Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-21 / 67. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 21. Vélemény És háttér 7 A turisták elleni merénylet az arab világ megújulása elleni támadás volt Miért fontos Tunézia A tunéziai terrortámadás túlmutat az áldozatok és családjaik tragédiáján, de magán Tunézián is. Az or­szág 2011 óta az arab világ megújulásának szimbó­luma, a merénylet pedig ezt a szimbólumot szeret­né lerombolni, vagy leg­alább megkérdőjelezni. Nem fog sikerülni. RAVASZ ÁBEL A 2011-es arab tavasz Tuné­ziából indult. Itt gyújtotta fel magát Mohamed Bouazizi utcai árus, tiltakozásképpen az or­szág korrupt és elnyomó kor­mányzata ellen. Az országot 23 éve kormányzó Zine El Abidine Ben Ali uralma szinte kártya­várként, hetek alatt omlott össze, ó maga menekülni kény­szerült, és megkezdődött a de­mokratikus átmenet. Az átmenet folyamatának egyik legfontosabb szereplője a politikai iszlamizmust képvise­lő Ennahda (Megújulás) mozga­lom volt. A politikai iszlamiz- musban nincs semmi radikális: ahogy a kereszténydemokraták, úgy a politikai iszlamisták is a vallásban találják meg a politi­kai értékrendjük morális alapja­it. Az Ennahda támogatottsága Ben Ali bukása után az egekbe szökött, és az alkotmányozó nemzetgyűlésben komoly befo­lyásra tett szert. Ebben a hely­zetben a párt az ország szem­pontjából történelmi jelentősé­gű lépésre szánta el magát: tá­mogatta egy olyan arányos vá­lasztási rendszer létrehozását, amely nem kedvez a legerősebb politikai erőnek. Ezzel az En­nahda ugyan megfosztotta ma­gát több 2011-ben szerzett mandátumtól, azonban hosszú távon szavatolta a rendszer igazságosságát és talán a saját túlélését is, hiszen így egy gyen­gébb jövőbeli eredmény mellett is robusztus parlamenti képvise­letre számíthat. A párt által a vá­lasztások után létrehozott koa­líciót 2014-ben a szavazók le is váltották, de - szemben például az immár feloszlatott egyiptomi Muszlim Testvériséggel - a poli­tikai rendszer integráns, meg­kérdőjelezhetetlen szereplője maradhatott. Tunézia jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak a földren­gésszerű Arab Tavasz epicent­ruma volt, hanem egyben az egyetlen olyan ország, ahol (ed­dig) stabil, demokratikus rend­szer épült ki, ráadásul a politikai iszlamisták stabil részvételével. Ez fontos, sőt iránymutató, már csak azért is, mert egy ilyen rendszer sokkal jobban leképezi az arab országok lakóinak jövő­képét, mint a másutt létrejövő hibrid rezsimek (a polgárhábo­rúba sodródó országokról nem is beszélve). Amikor az iszlamis- ta terroristák káoszba próbálják taszítani Tunéziát, akkor nem­csak az országot, hanem egyút­tal a demokratikus átmenetet is támadják, megpróbálván meg­fosztani az arabokat egy jövő­képtől, amiért a saját országuk­ban is hajlandóak lennének küzdeni. Ezt nem szabad hagy­ni, hiszen az iszlamista Kalifá- tust nem pusztán (és elsősor­ban) fegyverekkel, hanem ide­ákkal és jó kormányzással lehet legyőzni. Tunézia jó úton halad afelé, hogy mintaállamnak ne­vezzük, és ezen a mostani gyáva támadás sem változtat. Hosszú távon Európának szüksége van egy stabil, demokratikus Észak- Afrikára, és ennek magvai épp Tunéziában vannak elvetve. ES MOST PISILŐ KISFIÚ SZOBROKAT FOSUNK ELADNI AZ V UROLÓGIÁKNAK Á* Zuzana Zvolenská bukott egészségügyi miniszter brüsszeli állást kapott a szlovák kormányzattól (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET A boldogság napja JUHÁSZ KATALIN J A részleges napfogyatko­zás kissé „beárnyékolta” azt a tényt, hogy