Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-14 / 61. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2015. MÁRCIUS 14. MAGYAR FESTŐK DERKOVITS GYULA (1894-1934) Festő, grafikus. Apja műhelyében asztalosmesterséget tanult. Korán kezdett rajzolni, majd egy címfestö festeni tanította. Az I. világháborúban a bal karja megbénult. 1916-tól Budapesten élt. 1917-ben a Ma szerkesztosé- geben kiállították rajzait. Ezután Vedres Márk javaslatára Kernstok Károly szabadiskolájában sajátította el a festészet és rézkarc ismeretét. 1916-18 között főleg ceruza- es tusrajzokat készített. 1922-ben a Belvedere-ben rendezett gyüjtemenyes kiállításával zárult első festői korszaka. 1923-26 között Bécsben készült müveiben a német expresszionista festészet hatása mutatkozik. 1925-ben Becsben mutatta be Menekülök című festményét, 1927-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Bécsi politikai élményeinek hatása 1928-29-ben jelentkezett festészeteben. Ebben az időben kapcsolódott be intenzíven az illegális munkás- mozgalomba, ekkor készítette grafikai főmüvet, az 1515 című, a Dózsa-fele parasztfelkelés által ihletett fametszetsorozatot, Utolso festészeti korszakát Végzés 119301» Alvó 11932), Kivégzés (1932), Vasút menten (1932), Anya Í1934) című müvei képviselik. 1931 körül Dózsa-sorozatat rézkarcba vitte at. A nyomor és betegség korán vetett tragikus veget életpályájának. Derkovits Gyula művészété az expresszioníz- mus nagy áramlatába kapcsolódott, de etete utolso éveiben teljesen egyeni formanyelvet teremtett maganak, a szigorú kepszerkeszte-., a lírai színvilág es az ihletett emberábrázolás remek ötvözetét. IFent Önarckép című müve.) www.ujszo.com INTERJÚ 15 Castrót nevezte a világ legfalánkabb diktátorának - igazi ínyenc volt. Könyvtára tele volt szakácskönyvekkel. Megkövetelte a nagyköveteitől, hogy hozzanak neki helyi specialitásokat, szakácsait pedig azzal küldte ki a nagyvilágba, hogy olyan csemegéket szerezzenek be, mint az iráni kaviár, a dán sertéshús, a thai mangó, a japán rizskeksz fekete ürömmel. Pincéjében 10 ezer üveg finom bort tárolt és mintegy 500 ezer font értékű konyakot. Kim volt egyébként a Hennessy whiskey legnagyobb fogyasztója. Szaddám Húszéin (Irak): A Mars csokiért és a mogyorókrémért rajongott. Hozzá 7up üdítőt ivott. Kivégzése előtt hamburgert kért sült krumplival. Nevezhetjük a magyarországi újságírás koronázatlan királyának, de fenegyerekének is. Személyisége és stílusa alaposan megosztja a közvéleményt. A tanár úrral egy közönségi találkozón nyílt lehetőségünk a beszélgetésre. any .nos adája Peckelő Köszörüli Cseh rendező (Forman) Hossz röviden Csomó SzekunJum Tömeg Tel •.aonr-w Kodik A rádium kémiai jele Rákosi Mátyás (Magyarország): Kedvence a csirkebecsinált volt. Reggelire gyakran evett gombásvelős tojást. Idősebb korában diétázott, orvosa krumpligombócos levest írt neki elő. Felesége esténként egy pohár tejet készített az ágyához, (ug, bors) Mi a véleménye arról, hogy önt megosztó egyéniségnek tartják? Engem ez baromira nem érdekel. Akinek nem tetszik az, amit és ahogyan csinálok, az ne nézzen, vagy ne olvassa a könyveimet. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehetek mindenkinek a kedvence, de nem is akarok. Számomra elég visszajelzés az, hogy az atv-n a „Havas a pályán” műsorom a legnézettebb. Most akkor azt döntsük el, hogy azért nézik sokan, mert nem szeretnek, vagy azért, mert amit csinálok, az jó. Megjelent könyveim is mindig elfogynak a könyvesboltok polcairól. Szeretném, ha továbbra is megosztó egyénisége maradhatnék a hazai médiának. Miért ennyire szókimondó és kemény? Érdekes történet, mert nem mindig voltam ilyen, az élet tett ilyenné. Elsőre nem vettek fel az egyetemre, és hogy megússzam a katonaságot, elmentem ipari tanulónak, és gépjárműipai műszerész lettem, majd pedig garázsmesSzeretném, ha továbbra is megosztó egyéniség maradhatnék ni a műhelyben egy szerelőt, hogy borravaló nélkül is javítsa meg a tehergépkocsit, ami egyébként a kötelessége, vagy egy romát, hogy a gépkocsit akkor is mossa le, ha nem kap egy üveg sört - szóval ez nehéz ügy. Én 183 centiméter magas, 60 kilós, vékony legényke voltam, hosszú barna hajjal, és szót tudtam érteni velük. Ettől a korszakomtól nevezem magam szókimondónak, és valójában talán keménynek is. Később sikerült elvégeznem az egyetemet, a jogi kart és az újságíró-iskolát is. A rádiózás mennyire volt tudatos? Kíváncsiság vezérelt, mert az embernek azért nem árt komolyabb Szerencsére már ekkor is iszonytatóim nagy önbizalmam volt, több okból is. tér. Az akkori Volán vállalathoz kerültem, és közel negyven embernek lettem a közveden főnöke. Ebben a brigádban voltak mérnökök, technikusok, szakmunkások, roma szervizmunkások, és ami a legkeményebb volt, dörzsölt Tefu sofőrök. Ők voltak azok, akik mindent elloptak, még azt is, ami le volt betonozva. Ha én velük szót tudtam érteni, akkor napjainkban egy miniszterrel... Rábeszélni egy sofőrt, hogy ne lopjon!? Rábeszélfeltételek mellett is megmérettetnie magát. Szerencsére már ekkor is iszonytatóan nagy önbizalmam volt, több okból is. A rádióban, a hírszerkesztőségben, ahol dolgoztam, egy hét alatt rájöttem, hogy sokkal jobban írok, mint a többiek. Aztán arra is rájöttem, hogy sokkal jobban, bátrabban kérdezek, mint a többiek. A szekér pedig beindult. A közszolgálati rádió sajátossága, hogy egy-egy kormányváltást követően a személyi állományában jelentős változások mennek végbe. Ön mihez kezdett volna, ha menesztik? Jó a kérdés, és ezen valóban néhányszor el is gondolkodtam, ahogyan a rendszereket kiszolgáltam. Érdekes, engem soha semelyik párt sem takarított el, pedig igazából a Kádár-rendszerben tanultam ki a szakmámat. De azért természetesen foglalkoztatott ez a dolog. Ha valóban én is áldozattá váltam volna, most esedeg egy megalázott alkotmánybíró vagy egy kiégett sztárügyvéd lennék. Igazából egyébként egyikhez sem lett volna kedvem. Mióta nem tanít az egyetemen, ahol a tanár úr becenevet kapta? Ötödik vagy hatodik éve. Katasztrófa, ami a felsőoktatásban van. Minden hülyét felvesznek, ha fizeti a tandíjat. Ezen erről nem is akarok nyilatkozni. Ön politikai újságíró. A hosszú pályafutása alatt kapott fenyegetéseket? Ez is érdekes, hogy csak eggyel büszkélkedhetek, de az kemény volt. A nyolcvanas évek elején, belenyúltam egy darázsfészekbe Recsken. Az ottani és akkori tanácselnök belebukott valamibe, amiből bírósági ügy is lett. Több alkalommal is tudósítottam és készítettem riportot is a rádiónak erről a témáról. Majd eljött a tárgyalás napja Egerben, amelyre persze elmentem. Az akkori belügyminiszter pedig ezt megtudta, mert tudatták vele, és „K” vonalon, a rádió akkori elnökét Hárs elvtársat utasította, hogy azt a fiatal srácot azonnal rendelje vissza Budapestre, és Eger környékét a továbbiakban nagyon kerülje el. Akkoriban egy Zsigulim volt, és ahogyan Egert elhagytam, azt vettem észre, hogy egy fekete Volga poroszkál előttem. Majd mögöttem megláttam egy hatalmas Skoda kavicsszállítót, amely a hátsó lökhárítómat is ko- cogtatta. Rögtön el is képzeltem a másnapi újságokat, hogyan tudósítanak a fiatal újságíró sajnálatos autóbalesetéről. Valóban halálfélelmem volt. Volt egy másik eset is, akkor Békásmegyeren laktunk, de „tévedésből” a szomszédom lakását gyújtották fel. A közvetlen munkatársamét, akivel egy rázós ügyön dolgoztunk, ugyanaznap „rendesen” felgyújtották. Külön érdekessége volt a történemek, hogy a tűz idején a rádió balatonvilágosi üdülőjében pihentünk, és a Hétfői Hírek című lap már vasárnap délután kapható volt. Az újságban pedig már vasárnap délután lehetett olvasni a késő esti lakástüzekről. Mikor jelenik meg a következő könyve? Az első számú közellenség című könyvem május végén lesz kapható. Egy valódi gengszterrel beszélgettem összességében harminc órán keresztül, erről írtam. Érdekes és szörnyű történet. Albert József H ogy szolgál az egészsége? Mondhatnám azt is, hogy teljesen jól vagyok, de akkor hazudnék. A két éve megoperált vastagbélrákon az orvosoknak köszönhetően teljesen túl vagyok, és panaszmentes vagyok. De sajnos ennek következményeként, ahogy a hasnyálmirigyem egy részét eltávolították, cukros lettem. Az orvosok nyugtatnak, hogy nem vagyok az a klasszikus cukorbeteg, mert szervezetem ugyan termel inzulint, de nem elegendőt. A legnagyobb baj az, hogy hiába tanultam meg az inzulint beadni magamnak, még gyakran elfelejtem. Nem tudok megbarátkozni ezzel az „öngyógyítással”.
