Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-17 / 63. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 17. www.ujszo.com 18 SzÍNFOLK A népköltészet az írásos irodalom megjelenése után is tovább él, pusztán a jellege, szerepe változik némiképp Népi, szellemi értékünk a népköltészet Az egyes népeknek, népcsoportoknak előbb szóbeli kultúrája, íratlan irodalma alakult ki. Szöveg, zene, mozgás párhuzamosan, egymással összekapcsolódva jelent meg a szóbeliség szintjén. Egyén és közösségteremtő ereje talál egymásra ezekben az élőbeszéd útján létrejött, szájról szájra terjedő szellemi alkotásokban. KOZMA DEZSŐ A magyar népköltészet ismert múlt századi gyűjtője, Erdélyi János szerint maga a nép „mint patak vize a kövecset, addig forgatja dalait, míg utoljára kisimítja, kerekíti”. Ezért a népköltészetben - az írott irodalomtól eltérően - nem ismerhetjük fel a csak egy költőre, íróra jellemző művészi jegyeket. A népköltészet egy nép, társadalmi csoport hasonló módon élő embereinek érzés- és gondolatvilágát, vágyait, elképzeléseit önti szóba, sajátos eszközökkel, igen gazdag műfaji változatossággal (népdal, népmese, népballada stb.). A népköltészet megőrzője többnyire az emlékezet. S mert megjelenésének, terjedésének és hagyományozásának a beszéd, a szóbeliség a fő eszköze - darabjai állandóan változnak, alakulnak, csiszolódnak. Ebből eredően különböző változatok, variánsok jönnek létre. Ezért van az, hogy egy-egy népdalt, népmesét többféleképpen ismernek, énekelnek, mondanak el; ezért szokás őket inkább típusok, illetve motívumok szerint osztályozni, csoportosítani. (Hasonló, egyező típusok, motívumok fellelhetők különböző népek szóbeli kultúrájában.) Amint a műköltészetben, a népköltészetben is megtaláljuk a lírai, epikai és drámai műfajcsoportokat. A magyar népköltészet legfontosabb lírai műfajai a népdalok, siratóénekek, táncszók, kurjantások, lakodalmi énekek. Ritmusuk a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozásán alapszik, s a ritmus alapegysége az ütem, gyakori a páros rím (aabb), valamint az alliteráció (betűrím). Ilyenek például: Megyen már a / hajnalcsillag / lefelé, 4/4/3 Az én rózsám / most megyen ha / zafelé, 4/4/3 Lábán van a / lagosszárú / kis csizma, 4/4/3 Rásütött a / hajnalcsillag / sugara. 4/4/3 Betűrím: Vetettem violát, Várom kikelései... A főbb epikai műfajok a monda, a népmese (prózaiak); a népballada, csak a krónikában fennmaradt hősepika (verses alkotások). A népmesében, a népi epikának ebben a korai műfajában különösen nagy szerepet kap a képzelet és a csodás elem. Az egyes mesemondók közötti különbség nagymértékben épp a képzelet és valóság összekapcsolásában, az előadás módjában mutatkozik meg, A hagyományos fordulatok gyakoriak a népmesében („hol volt, hol nem volt”). A balladában nem ritka az epikai, lírai és drámai elemek ötvözése, olykor egyik vagy másik válik benne uralkodóvá. A magyar népballadákra általában a tragikus hangvétel jellemző. A ballada műfajának egyik régebbi kutatója, Greguss Ágost szerint: a ballada tragédia dalban elbeszélve. A magyar műballada mind a mai napig legnagyobb mestere, Arany János pedig úgy vélte: a ballada a tények hatását, a szomorú történet tragikumát fejezi ki. Nagy szerephez jut benne a párbeszéd, az ellentétezés, az ismétlés. Szerkezetileg zárt, csak a leglényegesebbet közli. Tárgyuk szerint - akárcsak a népdalok vagy a népmesék - a népballadák is igen változatosak. Az egyik legismertebb ma(Fotók: képarchívum) gyár népballada, a Kádár Kata így kezdődik: ,/myám, anyám, édesanyám! Gyulainé édesanyám! En elveszem Kádár Katát Jobbágyunknak szép leányát.” „Nem engedem, édes fiam, Gyula Márton! Hanem vedd el nagy uraknak Szép leányát.” A dramatikus, szertartásos népi költészet legismertebb formái a különböző népszokások, népi játékok: a betlehemezés, locsolás, újévi köszöntő stb. Jórészükben nélkülözhetetlen a szerep- játszás, a színjátszás egyik-másik eleme. A magyar népköltészet tervszerű és rendszeres gyűjtése a 19. század első felében indul meg. Nagy teljesítménye ennek a gyűjtőmunkának Erdélyi János Népdalok és mondák című, 1846-48 között kiadott három- kötetes gyűjteménye. Kriza János székely népköltési gyűjteménye, a Vadrózsák 1863-ban lát napvilágot. A múlt század végén Arany János fia, Arany László (költő, mesegyűjtő és irodalom- történész) és Gyulai Pál (jeles kritikus és irodalomtörténész) indítják el a később tizennégy kötetre terjedő Magyar Népköltési Gyűjteményt. A népi szellemi értékek felkutatásában és értékelésében fontos szerepe volt Benedek Elek, Kálmány Lajos és Vikár Béla munkásságának. Kodály Zoltán és Bartók Béla pedig a gyűjtés és a feldolgozás új szempontjait honosították meg, új utakat nyitottak a kutatásban. Közismert román népdalokat feldolgozó munkásságuk is. Az egyre szaporodó erdélyi gyűjtemények közül szintén csak néhányat sorolunk fel, egy-két rangos összeállítást: Moldvai csángó népdalok és népballadák (1954), Háromszéki magyar népköltészet (1958), Jávorfa-muzsika (1965), Többet ésszel, mint erővel (1969), Balladák könyve (1970), Háromszéki népballadák (1973), Gyönyörű Bán Kata (1973), Romániai magyar nép- balladák (1974), Rózsa királyfi (1979, Faragó József: Balladák földjén (1977). A népköltészet az írásos irodalom megjelenése után is tovább él, pusztán a jellege, szerepe változik némiképp. Az irodalom számára mindig megtermékenyítő volt: a legnagyobb írók - Csokonai, Petőfi, Arany, Mikszáth, Móricz, Ady - szívesen merítettek ihletet a népi alkotásokból, használták fel azok gazdag és változatos nyelvi és stiláris fordulatait, képeit, nem utolsósorban a bennük kifejezésre jutó életismeretet, gondolatgazdagságot. Móricz Zsigmond például többször is megírta, milyen sokat köszönhet a nép józan életszemléletének. Annak a szemléletnek, amely - mint úja - „ahhoz szoktatott, hogy népszokások, szülőföldünk leírásában, az irodalom népre való hatásának a megfogásával, a mese-, monda- és népdalvilág kifejező erejével állandóan legyünk kísérői és írásba foglalói népéletünk megnyilvánulásainak”. SZÍNFOLK Szerkeszti: Grendel Ágota. Levélcím: Színfolk, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 442, e-mail: agota.grendel@ujszo.com
