Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-16 / 62. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 16. www.ujszo.com KOMMENTAR Nemzeti pozicionálás KOCUR LÁSZLÓ A Szlovák Nemzeti Párt megkezdte a felkészülést a jövő évi parlamenti választásokra. Az apolitikus vagy azzá lett olvasókat irritálhatja, ellenkezőleg, a közélet történései iránt (még) érdeklődőket felvillanyozhatja a tudat, hogy már csak kevesebb mint egy évet kell várni a következő parlamenti választásra. így tehát, ha politikusokat látunk felbukkanni falunapokon, sporteseményeken, fesztiválokon, bálokon, tulajdonképpen bármilyen rendezvényen, amelyen az előző három esztendőben nem láttuk őket, az már választási előkészületnek tekinthető. A slotátlanított Szlovák Nemzeti Pártról és esélyeiről, lehetőségeiről korábban is írtunk e hasábokon, a vulgarizmus nélküli nemzeti pozíció elfoglalásának esélyeit latolgatva. A trianoni utódállamok területén ugyanis a nacionalizmus egyáltalán nem csak a jobboldali politikai erők sajátja, az egykori állampártok éppolyan nacionalisták voltak, mint utódpártjaik. Aki tehát csak fehér-kék-piros húrokat kíván pengetni, a Smer választói között éppúgy halászhat, mint a Kereszténydemokrata Mozgalom vagy éppen az Egyszerű Emberek és Függeüen Személyiségek támogatói körében. Az SNS-nek tehát jó hír, hogy- egy parlamenten kívül töltött ciklus után - van miből válogatni; rossz hír számára, hogy amivel ő tud mozgósítani, azzal sok további párt is tud. Jól illeszkedik ebbe a vonulatba, hogy Andrej Dankóék szinte a külügyminisztériummal egy időben reagáltak az Európai Parlament Koszovó függetlenségének elismerését sürgető felhívására. A Szerbiától függetlenedett országot az EU 28 tagállama közül Szlovákián kívül Ciprus, Görögország, Románia és Spanyolország nem ismerte el. Na vajon miért? - tehetnénk fel az álnaiv, retorikainak is gyenge kérdést. A külügyminisztérium sietett is leszögezni a diplomácia bül- bülszavú, szóvirágos nyelvével, hogy „az aktuális geopolitikai helyzetben nem tartjuk alkalmasnak az olyan kérdések megnyitását, amelyek az államok területi integritásának lehetőségét hordozzák magukban, főként az európai kontinensen”. Szlovákiában még a magukat liberálisként meghatározó pártok is ódzkodnak a zömében albánok lakta, Besztercebánya megyénél alig nagyobb országocska elismerésétől. Valószínűleg a közeljövőben egyik szlovák kormány sem fog igyekezni ezzel. Ennek hangoztatásához nincs szükség különösebb politológiai előképzettségre vagy stratégiai éleslátásra. Miközben a Koszovó elismerésétől rettegők nagy része azt sem tudná megmondani, mekkora ennek az országnak a területe vagy a lakossága (a főváros talán még menne). Koszovó Szlovákiában a szimbolikus-irracionális témák csoportjába sorolódott be. Éppen ezért igyekezett az SNS gyorsan, hangosan, a hivatalos állami álláspontnál sokkal egyértelműbben kijelenteni: Koszovó nem való az EU-ba. És hozzátette az összes, ilyenkor hangoztatott sallangot: Ukrajna se, Törökország se, a kormány ne engedjen az európai diktátumnak stb. A kormánynak természetesen eszébe sem jutott, hogy egy semmire sem kötelező EP-határozatnak eleget tegyen, vagy akár egy szóvivői nyüatkozatnál komolyabban foglalkozzon vele, és ezen egy parlamenten kívüli párt felszólítása az égadta világon semmit sem változtat. Az SNS- nek viszont minden alkalom kapórajön, hogy a területi egység veszélyeztetettségére rájátsszon, csak most már nem mongol lovasokról hörögnek félrészegen. FIGYELŐ Kövér a közmédiáról Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke szerint a Simicska Lajos médiabirodalmába tartozó Magyar Nemzet