Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-17 / 63. szám, kedd

14 HÉTVÉGI KÖRKÉP FOCITIPP ■ 2015. MÁRCIUS 17. www.ujszo.com A Bundesliga szégyenpadján a Stuttgart A 25. fordulóban újabb súlyos vereséget szenvedett a Bundes- ligában a VfB Stutt­gart, amely történel­me talán legmélyebb válságán megy keresz­tül, és csoda lenne a bennmaradása. De mi vezetett oda, hogy a 2007-ben még bajnoki címet ünneplő klub a Bun­desliga lesajnált hülye­gyereke legyen? N s em a Stuttgarté volt a mögöttünk álló hét. A német sporttörténelem vizsgálatával fog­lalkozó Freiburgi Egyetem például nyilvánosságra hozta legfrissebb kutatásainak az eredményét. Ezek szerint bebizonyosodott, hogy 1975 és 1980 között legalább két Bundesliga-klub volt, amely anabolikus szteroidokkal tömte játékosait. Igen, az egyik éppen a Stuttgart volt - a másik a Freiburg. Négy nappal később a Stuttgart csak 0-0-s döntetlent játszott ha­zai pályán Dárdai Pál Herthájával - ez volt zsinórban a csapat 9. ha­zai meccse, amelyen nem tudott Huub Stevens (jobbról a második) a Bundesliga egyik legforróbb kispadján ül (Fotó: sita/ap) nyerni. Kétes dicsőség, de új klub- rekord. A Stuttgart 60 ezres stadionjába már csak 45 ezren látogattak ki erre a sorsdöntő kiesési rangadóra, ennél is aggasztóbb azonban, hogy a mérkőzést követően mintegy 80, vascsövekkel felfegyverkezett, vég­letesen frusztrált szurkoló sarokba szorított két rendőrt, akik csak úgy tudták megúszni az esetet, hogy szolgálati fegyverükkel többször a levegőbe lőttek. Az esetet követően Rainer Wendt, a stuttgarti rendőr­ség szóvivője azt mondta: „Már nem zárható ki annak a lehetősége, hogy egy szorult helyzetbe kerülő rendőr a támadók ellen fordítsa fegyverét, és meglegyen a kialakult helyzet első áldozata.” A Bundesliga 25. fordulójában újabb pofont kapott a csapat: a Leverkusen 4—0-ra mosta le őket a pályáról, és ez volt a VfB 13. baj­nokija, amelyen nem tudott gólt szerezni. 20 pontjával a Stuttgart tökutolsó a Bundesligában, és öt ponttal van lemaradva a biztos bennmaradást jelentő 15. helytől, amelyet jelen pillanatban a Ham­burg foglal el - ez később még fontos lesz. Út a mélybe Mivel a német válogatott gyengén szerepelt az 1958-as és az 1962- es világbajnokságon, a német szövetség úgy döntött, ideje profi bajnokságot szervezni. A Bundes­liga 16 csapattal rajtolt el 1963- ban, és korábbi teljesítményével a Stuttgart kiérdemelte, hogy az alapító tagok között legyen. A klubból stabil középcsapat lett - a németek szerint elsősorban azért, mert a svábok túl smucigok a fut­ballhoz, és nem költöttek eleget a csapatra. Az 1980-as évekre Stuttgart és környéke azonban már olyan gaz­dasági potenciállal rendelkezett, amely meglátszott a csapaton is: a Daimler/Mercedes-Benz, a Porsche és a Bosch is a városban vagy annak közvetlen közelében működik. A Stuttgart sorozatosan a bajnokság élcsapatai között volt, 1984-ben és 1992-ben bajnoki címet is nyert, néhány évvel később pedig fél Eu­rópa rajongott a Giovane Elber, Frédi Bobic, Kraszimir Balakov hármasért - mi pedig külön is fi­gyeltük a csapatot, hiszen melléjük érkezett Lisztes Krisztián. Ennek a generációnak a kiörege­désével 2007-ig kejlert várni az újabb sikerekre: ekkor érkezett robbanásszerűen a die jungen Wilden sikere: a Stuttgart olyan já­tékosokkal lett újra bajnok, mint a fiatal és vad Andreas Hinkel, Kevin Kurányi, Timo Hildebrand vagy Alekszandr Hieb. Ezt köve­tően azonban a kapkodás és a hi­bás döntések tömkelegé maga alá temette a klubot. * 2007 óta nem kevesebb, mint kilenc edzője volt a Stuttgartnak, és ugyanennyi idő alatt három sportigazgató, valamint két klub­elnök fordult meg a VfB-nél. De megváltozott még valami: a va­gyoni javak eloszlása. A Stuttgart hosszú évtizedeken keresztül egyeduralkodónak szá­mított Baden-Württemberg tar­tományban, nem voltak rivális klubok a közelben. 