Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-28 / 73. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 28. Vélemény és háttér 7 A környezetvédelem kérdése Szlovákiában még mindig nem téma A klímaváltozás itt van A Szlovák Meteorológiai Intézet kimutatása szerint rekord meleg volt a tavalyi év. Ez önmagában nem lenne olyan nagy dolog, de az adatok alapján a szokásos ingadozásnál komolyabb a helyzet. RAVASZ ÁBEL Az intézet adatai szerint az 1960 és 1991 közötti átlaghő­mérsékletnél 2,6 fokkal maga­sabb volt a tavalyi. Ha tetszik, ha nem, itt a klímaváltozás. Ebből a perspektívából nézve különösen szomorú, hogy vál­tozatlanul késlekedik az egysé­ges nemzetközi fellépés. Bár az USA - amely az egyik legfonto­sabb nemzetközi szereplő a klí­maváltozás kapcsán is - az utóbbi időben tett néhány lé­pést a helyes irányba, felvállalt néhány plusz kötelezettséget, az országban változatlanul nincs a dologgal kapcsolatban politikai konszenzus. Épp a napokban jelentette be elnökjelöltségét Ted Cruz re­publikánus szenátor, aki a klí­maváltozásban „hívőket” azok­kal helyezte párhuzamba, akik anno azt hirdették, hogy a Föl­dünk lapos. Mármint, hogy mindkét csoport megtévesztett és balga. Cruz ráadásul nem­csak a saját véleményét fejezte ki ezzel, hanem a szavazók egy jelentős hányadáét is. Hiába van a tudósok között gyakorlati­lag teljes konszenzus az éghaj­latváltozással kapcsolatban, néhány hangos ellenaktivista képes megtéveszteni az állam­polgárok jelentős részét. És ak­kor nem szóltunk arról, hogy az olyan nagy, fejlődő országok, mint India és Kína, belátható időn belül biztosan nem fogják csökkenteni ökológiai lábnyo­mukat, sőt. Mit jelent ez a régiónkra néz­ve? Egyrészt a változó átlaghő- mérséldet már középtávon fe­nyegeti a mezőgazdasági ter­melés jelenlegi struktúráját. A hagyományosan termesztett növények kiszorulhatnak, és új fajtákra kell átállni. Másrészt a klímaváltozás nem egyszerűen hőmérséklet-változás: kiszá­míthatatlanabbá teszi az időjá­rást, egyre gyakoribbá válhat­nak az itt extrémnek tűnő, a trópusokon viszont megszokott időjárási viszonyok. Télen pe­dig a szokatlanul heves hóviha­rok, amelyek a melegebb klíma ellenére beköszöntenek. Mindeközben a „zöldkérdés” Szlovákiában még mindig nem téma. Zöld párt a parlamentbe nem jutott be még soha, a kör­nyezetvédelmi minisztérium pénzpumpa hírében áll, az or­szág részt vesz az emissziós biz­niszben. Bár Szlovákia nem tar­tozik a legnagyobb ludasok közé a klímaváltozás előidézésében, de az ellene harcolók közt sem jár élen. S amíg a lakosságnak ez a téma nem fontos, addig aligha foglalkoznak vele a politikusok. Ideje lenne ráébredni: az, hogy az időjárás szempontjából ilyen ,jó dolgunk van”, szerencsés adottság, de nincs rá örökös ga­rancia. Addig kell elkezdeni fog­lalkozni a körülmények meg­óvásának lehetőségeivel, amíg nem késő. Persze nem bánom én, ha dús, érett narancsokat szedhetek a kert végében, csak jó lenne, ha közben a megválto­zott időjárás miatt nem kellene alapjaiban átalakítani a meg­szokott életformánkat. Jeruzsálem nem cáfolja, csak nem ismeri be, hogy nukleáris fegyvere van - ez az elrettentés része Az izraeli atomprogram nyílt titkai MTl-HÁTTÉR Izrael hivatalosan soha nem ismerte el, hogy atomfegyve­rekkel rendelkezik, de kém­ügyek és médiakiszivárogtatá­sok nyomán nyílt titok, hogy ön­védelmi arzenáljának meghatá­rozó szereplői a nukleáris elret­tentőeszközök. Az Egyesült Államok a közel­múltban példátlan lépéssel fel­oldotta a titkosítását egy 1987-es jelentésnek, amely be­pillantást enged az izraeli atom­fegyverprogramba. A dokumen­tum szerint Izraelben már a nyolcvanas években képesek