és a Hír Televízió immár ellenzéki orgánumként kezelendő, erre fel kell készíteni a Fidesz híveit, és új csatornákat találni, hogy üzeneteiket eljuttassák hozzájuk. Kövér a Magyar Hírlapnak adott interjúban azt mondta, Simicska olyat tett, amit normális ember józan állapotában nem tesz. Kiderült, az „ott a haza, ahol a haszon” elvét vallja, vagyis „addig támogat egy kormányt, amíg az a személyes gazdasági érdekeit nem sérti”. A házelnök szerint a jobboldal médiából tájékozódó része kárt szenvedett, hiszen „egyelőre, még egy rövid ideig” orientációs zavarban lesznek, mivel a megszokott orgánumaik más üzeneteket és magyarázatokat közvetítenek, mint eddig. Ezért új csatornákat kell találni a jobboldali választók számára - áll a Magyar Hírlapban közölt inteijúban. „Fontos tanulság, hogy a sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti” - mondta Kövér, ismét Simicskára célozva. Beszélt arról is, hogy folytatják a küzdelmet a polgári Magyarországért. „Tudom, sok minden hiányzik még a polgári Magyarországból, leginkább az emberekj óléte.” (ú) Ellentüntetők híján a neonácik úgy érezték volna, a kutyát sem érdeklik Hozzáadott érték Nem egészen értem azokat a derék pozsonyiakat, akik szombaton ellentiin- tetés céljából gyülekeztek az Sznf téren. VERES ISTVÁN Az a nemes elképzelés vezérelte őket, hogy blokkolják a Ti- so-féle szlovák államra emlékező felvonulást, amely a fővárosban évente lezajlik. Már-már hagyományról beszélhetünk, tegyük gyorsan hozzá: sajnos. Szóval ismét felvonult az a néhány (állítólag voltak kétszázan is) fekete kabátos, borotvált fejű tinédzser, akik úgy érzik, évente nyilvánosan meg kell emlékezniük arról a dicső napról, amikor Szlovákia Hitler kegyelméből kikiálthatta függetlenségét. Reméljük, kinövik. Meggondolatlan srácokról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a kellemetlen, hideg szélben sokan közülük sapka nélkül ballagtak Tiso sírjához a Szent Márton temetőbe. (Remélem, anyukájuktól kaptak érte otthon egy nagy taslit.) Vannak tehát ezek az „emlékezők”, akiknek állítólag nem lehet megtiltani az emlékezést. Oké. Normális ember a hír hallatán gondol egy cifrát és megy a dolga után. Akadt viszont vagy kétszáz személy, akik mindenképp ki akarták nyilvánítani, mit gondolnak az ifjú neonácikról, meg arról, hogy felvonulnak. Szóval ők is kimentek, meg hozzájuk csapódott néhány ember, és elindultak, hogy megállítsák amazok vonulását. A rendőrség persze ezt megakadályozta: a két tábor csak rendőrsorfalon keresztül kiabált egymásnak trágárságokat, az egyik antináci aktivistát pedig őrizetbe vették, mert nem szívlelte mega hatósági felszólítást. Elolvastam a beszámolókat, megnéztem a fotóriportokat, és nem bírok rájönni, hogy ennek az egész ellentüntetésnek mi értelme volt. Még ha csak húsz unatkozó középiskolás szalad neki a történetnek, azt mondom: van ilyen. De a kétszáz ellentüntető között például ott volt Milan Ftáčnik volt főpolgármester és Ondrej Dostál exképviselő, akiket intelligens embereknek tartok. A neonácik „érdeklődés híján” talán úgy érezték volna, hogy a kutyát se érdeklik, így viszont azt mondhatják: érdemes volt kimenni, fiúk, megyünk jövőre is, hátha végre összejön a balhé. Vagyis a szombati pozsonyi nácimeneten az ellentüntetők jelentették a hozzáadott értéket. Csak sajnos azok számára. 2015. március 15., Budapest - megemlékezés a Múzeumkertben (MTI-felvétel) Lehet, hogy az ortodoxia jó egy vallásos tan esetében, de egy párt számára öngyilkos tett lehet MKP-s faux pas - a pártközlöny és a Vezér MÉSZÁROS ANDRÁS Hálás vagyok az Új Szónak, hogy időközönként mellékletként lehozza az MKP „közlönyét”. így lehetőségem van betekintést nyerni a párt propagandafüzetébe. A„propaganda” kifejezést nem dehonesztáló, hanem annak eredeti értelmében használom, amely szerint a propaganda egyrészt bizonyos politikai eszmék terjesztését, másrészt az adott párt határozatainak és tevékenységének népszerűsítését jelenti. Vagyis számomra a Hírvivő - eddig legalábbis ezt hittem - az a forrás volt, ahonnan megtudhattam valamit az MKP tevékenységéről. Még akkor is, ha ezek az információk propagandisztikus köntösbenjutottakelhozzám. A 2015/1-es számot különös izgalommal nyitottam ki, mert az első oldalon azt ígérte, hogy megtudhatom, „mit is mondott Orbán Viktor az autonómiáról”. Az írás bókol az Új Szónak, mert feltételezi, hogy a szlovákiai magyar olvasók csak innen szerzik információikat, amely információk a Hírvivő szerűit a hangulatkeltést és a manipulációt szolgálják. Tehát ezt itt és most revideálni kell. Az MKP nem számol az Ml hatásával, amely szerint „Magyarország jobban teljesít”, és ezt a szebb jövőt (pardon: jelent) valamiféle Új Szó manipulációi nem ronthatják le? Mindegy, ezen túlléptem, és elkezdtem megismerkedni az objektív információval. Mit tudtam meg? Elsősorban azt, amit már korábban is, mégpedig azt, hogy a közlöny szerkesztése amatőr munkára vall. A meg nem nevezett szerkesztő nem ismeri az információközlés alapszabályát, mégpedig azt, hogy ha valakit szó szerint idézünk, akkor azt a szövegrészt idézőjelekbe tesszük. Orbán Viktor beszédét megtöri egy kijelentés: „A miniszterelnök kimondta. ..” De nem tudjuk meg, hol végződik a megelőző közvetlen idézet, és hol folytatódik a miniszterelnök beszéde. Azaz: a Hírvivő manipulál engem mint olvasót, és abban a hitben ringat, hogyaVezér magvas gondolataival kerülök bensőséges viszonyba, pedig könnyen lehet, hogy interpretációról van szó. Ezt azért a Nagy Miniszterelnökkel szemben nem szabadna megengedni! (A nagy kezdőbetűket senki ne vegye iróniának. Arról van szó csupán, hogy követem az új magyar közéleti „helyesírási” szokást, amely mindent, ami kapcsolatba kerülhet a hatalommal, nagybetűvel ír le.) Másodsorban megtudtam, hogy a kettős beszéd a követendő norma. A miniszterelnök leszögezi, hogy mást kell mondanunk hazafelé, és mást kifelé. Kész Orwell! Utoljára a szocializmus alatt működött ilyenfajta közbeszéd, aminek az eredménye a kettős erkölcs volt. Nos, nem tudom, ez mennyire keresztényi és „nemzeti konzervatív”, de éppen keresztény filozófusok olvasásából tudom, hogy ez a pokolba vezető utat kövezi ki. Harmadsorban azt is megtudtam, hogy akik másként látják a történelmet, mint mi (vagyis „történelemhamisítással” élnek) - ez a többes szám mindig zavar engem a Vezér beszédeiben, mert általában a „magyarok”-ra utal, de önmagát érti alatta -, azokat nem kell győzködnünk. A legszebb mondat itt a következő: „Kompromisszumokat meg konszenzust kötni történelmi kérdésekben, az a fából vaskarika világába tartozik.” Sapienti sat! Gondoljunk a német-francia történelmi kompromisszumba! Mi ilyet nem akarhatunk, hiszen akkor minden ellenségünket elveszítenénk. Végezetül, de nem utolsósorban azt is megtudtam e dokumentum közléséből, hogy az MKP számára a vezér szavai a szentírással azonos szintre tevődnek. Az ilyesfajta ortodoxia lehet, hogy jó egy vallásos tan esetében, de egy párt számára, amely szóban a szlovákiai magyar közösségképviseletébenje- löli meg küldetését, öngyilkos tett lehet. Ezért úgy gondolom, hogy Orbán Viktor beszédének leközlése közönséges faux pas volt. De lehet, hogy az MKP vezérkara vagy csak a közlöny szerkesztője nem így látja. Lelkűk rajta. A szerző egyetemi tanár