2007-ben a város közel 100 kilométeres körzetében csak olyan alacsony osztályú, félamatőr klubok vol­tak, mint a VfR Aalen, az SG Sonnenhof Grossaspach, az FC Heidenheim, a TSG Hoffenheim és az SV Sandhausen. Hét év elteltével azonban mind­annyian professzionális klub­nak mondhatják magukat. A Hoffenheim a Bundesliga első osztályában játszik, a Grossaspach harmadosztályú, a másik három csapat viszont- a Bundesliga II- ben szerepel. Ráadásul időköz­ben a Stuttgart konkurense lett a szintén nem túl távoli Augsburg - olyannyira, hogy a csapat az eu­rópai kupaszereplésre hajt, és ott van még a Bundesliga II két felju­tásra is esélyes csapata: a Darms­tadt és a Karlsruhe. A komplett Bundesliga átalakul, olyan kiscsapatok törnek fel, mint a Paderborn, az Ingolstadt vagy az RB Leipzig, miközben a tradicionális klubok, mint az 1860 München, az 1. FC Nürn­berg vagy a Lokomotive Leipzig eltűnnek a térképről. És igaz ez a legnagyobbakra is: a Stuttgartra vagy a Hamburgra. Ami sokáig az előnyükre vált - a nagyság, a történelem, a széles rajongótábor -, az mára hátrányt jelent számukra. Mint a dino­szauruszok: nem tudtak alkal­mazkodni a modern idők kihívá­saihoz, a szerkezeti felépítésükben és gazdaságilag is rugalmas kisebb klubok, az éhes kihívók pedig a fejükre nőttek. A csapat szempontjából aggasztó, hogy következő négy mérkőzésü­ket is a táblázat első felében helyet foglaló csapatok ellen játsszák, ami még inkább azt vetíti előre: a megújulást csak a megsemmisü­lés, a Bundesliga II hozhatja el a klub számára. Hegedűs Henrik Gólörömök pro és kontra - mit ünnepeljünk? K ét gólöröm borzolta ez európai futball- élet kedélyeit az elmúlt héten: Da­vid Luiz korábbi csapata, a Chelsea ellen talált be a BL-ben, míg Wayne Rooney azzal robbantotta fel az internetet, hogy kiderült: Phil Bardsley, a Stoke City játékosa kiütötte őt a saját kony­hájában, és erre reagált Rooney a gólörömével. „Elképesztő érzés ez mindannyi­unk számára, mind a PSG-nek, mind a párizsi embereknek” - kezdte meccs utáni nyilatkozatát David Luiz, miután az ő góljá­nak is köszönhetően kiverték a Chelsea-t. „Hatalmas mérkőzést játszottunk, és nagyon örülök, hogy továbbjutottunk, de hosszú még az út a BL-győzelemig. Nem szabad elszállnunk magunktól. Az én időm lejárt a Chelsea-nél, a PSG hatalmas lehetőséget kínált számomra, így a karrierem szem­pontjából fontos volt ez az átiga­zolás. De nagyon boldog voltam a Chelsea-nél, köszönet és tisztelet mindenkinek a klubnál. Csodás volt itt betalálni ma este, és bár azt mondtam korábban, hogy nem fogom megünnepelni, ha gólt szer­zek, nem tudtam véka alá rejteni érzelmeimet. Köszönet mindenért a Chelsea-nek, és sajnálom, hogy megünnepeltem a gólomat, de egy­szerűen elragadtak az érzelmek.” Ilyenkor persze mindig felmerül a kérdés, mi a fontosabb: hogy egy játékosa megtisztelje saját szurko­lóit azzal, hogy velük tombol a gól után, vagy épp ellenkezőleg: illik kifejezni tiszteletét korábbi egye­sülete iránt? A többség nem biztos, hogy David Luizzal ért egyet. A Premier League is egy gólöröm­től volt hangos vasárnap, miután minden nagyobb sajtótermék le­hozta Wayne Rooney házivideóját, amelyen a Manchester United fiit- ballsztárja egy otthoni bokszmecs­csén padlót fogott. Rooney-t egy baráti bulin rendezett kesztyűzés során saját konyhájában ütötte ki a Stoke City védője, Phil Bardsley. Az érintett nem csinált nagy ügyet a dologból, csak dohogott egy kicsit azon elmélkedve, milyen világot élünk, hogy már a saját la­kásában történtek sem számítanak szentnek. „Igazából nem zavar, én csak a fut­ballra koncentrálok, a történet má­soknak sokkal érdekesebb. Min­denki láthatta, hogy a Tottenham ellen is profin végeztem a mun­kám” - nyilatkozta a 3-0-s győzel­met követően Rooney, aki csapata harmadik gólját szerezte, majd azt követően gólörömként eljátszotta a saját kiütését, és KO-val terült el a gyepen. A mérkőzés utáni sajtótájékozta­tón az újságírók szerették volna megtudni edzője, Louis van Gaal véleményét is, de a holland szak­ember kikelt magából. „Azt hiszem, egy nevetséges világ­ban élünk, ahol ilyen kérdésekre kell válaszolnom. Mi történt, ki­fordult magából a világ? Nem aka­rok ezzel foglalkozni” - dühöngött a Manchester United menedzsere. Ebből is látszik, nem mindegy, mikor, mit és hogyan ünnepel a játékos, (hh) Szerkesztette: Hegedűs Henrik (az Origó munkatársa) ■ E-mail: henrik.hegedus@ujszo.com ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Megjelenik minden kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents