Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-24 / 69. szám, kedd
10 VILÁGFUTBALL FOCITIPP 2015. MÁRCIUS 24. www.ujszo.com A futball igazi tápláléklánca Csak idő kérdése, mikor kebelezik be a sportszergyártók a futballklubokat A Goal.com internetes portál minden évben közread egy kimutatást a világ legjobban kereső játékosairól. A legfrissebb adatok szerint Cristiano Ronaldo a leggazdagabb, még aktív futballista a világon. Vagyona 220 millió euróra rúg, ezzel 10 millió euróval megelőzi a lista második helyét elfoglaló Lionel Messit. N em meglepetés: 2014-ben is a Real Madrid sztárja vezette a listát, ám azóta megerősítette helyét, mert egy évvel ezelőtt még csak 2 millió euró fórja volt Messihez képest. Ronaldo vagyonának duzzasztásában szerepet játszott számos szponzori szerződése, a Bajnokok Ligája- és a klubvilágbajnoki trófea, valamint az Aranylabdáért járó díjazás is. A harmadik helyen szintén egy Barcelona-klasszis, a mindössze 23 éves Neymar áll. Őt Zlatan Ibrahimovic (PSG) köved, az ötödik - és az utolsó, 100 millió euró feletti vagyonnal rendelkező - játékos a listán a Manchester United klasszisa, Wayne Rooney. Érdekesség, hogy a top 10 leggazdagabb közül csupán ketten nem voltak karrierjük során a Real Madrid vagy a Barcelona futballistái: a két angol Frank Lampard és Wayne Rooney. A játékosok vagyona óriásinak tűnhet, de a klubtulajdonosok ligájában a szerelést sem vihetik. Az, hogy ki milyen motívációból vásárol magának egy klubot, változó. Ugyanakkor az szinte biztos: klubtulajdonosnak lenni költséges hobbi, ami szinte biztosan ráfizetéssel jár. Nem akkora csődtömeg, mint mondjuk a kerékpársport w A győzelemért mindent szabad, a győzelemért semmi sem lehet túl drága. az egyeden top sportág a világon, amely teljes mértékben kiszolgáltatott a szponzoroknak, miután közveden bevételt nem termel a csapatoknak - de azért költséges hobbi. A mohó birtoklási vágy egyébként nem újkeletű jelenség: a Manchester United például szinte biztosan eltűnt volna a süllyesztőben, ha egy textilipari milliárdos, James William Gibson egy komoly tőkeinjekcióval nem mend meg a csődközeiben vergődő, az első és a másodosztály között ingázó klubot 1931-ben. A Bayern München példája sem különb: a német klub, amely az 1960-as évekig csak kullogott az 1860 München után, szintén egy tehetős vállalkozónak, az iparmágnás Wilhelm Neudeckernek köszönhette felemelkedését. Ö az 1960-as években olyan nagynevű játékosokat szerződtetett le, mint a fiatal Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Sepp Maier, Paul Breitner, Uli Hoeness vagy Hans-Georg Schwarzenbeck, akik később világ- és Európa-bajnokok lettek. Klubtulajdonosnak lenni minden korban presztízst, rangot és előjogokat biztosított az embernek, egyben pedig belépőként szolgált egy olyan körbe, amelybe pusztán a pénzével még nem biztos, hogy bebocsáttatást volna. Emellett - általánosságban véve - minden tulajdonos egyben szurkoló is. A szurkoló pedig nem elsősorban az egyéni versenyzőnek drukkol annak egyéni kvalitásai alapján, hanem egy csapat által reprezentált közösséggeí azonosul: a futballcsapatok és játékosaik által inkorporált jelentéstartalmak már szociológiailag érvényes különbségek kifejezői is. Amikor két futballcsapat egymással játszik, a mérkőzés az általuk hordozott társadalmi jelentéstartalmak konfrontációjává is válik. Jóllehet ez az „antagonisztikus játék” nem köz- vedenül, hanem áttételesen és jelzésszerűen fejezi ki a szembenálló felek közötti társadalmi versengést, így, észak és dél szembenállásán keresztül fejlődött Anglia vagy éppen Olaszország futballja, de évszázados csatát vív a Porto és a Benfica, Párizs és Marseille vagy Kijev és Moszkva is. Ugyanez a kettősség nagyban is megfigyelhető: Európa keleti felén a futball államügy; az alárendeltségi komplexusban szenvedő kisállamok ügye. A szomszédos országokkal szembeni kulturális fölény és a modellértékű nyugati civilizációval való egyenértékűség szimbolikus kifejezője, míg a második világháborút követően a szocializmusnak a kapitalizmussal szembeni felsőbbrendűségét jelképezni hivatott politikai eszköz. Ez a jelenség szintén azt a folyamatot erősítette, hogy a győzelemért mindent szabad, a győzelemért semmi sem lehet túl drága. Azonban még a klubtulajdonosok Carlos Slim Helu, a világ leggazdagabb klubtulajdonosa (Fotó: sita/ap) A LEGGAZDAGABB KLUBTULAJDONOSOK 20. Joseph Lewis 4,8 milliárd euró Tottenham Hotspur 19. Denis O'Brien 5,5 milliárd euró Celtic FC, Doncaster Rovers 18. Stan Kroenke 6 milliárd euró Arsenal 17. Leonyid Fedun 6,5 milliárd euró Szpartak Moszkva 16. Szulejmán Kerimov 6,5 milliárd euró Anzsi Mahacskala 15. Silvio Berlusconi 7,9 milliárd euró AC Milan 14. Dietrich Mateschitz 8,5 milliárd euró FC Salzburg, New York Red Bulls 13. 