voltak az atombombánál ezer­szer nagyobb hatóerejű fegyver elkészítésére. Dimóna, a Negev-sivatagban lévő kisváros határában húzták fel a Negevi Atomkutató Köz­pontot. Az izraeli közvélemény Simon Peresz érdemének tekinti a hivatalosan nukleáris kutató­helynek is nevezett atomléte­sítményt. AJediótAhronótcímű újságnak tavaly adott interjújá­ban az exelnök. „Ben Gurion, az ország első miniszterelnöke hitt az atomenergiában. Először Amerikától próbáltunk szerezni egy reaktort, de ők azt mondták, hogy felügyelet nélkül nem tárgyalnak.” Ekkor Dwight Eisenhower amerikai elnök ajánlatára egy kisebb, orvosi célokra izotópo­kat előállító reaktort hoztak lét­re Jeruzsálem mellett, a jelenleg is működő Nahal Szorek telepet. „Mivel elleneztük az ellenőrzést, egy másik reaktort is felépítet­tünk Dimónában a franciákkal” - emlékezett Peresz, akinek sza­vaiból kiderült, hogy megvesz­tegetéssel született a francia üz­let. „Volt egy Stephen nevű len­gyel ügynökünk Párizsban, aki tíz százalékot kért a közvetíté­sért. Mondtam neki, hogy tíz az sok, szegény ország vagyunk. Azt mondta, nem neki kell, egy kormányhivatalnok kéri, és megadta a nevét. Felhívtam ezt az embert, bemutatkoztam. El­kezdtük az együttműködést” - mesélte Peresz. A dimónai reaktor első üze­meltetőit a haifai Technion műegyetem végzős diákjaiból verbuválták, akiket Franciaor­szágban képeztek ki gyorstalpa­lótanfolyamon. Az atomfegyver állítólagos előállításáról először Mordehai Vanunu volt technikus számolt be 1986-ban a brit médiában. Vanunu közreadott a dimónai létesítményben titokban készí­tett 57 fényképet, s részletesen beszámolt a munkáról. Akkori­ban évi harminc kilogramm plu­tónium készítésére lehetett al­kalmas a reaktor, amiből elvileg százötven nukleáris fegyvert le­hetettelőállítani. Később a Moszad titkosszol­gálat egyik ügynöke Olaszor­szágba csábította Vanunut, ott elrabolták, és Izraelbe szállítot­ták. Izraelben tizennyolc évet töltött börtönben, ebből tizen­egyet magánzárkában. Jeruzsá­lem az atomlétesítmény felépí­tését nem cáfolja, de nem is erő­síti meg, hogy atomfegyvereket képes létrehozni. „ Peresz ezzel kapcsolatban fel­idézte Amr Músza egyiptomi külügyminiszterrel folytatott beszélgetését. A reaktor megte­kintésére vonatkozó kérését az­zal hárította el, hogy „ha élvin­ném Dimónába, és rájönne, hogy nincs ott semmi, akkor már nem félne tőlem. Megbolondul­tam? Azt akarom, hogy továbbra is féljen tőlem, ez a legjobb elrettentés”. Geopolitikai helyzetében a nyolcmilliós Izrael számára lét­kérdés, hogy fenntartsa elret- tentési képességét, amelyben kulcsszerepet játszik az atom­fegyver elvi birtoklása. Tel-Aviv álláspontja szerint „nem Izrael lesz az első ország a Közel-Kele­ten, amely hivatalosan beismeri atomfegyver birtoklását”. De ha létében fenyegető csapás érné az országot, elrettentésként létezik a „Sámson-opció” elnevezésű iz­raeli nukleáris doktrína. VENDEGKOMMENTAR Brókeridők NAGY IVAN ZSOLT Történetecske a 25 éve szabad/demokratikus/ jogállami Magyarországról Ön mire gondolna, ha azt hallaná, hogy egy, a gyanú szerint 150 milliárd (!) forintnyi álköt­vényt kibocsátó brókercég vezére egyszer csak úgy dönt: átadja a vezérigazgatói posztot egy nyolc osztályt végzett, büntetett előéletű, korábban közmun­kásként dolgozó ismeretlennek? Kevésnek gondolja az információt? Akkor mondunk még egy­két apróságot. Történikez a vezérváltás (amiről egyébként, amikor kiderült, a korábbi vezérigazgató közölte, hogy vissza az egész, és hogy ő nem is tudta, ki az az ember, akinek a sokk­sok milliárdot forgató cégét csak úgy átadta!) jogszerűen, ám mégis nagyon nagy csöndben. És miközben a brókercég ép­pen omlik össze, irodái előtt hosszú sorokban állnak a befek­tetők, akik még hinni akarják, hogy visszakapják a pénzüket, de már pontosan tudják: ott és akkor biztos nem, és a jövőben is csak talán, illetve részben. Ennyi is kevés? Oké, van még. Az említett brókercégvezér köz­ismerten jóban van a magyar külügyminiszterrel, akiről állító­lag a már kitört botrány kellős közepén azt mondta, megkere­si, és ő segíteni fog. Egyes hírek szerint írt is levelet neki, bár ezt a tárca tagadja. A miniszterelnök azonban azt nem, hogy ő bizony kapott levelet az üzletembertől. És hát ismerték ők is egymást, ha más nem, ott a nagy kapocs: a foci. Az üzletem­bernek van egy klubja és egy stadionja (Győr), tagja volt (köz­ben lemondott) a labdarúgó-szövetség vezetésének, sőt, VIP- széke van a felcsúti Pancho Arénában is, ami ugyebár Orbán Viktor háza kertjének végében áll, és szívügye a kormányfő­nek. Szóval, nem idegenek, na. Kissé kusza amúgy a dolog, és összecsúsznak az idősíkok: ki mikor írt, és ki mit lépett erre, illetve ettől függetlenül? Az mindenesetre tény, hogy a kormányfő még a cég összeomlása, illetve az öncsőd bejelentése előtt elrendeli az állam pénzének kivételét a brókerháztól, és hát pont a külügy egyik cége az, amelyik 3,8 milliárd forintot ki is vesz (sokak szerint ezzel végleg lelökve a céget a szakadék széléről, bár a csőd aligha­nem e nélkül is bekövetkezett volna). Innen kezdve a vita már arról zajlik, vajon volt-e a kormány­főnek, illetve a kabinetnek olyan információja, amit az átlag­ember, pláne az átlagbefektető nem tudhatott, így utóbbinak - szemben az állami cégekkel - esélye sem volt menekülni. Azaz: mondható-e az, hogy a kormány, netán maga a minisz­terelnök esetében felvetődik a bennfentes kereskedés gyanú­ja? (Az ellenzék szerint nyilván igen, a kormány szerint sem­miképpen, csupán az egészséges életösztön működött.) Fene se tudja, kiderül-e valamikor, mit tudott a miniszterel­nök. Az azonban megint egy újabb - és megintcsak nem apró - mozzanat, hogy miközben Magyarországon a rendőrség en­nél sokkal kisebb horderejű ügyeknél is jóformán órák alatt megjelenik az érintett cégnél, lefoglal mindent, ami bizonyí­téklehet, illetve viszi kihallgatni az érintett vezetőt, jelen esetben két és fél hét, majdnem 20 nap telt el az öncsőd beje­lentése után, mire ez megtörtént! Szóval? Ön tehát mire gondol, ha ezt így összerakja? Egyébként e héten volt kereken 25 éve, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon szabad, demokratikus választásokat tartottak. Felidéztünk sok emléket, nézegettünk plakátokat, olvastunk programokat, hallgattunk negyedszázados inter­júkat arról, milyen országot képzeltek el és ígértek politiku­sok, gondolkodók, és milyeneket vártunk mi. A fenti történet egyikben sem szerepelt. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Fordulat a Nyemcov-ügyben Egy szemtanú szerint egé­szen más testalkata volt Bor­isz Nyemcov orosz ellenzéki politikus gyilkosának, mint annak a személynek, akit a hatóságok gyanúsítanak - ír­ta a Kommerszant című orosz napilap. A Jevgenyijként említett, 27 éves férfi a gyilkosság után csak a hátát látta egy elsiető embernek - a gyil­kosság elkövetőjének. Le­írása szerint közepesen ma­gas, vékony, sötét, talán hul­lámos hajú férfi volt, a rajta lévő kék farmer és a kapuc­nis pulóver is túl nagynak tűnt rá. Ez a leírás nem illik a Nyemcov megölésével gya­núsított Zaúr Dadajevre: a volt csecsen belügyi katona szinte óriás termetű, sportos alkat. A szemtanú vallomását a védelem arra akarja fel­használni, hogy bebizo­nyítsa Zaúr Dadajev ártat­lanságát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents