Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-28 / 73. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. AAÁRC1US 28. Szalon 21 MEDIATER A tudattalan újrafelfedezése Eredet: az álomban zajló akciók színtereit tudatos tervek alapján építi fel Cobb (Leonardo DiCap- rio) csapata, ám az álmodó tudattalanja népesíti be (Képarchívum) A gótikus metál szubkul­túrában elvárásként kör­vonalazódott anno, hogy a Nightwish eredeti éne­kesnője, Tarja és a With­in Temptation csillaga, Sharon együtt adjon elő valamit. Az álomfelállás létrejött, megszületett a Paradise című szám... És csalódást okozott. Vala­mi nem stimmel benne. Hiányérzetet kelt. De mi a probléma vele? H. NAGY PÉTER Távolabrról szemlélve a dol­gokat: miért tetszenek éppen azok a dallamok, amelyeket könnyedén előhívunk az a- gyunkból, és amelyektől alig tu­dunk szabadulni? Miért vonzó­dunk bizonyos típusú történe­tekhez jobban, mint másfélék­hez? Miért érdeklődünk idege­nek által kitalált világok iránt? A kérdések megválaszolhatók, ha figyelembe vesszük, hogy az al­kotásnak és a befogadásnak is vannak tudattalan komponen­sei? Talán igen... Nem Freudról lesz szó. Hanem valami sokkal érdekesebbről. Leonard Mlodi- now A tudattalan című könyvé­ből indulunk ki, majd a popkul- túra-kutatás egy lehetséges pa­radigmáját érintve az Eredet című filmről és az álmokból épí­tett világokról ejtünk néhány szót. Vezérfonalunka kétlépcsős agymodelllesz. A Pepsi-paradoxon Kezdjük egy népszerű példá­val. Sokáig Pepsi-paradoxon- ként emlegették azt a jelensé­get, hogy a Pepsi a vaktesztek­ben rendre legyőzi a Coca-Co- lát. Vagyis, ha az emberek nem tudják, mit isznak, akkor a Pep- sit, ha tudják, akkor a Coca-Co- lát részesítik előnyben. A ma­gyarázat a márkanév hatásában keresendő. Kutatók bebizonyí­tották, hogy az agy egyik régiója a székhelye azoknak a jóleső ér­zéseknek, amelyeket akkor ér­zünk, amikor egy ismert már­kanévvel ellátott termékre gondolunk. Ez a terület önkén­telenül befolyásolja a dönté­sünket, s ha kikapcsoljuk, a pa­radoxon megszűnik, „A lényeg az- fogalmazza meg Mlodinow -, hogy ami az italokra és a már­kákra igaz, azigazavilágrólmás módon szerzett tapasztalataink­ra is. Az élet közvetlen, explicit jellemzői (ebben az esetben az ivás) és a közvetett, implicit jel­lemzők (esetünkben az ár vagy a márkanév) egymással szövet­kezve hozzák létre az elménkben kialakuló tapasztalást (az ízt). A kulcsszó ebben az esetben a »lét­rehozzák«. Agyunk nem egy­szerűen csak rögzíti az ízt vagy az egyéb érzékeléseket, hanem lét­rehozza azokat. ” Belátható te­hát, hogy tudatosnak tűnő dön­téseink valójában tudattalan tényezőkön nyugszanak, pon­tosabban: a tudattalan hatással van arra, milyen ítéletet alko­tunk az adott információról. Kétlépcsős játéktér Mlodinow könyve lényegé­ben ennek a megállapításnak a következményeivel néz szem­be, sok-sok példán keresztül bi­zonyítva, hogy az általunk ér­zékelt világ az elme tudattalan jelfeldolgozó munkájának tu­lajdonítható. Agyunk automa­tikusan figyelembe veszi akara­tunkat, álmainkat és vágyain­kat, tudatalatti szinten kisimítja a tökéletlenségeket. Döntése­inknek ez a kétlépcsős játéktér az eredője. Mivel mindennek számos társadalmi-kulturális vonatkozása van, érdemes egy pillantást vetnünk a popkultú- ra-kutatás egyik szeletére. A freudista motívumelemzés és a pszichobiográfia a 20. szá­zadban meghódította a művé­szetértelmezés terepét. A Mlo­dinow könyvében foglaltak fé­nyében viszont nőhet azon ér­telmezések elismertsége, me­lyek - akár önkéntelenül is - támogatják a tudattalan újrade­finiálását. Ezek közé tartozik Fredric Jameson A posztmo­dern, avagy a kései kapitaliz­mus kulturális logikája című könyve, amely számos ponton néz szembe a tudattalanról ki­alakult képpel (pl. a fotózás vagy a mélységélesség kap­csán). Jameson szerint a