12. Dmitrij Ribolovijev 8,8 milliárd euró Monaco Roman Abramovich 9,6 milliárd euró Chelsea 11. Philip Anschutz 11,2 milliárd euró Los Angeles Galaxy 10. Rinat Akhmetov 12,8 milliárd euró Sahtar Donyeck 9. John Fredriksen 14,5 milliárd euró Valerenga 8. Francois Henri Pinault 15,5 milliárd euró Stade Rennes 7. Lakshnii Mittal 16,1 milliárd euró Queens Park Rangers 6. Paul Allen 16,3 milliárd euró Seattle Sounders 5. Aliser Usmanov 19,4 milliárd euró Arsenal 4. Soros György 24 milliárd euró Manchester Utd, DC United 3. Mansour bin Zayed AI Nahyan 34 milliárd euró Manchester City, Melbourne City, New York City FC 2. Amancio Ortega 62,9 milliárd euró Deportivo La Coruna 1. Carlos Slim Helu 86,3 milliárd euró Club Pachua, Club Leon, Real Oviedo milliárdjai is eltörpülnek a szféra csúcsragadozói, a sportszergyártók mellett. Befolyásukkal, márkaértékükkel, pénzügyi erejükkel és politikai hatalmukkal a megabrandek a sportvilág igazi urai. Szinte biztosra vehető, hogy rövidesen tulajdonosi szinten is megjelennek az európai klubfutballban, ahogy például a Red Bull szponzorból lépett egy sorral előrébb a Formula-l-ben, és ami korábban A VILÁG 10 LEGGAZDAGABB JÁTÉKOSA Cristiano Ronaldo (Real Madrid) 220 millió euró Lionel Messi (Barcelona) 210 millió euró Neymar (Barcelona) 135 millió euró Zlatan Ibrahimovic (PSG) 105 millió euró Wayne Rooney (Manchester Utd) 103 millió euró Kaká (Orlando City SC) 96 millió euró Samuel Eto'o (Sampdoria) 87 millió euró Raul González (al-Szadd) 85 millió euró Ronaldinho (Querétaro) 83 millió euró Frank Lampard (New York City FC) 80 millió euró elképzelheteden volt, arra már senki sem kapja fel a fejét. A mögöttünk álló hét legnagyobb mérkőzésének mindenki az El Clásicót tartotta, de egyáltalán nem biztos, hogy valóban így is volt. Fű alatt, a frontvonaltól távol játszottak egy másik mérkőzést is Katalóniában, amelynek talán még nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk. A Barcelona U18-as csapata hazai környezetben, a La Masia pályáján szenvedett sima, 3-0-s vereséget. A Nike Akadémiától. Hogy jobban el tudjuk helyezni a Nike hatalmi potenciálját: az egész világon jelen lévő és sok területen piacvezető amerikai sportszergyártó éves bevételei meghaladják az öt európai topliga valamennyi csapatának összesített bevételét. És ha van terület, amelyen a Nike előbbre tud lépni, az éppen a futball — hiszen amerikai gyökerei és cégkultúrája miatt ezen a területen alapvető versenyhátrányban van az Adidasszal szemben. A körülményeket vizsgálva felmerül a kérdés - és az angol sajtóban egyre több az ezzel kapcsolatos spekuláció -, hogy vajon mikor jön el a nap, amikor a sportszergyártó úgy dönt, nem támogatója, hanem aktív szereplője kíván lenni a versenynek. A konzervatív Guardian legfrissebb, a témával kapcsolatos cikke szerint már az sem elképzelheteden, hogy a Nike-t érdekelheti a mindössze 137 millió euróért kínált Aston Villa megvásárlása. Ahogy a Nike Akadémia sima barcelonai győzelme is mutatja, tulajdonképpen minden modell másolható, csak pénz és szakértelem kérdése. Nyilván az sem véleden, hogy a Nike éppen Angliában, a futball őshazájában készül betörni a piacra - a már említett versenyhátrány ki- egyenlítése szempontjából komoly lépés lenne, és már azt is kevesen gondolták volna, hogy valaha képes lesz kiszorítani az Umbrót, amely kisebb megszakításokkal az 1950- es évek óta az angol válogatott mezszponzora volt. Most már a Nike az, mint ahogy a Nike az Angol Labdarúgó-szövetség partnere abból a szempontból is, hogy akadémiája abban a St. Georges Parkban található, amely a komplett angol szövetségi futball központja. Itt zajlanak az edzőképzések, itt készül fel minden korosztályos és felnőtt női és férfi válogatott, itt rendezik az angol FA marketingrendezvényeit és kultúrprogramjait. A körülmények egyre inkább azt mutatják, már csak a sportszergyártókon - elsősorban a Nike-n - múlik, hogy mikor hozzák meg a döntést, mert szerepvállalásukat nem fogja hátráltatni senki és semmi. Hegedűs Henrik
