Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-26 / 71. szám, csütörtök

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2015. AAÁRC1US 26. www.ujszo.com Bemutatkozik Száz Pál és Gazdag József, valamint az Irodalmi Szemle íróink szlovák közönség előtt AJÁNLÓ Pozsony. Két hazai magyar író, Száz Pál és Gazdag József mutatkozik be a szlovák közön­ségnek ma 18 órától a KC Dunaj kulturális központban, a fővá­ros egyik legnépszerűbb szóra­kozóhelyén, a rendszeresen je­lentkező Literárny klub című rendezvénysorozat keretében. Mindkettőjüknek nemrég jelent meg egy-egy kötete szlovákul a Kalligram Kiadó gondozásá­ban, Gabriela Magová műfor­dító tolmácsolásában. A rendkívül sokoldalú, szín­házi rendező szakon végzett Száz Pál második kötete, az el­beszéléseket tartalmazó Halott föld, halott lányok 2013-ban je­lent meg - most szlovákul, Mŕtva zem, mŕtve dievčatá címmel vehetik kezükbe az ol­vasók. Gazdag József, aki tíz éven át szerkesztette lapunk Focitipp mellékletét, Kilátás az ezüstfenyőkre címmel írta meg bemutatkozó kötetét, amely 2004-ben látott napvilágot, és jelentős szakmai sikert aratott. A kötet szlovák címe: Výhľad na strieborné smreky. Az elsősorban szlovák érdek­lődők részére szervezett esten a közönség megismerheti az Iro­dalmi Szemlét is. A legrégebben működő szlovákiai magyar iro­dalmi folyóiratot a főszerkesz­tő, a prózaíróként és kritikus­ként is tevékenykedő Szalay Zoltán mutatja be. (juk) PENGE Hibrid disszonancia Kicsit mostohán bánt a ma­gyar könyvkiadás az egyik legnagyszerűbb kortárs szer­zővel, China Miéville-lel. A Bas-Lag trilógia első része az Ulpius-háznál, a második ré­sze pedig a Galaktika Köny­vek sorozatban jelent meg, s Sánta Szilárd kritikai rovata jelenleg úgy látszik, az író hosszabb szünet után az Aga­vénái lelt otthonra. Két fontos regény (Konzulváros, Kra­ken) kiadását Miéville első, 1998-as regénye, a Patkány­király követte. Sajnos még nem elérhető magyar nyelven a teljes oeuvre, de a new weird fiction legeredetibb és legmeghatározóbb alakjának olvasói az eddig megjelent regények alapján meggyő­ződhettek arról, hogy egy pa­zar tehetségű szerző kiapad­hatatlan képzeletéből építke­zik ez a prózavilág. A Patkánykirály az urban fantasyk kedvelt helyszínén, Londonban játszódik. A vá­rosban fura, szokatlan dolgok történnek; a párhuzamos, al­ternatív világban egy nagyon régi viszály - korántsem ba­rátságos - rendezése közeleg. A konfliktusteremtéshez Mi­éville a hamelni patkányfogó legendáját meséli el, és egy­úttal újra is értelmezi. A fő­szereplő, Saul Garamond éle­te alaposan felbolydul, ami­kor megtudja, hogy az erei­ben patkányvér is csörgedez: az ő fokozatos metamorfózi­sát kísérhetjük figyelemmel. A hibridizáció legkülönfélébb formái és szintjei ismerősek lehetnek a szerző más regé­nyeiből. Régi történetek, me­sék, mítoszok elevenednek meg a kilencvenes évek végi Londonban, ahol a drum and bass hódít, és gyakran diktál­ja a ritmust a szövegben is. A londoni underground szcé- nán a gyorsan változó szub­kultúrákban a DJ-k az iste­nek, a jungle taktusaira és a stroboszkóp fényeire vonag­lik a táncosok zombiserege. Az alternatív világból betü­remkedő horror brutalitásá­nak földolgozása, rejtélye meghaladja a rendőrség ere­jét. Saul a végső leszámolás­kor csak magára számíthat. Feltétlenül emeljük ki: a londoni cockney és szleng magyarítása nagy kihívás elé állította a Miéville-könyvek fordítóját, Juhász Viktort, aki ezúttal is kiváló munkát vég­zett. China Miéville: Patkányki­rály. Fordította: Juhász Viktor. Agave Könyvek, 2014.368 oldal. Értékelés: NMNMOO ' a**ave Ma este különleges csemege vár­ja a lélek dolgai iránt érdeklődő közönséget Dunaszerdahelyen, hiszen végre találkozhatunk Ma­gyarország kedvencével, a lenyű­göző előadásairól híres Pál Feri­vel. Új előadását mindenhol vas­tapssal köszöni meg a közönség. Pál