Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-16 / 62. szám, hétfő

4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 16. www.ujszo.com KOMMENTAR Nemzeti pozicionálás KOCUR LÁSZLÓ A Szlovák Nemzeti Párt megkezdte a felkészü­lést a jövő évi parlamenti választásokra. Az apolitikus vagy azzá lett olvasókat irritálhatja, ellenkezőleg, a közélet történései iránt (még) érdeklődőket felvillanyozhatja a tudat, hogy már csak kevesebb mint egy évet kell várni a következő parlamenti választásra. így tehát, ha politikusokat látunk felbukkanni falunapokon, sportese­ményeken, fesztiválokon, bálokon, tulajdonképpen bármi­lyen rendezvényen, amelyen az előző három esztendőben nem láttuk őket, az már választási előkészületnek tekinthető. A slotátlanított Szlovák Nemzeti Pártról és esélyeiről, lehe­tőségeiről korábban is írtunk e hasábokon, a vulgarizmus nélküli nemzeti pozíció elfoglalásának esélyeit latolgatva. A trianoni utódállamok területén ugyanis a nacionalizmus egyáltalán nem csak a jobboldali politikai erők sajátja, az egykori állampártok éppolyan nacionalisták voltak, mint utódpártjaik. Aki tehát csak fehér-kék-piros húrokat kíván pengetni, a Smer választói között éppúgy halászhat, mint a Kereszténydemokrata Mozgalom vagy éppen az Egyszerű Emberek és Függeüen Személyiségek támogatói körében. Az SNS-nek tehát jó hír, hogy- egy parlamenten kívül töltött ciklus után - van miből válogatni; rossz hír számára, hogy amivel ő tud mozgósítani, azzal sok további párt is tud. Jól il­leszkedik ebbe a vonulatba, hogy Andrej Dankóék szinte a külügyminisztériummal egy időben reagáltak az Európai Parlament Koszovó függetlenségének elismerését sürgető felhívására. A Szerbiától függetlenedett országot az EU 28 tagállama közül Szlovákián kívül Ciprus, Görögország, Ro­mánia és Spanyolország nem ismerte el. Na vajon miért? - tehetnénk fel az álnaiv, retorikainak is gyenge kérdést. A külügyminisztérium sietett is leszögezni a diplomácia bül- bülszavú, szóvirágos nyelvével, hogy „az aktuális geopoliti­kai helyzetben nem tartjuk alkalmasnak az olyan kérdések megnyitását, amelyek az államok területi integritásának le­hetőségét hordozzák magukban, főként az európai kontinensen”. Szlovákiában még a magukat liberálisként meghatározó pártok is ódzkodnak a zömében albánok lakta, Besztercebánya megyénél alig nagyobb országocska elisme­résétől. Valószínűleg a közeljövőben egyik szlovák kormány sem fog igyekezni ezzel. Ennek hangoztatásához nincs szük­ség különösebb politológiai előképzettségre vagy stratégiai éleslátásra. Miközben a Koszovó elismerésétől rettegők nagy része azt sem tudná megmondani, mekkora ennek az or­szágnak a területe vagy a lakossága (a főváros talán még menne). Koszovó Szlovákiában a szimbolikus-irracionális témák csoportjába sorolódott be. Éppen ezért igyekezett az SNS gyorsan, hangosan, a hivatalos állami álláspontnál sok­kal egyértelműbben kijelenteni: Koszovó nem való az EU-ba. És hozzátette az összes, ilyenkor hangoztatott sallangot: Uk­rajna se, Törökország se, a kormány ne engedjen az európai diktátumnak stb. A kormánynak természetesen eszébe sem jutott, hogy egy semmire sem kötelező EP-határozatnak ele­get tegyen, vagy akár egy szóvivői nyüatkozatnál komolyab­ban foglalkozzon vele, és ezen egy parlamenten kívüli párt felszólítása az égadta világon semmit sem változtat. Az SNS- nek viszont minden alkalom kapórajön, hogy a területi egy­ség veszélyeztetettségére rájátsszon, csak most már nem mongol lovasokról hörögnek félrészegen. FIGYELŐ Kövér a közmédiáról Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke szerint a Simicska Lajos médiabiro­dalmába tartozó Magyar Nemzet és a Hír Televízió