Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-25 / 70. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 25. Újabb bizonyíték, hogy a Smer nem a kisemberek, hanem az oligarchák pártján áll A Smer nagyvállalkozója „Haščák felsorolja a Smer 5 részvényesét: Juraj Široký, Vladimír Poór, Martin Glváč (Fedor Flašík), Jozef Brhel és Ivan Kiňo. Glváč és Brhel (Haščák egyedül őt nem ismeri személyesen) kivételével mind tehetetlen emberek.” (Részlet a „Gorillából”) GÁL ZSOLT Kétféle vállalkozó létezik. Az egyik a piaci igényeket felmérve olyan terméket vagy szolgáltatást állít elő versenytársainál olcsóbban, jobb minőségben, szebb formatervezéssel vagy jobb reklámmal, amelyre valós piaci igény van és így növeli piaci részesedését. A másik egy ilyen valódi szabadpiaci versenyben két hét alatt éhen halna - neki a politikai kapcsolat a fő tőkéje. Befizet a pártkasszába, majd a pénzét kamatostul visszakapja, ha szövetségesei hatalomra kerülnek - az állam olcsón ad neki és drágán vesz tőle. Široký úr ez utóbbi kategória. Anno még elvtársként a tapasztalatszerzést és a kapcsolati háló szövögetését - mint megannyi későbbi üzletember a keleti blokkból - a csehszlovák titkos- szolgálat (ŠtB) ügynökeként kezdte, ilyen minőségében a csúcson az „ideológia főellenségnél” kémkedett: a washingtoni nagykövetségen volt rezidens (fedőneve Bélán őrnagy). A rendszerváltás után gyorsan megtalálta a helyét Viktor Kožený mellett, a Harvard Alapoknál (a szlovákiai rész vezetőjeként). Az alap a vagyonjegyes (kuponos) privatizáció egyik legnagyobb csalássorozatának, a kisbefektetőknek a cseh és szlovák nyelvben „tunelozás”- ként meghonosodott kifosztásának szimbólumává vált. Kožený Csehországban jogerősen 10 évet kapott (de a Bahamákon él), Široký ellenaszlovák ügyészség hosszú évek után le- zártaanyomozást... A szerzett tőkét és vállalati részesedéseket birtokló, egy időben a Szlovák Jégkoron-szövet- séget is vezető vállalkozó csillaga a Smer 2006-os hatalomra jutása után ívelt újra felfelé. Köztudott, hogy a párt kezdetektől fogva a HZDS-közeli üzletemberek bizniszprojektje volt arra az esetre, ha Mečiar kiesne a hatalomból. A kezdőtőkét összedobó üzletemberek jelölésekre és későbbi megrendelésekre szereztekjogot. Ahogy a Smer egykori alapítója, Bohumil Hanzel később nyilatkozott: „Fico akkor [2002-ben] azt mondta nekem, hogy legitim kérés a szponzorok részéről igényt tartani az állami funkciókra és megrendelésekre”. Nos, Ficóék be is nyomták Široký emberét, Ľubomír Jahnáteket gazdasági miniszternek (aki korábban a Široký alapjainak tulajdonába került Plastika Nitra vezérigazgatója volt). Dőltek is az állami pénzek Široký cégeihez: ment a Plastikának, kellett informatikai korszerűsítés Jahnátek minisztériumába (bit- Studio), fel kellett újítani a pozsonyi várat, a hoki-vb-re meg a téli stadiont satöbbi satöbbi. A problémák akkor jöttek, amikor a Smer is kiesett a hatalomból. Široký Váhostavja akkor vállalta (Fico szerint túl olcsón) egy-két autópálya-szakasz megépítését. Most meg úgy tűnik, a kis- és közepes alvállalkozói, beszállítói nagy részét nem fizeti ki, a cég restrukturalizációja során nekik a tartozások 15%-ajut majd, ami az általuk az államnak befizetett (20%-os) áfát sem fedezi! Jó részük mehet a levesbe, Široký cége meg a tartozásoktól megtisztítva, a második Fico- kormány által újabb (most már nem túl olcsó) autópálya-építésekkel megdobva vígan muzsikál tovább. A végén katarzis helyett marad egy nagy adag mo- csok a hazai valóságából... A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Te még sokra viszed. Ha nincs igazság! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Izompóló VERES ISTVÁN “^ Soha nem értetIwní bokszmeccsek f előtti szembesíti tés, amikora I -«■*«#?, g kQzcjß fe]ek (na jó, a sportolók) izmaikat megfeszítve 30 centiméter távolságról bámulnak egymás képébe. Ha meglátom a szemében a félelmet, már tudom, hogy legyőzöm- mondta egyszer az ellenfeleiről Vlagyimir Klicsko ukrán nehézsúlyú bokszoló. Aztán egyszer jól kiütötték őt is. Mindez arról jutott eszembe, hogy az USA és a NATO nemsokára közös katonai erődemonstrációt tart. Harci járművekkel Észtországból vonulnak a többi balti államon és Lengyelországon át Németországba, közben pedig megállnak néhány településen, hogy biztosítsák a helyieket arról: a NATO kész megvédeni a térséget egy esetleges orosz agressziótól. Jelzés ez kelet felé, hogy a NATO erős és egységes, mondta Boguslaw Pecek, a lengyel védelmi miniszter tanácsadója. Meg azt is mondta, hogy kötelezően behívnak több száz tartalékos lengyel katonát, hogy harckészségüket teszteljék. Ez így eddig érthető. De aztán Pecek úr hozzátette, hogy a tartalékosok „tesztelésének” semmi köze a jelenlegi ukrán helyzethez. Hát ez nagyon érdekes. Hét éve nem hívtak be tartalékosokat, most pedig azt állítják, hogy nem az orosz-ukrán válság szövődményei miatt hívják be őket. Akkor vajon miért? Talán a közelgő húsvéti ünnepek miatt? Kicsit anakronisztikusán hat ez a katonai erődemonstráció is. Önkényuralmi rendszereket kifigurázó vígjátékokban szoktak hasonló masírozáso- kat tartani, meg persze az önkényuralmi rendszerekben, akár napjainkban is. Megmutatják, mijük van. Aztán pedig, ha arra kerül a sor, vagy pofára esnek, vagy nem. Persze ez is része a katonai folklórnak. De míg a régmúltban az ellenséges sereg látványa vagy egy erős szövetséges hasonló demonstrációja képes volt eldönteni egy-egy csatát, manapság már azoknak a fegyvereknek van a legnagyobb szavuk, amelyeket birtoklójuk nem mutogat, hanem titkol. Persze ezzel kapcsolatban is nyugodtak lehetünk: az oroszok és az amerikaiak valószínűleg már pontosan feltérképezték egymás fegyverzetét, műholdakkal, kémekkel és így tovább. Szóval ez az egész erődemonstráció olyan, mint amikor a fiúk nyáron felhúzzák az izompólót, majd kislattyognak a strandra bámulni. Megmutatják, mijük van. Azt sem igazán hiszem el, hogy a harckocsikonvoj által érintett települések lakóira ez az egész nyug- tatólag hatna. Én inkább aggódni kezdenék, ha a faluban biciklizve megállítana néhány állig felfegyverzett katona, és barátságosan közölnék, hogy megvédenék, ha a nemzetközi helyzet azt kívánná. Szóval inkább ne vonulgassanak, főleg ne mifelénk. Úgyis eléggé tönkre van az aszfalt. Vélemény És háttér 7 KOMMENTÁR A Kreml eldöntötte MARIÁN LEŠKO Robert Fico szombaton a rádióban azt mondta, nem kommentálj a Andrej Kiska döntését, aki nem utazik el Moszkvába all. világháború befejezésének évfordulóján. Aztán Fico pár perc múlva mégis azt mondta: „Nem fogom igno- rálni, úgy, mint Kiska”. Az egy dolog, hogy mégiscsak kommentálja azt, amit nem kommentál, a baj az, hogy az állam érdekeit sértve foglal állást. Március közepén közölte az elnöki iroda, hogy Andrej Kiska még nem döntött a moszkvai részvételről, áprilisban közli, hogyan határozott. Két napra rá Szergej Lavrov orosz külügyminiszter elárulta, kik mennek Moszkvába. „A cseh államfőt, a szlovák és görög kormányfőt és a ciprusi elnököt várjuk.” Az orosz bejelentés után Kiskának már nem volt választása, a Kreml döntött helyette. Méghozzá oly módon, amit egy független állam vezetőinek nem lenne szabad ignorálniuk. Vlagyimir Putyin meghívja Szlovákia elnökét, de még mielőtt hivatalos választ kapna, a Kreml Lavrov révén bejelenti, hogy „kit várnak Moszkvába”. Nem az államfőt, hanem a kormányfőt. Ilyen „meghívás” után egy független ország államfője nem is mehet el Moszkvába. Hiszen már néma brezsnyevi időket éljük, amikor Leonyid Vasil Bil akért üzent ebbe a tartományba, Ludvik Svoboda elnök helyett. Mivel nem vagyunk az oroszok szatellit állama, a teljes politikai vezetésnek egységesen kellene állás foglalnia egy ilyen moszkvai „meghívás” után. Ha az oroszok a lengyel államfőnek küldenének meghívót, de még a válasz megérkezése előtt bejelentenék, hogy a lengyel kormányfőt várják, a lengyel kormány egy órán belül nyilatkozatot tenne közzé, melyben leszögezné, hogy Lengyelországnak szuverén joga eldönteni, ki képviselje a megemlékezésen. Legyen bármilyen is a viszonya egy ország államfőjének és kormányfőjének, arra mindkettejüknek kölcsönösen ügyelniük kell, hogy más államok egy független ország képviselőjeként viselkedjenek velük szemben. Ä két szlovák közjogi méltóság közül csak az államfő viselkedett így. Az alkotmány szerint az államfő „külföldön és idehaza is Szlovákiát képviseli”. Az a kormányfő, aki alig titkolt örömmel veszi tudomásul, hogy nem az országa államfője, hanem egy másik állam döntött arról, hogy ki képviselje Szlovákiát a moszkvai megemlékezésen, nem egy önálló állam, hanem egy szatellit állam képviselőjeként viselkedik. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa FIGYELŐ Partizánbosszú Donyeckben .Árnyak” néven egy partizáncsapat harcol az oroszbarát szakadárok által megszállt Donyeck megyében. Parancsnokuk, Olekszandr Gladkij szerint már több száz fős veszteséget okoztak az ellenségnek, és felderítéssel is támogatják az ukrán fegyveres erőket. A partizánparancsnok a Facebook-oldalán dicsekedik az akcióikkal. Beszámolt arról, hogy likvidáltak egy szakadár fegyverest a foglyul ejtett ukrán katonák és helyi lakosok kínzásában való részvételéért, majd holttestét egy szégyenoszlophoz kötözték Donyeckben. Szintén Donyeckben egy urológus orvost a rendelőjében kasztráltak, mert ő ugyanezt tette fogságba esett ukrán katonákkal. „Szemet szemért, fogat fogért” - szögezte le a parancsnok. Egy másik közleményében Gladkij arról adott hírt, hogy megsemmisítették a szakadárok öt üzemanyagszállító tartálykocsiját, két rakétarendszerét, lőszerrel megrakott 18 Ural teherautóját, és a harcosokkal együtt felrobbantottak több szállító járművet. A Facebooknak köszönhetően Ukrajna-szerte ismert a partizáncsapat. Glad- kijjal interjút közölt a Zerkalo Nyegyeli ukrán hetüap. A Gladkij természetesen nem az igazi neve. Korábban nyomozó, majd vállalatoknál biztonsági ember volt. Akkor határozta el, hogy szembeszáll a szakadárokkal, amikor egy donyecki tüntetésen oroszbarát provokátorok rájuk gyújtották a buszukat. Céljuk, hogy minél több szakadárt és az orosz katonát öljenek meg. Azt mondja, eddig 600 orosz katonával és zsoldossal végeztek. Gladkij elmondta, hogy van köztük néhány hivatásos ukrán katona, de a csapat zömében civilekből áll, akik korábban sose fogtak fegyvert. „Békeidőben ezek az emberek nem is gondolták, hogy mi mindenre képesek” - jegyezte meg. Fegyvereket az ellenségtől szereznek. „Elég megölni, és már van is fegyvered. A szakadár egységek tele vannak drogosokkal és alkoholistákkal, nem olyan nehéz fegyvert szerezni tőlük” - tette hozzá. „Amikor váltják az ukrán katonákat, az új parancsnoknak átadják a mobilszámunkat, mondván, ezekhez a fiúkhoz bármilyen kéréssel fordulhatsz” - mondta Gladkij. (MTI)