Ferit senkinek sem kell bemu­tatni, hiszen neve az elmúlt évek során fogalommá vált. A népszerű pap és mentálhigiénés szakember híres „keddi alkalmaira" minden héten közel ezren zarándokolnak el Budapesten, és Magyarország minden pontján különleges ese­ménynek számít, ha előadást tart. Azokról a kérdésekről beszél, ame­lyek a legjobban foglalkoztatnak bennünket, és sosem elégszik meg olcsó, közhelyes magyarázatokkal - ha valamivel foglalkozni kezd, an­nak a mélyére ás. Ugyanakkor akár stand up komikusként is megkeres­hetné a kenyerét, olyan fergeteges humora van. Dunaszerdahelyre vadonatúj elő­adással érkezik, mely frissen meg­jelent könyvének témáját dolgozza fel, A magánytól az összetartozá­sig címmel. Érdemes végre leszámolni azzal az illúzióval, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha „magától működik", mert ez borítékolja a fájdalmas kudarco­kat. Magától ugyanis nem működik semmi - még a testünk sem. Ha elhanyagoljuk, akkor legyengül, se­bezhetővé válik, megbetegszik. Ez a kapcsolatokkal sincs másképp. A legmélyebb szereteten alapuló kapcsolatért is folyamatosan dol­gozni kell, ha nem akarjuk egyszer csak azon kapni magunkat, hogy valami elromlott, kiüresedett. De melyek azok a területek, amelyekre figyelnünk kell, és mit tehetünk, ha baj van? Mik azok a jelek, amelyek távolodásra, elsodródásra utalnak, és milyen eszközökkel lehet aktívan tenni azért, hogy nehézségek idején is meg tudjuk őrizni az összetarto­zásunkat? Ma már a kutatásoknak köszönhető­en rengeteg információ áll rendelke­zésünkre erről. Gazdag tudásanyag és praktikus eszközök sokasága kínálja magát. Ezekből ad ízelítőt ma este Pál Feri, a tőle megszokott élményszerű stílusban. A helyszínen pszichológiai könyvek nagy választéka várja az érdeklődő­ket kedvezményes áron, köztük Pál Feri műveivel, melyeket a szerző szí­vesen dedikál is. Az előadásra jegyek kaphatók a Városi Művelődési Központ jegypénztárában Kubická Kucsera Klára művészettörténész pozsonyi kiállítást készít elő Háborút járt művészek A háború a hátországban - Besztercebánya címmel tartott előadást Kubička Kucsera Klára azon a kon­ferencián, melyet a Fó­rum Kisebbségkutató In­tézet kezdeményezésére a közelmúltban rendez­tek meg Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultú­ra Múzeumában. Az Egy évszázad távlatából című tudományos tanácskozá­son történészek és muze­ológusok jöttek össze, akik úgy vélik, a centená­riumot követő évben is van mit megtárgyalni az első világháborúval kap­csolatban. TALLÓSl BÉLA Az évforduló ugyanis nem zárult le a múlt év végével, hi­szen a háború 1918-ban ért vé­get, és sok hadifogoly évekkel később jutott csak haza. Művészettörténészként mi­lyen témával tudott hozzájá­rulni a konferencia profiljá­hoz? Az előadásomban, melynek A háború a hátországban volt a címe, Besztercebánya 1914 és 1918 közötti történetével fog­lalkoztam, pontosabban a bá­nyászváros hátországi szerep- vállalásának aspektusait igye­keztem feltárni. Hogyan jutot­tam el ehhez a témához? Egy kiállítás révén, amelyhez Tichy Kálmán festőművésznek és gra­fikusnak, valamint Holesch Bé­la műépítésznek volt köze. Mindketten a pozsonyi Kunst­verein tagjai voltak. Vagyis nem egy jelen kiállí­tásról van szó. Nem. Besztercebányán volt a székhelye a magyar királyi 16. honvéd gyalogezrednek, a- melyben Zólyom megyei, gö- möri és nógrádi honvédek szol­gáltak, fele-fele arányban ma­gyarok és szlovákok. A virágzó város képe már pár hónappal a háború kitörése után megválto­zott. Hiányoztak a munkások a gyárakban, hiányzott a nyers­anyag, az energia. A vasúti köz­lekedés főleg a hadsereg céljait szolgálta, a közellátásban pedig bevezették a jegyrendszert. A város határterületén megala­kult az első karanténkórház, mely több ezer beteget látott el. A laktanyában a pótezred tagjai állomásoztak, akik később a fronton elesettek helyébe lép­tek. Folyamatosan nőtt az öz­vegyek és árvák száma. A 16. honvéd gyalogezrednek azok a tagjai, akik otthon láttak el fel­adatokat, az ő gondjaikkal is foglalkoztak: segélyalapot hoz­tak létre az ezred hadiözvegye­inek és árváinak támogatására. 