Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-24 / 69. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. MÁRCIUS 24. PREMIER LEAGUE ] 3 Minden a Chelsea kezére játszott a PSG ellen, mégis kiestek az angolok a BL-ből (Fotók: SITA/AP, képarchívum) Jamie Carragher lesújtó véleménnyel van az angol fociról Az olaszok eredményei veszélyt jelenthetnek a Premier League-re A Premier League klubjai a BL-legjobb nyolc csapata között CHAMPIONS LEAGUE gások, eljön a cselekvés ideje tára épülő klubmodellt igyekezett kialakítani, és néhány év elég volt a klubnak ahhoz, hogy a tanítvány meghaladja a mesterét. Bár a katalán klub akkor átvette, és a helyi sajátosságokhoz alakította a modern üzleti és marketingeszközöket, ez nem érintette közvetlenül a sport- szakmai modellt. A vezetőség meghagyta annak szabad működését, egyben támaszkodott nemzeti és saját hagyományaira. Ezzel szemben Angliában a válogatott sorozatos sikertelenségének okát már jó ideje az utánpótlás- képzés hiányosságaiban látják. A Premier League-be évek óta áramló sztárfutballisták mellett egyrészt háttérbe szorul a fiatal tehetségek kinevelése, másrészt hiába akadna köztük néhány jelentős ígéret, nem jutnak elegendő játékidőhöz. Bár tekinthetjük csupán a nemzeti önérzetre apelláló kijelentésnek, Jamie Carragher a The Telegraph-nak adott interjújában erről is beszélt. „Talán John Terry és Steven Gerrard a két utolsó bástya, akire még számíthatunk, de már ők sem feltédenül alapemberek a klubjukban. Ez a drága idegenlégiósok áradatának következménye, de ez nemcsak a Chelsea és a Liverpool problémája, hanem a modern angol focié. Az nem klubmodell, hogy veszünk egy csomó játékost, aztán majd meglátjuk.” Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, Angliában a gazdasági modell is több sebből vérzik. A futballban világszerte etalonként elfogadott Deloitte Holdings könyvvizsgáló cég 2013/14-es szezonra kiadott éves jelentésének számait megvizsgálva láthatjuk, hogy az angol klubok elsősorban még ma is a bevételekre alapoznak. Jelentős különbség mutatkozik a klubok által a meccsnapokon - elsősorban jegyeladásból és TV-jogdíjakból - szerzett bevételek és a kereskedelmi tevékenységekből származó mutatók között. Amíg például a Bayern München éves bevételeinek „mindössze” 40%-át szerzi meg közvetlenül a sport szórakoztató funkciójából, a kereskedelem súlya 60% a klub életében. A Manchester United viszont a bevételei 56%-át gyakorlatilag alanyi jogon kapja a TV-jogdíjakon keresztül, csupán a fennmaradó 44% az, amit a klub mögött álló marketinggépezetnek köszönhet. Ezek az arányok minden német és angol klub összevetésében felismerhetők, megemlítve azt is, hogy a Paris Saint-Germain egészen hiheteden módon a bevételei 69 %-át köszönheti a kereskedelmi tevékenységeinek. A 2013/14-es szezonban Németország kiugróan legnépszerűbb csapata, a Bayern München, 88 millió eurós bevételt produkált jegyeladásból. Ez közel azonos a Chelsea 85 milliós eredményével. Viszont a TV-jogdíjakból befolyó összeg a bajoroknál mindössze 108 millió euró, ám egészen döbbenetes módon még az angol bajnokság alsóházában tanyázó Everton is 106 milliót kasszíroz, ennek köszönhetően a világ huszadik legnagyobb bevétellel rendelkező futballklubja. De megemlíthető a Newcasde United is, amely 94 millióval részesül évente a TV-jogdíjakból, vagy a Tottenham a maga 113, illetve a Chelsea a maga 130 milliójával. A Bayern München és a Schalke 04 2007 óta megduplázta, a Borussia Dortmund pedig megháromszorozta éves árbevételét, elsősorban a folyamatos Bajnokok Ligája szerepléseinek köszönhetően. Míg a kontinentális Európa klubjai folyamatosan keresik az utat árbevételeik és nyereségességük növelésére, Anglia kényelmesen ücsörög a babérjain, és a futball évszázados népszerűségére apellál. Teszi mindezt úgy, hogy az idén februárban aláírt új szerződésnek köszönhetően a 2016/17-es szezontól a jelenleg érvényben levő közel hárommilliárd fontos jogdíjból származó bevétel majdnem a duplájára, ötmilliárd fontra emelkedik. Miközben akár veszélybe is kerülhet az angol bajnokság számára a klubfutball egyik jelentős bevételét generáló nemzetközi kupaindulási jog. Az angol csapatok egységes elbukása az európai kupasorozatokban önmagában jelentős sokkot okozott a szurkolók számára, ám az események hatására a bajnokság elveszítheti a lehetőséget a negyedik helyezett csapatának BL-indulására. A hőn áhított negyedik hely - amelyet három alkalommal is az Arsenal szerzett meg az utóbbi négy évben - a bajnokságban már-már állandósult kiváltságnak tekinthető 2001/2002 óta. A Bajnokok Ligájában való indulás jogát minden bajnokság esetében az határozza meg, hogy a szezont megelőző öt évben hogyan teljesített az adott ország a nemzetközi kupasorozatokban. Márpedig az elmúlt két és fél év eseményei nem sok jóval kecsegtetnek. A 2014/15-ös szezonban a három kiemelt ország - Spanyolország, Anglia és Németország - a bajnokság első négy helyezettjét szerepeltethette a Bajnokok Ligájában, Olaszország, Portugália és Francia- ország pedig hármat-hármat. Az UEFA minden évben kiszámít egy ádagpontszámot az adott ország klubjainak éves nemzetközi teljesítménye alapján. A számokat összesítik, majd az így kapott eredményt elosztják a kupákban szereplő csapatok számával, végül az utóbbi öt szezon ádagát kiszámítva megkapják az úgynevezett UEFA- együtthatót. Ez dönt arról, hogy az adott bajnokság hány csapata indulhat a Bajnokok Ligájában, illetve az Európa Ligában. Bár pillanatnyilag még nem fenyeget ez a közvetlen veszély, az ádag- számításból jövőre kiesik majd a 2010/11-es szezon, amelyben Anglia 18,357-es együtthatót szerzett, köszönhetően elsősorban a Manchester United BL-döntőjének, míg Olaszország gyászosan leszerepelt a maga 11,571-es mutatójával. Olaszország tehát tizennégy pontos hátrányából behoz közel hetet. S ne feledjük, hogy még három csapatuk - a Juventus a Bajnokok Ligájában, a Fiorentina és a Napoli pedig az Európa Ligában - is versenyben van a nemzetközi porondon. Az ideihez hasonló nemzetközi szereplés jövőre már képes lehet megfordítani az erősorrendet a két ország bajnoksága között, ezzel pedig Anglia jelentős presztízsbeli és gazdasági veszteséget szenvedhetne el. Bár ebben a nagyon erős Bajnokok Ligája-mezőnyben a Juven- tust nem feltédenül sorolhatjuk a végső esélyesek közé, a Mo- nacóval szemben nem irreális a zebrák legjobb négy közé jutása. Az Európa Ligának pedig hiába a címvédő Sevilla az első számú esélyese, még az sem kizárt, hogy a másik ágon két olasz csapat játssza az elődöntőt, ezzel biztosítva, hogy az ország képviseli magát a döntőben is. Ehhez persze a Napolinak azt a Wolfsburgot kellene búcsúztatnia, amely egy másik olasz csapatot, az Intert győzte le 4-3-mas összesítéssel, a Fiorentinának pedig azt a Dinamo Kijevet, amely az utolsó angol csapattal, az Evertonnal szemben jutott tovább. „Ez a Chelsea-vereség megmutatja, hol tartunk pillanatnyilag Európában” - mondta a korábbi angol válogatott védő, Gary Neville a mérkőzés másnapján. „Sok a tennivalónk. A legjobb keretekkel bíró csapataink búcsúztak nagyon korán a nemzetközi színpadról, ráadásul úgy, hogy valójában kifogásokba sem kapaszkodhatunk.” Amikor pedig elfogynak a kifogások, eljön a cselekvés ideje. Barkóczi László
