Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-27 / 72. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 27. Vélemény És háttér 7 A jogbiztonság hiánya és a mérhetetlen korrupció a legriasztóbb Szlovákiában Megrögzött rendszerváltók Képzeljünk el egyfoci- meccset, amelyen ötpercenkéntváltják egymásta bírók, s attól függően, hogy melyik csapat áll hozzájuk közelebb, pályára lépéskor az összes szabályt megváltoztatják, sőt, ha nem az elképzeléseik szerint alakul a mérkőzés, sajátszabályai- katis módosítják. MOLNÁR IVÁN A játékosok már azt sem tudnák, hogy éppen belerúghatnak- e a labdába. Őrültség? Igen. Szlovákia azonban a rendszer- váltás óta eltelt negyedszázadban pontosan így működik, és a nyugdíjrendszer körül az elmúlt hetekben kialakult káosz ennek akicsúcsosodása. Az ellenzéki pártok jogosan vetik a Fico-kormány szemére, hogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos módosításai teljes káoszhoz vezetnek, hiszen a második pillérben levő pénztártagoknak úgy kell választaniuk az egy- és a kétpilléres nyugdíj- rendszer közül, hogy a kormánypárt menet közben módosítja a szabályokat. így szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik annak eldöntése, hogy kinek éri meg maradni, és ki lépjen ki a második pillérből. A nyugdíjrendszer körüli káosz azonban csak a jéghegy csúcsa, s a kialakult helyzetért nem csupán a jelenlegi kormánypárt a felelős. Hogy a szlovákiai politikusok és politikai pártok mentalitását megértsük, az 1989 utáni évekbe kell visszatérnünk. A rendszerváltás során rendkívül rövid idő alatt rengeteg új jogszabályt kellett hozni, hogy kiépüljön a működő piacgazdaság. A rendszerváltó parlamenti politikusok hozzászoktak, hogy egy éjjel-nappal működő törvénygyárban dolgoznak, ahol csak az számít, ki mennyi új jogszabállyal áll elő. A rendszerváltás kezdetén ennek meg is volt a lét- jogosultsága, a politikusok azonban később sem voltak képesek átállni a normál üzemmódra, így minden egyes kormányváltásra úgy tekintenek, mint egy új rendszerváltásra, amely során az előző kormány által hozott összes törvényt meg kell változtatni. E tekintetben nincs különbség a jelenlegi kormánypárt és az ellenzék között, minden politikai párt felelős a kialakult helyzetért, hiszen hatalomra lépésükkor fenekestül felforgatják az előző kormány által kidolgozott rendszert. A lakosság nagy része már hozzászokott ehhez, talán még azt is gondolhatja, hogy ez a normális. De akik nem a szlovákiai rendszerváltó politikusokon szocializálódtak, csak tátják a szájukat, és nagy ívben elkerülik Szlovákiát. A külföldi kereskedelmi kamarák szlovákiai képviseletei által e héten közzétett elemzés szerint a külföldi beruházók a jogbiztonság hiányát tartják Szlovákia egyik legnagyobb hátrányának. Nehéz ugyanis olyan helyen biztos üzleti tervet készíteni, ahol folyamatosan változnak a jogszabályok, és ahol a politikai pártokat a mögöttük álló vállalkozói csoportok irányítják. A jog- biztonság hiánya és a mérhetetlen korrupció elriasztja a beruházókat, így nem csoda, hogy Szlovákia már emberemlékezet óta a legnagyobb munkanélküliséggel küszködő országok közé tartozik az Európai Unióban. A rendszerváltó hullámvasúttól megtáltosodott politikusokat azonban ez nem túlzottan izgatja, hiszen nekik biztos munkájuk van, és ha ki is penderítjük őket a parlamentből, megélhetést biztosítanak nekik az őket irányító vállalkozói csoportok. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Rend a lelke a gépnek LAMPL ZSUZSANNA a Korábbi főnököm, az irodalomtudományban nagy kopo- nya, esküdt ellensége a számítógépeknek. Amikor csaknem húsz évvel az első személyi számítógép megjelenése után a mi tanszékünk is kapott pécéket, csupa hatalmas szürke duruzsoló dobozt a hozzávaló bumfordi monitorokkal, amelyek elfoglalták a széles íróasztalok felét, mindenki örült, hogy milyen ügyes kicsi gépeink vannak. Ő duzzogott. Csodálatos a technika fejlődése, mondtuk neki. A mi diákkorunkban egy számítógép akkora volt, mint egyház, fehér köpenyben, nagy tisztelettel kellett megközelíteni, lyukacsos papírok lógtak ki belőle, ezek meg milyen elegánsak! Verset írsz, nem tetszik, egyszerűen kitör- löd, nem fogsz papírt pazarolni! Mennyi fát fogunk így megspórolni! Csak nézett konokul, aztán kijelentette, hogy neki nem kell „kaszni”. Ő ezután is kézzel fog írni, rendes papírra. Mint az írók generációi előtte. Mint Karel Čapek, aki megjósolta a gépek hatalmát. Majd meglátjátok, a gépekből rend- szereklesznek, ezekfognak mindent uralni, tudatra tesznek szert, az emberek pedig géppé degradálódnak, eltompulnak, elvesztik az önállóságukat, mondta volt főnököm. Aki a mai napig nem használ pécét. Én szeretem a számítógépemet. Ő leírt gondolataim elraktározója. Bizalmas viszony fűz hozzá, mint Petőfit a lúdtoll- hoz, néha mégis arra gondolok, részben igaza volt a főnökömnek. Például a papírt továbbra is pazaroljuk, mert sok dolgot kötelezően elektronikusan, vagyis a