1917-ben 16-os Honvéd cím­mel újságot, tábori lapot alapí­tottak, melynek bevétele a se­gélyalapot gyarapította. Az új­ság, mely többszáz példányban jelent meg 1917. július 1. és 1918. novembere között, be­Kubička Kucsera Klára (Képarchívum számolt mindenről, ami az ez­redben történt. Tájékoztatott az elesettekről, a hadifogságba esett bajtársakról, a segélyalap­ról és a támogatására szervezett jótékonysági programokról, rendezvényekről, valamint a pénzadományokról. Az ezreden belül történelmi osztály léte­sült, amely a lapot is kiadta, s amelynek az a Tichy Kálmán volt a lelke, aki később Rozs­nyón múzeumigazgató lett. Az osztály által gyűjtött muzeális és művészeti anyagot, köztük a háború eseményeit dokumentá­ló fényképeket, fegyvereket és az ezredben szolgáló képzőmű­vészek munkáit egy kiállításon mutatták be 1918 júniusától kezdve, előbb Besztercebá­nyán, majd Rimaszombatban és Balassagyarmaton. A közönség elé tárt muzeális és műtárgyak zömét eladásra szánták a se­gélyalap javára. Bár hihetetlen­nek tűnik, ennek a kiállításnak az anyaga fennmaradt, a Közép­szlovákiai Múzeumban őrzik. A 16-os Honvéd egyetlen létező példánya pedig a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum gyűj­teményében található meg. Besztercebánya más kor­szakait is kutatja kultúrtörté­neti aspektusból. Miből fakad ez irányú érdeklődése? Szeretem ezt a várost. Túri Nagy anyai nagyszüleim is itt él- teka20. század elején. Folyama­tosan dolgozom érte és kortárs kultúrájáért. Minden nyelv, amely itt valaha a kommuniká­ció eszköze volt, és minden kul­túra, amely itt kialakult, virág­zott és ránk hagyta nyomait, hozzátartozik az identitásához. Besztercebánya múltja a magyar kultúrának is a része. Én 1960-ban költöztem ide a csalá­dommal. Az állami műemlék- védelem kerületi szervezetének voltam a művészettörténésze, főleg építészettel foglalkoztam. Mivel akkor csupán három kerü­lete volt az országnak, a mun­katerületem a volt Árva megyé­től a magyar határig, a Vág völ­gyétől majdnem Rozsnyóig ter­jedt. Besztercebányán inspirá­ciót jelentett számomra Ipolyi Amold, Divald Kornél és Jurko- vich Emil történelmi munkás­sága. Mostani kutatásaimban azonban nem megyek vissza időben olyan távolba, szakmai figyelmem inkább a dualizmus- tólakortárs építészetigterjed. • Min dolgozikjelenleg? Egy képzőművészeti kiállí­tást készítek elő, amelynek megnyitását június 10-re ter­vezzük. Pozsonyban lesz, a Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeumában. A címe: Szemtanúk. Kevesen tudják, hogy az első vi­lágháborúban képzőművészek is rögzítették az eseményeket. Harctéri tudósítóként a front­vonalban vagy közvetlenül mö­götte rajzolták, festették a ka­tonákat, a sebesülteket, az üt­közeteket, vagy csak a tájat örö­kítették meg. A harcmezőket megjárt leghíresebb művészek között van Mednyánszky Lász­ló, aki önkéntesként 62 évesen jelentkezett erre a szolgálatra. A kiállítás anyagába a képeket szlovákiai gyűjteményekből vá­logatom. Mednyánszky alkotá­sai mellett helyet kapnak az összeállításban Tichy Kálmán, Halász-Hradil Elemér, Jasusch Antal, Gyurkovits Ferenc, Gerő Gusztáv, Czölder Dezső, Kiesel­bach Géza és mások művei. Foglalkozik-e mostanában a szlovákiai magyar képző- művészettel, tervez-e újabb monográfiát? Erre nehéz válaszolni. Ez év­re még mertem programokat tervezni és munkákat vállalni. Jövőre is lennének terveim, de az már nem csak az én akarato­mon múlik, hogy mit sikerül be­lőlük megvalósítani, mennyit fogok még bírni. Szeretnék op­timista lenni... de alkalmazko­dom az Úr döntéséhez. MP150133

Next

/
Thumbnails
Contents