Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-26 / 71. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 26. Vélemény És háttér 7 Ásító padsorok - tucatnyi honatya méltatta csak figyelemre az emberjogi biztos éves jelentését Bunkó képviselők Körülbelül tucatnyi par­lamenti képviselő árvál­kodott az ülésteremben, amikor Jana Dubovcová ombudsman éves jelen­tését ismertette. K0CUR LÁSZLÓ Az, hogy egy képviselő ott van-e az ülésteremben, önma­gában nem szükségképpen mi­nősíti a munkáját, lehet éppen bizottsági ülésen vagy egy olyan külföldi úton, amelyből a hazának több java származik, mintha az ülésteremben mé­lázna. (Különben is, tavasz van, ki szeret ilyenkor egy ab­laktalan helyiségben lenni..., ám az empátia csak a szintén ablaktalan helyiségekben mi­nimálbérért dolgozó szalag­munkások esetében indokolt.) Vannak azonban olyan alkal­mak, amikor illenék az üléste­remben tartózkodni. Biztosan ilyenek az államfő parlamenti megnyilvánulásai, de talán az emberjogi biztos jelentését is ide sorolhatjuk. Egyrészt nincs olyan gyakran, évente egyszer, azt ki lehet bírni, másrészt Jana Dubovcová nem jókedvéből van ott, tavasszal bizonyára ő sem favorizálja az ablaktalan helyiségeket. A munkaköri le­írásában is benne van: az ál­lampolgári jogok biztosa. Ér­tünk, helyettünk megy az ab­laktalan, napfénytelen helyi­ségbe a madárcsicsergős tava­szi napon. És ebből a szempontból tel­jesen mindegy, mit tartalma­zott a jelentése. Azáltal, hogy a parlamenti képviselők nem tisztelték meg a mi jogaink biz­tosát, valójában velünk, állam­polgárokkal szemben viselked­tek tiszteletlenül. Persze, ingo­ványos terület ombudsmannak lenni. Mert miről is van szó va­lójában? Első látásra úgy tűnhet, az állam a saját ellen­ségét fizeti. Az emberi jogok ugyanis a foglalkoztatáson kí­vül jellemzően olyan területe­ken sérülhetnek, amelyeket az állam felügyel, legyen az az igazságszolgáltatás, az egész­ségügy vagy éppen a közigaz­gatás. Kell tehát egy intéz­mény, amely segít a „törvény kapuján” átjutott, s annak labi­rintusában bolyongó állampol­gárnak. Az pedig, hogy az ál­lampolgár jól érezze magát a bőrében, termeljen, szaporod­jon, sokasodjon, az állampol­gár mellett elsősorban az állam érdeke. Aki tehát ebben segít neki, nem lehet az állam ellen­sége. Az ombudsman intézménye viszonylag új, Jana Dubovcová csak a második emberjogi biz­tos, elődje, Pavel Kandráč két cikluson át töltötte bé a tisztsé­get. Először 2002-ben válasz­tották meg. Azaz az önálló szlovák államiság kilencedik évében. A hivatalhoz fordulók nagy száma jelzi, hogy az el­múlt tizenhárom évben az em­berek felfedezték maguknak ezt az intézményt, és vannak olyan esetek, amelyekben, fő­leg gazdasági okokból, csak az ombudsman segítsége reális. Ráadásul Dubovcová lényege­sen aktívabb is, mint elődje. Nem meghallgatni őt tehát net­tó bunkóság. Dubovcová jövőre már az új parlament előtt fogja ismertet­ni jelentését 2015-ről. A rész­vételi arányon a választásokon javíthatunk.- Ugyanez, csak nagyban - beszedik, elköltik. Meg valami befektetési tanács. Még sose gondolt rá egyikük se, hogy brókerház-igazga- tó legyen? (PeterGossányi rajza) Csalók, prostituáltak, alvilági figurák és politikusok - keleti nyitás Felcsapott a mocsár szaga FELEDY BOTOND Van egy ügy, amely csendben aknákat telepít a legszűkebb magyarországi politikai elit kö­zelébe, s az aknák bármikor rob­banhatnak. Szövevényes, sok- szereplős, csalókkal és prostitu­áltakkal bőven megpakolt tör­ténet, és már a brókerbotrány is bekanyarodott ebbe az utcába. Az Index díjnyertes oknyo­mozó újságírója által összege­reblyézett, a Kiss Szilárd és köre által vélhetően elkövetett bűn- cselekményekről van szó. Na­gyon fontos cikksorozat, mert a közép-európai politikai elitek működésébe enged elrettentő bepillantást. Kiss Szilárd egykori keleti gazdasági kapcsolatokért fele­lős miniszteri biztos, illetve a moszkvai magyar nagykövetség egykori agrárattaséja előzetes letartóztatásba került. A rend­őrség gazdaságvédelmi osztá­lya vesztegetéssel és hűtlen ke­zeléssel gyanúsítja: Kiss Szilárd és két bűntársa egy több száz­millió forintos tartozást némi kenőpénzzel gyakorlatilag majdnem teljesen leírt. Ezzel még nem lenne fősze­replő, egy egyszerű gazdasági bűnözőről lenne szó. Kiss azon­ban ennél jóval fontosabb sze­repet töltött be, hiszen gyakor­latilag a magyar külpolitika ke­leti nyitás programjának egyik motorja volt. De nem makulát­lan tisztaságú motorja. Az oknyomozó újságíró érte­sülései szerint két alkalommal is átvilágították nemzetbizton­sági szempontból Kisst, és mindkétszer elbukott az orosz alvilági kapcsolatai miatt. A Fi­desz által korábban megváltoz­tatott törvény szerint azonban ez nem járt automatikus levál­tással vagy kinevezése elmara­dásával, így Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter mindennek dacára kiküldte Moszkvába Kisst. A rendőrség ezután telefon- lehallgatások útján is folytatta a nyomozást, a jegyzőkönyvek egy része a portálon napvilágot látott. Azóta kiderült, hogy évek óta orosz prostituáltakat és alvi­lági figurákat juttatott schen- geni vízumhoz a magyar nagy- követség moszkvai vízumköz­pontján keresztül, többek közt a spanyol hatóságok is jeleztek, hogy gond lehet a vízumki­adásnál. A vízumközpontot nem mel­lesleg Kiss részben orosz állam­polgár élettársa, Jeleňa Cvetko­va birtokolja. 60 százalékban pedig annak a Tarsoly Csabá­nak egy cége tulajdonolja a központot, aki a Quaestor cég vezetője volt, és a brókerbot­rány miatt napok óta róla szól­nak a hírek. E céggel működött együtt számos projektben a magyar külügyminisztérium, a szerződéseket Tarsoly bukása­kor bontotta fel, és még időben kivette a külügy pénzét a Quaestorból. Ez a cégcsoport építette a győri ETO-stadiont is. De Kiss Szüárdnak nemcsak a bukott brókerrel vannak érde­kes kapcsolatai, hanem Mészá­ros Lőrinccel is. Utóbbi Felcsút polgármestere, Orbán Viktor miniszterelnök bizalmasa. Nos, Kiss Szilárdnak és Mészáros Lő­rincnek közös tulajdonú orosz- országi cége van az orosz nyil­vántartás szerint. Ez persze le­maradt a vagyonnyilatkozatá­ról a keleti nyitás szelében. Hogy az orosz kapcsolatok milyen szintre érnek, milyen mélyre nyúlnak Magyarorszá­gon, arról oknyomozás folyik - közéleti párbeszéd nem na­gyon. Kár. KOMMENTAR Véleménykiszorítósdi MÓZES SZABOLCS „Meleg vagyok, és nem lehetnek gyerekeim. Úgy gondolom, hogy az embernek nem lehet meg mindene az életben... Az életnek van egy természetes folyása, és vannak dolgok, ame­lyeket nem lehet megváltoztatni, az egyik ilyen a család.” Puff! ADolce&Gabbana divatmárka két alapítója - korábban a magánéletben is párt alkottak - mondta ezt két hete, kijelentéseik nyomán egyesek nyomban „meleg dzsihádot” hirdettek ellenük. Ha egy „hideg” pár mondana ilyet, nyomban rásütnék a homofób jelzőt, ám ebben az esetben ez ugye nem megy. Az, hogy melegek ilyet nyilatkoznak, csak azok számára lehet új, akik szivárványszínű szemüvegen keresztül pislognak a vi­lágra, esetleg az átkosban bejáratott képlet alapján - haladók kontra reakciósok - skatulyázzák az embereket. (Két zamatos párhuzam: ’89 előtt és most is az egyházak voltak a „fejlődést” gátoló reakciósok, a napilapok közül pedig ebben a „harcban” ismét a Pravda a „leghaladóbb”, amely a népszavazás előtt szerkesztőségi cikkben nyilatkoztatta