freu­dista örökség azért gátolja a je­lenség megértését, mert a tu­dattalan átkódolása szándékos viselkedéssé eltünteti annak tényleges jelentőségét, míg ez a hagyomány jeleket talál ott, ahol korábban véletlenek vol­tak, vagyis a véletlent a tudat ki­terjedéseként kezeli. A könyv­ben található elemzések közül kiemelendő itt a Philip K. Dick Kizökkent idő című regényéről szóló rész, melyben Jameson kimutatja, hogy a szóban forgó mű a tudattalanra épülő ki­zsákmányolást, a gyermeki reg­ressziót tematizálja, s mindez tudattalan vágyakozásként fogható fel a kisvárosi utópia iránt (a vadnyugati hagyomá­nyoknak megfelelően). Az újabb könyvek közül Da­vid Batchelor Chromophobia című munkáját emelnénk ki, amely a színek iránti érzékeny­ség (legyen az vonzódás vagy az ellenkezője) mentén tárgyalja a kultúra számos fejleményét (például miért lényeges, hogy Ahab kapitány fehér színű bál­nát üldöz stb.). De térjünk vissza Dickhez egy újabb izgalmas jelenség erejéig. Mlodinow fent említett könyvében a kultikus sci-fi- szerző Emlékárusítás nagyban és kicsiben című novellájáról (melyből a Total Recall forga­tókönyve készült) a következő­ket mondja: „A történet kezde­tén egy ember azzal a kéréssel fordul egy ezzel foglalkozó cég­hez, hogy ültessék be az agyába egy izgalmas Mars-utazás emlé­két. Azóta kiderült, korántsem olyan nehéz egyszerű hamis em­lékeket beültetni valakinek az agyába, mint ahogyan azt Dick elképzelte, még csak bonyolult berendezések sem szükségesek hozzá. Különösen könnyű beül­tetni a feltételezetten nagyon ré­gen történt események emlékét. Lehet, hogy nem tudunk senkit meggyőzni arról, hogy a Marson járt, de a kutatások bebizonyí­tották, hogy ha gyermekünk fantáziájában mondjuk egy hő­légballonnal tett utazás él ak­kor az emlékei között elhelyez­hető ez az emlék anélkül, hogy ez különösebb erőfeszítésbe kerülne vagy hogy megzavarnánk a tény­leges tapasztalatait.” Álom a köbön A tudattalan kutatása során bebizonyosodott tehát, hogy fiktív emlékek beültetése na­gyon is lehetséges, hiszen az emlékezet működése sem von­ható ki a kétlépcsős agymodell alól, a tudattalan elősegítheti az ilyen jellegű emlékképződést. Kinek ne jutna eszébe erről azonnal az Eredet című film, melynek szédületes akciósoro­zata az incepcióra, az emlékbe­ültetés folyamatára épül? Egy üzletember, Saito (Ken Wata- nabe) azzal bízza meg Cobbot (Leonardo DiCaprio), hogy ve- télytársa fiának, ifjabb Robert Fischernek ültesse be az agyába azt a gondolatot, hogy apja ha­lála után fel kell darabolnia a vállalatot. A feladat nem könnyű, le kell hatolni az álmok mélyrétegeibe, az apa-fiú kap­csolatig. Cobb és társa, Arthur felállít egy profi csapatot, s fel­készülnek az akcióra. A terv szerint három álomszintet ge­nerálnak (álom az álomban, az álomban), s a harmadikban hajtják végre a beültetést. Arra apellálnak tehát, hogy Fischer elméjében befolyásolhatják a tudatos és a tudattalan közti kapcsolatot. A különleges álomterekben és Escher-féle hurkokban ját­szódó történet egyetlen ide vá­gó mozzanatára utalnánk vége­zetül. Cobb és csapata akcióját lépten-nyomon megzavarja va­lami, egy árny, az extraktor fe­lesége, Mai (Marion Cotillard), aki egy gondolat beültetése kö­vetkeztében a realitást álomnak vélte (és fordítva), s azért lett öngyilkos, mert úgy gondolta, ezzel felébred a hosszan tartó álomból. Bár Cobb emlékszik Maira, tudatosan is felidézheti, a nő mégis a legváratlanabb he­lyeken képes megjelenni, ily módon kapcsolatban lehet a fő­hőstudattalanjával is. Tehát az álomban zajló akciók színtereit tudatos tervek alapján építi fel a csapat építésze, Ariadné (Ellen Page), ám az álmodó tudatta­lanja népesíti be azokat. Ez a megoldás meghosszabbítható a nézőtér felé is, a film mintegy mozgósítja a befogadó képzelő­erejének rejtett tartalmait, de mindig marad