immár ellenzéki orgánum­ként kezelendő, erre fel kell készíteni a Fidesz híveit, és új csatornákat találni, hogy üzeneteiket eljuttassák hoz­zájuk. Kövér a Magyar Hír­lapnak adott interjúban azt mondta, Simicska olyat tett, amit normális ember józan ál­lapotában nem tesz. Kiderült, az „ott a haza, ahol a haszon” elvét vallja, vagyis „addig tá­mogat egy kormányt, amíg az a személyes gazdasági érde­keit nem sérti”. A házelnök szerint a jobboldal médiából tájékozódó része kárt szenve­dett, hiszen „egyelőre, még egy rövid ideig” orientációs zavarban lesznek, mivel a megszokott orgánumaik más üzeneteket és magyarázato­kat közvetítenek, mint eddig. Ezért új csatornákat kell talál­ni a jobboldali választók szá­mára - áll a Magyar Hírlapban közölt inteijúban. „Fontos ta­nulság, hogy a sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti” - mondta Kövér, ismét Simicskára célozva. Beszélt arról is, hogy folytatják a küz­delmet a polgári Magyaror­szágért. „Tudom, sok minden hiányzik még a polgári Ma­gyarországból, leginkább az emberekj óléte.” (ú) Ellentüntetők híján a neonácik úgy érezték volna, a kutyát sem érdeklik Hozzáadott érték Nem egészen értem azo­kat a derék pozsonyiakat, akik szombaton ellentiin- tetés céljából gyülekez­tek az Sznf téren. VERES ISTVÁN Az a nemes elképzelés vezé­relte őket, hogy blokkolják a Ti- so-féle szlovák államra emléke­ző felvonulást, amely a főváros­ban évente lezajlik. Már-már hagyományról beszélhetünk, tegyük gyorsan hozzá: sajnos. Szóval ismét felvonult az a né­hány (állítólag voltak kétszázan is) fekete kabátos, borotvált fejű tinédzser, akik úgy érzik, évente nyilvánosan meg kell emlékez­niük arról a dicső napról, amikor Szlovákia Hitler kegyelméből ki­kiálthatta függetlenségét. Re­méljük, kinövik. Meggondolat­lan srácokról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a kellemetlen, hideg szélben so­kan közülük sapka nélkül bal­lagtak Tiso sírjához a Szent Már­ton temetőbe. (Remélem, anyu­kájuktól kaptak érte otthon egy nagy taslit.) Vannak tehát ezek az „emlékezők”, akiknek állító­lag nem lehet megtiltani az em­lékezést. Oké. Normális ember a hír hallatán gondol egy cifrát és megy a dolga után. Akadt vi­szont vagy kétszáz személy, akik mindenképp ki akarták nyilvání­tani, mit gondolnak az ifjú neo­nácikról, meg arról, hogy felvo­nulnak. Szóval ők is kimentek, meg hozzájuk csapódott néhány ember, és elindultak, hogy meg­állítsák amazok vonulását. A rendőrség persze ezt megakadá­lyozta: a két tábor csak rendőr­sorfalon keresztül kiabált egy­másnak trágárságokat, az egyik antináci aktivistát pedig őrizet­be vették, mert nem szívlelte mega hatósági felszólítást. Elolvastam a beszámolókat, megnéztem a fotóriportokat, és nem bírok rájönni, hogy ennek az egész ellentüntetésnek mi ér­telme volt. Még ha csak húsz unatkozó középiskolás szalad neki a történetnek, azt mon­dom: van ilyen. De a kétszáz el­lentüntető között például ott volt Milan Ftáčnik volt főpol­gármester és Ondrej Dostál ex­képviselő, akiket intelligens embereknek tartok. A neonácik „érdeklődés híján” talán úgy érezték volna, hogy a kutyát se érdeklik, így viszont azt mond­hatják: érdemes volt kimenni, fiúk, megyünk jövőre is, hátha végre összejön a balhé. Vagyis a szombati pozsonyi nácimeneten az ellentüntetők jelentették a hozzáadott értéket. Csak sajnos azok számára. 2015. március 15., Budapest - megemlékezés a Múzeumkertben (MTI-felvétel) Lehet, hogy az ortodoxia jó egy vallásos tan esetében, de egy párt számára öngyilkos tett lehet MKP-s faux pas - a pártközlöny és a Vezér MÉSZÁROS ANDRÁS Hálás vagyok az Új Szónak, hogy időközönként melléklet­ként lehozza az MKP „közlö­nyét”. így lehetőségem van be­tekintést nyerni a párt propa­gandafüzetébe. A„propaganda” kifejezést nem dehonesztáló, hanem annak eredeti értelmé­ben használom, amely szerint a propaganda egyrészt bizonyos politikai eszmék terjesztését, másrészt az adott párt határoza­tainak és tevékenységének nép­szerűsítését jelenti. Vagyis szá­momra a Hírvivő - eddig leg­alábbis ezt hittem - az a forrás volt, ahonnan megtudhattam valamit az MKP tevékenységé­ről. Még akkor is, ha ezek az in­formációk propagandisztikus köntösbenjutottakelhozzám. A 2015/1-es számot különös izgalommal nyitottam ki, mert az első oldalon azt ígérte, hogy megtudhatom, „mit is mondott Orbán Viktor az autonómiáról”. Az írás bókol az Új Szónak, mert feltételezi, hogy a szlovákiai magyar olvasók csak innen szer­zik információikat, amely in­formációk a Hírvivő szerűit a hangulatkeltést és a manipulá­ciót szolgálják. Tehát ezt itt és most revideálni kell. Az MKP nem számol az Ml hatásával, amely szerint „Magyarország jobban teljesít”, és ezt a szebb jö­vőt (pardon: jelent) valamiféle Új Szó manipulációi nem ront­hatják le? Mindegy, ezen túllép­tem, és elkezdtem megismer­kedni az objektív információval. Mit tudtam meg? Elsősorban azt, amit már korábban is, még­pedig azt, hogy a közlöny szer­kesztése amatőr munkára vall. A meg nem nevezett szerkesztő nem ismeri az információközlés alapszabályát, mégpedig azt, hogy ha valakit szó szerint idé­zünk, akkor azt a szövegrészt idézőjelekbe tesszük. Orbán Viktor beszédét megtöri egy ki­jelentés: „A miniszterelnök ki­mondta. ..” De nem tudjuk meg, hol végződik a megelőző közvet­len idézet, és hol folytatódik a miniszterelnök beszéde. Azaz: a Hírvivő manipulál engem mint olvasót, és abban a hitben ringat, hogyaVezér magvas gondolata­ival kerülök bensőséges vi­szonyba, pedig könnyen lehet, hogy interpretációról van szó. Ezt azért a Nagy Miniszterel­nökkel szemben nem szabadna megengedni! (A nagy kezdőbe­tűket senki ne vegye iróniának. Arról van szó csupán, hogy köve­tem az új magyar közéleti „he­lyesírási” szokást, amely min­dent, ami kapcsolatba kerülhet a hatalommal, nagybetűvel ír le.) Másodsorban megtudtam, hogy a kettős beszéd a követen­dő norma. A miniszterelnök le­szögezi, hogy mást kell monda­nunk hazafelé, és mást kifelé. Kész Orwell! Utoljára a szocia­lizmus alatt működött ilyenfajta közbeszéd, aminek az eredmé­nye a kettős erkölcs volt. Nos, nem tudom, ez mennyire keresz­tényi és „nemzeti konzervatív”, de éppen keresztény filozófusok olvasásából tudom, hogy ez a pokolba vezető utat kövezi ki. Harmadsorban azt is megtud­tam, hogy akik másként látják a történelmet, mint mi (vagyis „történelemhamisítással” él­nek) - ez a többes szám mindig zavar engem a Vezér beszédei­ben, mert általában a „magya­rok”-ra utal, de önmagát érti alatta -, azokat nem kell győz­ködnünk. A legszebb mondat itt a következő: „Kompromisszu­mokat meg konszenzust kötni történelmi kérdésekben, az a fá­ból vaskarika világába tartozik.” Sapienti sat! Gondoljunk a né­met-francia történelmi kompro­misszumba! Mi ilyet nem akar­hatunk, hiszen akkor minden el­lenségünket elveszítenénk. Végezetül, de nem utolsósor­ban azt is megtudtam e doku­mentum közléséből, hogy az MKP számára a vezér szavai a szentírással azonos szintre te­vődnek. Az ilyesfajta ortodoxia lehet, hogy jó egy vallásos tan esetében, de egy párt számára, amely szóban a szlovákiai ma­gyar közösségképviseletébenje- löli meg küldetését, öngyilkos tett lehet. Ezért úgy gondolom, hogy Orbán Viktor beszédének leközlése közönséges faux pas volt. De lehet, hogy az MKP ve­zérkara vagy csak a közlöny szerkesztője nem így látja. Lel­kűk rajta. A szerző egyetemi tanár

Next

/
Thumbnails
Contents