ki véleményét - nesze neked semleges tájékoztatás és pluralitás). Máshol teljesen normális, hogy a melegházasságok mellett konzervatív politi­kusok, sőt akár keresztény aktivisták is felszólalnak, és fordít­va: hogy a házasság radikális átkeretezését a liberális gondol­kodók és a melegaktivisták egy része is ellenzi. Színes a világ. De lépjünk tovább, mert a nyilatkozatnál sokkal tanulságo­sabb annak fogadtatása - az pedig komoly aggodalmakra ad okot. Hírességek egy csoportja rögtön a világmárka bojkottjá­ra szólított fel jogvédők szerint pedig a két sztártervező „kire­kesztő” nyilatkozatai „gyűlöletet” terjeszthetnek. És jobb len­ne, ha minél hamarább hamut szórnának a fejükre. Nem előzmény nélküliek a reakciók- pont egy éve történt az Egyesült Államokban egy hasonló, ám szomorúbb végkifejle- tű eset, amely megosztotta az amerikai társadalmat. Az egyik legismertebb internetes böngészőprogramot gyártó Mozilla vezérigazgatójának azért kellett lemondania, mert közel egy évtizeddel ezelőtt ezer dollárral támogatni merte a házasság­ról szóló kaliforniai népszavazáson a konzervatív oldalt. A máskor a szólásszabadságról regélő liberális civil és meleg­szervezetek a cég termékeinek bojkottjára szólítottak fel, egyben nyomást gyakoroltak a vállalatra, hogy váltsa le az igazgatót. Aki egyébként az egyik legjobb szakembernek számít, a cég meleg dolgozói szerint pedig soha nem diszkri­minálta őket. Bő egy hét után mégis mennie kellett. A cég ve­zetősége pedig „önkritikát” gyakorolt. Távoli történetek, mondhatnánk, ám a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás korlátozása nem vicc, az erre irányuló tendenciák az elmúlt egy-két évben hozzánk is kezd­tek beszivárogni. Tavaly az Európai Parlamentben az egyik ír képviselő egy helyi jegyzetírót idézett, aki szerint „a meleghá­zasság egyfajta szatíra”, majd hozzátette: bízik benne, hogy hamarosan az ilyen „homofób” emberek eltűnnek a pokolba. Még közelebbi példa: az egyik, magát emberjoginak nevező szervezet évente megrendezi az Év homofóbja szavazást, amely során olyan kijelentéseket is listára vesznek, amelyek­nek közük sincs a homofóbiához. Vagyis annak eredeti jelen­téséhez, a probléma ugyanis az, hogy a skatulya - célzatosan - egyre tágul, hogy minél többféle véleményt meg lehessen bé­lyegezni. Nem nehéz belátnunk, hogy ez a trend hová vezet: a valós társadalmi párbeszéd ellehetetlenítéséhez, amely során az egyik oldal száj át befogják vagy minimum öncenzúrára kényszerítik, s csak az juthat szóhoz, aki a „helyes véleményt” fogalmazza meg. Ha nem, akkor önkritikát gyakorolhat - ahogy ’89 előtt is lehetett. Azt a meccset a legkönnyebb meg­nyerni, amelyről diszkvalifikálj uk az ellenfelet. FIGYELŐ Dzsihádista rendszámok Az osztrák közlekedési minisztérium megtiltotta az IS betűjel - az Iszlám Állam angol rövidítése - használa­tát az egyedi rendszámtáb­lákon. Az osztrák hatóságok rendre szembetalálják ma­gukat olyan rendszámtábla­igénnyel, amely a náci múl­tat idézi. Ezeket mindig el­utasítják, s ez az első alka­lom, dzsihádista rendszám- tábla elutasítására. Az oszt­rák szabályozás tüt olyan betűket, amelyek meghök­kentő üzenetet hordoznak, elutasítja a náci pártra utaló NSDAP vagy az Adolf Hiüer nevének kezdőbetűit tartal­mazó AH és az SS betűjelű táblákra vonatkozó kérése­ket. A listát kiegészítik mint­egy 30-40 jel- vagy betű­kombinációval, amelyek dzsihádista kódokra utalnak. Az egyedi rendszámtáblák nagyon népszerűek Ausztriá­ban, mintegy 550 ezret adtak ki belőlük 1989 óta. Áruk 228 euró, az osztrák államnak 85 millió euró bevételt jelente­nek évente. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents