, a Hajnali háztetők vagy az Eldorado Andorai Péter a nemzet színésze MTl-HÍR Budapest. Andorai Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt választotta a nemzet színészének a címet viselő tizenegy művész a február elején elhunyt Bitskey Tibor helyére. Andorai Péter 1948-ban született Budapesten. 1976-ban, friss diplomásként a Nemzeti Színházhoz került, de pár hónap múlva visszatért Kecskemétre, ahol a főiskola előtt segédszínészként játszott, és ahol jobbnál jobb szerepek várták. A budapesti Várszínházba Ruszt József hívta 1978-ban, onnan a Magyar Filmgyártó Vállalathoz szerződött. Később tagja volt a József Attila Színház, a Radnóti Színház, a veszprémi, a pécsi és a szegedi színház társulatának, majd szabadúszóként dolgozott. Több mint húsz játékfilmben és közel félszáz tévéprodukcióban is láthatta a közönség, köztük olyan nevezetes alkotásokban, mint a Mephisto, a Bizalom, az Egymásra nézve, a Redl ezredes, a Csók, Anyu, a Hajnali háztetők, az Eldorádó, A legényanya, a Roncsfilm, A napfény íze, A temetetlen halott, A Nap utcai fiúk, a Simon mágus vagy Az ajtó. „Eléggé rendhagyó lehet az én díjam, mert igazából nem is a színházi alakításaim, talán inkább filmes munkáim miatt kaptam” - fogalmazott a művész. Mint mondta, sokat köszönhet Grunwalsky Ferencnek, Szabó Istvánnak, Dömölky Jánosnak és Szász Jánosnak is, akikkel komoly munkákban vehetett részt, amelyek nemzetközi sikereket is elértek. A „nemzeti tizenegy" Andorai Pétert választotta (Képarchívum) Iza Tarasewic: Eszközök, környezet (2014-2015) (Somogyi Tibor felvételei