valami megma­gyarázhatatlan, ami soha nem számolódik fel teljesen... A tu­datalatti elérhetetlenségét e- zért nem tekinthetjük valamifé­le védekező mechanizmusnak, ahogy kórosnak sem. Éppen el­lenkezőleg, Mlodinow nyomán teljesen normálisnak kell tarta­nunk. Nehéz persze elfogadni a tényt, mely szerint viselkedé­sünk nagy részének nem ismer­jük az okát, mégis meg kell ba­rátkoznunk a gondolattal. A- hogy az Eredetben láthatjuk Mai közvetítésével: álombéli és reális világunk egyaránt a tu­dattalanunk terméke. Öt új lemez a táncháztalálkozóra Budapest. Öt új lemez jelent meg a Fonó Budai Zeneház gon­dozásában a hétvégén zajló XXXIV. Országos Táncháztalálko­zó és Kirakodóvásárra időzítve. Új albumot készített a Góbé zenekar Ez van! címmel, Korpás Éva pedig A pozsonyi sétaté­ren címmel gyereklemezt jelentetett meg. ifj. Fodor Sándor „Neti” Szegelet című albuma a Buda Folk Band tagjainak közreműködésével készült. A Fokos zenekar Kiskoromtól nagykoromig című CD-jén nemcsak tamburamuzsikát, hanem felvidéki, kis-magyarországi és erdélyi népzenét is játszik. Pa­rasztünnep címmel pedig Brasnyó Antal, Molnár Miklós, Mes­ter László és Szabó Csobán Gergely készített közös albumot. A Fonó Budai Zeneházban a Halljunk szót című koncerttel és „előtáncházzal” tegnap este megkezdődött a XXXIV. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár, amely vasárnapig csak­nem 2500 közreműködővel várja az érdeklődőket az esemény fő helyszínén, a budapesti Papp László Sportarénában. (MTI) LAPSZELRE Egy a jelszónk: tartós fogyasztás P1NKHAMMER RUDOLF A magyar kormányzat kommunikációjánákfő to- pikja az utóbbi hetekben a boltok vasárnapi nyitva/zárva tartása volt. Az ellenzék is erről beszélt ter­mészetesen, hiszen rengeteg ponton volt támadható a törvény. Hiányzó, majd megkerülő többmilliós hatás- tanulmányok, amelyekpont a zárva tartás ellen szólnak, széleskörű, bár nem túl heves társadalmi ellenkezés, sorol­hatnánk. Szóvalmostezaz aktuális nemzeti gumicsont. Ennek a hisztériának muta­tott görbe tükröt Weiler Pé­ter képzőművész. Az első va­sárnapon, amikor hatósági­lag tilos volt akiskereske­delmi tevékenység (kivéve a kisebb, családi élelmiszerüz­letek, nemzeti dohányboltok, pékségek, zöldségesek, pia­cok, illetve egyedi kormány­zati elbírálás alapján gya­korlatilag bármilyen bolt), a művész egy üde perfor- mansszaljelentkezett. Egy tűzpiros veterán BMW hátul­jából hatos pakk ásványvi­zet, családi kiszerelésű wc- papírt, valamint saját fest­ményét árulta, amelyen egy nő egy tűzpiros BMW hátul­jából tartósélelmiszertárul. A kocsi csomagtartóján táb­la: Vasárnap is nyitva. Mindez egy szupermarket üres parkolójának közepén történik; legalábbis az élet­ben, de gyaníthatóan a képen is. Gondolhatnánk, hogy ez ol­csó önmarketing; reklámfo­gás, mellyel a művész a min­denkit érdeklő téma szélár­nyékában igyekszik előbbre jutni, feltűnőbbé válni. Nos, a cégvezetőként évek óta sikeres Weiler esetében erről nemigen lehet szó. (Mennyibekerülhet egy veterán ?) Aperformansz remekül helyére teszi a bolt- bezárás-hisztit: megmutatja, hogy vásárolhatunk, ha aka­runk. Szinte bárhol, szinte bármit. Klotyópapírtvagy művészetet is, attólfüggően, hogy mire van égető szüksé­günk. Nem is kell sokkal meszszebbre mennünk, mint korábban. Az akció ugyan­akkor megidézi a kilencvenes évekpiacos-zöldségesmercis időszakát, ami különösen ak­tuális, hiszen bizonyos terü­letekre lassan kezd visszaszi­várogni ez a fajta szürkegaz­daság. Weiler komplex kritikája re­mekül rámutat arra, hogy a zárva tartásról szóló vita je­lenleg elég primer szinten zajlik, és kábé arról szól, hogy melyik nap vehetünk legáli­san wc-papírtegyjónagy áruházban. Pont azon a szin­ten, amit a politikai szerep­lők erre a diskurzusra kije­löltek. (Képarchívum SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents