Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-14 / 61. szám, szombat

o N on S Világsztárok szállodáiban Már nem hirdetnek, hogy a sátorállításhoz alkalmi munkásokat keresnek, mindent a gépek emelnek magasba (A szerző felvételei) 2015. március 14., szombat, 9. évfolyam, 11. szám Ezt ne próbálják ki otthon! Ádám Krisztina és László műsorszáma. Gondolnák-e első ránézésre, hogy ez egy lakókocsi? A bohóc olykor azoknak is fellépési lehetőséget biztosít, akik nem szeretnék A cirkusz nem munkahely, hanem életforma Hétfőn érkeznek, délután már áll a sátor, szerdától va­sárnapig szórakoztat­ják a nagyérdeműt, s mire az utolsó vendég kiteszi a lábát a sátor­ból, a műszak már szinte félig le is bon­totta azt. 35 ember és 70 állat kezdi meg vándorlását egy újabb helyszínre. Dél-Szlo- vákiában turnézik az Utazó Budapest Nagycirkusz. á fergeteges, mintegy /l két és fél órás előadás Ul után még sorban ál­/ % lünk, mert a lányom JL JL. szeretne egy közös fotót Miki egérrel. „Apa, miért van hideg?” - kérdezi. Váratlanul érint gyermekem hirtelen támadt, szokadan meteorológiai érdeklő­dése, a racionális válasz érdekében gyorsan körülnézek, hát a fél sátor­nak már hiányzik az oldala. Amíg mi a kisgyermekes szülők számára kihagyhatatlan produkcióra sora­koztunk, a műsor alatt még szép, piros, sujtásos cirkuszi kabátokat viselő technikai személyzet immár „monterkásan” lebontotta a pony­va és a nézőtér egy részét. Azt, hogy a vasárnapi az utolsó előadás, az is jelezte, hogy a szünetben már szál­lításra kész állapotban össze volt pakolva a vadállatok lakókocsiját a poronddal összekötő fémalagút is. A cirkuszt mindenki valami bo­hém dolognak hiszi, miközben a háttérből óraműpontossággal van­nak irányítva a folyamatok. „A múlt rendszerben minden téren mások voltak a lehetőségek. Kisebb volt a szállítókapacitás, lassúbb jár­művekkel kisebb távolságokat tud­tunk megtenni - emlékezik vissza Németh Erzsébet ügyvezető igaz­gató, akinek a gyermekei végzik jelenleg a munka oroszlánrészét, egyikük szó szerint. - így kisebb te­lepülésekre is eljutottunk, és általá­ban egy napig maradtunk. Ezt úgy mondták, hogy egynapoztunk.” A létező szocializmus a második vi­lágháború előtt önállóan, általában családi vállalkozásként működő vándorcirkuszokat is államosította, és 1954-ben egy akolba, a Magyar Cirkusz és Varietébe terelte őket. Az egyes vándorcirkuszok a rend­szerváltást követően újra önálló­sodtak, így a MACIVA megszün­tette saját utazócirkuszi üzletágát, és minden figyelmét a Fővárosi Nagycirkuszra fordította, a vidék- és, mint látjuk, a határon túl is - pedig újra a vándorcirkuszoké lett. „Manapság általában egy vagy két hetet töltünk egy városban, és na­ponta egy, szombaton két előadást tartunk. A sátrunk beltere több­féleképpen is variálható, mintegy háromszáz férőhelyes. Hang- és fénytechnikánk ebben a közegben a legkorszerűbbnek mondható. A rudazatot beépített motorok emelik fel, így sokkal kevesebb energiára és emberi erőforrásra van szükség a felállításához. Régebben még autókkal húzták fel” - árulja el Németh Erzsébet lánya, Ádám Krisztina stábmenedzser. A mene­dzselendő stáb jelenleg 35 személy­ből áll, közülük 15-en képviselik a cirkuszművészet valamilyen ágát, a többit pedig a technikai személyzet teszi ki. A fellépők egy része az Ádám csa­lád tagja, bár a tehetséges család­tagokból más intézményekbe is jutott, Ádám Krisztián például a budapesti Fővárosi Nagycirkusz­ban sokkolja a nézőket biztosító­kötél és védőháló nélkül előadott magasdrótprodukciójával. Másik részüket a téli holt idényben szer­ződtetik. „Az internet előtti világ­ban főként személyes ismeretség útján lehetett külföldi artistákat, művészeket szerződtetni. A VHS kazetták megjelenése nagyban fel­gyorsította ezt a folyamatot, ma pedig az éppen társulat nélküli művészek elküldik a cirkuszoknak a DVD-iket, vagy a honlapjukon hirdetik a produkcióikat” - avat be az előadószerzés hátterébe Ádám Krisztina. Aki társulatra talál, az aztán március és december között cseréli lakókocsira a kőházát. „Ter­mészetesen nekem is van állandó lakcímem, csak ott ritkán érnek el. De aki ebbe a közegbe születik bele, az általában nem vágyódik a letelepedett életre” - árulja el Ádám László Antonio, művészne­vén Maximus Antonio állatidomár, hátborzongató vadállatszámok fő­szereplője. Számára a két hónapos téli szünet nem érzékelhető olyan markánsan, mint az egyéb terüle­ten dolgozóknál, az állatokról télen is gondoskodni kell, illetve for­mában kell tartani őket. Németh Erzsébet elmondta, a cirkusznak Budapest mellett van a téli bázisa, itt tartják az állatokat, a felszere­lést és a lakókocsikat. „Mivel az év nagy részében úton vagyunk, fon­tos a kényelem, a nyugodt háttér, ahol meg tudunk pihenni, és erőt gyűjteni a következő előadások­ra” - tette hozzá. És valóban, az amerikai lakókocsik belseje akár egy funkcionális lakberendezéssel foglalkozó blog posztja lehetne. A szerző szerint bármelyik, ligetfa­lui albérletben túlélő pályakezdő gondolkodás nélkül lecserélné csótányos garzonját egy ilyenre. A munka a téli időszakban sem áll le teljesen, a felszerelés karbantartása mellett ilyenkor készül a következő évad műsorterve. Az egyes előadá­sokat hosszadalmas felkészülés elő­zi meg. Mire az előadó a porondra kerül, mindennek tökéletesen kell működnie. Az előkészületeket tekintve a vadállatszámokat kell a legtovább gyakorolni. Ádám László szerint másfél-két évbe telik bele, mire a produkció tökéletes lesz. Az állandó szinten tartó gya­korlás mellett figyelni kell az aktu­ális trendeket, évről évre legalább részben megújítani a műsort, és közben folyamatosan úton lenni. Nem napi nyolcórás munkának tűnik-jegyzem meg. „Nem, ez kb. napi 24 órás elfoglaltság. A cirkusz nem munkahely, hanem egyfajta életforma” - mondja Ádám’ Lász­ló. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 85 éves nagymamájuk is velük utazik, és hajlott kora el­lenére is kiveszi a részét a gépezet mindennapos működtetéséből, ő főz a családra, az előadások alatt pedig beáll a büfébe, hogy a cirkusz mellé egy kis pattogatott kukoricát is adjon a népnek. Hétfőn az óriássátornak és a la­kókocsiknak már csak hűlt helye van a komáromi Vág-híd mellett. A hangosbemondós autó már más városban harsogja: Szenzációs produkcióóóó! És ez így megy hétről hétre. Kocur László z

Next

/
Thumbnails
Contents