számítógépes rendszerben kell csinálni, ugyanakkor kötelezően papíron is. Ez mintha arra vallana, hogy nem bízunk meg teljesen a rendszerben. Más esetekben viszont túlságosan is bízunk benne. Jobban, mint az emberben. Egy idős férfi elveszítette a személyi igazolványát, s lánya kíséretében elment a rendőrségre. Kiderült, hogy a rendszer külföldi állampolgárnak sorolta be, mert a hely, ahol született, akkoriban Magyar- országhoz tartozott. Ráadásul Pál néven szerepel, holott ő György. Az ügyintéző ezt úgy magyarázta, hogy a bácsinak biztosan van ikertestvére, és most nem tudni, melyik kicsoda. Hiába mondta György, hogy neki sosem volt ikertestvére, sőt testvére sem, hiába bizonygatta ajogosítványával és más hivatalos papírjaival, hogy neki mindig is György volt a neve, sosem volt Pál. A referens gyanakodva méregette a madárcsontú idős emberkét. Végül kijelentette, hogy az ő rendszerük sosem követ el hibát, csakis György diktálhatta be valamikor régen a Pál nevet, de már nem emlékszik rá. Meg kell vitatnia az ügyet a feletteseivel. A dolog, mondhatni, jól végződött. Györgyöt megdorgálták, hogy megtévesztette a rendszert(aminemigaz),de kapott új személyit. György névre. Hogy a rendszer megdorgálta-e az adatbetápláló személyt, azt a gép sem tudja. Vagy igen? KOMMENTÁR A leggyengébb láncszem CZAJL1K KATALIN Kedd délelőtt van, a szlovák parlament plénuma kong az ürességtől. Épp az emberi jogi biztos adja elő éves jelentését az emberi jogok hazai állapotáról. Ennél sokatmondóbb képet a hazai demokrácia szintjéről nem is kaphatnánk. Mondani sem kell, hogy a jelentés ismét súlyos megállapításokat tartalmaz. Sérülnek az anyanyelvi ügyintézéshez való jogok, a roma gyerekeket indokolatlanul küldik speciális iskolákba, hiányzik a szociális terepmunka, az idősek nem jutnak hozzá az alapvető szociális szolgáltatásokhoz és még sorolhatnánk. A témák persze nem újak, s azt is tudjuk, az aktuális kormányzat „mindent megtesz e komplex és súlyos problémák orvoslásáért”. És közben minden megy tovább a megszokott mederben. Pedig mindezek mögött emberek vannak. Emberi sorsok. Annak a kis cigány gyereknek, akit a rossz szociális helyzetéből fakadó elmaradottsága miatt speciális iskolába sorolnak, végleg elvágják az útját az esetleges felemelkedés felé. Ahogyan egy .javítóintézeti” kaland egy életre nyomot hagy egy amúgy is hátrányos helyzetben lévő fiatalban. Az állam így termeli újra, sőt, súlyosbítja a már így is súlyos szociális problémákat, miközben cinikusan úgy tesz, mintha a megoldáson dolgozna. Ennek a színdarabnak része az is, hogy ugyan formálisan felállítottuk a demokratikus intézményeket, ezek azonban nem töltik be alapvető funkcióikat. így az emberi jogi biztos sem, aki szemmel láthatóan kölönc az államhatalom nyakán, amely úgy lehetetleníti el a munkáját, ahogy csak lehet. Pedig eddigi tevékenységét figyelve kijelenthető, hogy Jana Dubovcová egyike azon kevés közszereplőnek, aki helyén van a hivatalában. A demokrácia szintjét egy országban mindig a leggyengébb és legsebezhetőbb rétegek állapotával lehet a legmegbízhatób- ban mérni. Hogy az állam miként viszonyul azokhoz, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi és szellemi erőforrással, de sokszor még alapvető információkkal sem ahhoz, hogy érvényesítsék jogaikat. Ezen a vizsgán Szlovákia még negyedszázaddal a rendszerváltás után is csúfosan szerepel. Dubovcová meg néni hallgatott jelentése elsősorban erről szólt. FIGYELŐ Értik a viccet, csak nem szeretik Recep Tayyip Erdogan török elnök megsértése miatt 11 hónap börtönbüntetésre ítéltek két török karikaturistát, végül az ítéletet 2500 euró- nak megfelelő pénzbüntetésre enyhítették- írta a Hürriyet című török lap. A törvényszék úgy vélte, Bahadir Baruter és Özer Aydogan, a Penguen (Pingvin) című szatirikus folyóirat két rajzolója az újság 2014. augusztus 21-i kiadásában megsértette a török államfőt. A címlapon a kedvetlen Erdogan volt látható, amint államfővé választása után tisztségviselői üdvözlik az elnöki palotában. Az újdonsült elnök szerint nem elég ünnepélyes a fogadtatása, és azt veti a tisztségviselők szemére, hogy „legalább egy újságírót feláldozhattak volna” a tiszteletére. A rajz Erdogan autoriter vezetési stílusáthozza párhuzamba azzal a török szokással, hogy nagy ünnepek alkalmával legalább egy bárányt leölnek. A bíróság egyébként azt találta sértőnek, hogy a karikatúrán szereplő egyik tisztségviselő kört formál a mutató- és hüvelykujjából, ez Törökországban a homoszexualitásjele. Emellett Baruter karikaturistát feljelentették az államügyész megsértése miatt is, ugyanis a búróságon azt mondta, az ügyészt a rajzon látható gesztus értelmezésekor csupán saját tudatalattija vezérelte. Mióta tavaly augusztusban Erdogant elnökké választották, megtöbbszöröződött az államfő megsértése miatt indított eljárások száma. Az isztambuli ügyvédi kamara 84 hasonló esetet regisztrált. (MTI) HAVTRUI OÍSUU tftmte, köskí , HOSOÉLPtNtZ.
