Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-23 / 68. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 23. www.ujszo.com KOMMENTAR Kampánytévék MOLNÁR NORBERT Jön föl az SNS. Egyre följebb. Már a hat százalékot nyalja alulról. Elnökük, a volt aktatáska-hordozó pedig már a népszerűségi listákon is fel-felbukkan.Ha nem írnám ide a nevét, alig tudná valaki, hogy Anton Dankónak hívják, mert annyira karizmatikus, mint két tál macskakaja. Nem szeretnék túl nagy jelentőséget tulajdonítani a hírtelevízióknak, mert túl nagy hatással nincsenek a társadalmi mozgásokra, nézettségük nem túl magas, tájainkon nem is nagyon értenek a szakmához. De az tény, hogy a TA3 valami miatt úgy döntött, futtatni fogja Dankót, rendszeresen meghívja vitaműsoraiba, mindenről elmondatja vele a véleményét. A TA3, amely átvette az internetes Smer-TV szerepét, mindenképpen helyzetbe akarja hozni az SNS-t a választások előtt, mert ha szüksége lenne a kormánypártnak egy koalíciós partnerre, ideális választás lehet a program nélküli, csak mások utálatát zászlajára tűző párt. De a szlovák hírtévé nemcsak az SNS-t hozza helyzetbe, hanem a jobboldali pártokat is gyengíteni próbálja, legalábbis az erősebbeket. Élőben adja általában az olyan jobboldali kispártok sajtótájékoztatóit, amelyek három százalék alatt állnak. A parlamentbe ugyan nem tudja a tévé bejuttatni őket, de arra jók lehetnek, hogy a biztos bejutóktól százalékokat vegyenek el. Mert mi oka lenne élőben közvetíteni például a nemrég alakult SKOK párt sajtótájékoztatóit? A TA3 imádja a parlamenten kívüli pártokat. S ugyan már leírtuk egyszer: túl nagy hatása nincs a tévének, de arra pont jó, hogy másfél százalékot lökjön valakin. De nem a TA3 az egyedüli tévé, amelyik manipulál. Egy hete indult az ml hírtelevízió, amely rengeteg vidám percet szerzett a nézőknek, noha nem ez volt a cél. A néző csak ül és bámul, és nem érti, hogy azok az emberek, akiknek az a munkájuk, hogy kamera előtt álljanak és beszéljenek, miért nem tudják ezt csinálni. Azon túl, hogy egyértelműen elsietett lépés volt a nemzeti hírtévé elindítása, de hát a nemzeti ünnep kötelez, aznap kell elindulnia annak is, ami nincs kész. Szóval a műsorvezetők és riporterek iszonyatos nyomás alatt lehetnek. A hírtévén nem létezik „Orbán”, „miniszterelnök” is csak elvétve, az érezhetően megfelelő kifejezés: „Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke”. Nem egyszer fordult elő, hogy a riporter gyorsan kijavította magát, mert elfelejtette a magyar jelzőt hozzáfűzni a főnévhez. Mert kézművesek sem léteznek, csak magyar kézművesek, az ünnep is csak magyar lehet. Ilyen nyomás alatt nehéz dolgozni, ez tény. A bakizási lehetőség pedig óriásira nő. Félő, hogy a magyar kifejezés is a polgári és a nemzeti sorsára jut. El fog kopni. Ha egy párt ebben a térségben ráteszi a kezét egy tévére, abból parodisztikus és/vagy amatőr produkció lesz. De miért gondolják a pártok és a politikusok, hogy nekik az jó, ha hülyét csinálnak magukból, vagy más csinál hülyét belőlük parancsra? Mert szeretik magukat. Mert imádják magukat és a szekerüket. Azt meg tolják a tévések, önkritika nélkül. Szép dolog a bizalom, de jobb az ellenőrzés, különösen, ha politikusokról van szó Egy zúgolódás margójára Polgármester a markológép előtt, ledöntött kerítés, kővel megdobált munkagépek. Érsekújvárban megmozdult valami. K0CUR LÁSZLÓ A helyiek radikálisan keltek kedvelt kirándulóhelyük, a Zúgó védelmére, ahol továbbra is a méhek zümmögését szeretnék hallgatni a turbináké helyett. Aki már látta a Zúgó parkerdő névadóját, a vízesést, egyetért azzal, hogy a természeti képződményt kár lenne csak azért szétbarmolni, mert a fo- lyónak ott van esése. E sorok írója vízitúrázóként, és a természetvédelem elkötelezett híveként szomorúan látja, a törpe- vízerőmű-lobbi hogyan telepedik rá kisebb folyókra is, elsősorban a haszonszerzést tartva szem előtt. A Duna csodálatos ártéri élővilágára a bősi Duna- szaurusz mért csapást, a Vág felső és középső szakaszát a nagy, szocialista, állami erőművek tették élvezhetetlenné, a Garamot meg a kisebbek. Aki már vízitúrázott és szembesült azzal, hogy akár napjában többször is ki kell pakolni a kenuból, majd azt nem ritkán kilométereken át cipelni, szúnyogfelhőben, derékig érő csalánban, aztán visszapakolni, könnyen gondolhatja, hogy rohadjon meg, aki ezt az erőművet iderakta. így van ezzel e sorok írója is, így nem is próbálná meg a pártatlanság látszatát kelteni, ha erőműépítésről akarna írni. De nem arról akar, hanem az általánosítható tanulságokról. Jelesül, hogy a beruházó nem az éj leple alatt, suttyomban kezdte meg a tereprendezési munkákat. Egy erőmű megépítéséhez kicsivel több papírt kell elintézni, mintha a garázst szeretném megtoldani, hogy az asszony kocsija is beférjen. Az erőműépítésről először 2010-ben szavaztak az érsekújvári önkormányzati képviselők, így a folyamat hivatalosan is legalább öt éve tart. Aki tehát naivan rácsodálkozik, hogy „Jé, mit keresnek itt ezek a munkagépek?”, az az elmúlt öt évben valószínűleg nem olvasott újságot, nem nézett hírportálokat, de még a piacra se járt. Az érsekújváriak elnézőek voltak az erőműépítést támogató képviselőkkel, némelyikük most is ott ül a testületben. Mindez azt is mutatja, az ön- kormányzati tevékenység állampolgári ellenőrzése gyenge és erőtlen. A szlovák országos sajtónak délen gyengék a struktúrái, jobbára valahonnan „fémről” vezényelnek át valakit, ha történik valami; az önkormányzati lapokra nem tekinthetünk a kritikus nyüvánosság fórumaiként; a helyi kezdeményezések, portálszerűségek, blogok gyakran néhány lelkes ember által, munka és család mellett, az illetők „térdén”, hobbiból készülnek, ennek megfelelő színvonalon. Az állampolgárok túlnyomó többsége pedig az önkormányzatot kipipálja azzal, hogy négyévente elmegy szavazni, ha elmegy... Az európai parlamenti választásokról lehet azt mondani, hogy Brüsszel messze van. A parlamenti választásokat is lehet negligálni, Pozsony messze van felkiáltással. Azt viszont már senki nem állíthatja, hogy a helyi önkormányzat messze van. Az dönt a közvetlenül bennünket érintő dolgokról, és, mivel helyben van, sokkal köny- nyebben elszámoltatható. Azaz elszámoltatható lenne, ha figyelnénk arra, amit csinál. Alévai járásbeli Palást példája mutatja, hogy ha csak egyetlen elszánt erőműellenző akad - írjuk ide a nevét, mert megérdemli: Hojsza Zoltán -, akkor is meg lehet akadályozni az építkezést, ha idejében kezdik a tiltakozást. Ha viszont minden a helyiek orra előtt történt, egy nyilvános ön- kormányzati ülésen, minden „le van papírozva”, akkor ott már nem segít a kerítésborogatás. Az pedig, hogy a helyiek dobjanak össze arra, amit az önkormányzat elrontott, nemcsak naiv, hanem felháborító elképzelés. A történet végkifejletének ismerete nélkül már most elmondható: a Zúgó-ügy egyik nagy, általános, a KOMVAK-os Komáromban, vagy a 349 ezer eurós Ipolyságon éppúgy érvényesíthető tanulsága, hogy szép dolog a bizalom, de jobb az ellenőrzés, különösen, ha politikusokról van szó. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Moszkva meg akarja mutatni a NATO-nak, hogy felkészült minden lehetséges forgatókönyvre, amely az ukrán válságból kialakulhat Rendkívüli erőket mozgósítottak az orosz hadgyakorlatokon MTl-HÁTTÉR Rendkívül nagy erőket mozgósított Oroszország mostani hadgyakorlatain, amelyekkel meg akarja mutatni a NATO- nak, hogy felkészült minden forgatókönyvre, amely az ukrán válságból kialakulhat. Gyakorlatok az ország négy sarkában Az orosz erődemonstráció egy hete kezdődött az ország négy távoli sarkában: a Lengyelország és Litvánia közé ékelődő kalinyingrádi orosz enklá- véban, ahová Iszkander típusú rakétákat csoportosítottak, a távol-keleti Kuril-szigeteken, amelyeket Japán magának követel, az Északi-sarkkörön túl, Norvégia közelében, és a Krímben, amelyet Oroszország egy éve elcsatolt Ukrajnától. Moszkva ezzel arra reagál, hogy az USA háromezer katonát vezényelt három hónapra a balti államokba, továbbá a NATO elhatározta keleti szárnyának megerősítését egy ötezer fős, gyorsan bevethető egység létrehozásával, végezetül pedig arra, hogy Oroszország szerint az USA meg fogja erősíteni ukrajnai katonai jelenlétét. Csehország bejelentette, hogy június végén közös légvédelmi gyakorlatot tart az Egyesült Államokkal, Magyarországgal, Litvániával és Szlovákiával. Bulgária pedig létrehoz egy parancsnoki központot a NATO számára a szövetség keleti szárnya megerősítése keretében. „Oroszország és a NATO kölcsönösen fitogtatja egymásnak az erejét” - mondta Jevgenyij Buzsinszkij nyugalmazott orosz tábornok. Nyikolaj Petrov politológus is úgy értékeli, hogy Oroszország erődemonstrációt tart, s azt a benyomást akarja kelteni a hadihajókkal, légvédelemmel, páncélosokkal, stratégiai bombázókkal, hogy felkészül mindenféle eshetőségre. Szárazföldön, vízen, levegőben Az orosz hadgyakorlatok azzal kezdődtek, hogy 8000 tüzért vezényeltek a Krímbe. Ezzel párhuzamosan 200 harckocsi egy város ostromát gyakorolta Oroszország középső részén. Hétfőn váratlanul 38 ezer katonát felvonultató gyakorlat kezdődött egy stratégiai jelentőségű területen, az Északisarkkörön túl, és Tupoljev 22-M3 típusú, nagy hatótávolságú, atombomba célba juttatására alkalmas stratégiai bombázók szálltak le a Krímben. Az egyik éjszaka a lett határ közelében, Pszkov város környékén ejtőernyős egységek gyakorolták egy terület elfoglalását, a Kurü-szigetekre pedig 500 katonát vezényeltek egy képzeletbeli támadás visszaverésének gyakorlására. Csak Oroszország északi és nyugati részében több mint 80 ezer katona, 10 ezer jármű, tucatnyi hadihajó és tengeralattjáró, valamint több mint 200 repülőgép és helikopter vett részt a gyakorlatokon. Egyértelműen az Iszkande- rek kalinyingrádi telepítése váltotta ki a legnagyobb aggodalmat Európában. Ezek a rakéták képesek elérni az európai fővárosok felét - hívta fel a figyelmet Dalia Grybauskaite litván elnök. Forgatókönyv nukleáris konfliktusra Pavel E. Felgenhauer független orosz katonai elemző szerint Moszkva minden forgató- könyvre felkészül, ideértve az ukrajnai helyzet romlását is, amikor az Egyesült Államok és a nyugati hatalmak végül beavatkoznának katonailag, s ezzel Oroszországot arra késztetnék, hogy készüljön egy nukleáris konfrontációra. E katasztrófa-forgatókönyv szerint - amely az elemzők szerint is csak fikció - az orosz északi flottának meg kellene akadályoznia, hogy az amerikai és brit tengeralattjárók megközelítsék a Barents-ten- gert, ahol az orosz támadó atom-tengeralattjárók találhatóak. Az orosz hadsereg pedig elfoglalná Norvégia északi részét és Izlandot, így akarván megakadályozni az Egyesült Államokat abban, hogy erősítést küldjön Európába akkor, mikor az orosz csapatok épp megszállják a balti államokat.