tegnap volt a boldog­ság nemzetközi napja. Ami­kor először hallottam, azt hittem, ez valami vicc, nyil­ván ugratni akarnak engem. De nem, az ENSZ közgyűlése határozott úgy 20L2-ben, hogy március 20-át a boldog­ság nemzetközi napjává nyil­vánítja, azaz tegnap ünnepel­tük harmadik alkalommal. Az ünnep létjogosultságához nem férhet kétség, hiszen a boldogság, vagyis az emocio­nálisjólét keresése az emberi lét egyik alapvető célja, és ha lehet világnapja a vidéki nőknek (október 15.) vagya vándormadaraknak (május 14.), akkor ez is elfér az összesen mintegy 120 külön­böző világnap közt. Az említett ENSZ-határozat- ban mégis van valami zavaró számomra. A dokumentum felszólította a tagországokat, hogy ezen a napon az okta­tásban és társadalmi rendez­vényeken népszerűsítsék a boldogság emberi fejlődés­ben betöltött fontos szerepét. Elképzeltem azt az iskolát, ahol az igazgató beszédet mond a diákok előtt erről a témáról. Az ugyanezen célból szervezett társadalmi ren­dezvényt már el sem mertem képzelni, illetve hirtelen csak a boldogsághormon növelése érdekében eszközölt csoko­ládéosztás vagy krémesosztás jutott eszembe. (Ha illetéke­sek is olvassák ezt, ajánlom, gondolkozzanak el a jövő évi krémesnap megszervezésé­nek lehetőségén!) A másik zavaró tényező szá­momra az, hogy a világnap öt­lete egy kis himalájai buddhis­ta királyságtól, Bhutántól származik. Az ottani király már 1972-ben bevezette a bruttó nemzeti boldogság (GNH) fogalmát alattvalói jó­létének mérésére, mondván, hogy az többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, a GDP. Nos, az ENSZ ez alapján fogalmazott meg ajánlást, hogy a GDP-számítások mel­lett a világ országai alkalmaz­zák a GNH-mérőszámot is. Ez azért vicces, mert a GNH konkrét számokkal nem mér­hető. Csak a szempontokat lehet meghatározni, amelyek természetesen a gazdasági fejlődéssel vannak szoros kapcsolatban. Az ENSZ egyébként hét té­nyezőt vesz alapul: az adott ország lakosainak gazdasági, környezeti, munkahelyi, tár­sadalmi és politikai elége­dettségét, illetve az állam­polgárok fizikai és mentális állapotát. E szempontok fi­gyelembevételével készült el 2012-ben az első nemzetközi GNH-felmérés is. Az ered­mény pedig számunkra felet­tébb lehangoló. A dánok, a finnek és a své­dek a legboldogabbak, a gö­rögök, a magyarok és a bol­gárok pedig a legkevésbé boldogok. Pedig mi is tudjuk, hogy a boldogság érzése az egyetlen olyan narkotikum, ami egészséges. Beszerezni viszont elég nehéz... VENDEGKOMMENTAR Jönjobb? KISS TIBOR NOÉ Közreadta legfrissebb magyarországi közvé­lemény-kutatási eredményeit a Szonda Ipsos, s ez alapján ellentmondásos kép rajzolódik ki előttünk. Egyfelől stabilitást mutat a magyar politikai pártok támogatottsága. A balolda­li-liberális oldal képviselői továbbra is ugyan­úgy állnak, mint egy hónappal ezelőtt, az ada­tok szerint a tavalyi országgyűlési választáson Összefogás néven induló konglomerátumra nagyjából másfél millióan adnák le szavazatukat (ebből egymillió fő az MSZP-t támo­gatja), a különutas Lehet Más a Politika stabilan negyedmil­lió választópolgár számára szimpatikus. Stabü a kormányzó Fidesz népszerűsége is, a Jobbik pedig minimális erősödést mutat. Nagyjából ezeket az eredményeket kapjuk hónapról hónapra, legalábbis azóta, hogy a Fidesznek egy sor közfel­háborodást kiváltó intézkedésével 2014 végén sikerült lea­mortizálnia magát. Ez a nagy stabilitás azonban mégis földrengésszerű változá­sokat jelenthet. A táborát lassan, de biztosan növelő Jobbikot már csak kétszázezer szavazó választja el a népszerűségi lis­tákat közel egy évtizede vezető Fidesztől. A radikális párfa tavalyi választások óta bő félmillió szavazóval növelte tábo­rát, s ebből kétszázezren olyanok, akik a parlamenti választá­sokon még a Fideszre voksoltak. Ráadásul a Jobbiknak to­vábbi tartalékai vannak: a kormánypárt támogatói között to­vábbi kétszázezer olyan embert találunk, akik szerint a dol­gok rossz irányba mennek Magyarországon, és akik számára a Fidesz után elsősorban a Jobbik jelent alternatívát. Jelenleg úgy tűnik, igaza lett Vona Gábornak, aki néhány év­vel ezelőtt azt a szlogent hangoztatta, hogy „az ország lakói­nak kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla”. Súlyos hi­ba volna azonban a tendenciákat úgy leegyszerűsíteni, hogy a Jobbik népszerűségének növekedése egyben azt is jelenti, hogy „a nácibarát szélsőjobb” fenyegeti az országot. Riasztó látni a Jobbik népszerűségének növekedését úgy, hogy köz­ben a párt képviselői rendre antiszemita gesztusokat tesznek. Ugyanakkor ügyelnek is arra, hogy kitérjenek a vádak elől: néhány nappal ezelőtt Kulcsár Gergely, a párt országgyűlési képviselője - Vona Gábor kérésére - virágot vitt a Duna-parti holokauszt-emlékműhöz. Oda, ahol tavaly beleköpött a holo­kauszt áldozatait szimbolizáló cipők egyikébe. A Jobbik szavazói között ugyanakkor nemcsak a nyílt-rejtett antiszemiták aránya számottevő, hanem azoké is, akik- akár az MSZP szavazóihoz hasonlóan - szociális kérdések­ben nem értenek egyet a kormánnyal, esetleg helytelenítik a Fidesz antidemokratikus döntéseit, vagy éppen kigúnyolják a Fidesz által elképzelt szép új világot, amelyet például az új köztévé is megtestesít. A helyzetet azonban a baloldali-liberális pártok is befolyá­solhatnák, ha tudnák: például a szavazóik számának növelé­sével. Azonban a veszprémi időközi választás (amelyen vé­gül az általuk támogatott jelölt győzelmével elszállt a Fidesz parlamenti kétharmada) rámutatott arra, hogy a „demokra­tikus baloldal” potenciálisan jóval több szavazóra számít­hatna, s így akár a versenyt is felvehetné a Jobbikkal - csak­hogy a politikai kínálat nem túl vonzó ezen az oldalon. A közvélemény-kutatási adatok szerint ugyanis az Összefogás (MSZP, DK, Együtt, PM) pártjai nagyjából összesen 15 száza­lékos népszerűséget könyvelhettek el ott, ahol néhány nap­pal később az általuk támogatott (de a kampányban ezt egy­általán nem megjelenítő) Kész Zoltán 43 százalékos ered­ménnyel győzött. Van tehát tartalék a baloldalon, de a pártok továbbra is hitel­telenek a közönség számára. A Fidesz stagnál, a tömegpárti jegyeket mutató Jobbik pedig eközben szép lassan közelíti a vezető helyet a pártok népszerűségi versenyében. Ha átveszi a vezetést, az olyan változást jelent a magyar politikai élet­ben, amely után alighanem új időszámítás kezdődik. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ A piaccá változó trafik Piaccá változott egy trafik­nak helyet adó ház, így a do­hánybolt vasárnap is nyitva lehet - a kiskaput egy kelet­magyarországi leleményes vállalkozó találta meg. A tra­fikjának helyet adó ház falára egyszerűen kiírta, hogy az épület valójában piac, azokra pedig nem vonatkozik a va­sárnapi zárva tartás, így a pi­ac-trafik üzemelhet. Ä tulaj­donosa arra a kérdésre, hogy valóban piaccá nyüvánítot- ták-e a dohányboltot, azt fe­lelte, törvényes megoldást ta­lált. „Pikáns, de törvényes megoldás. Egy hétig olvastam a jogszabályt, mire megta­láltam”-mondta. (hvg.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents