Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-13 / 60. szám, péntek

8 Kultúra-hirdetés

ÚJ SZÓ 201 5. MÁRCIUS 13. www.ujszo.com

RÖVIDEN

A Délibábbal indul a Febiofest

Pozsony. Hajdú Szabolcs Délibáb című westernjével nyitják meg március 20-án a Febiofest Nemzetközi Filmfesztivál 22. évfolyamát. A közönség a film bemutatója után az alkotókkal is találkozhat, köztük a rendezővel, valamint a főszerepet játszó Isaach De Bankóiéval, Török-Illyés Orsolyával, Mokos Attilával és másokkal. A Febiofest március 20. és 26. között a fő helyszínein, a Lumiere és a Mladosť moziban 11 szekcióban 126 filmet kínál. Ez évben a program összeállítói a legrégebbi, klasszikus alkotásokból és a legújabb termésből egyaránt válogattak. A digitalizált régi magyar filmek közül Jancsó Miklós 1967-es Csend és kiáltás, valamint Gaál István 1970-es Magasiskola című alkotását vetítik. De újabb magyar mozgóképeket is láthat majd a közönség, egyrészt a visegrádi országok rövidfilmjeinek versenyében, másrészt a V4-es Panoráma szekcióban, (tébé)

Chaplin-díjat kap Robert Redford

New York. Robert Redford kapja idén a New York-i Lincoln Center Charlie Chaplinről elnevezett életműdíját.

A rangos elismerést az április 27-i díjátadó gálán Barbra Streisand nyújtja át, aki az 1973-ban bemutatott Ilyenek voltunk című filmben volt Redford partnere. Streisand mellett Jane Fonda színésznő, John Turturro színész-rendező és J.C. Chan- dor, a Minden odavan című 2013-as, Robert Redford főszereplésével készült film rendezője is közreműködik a díjátadón. A filmtársaság a ceremóniát megelőzően hét alkotást bemutató vetítéssorozattal tiszteleg a színész-rendező pályája előtt. A Chaplin-díj korábbi díjazottjai között van Alfred Hitchcock, James Stewart és Meryl Streep is. Az elismerést tavaly Rob Reiner vehette át. Robert Redford hamarosan mozikba kerülő munkái között van a Dan Rather rendezte Truth című „dokudráma”, valamint a januári Sundance Film- fesztiválon bemutatott A Walk in the Woods című életrajzi film is. A 78 éves Oscar-díjas színész-rendező mindkét filmben színészként vállalt szerepet. (MTI)

Meghalt Terry Pratchett

London. Elhunyt Sir Terry Pratchett brit fantasy- és sci- fi-író, a világsikerű Korongvilág-regények szerzője. Kiadójának közleménye szerint a bestselleríró 66 évesen, Alzhe- imer-kórban halt meg tegnap otthonában, családja körében. Pratchett regényeit több tucat nyelvre fordították le, köztük magyarra is, és 65 milliót meghaladó példányban adták el eddig. A szerző 2007-ben jelentette be, hogy az Alzheimer-kór egy ritka, korán bekövetkező változatában szenved. Betegsége ellenére tovább alkotott, utolsó könyvét - a Korongvilág-sorozat egy újabb darabját - tavaly nyáron fejezte be, még mielőtt végleg elhatalmasodott volna rajta a betegség. Irodalmi munkásságáért II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte az írót. Betegségének évei alatt Terry Pratchett a kegyes halál aktivistája lett, emellett egymillió dollár adománnyal támogatta az Alzheimer-kór kutatását. (MTI)

(TASR/ AP-felvétel)

>

Köszönjük,

% níln i

hogy adója 2%-ról

a KODÁLY ZOLTÁN

GIMNÁZIUM

mellett működő

PRO LITTE Rí S

alapítvány javára

nyilatkozik.

Adataink:

a szervezet neve:

Nadácia PRO LITTERIS

székhely:

SNP 1004, 924 01 Galanta

jogi forma:

nadácia

IČO:

318 228 43

Bővebb információk: kzg.edupage.org

L____________________________

_________________A

Május 31-ig látható Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galéria Folyékony múzsa című új kiállítása

Az alkohol és a vizuális kultúra

Pozsony. Folyékony múzsa - Az alkohol és a vizuális kultúra címmel igazi közönségcsalogató kiállítást nyitottak a minap a Szlovák Nemzeti Galériában. Petra Haná- ková, a tárlat kurátora a szlovákiai vizuális kultúrát térképezte fel a múlt század elejétől napjainkig, hogy milyen formában hatott a művészetre a folyékony múzsa - vagyis milyen módon láttatják az alkotók az alkoholfogyasztást. Az eredménnyel május 31-ig lehet szembesülni az Esterházy-palotában.

TALLÓS1 BÉLA

A kiállítás gazdag műtárgyanyaga, valamint, hogy a tárlat átfogóan öleli fel a témát (már amennyire ez lehetséges, hiszen meglehetősen szerteágazó az ital „befolyása” a vizuális kultúrára), arról tanúskodik, hogy a kurátor alapos kutató- és gyűjtőmunkát végzett. Mint mondja, volt rá ideje: régóta készült erre a tematikus kurátori kiállításra, ám az „alantas” téma nem igazán illett bele az úgynevezett magas kultúrát prezentáló kiállítási programba. Ezt az izmust (alkoholizmus), nem abba a sorba szokták illeszteni, amely izmusokat a galériák szíves örömest tálalnak a látogatóiknak. Most viszont megvalósult a kezdeményezés, és a Petra Hanáko- vá által kiállítássá rendezett „részeg” anyag bizonyítja, hogy a hazai vizuális kultúrában (nevezzük magasnak vagy nem magasnak, mindegy) helye volt és van a folyékony múzsától ihletett művészeknek, mindenekelőtt pedig műveiknek, mert azok művészeti, történelmi és szociológiai szempontból is tükrözik az alkoholizmust mint jelenséget.

Le kell szögezni rögtön az elején - a folyékony múzsa mindenféle szempontból határtalanná mossa a lehetőségeket. A „spicces” művek műfaji szempontból, témaválasztásban, anyag- és médiumhasználatban, kifejezési formában is végtelenül gazdag skálán mozog(Fotó: SNG)

mazni.) Milyen befolyással van az alkohol az alkotókészségre - építi vagy rombolja?

Még mielőtt túlságosan az alkoholfogyasztók malmára hajtanánk a vizet, mondjuk el: a kiállítás - mintegy ellenpontként - Július Koller Egy pohár tiszta víz című, 1964-es klasszikus darabjával kezdődik. A ivóvíz után az első terem olyan festményeket kínál a múlt száA kiállítás különféle médiumokkal a folyékony múzsa útját követi a pohár tiszta víztől a romba döntő élvezetig.

zad elejéről, amelyeken a slovenská modernának nevezett, szlovák avantgárd művészek ecsetjükkel az alkohol után nyúltak. A kiállítás egyik szekciója üvegcsendéleteket sorakoztat fel festményekből. (Ja- koby Gyula és Jasszusch Antal több képpel is jelen van a festészeti anyagban.)

Az üvegek nemcsak vásznakon szerepelnek, több sorozatot kap a látogató korabeli pálinkás üvegekből és olyan régi poharakból, nyakas üvegekből, amelyekben a tömény alkoholt a

Vlasta Žáková objektje testre szabott példája annak, hogy a legújabb idők vizuális kultúrjában a nők és az alkoholizmus témája is jelen van (TASR-felvétel)

Richard Roháč: Digitális kultúra (2013)

kocsmákban kimérték. Gazdag plakátkollekció mutatja be, hogyan küzdött a szocialista propaganda a túlzott alkoholfogyasztás ellen az alkalmazott grafika e műfajával. De vannak reklámplakátok is, korábbról, a józan konkurenciától. Andrej Kováčik 1928-as darabja azt bizonygatja, magyarul is, hogy: „Mi iszunk ásványvizet”.

Egy tágas terem a filmművészeté. Egymás mellé állított képernyőkön klasszikus szlovák mozgóképekből ismert kocsmajelenetek láthatók. A kiállítás legizgalmasabb és az alkohol művészi feldolgozását a legkreatívabban kezelő egysége Peter Kalmus különterme, amelynek műtárgyelemeiről túlzás nélkül állítható, hogy a tárlat esszenciáját adják. Különösen két térbeli alkotásra érvényes ez. Kalmus Prózai alkoholfétis című munkájának alapja egy kisebbfajta színes bőrönd. Benne olyan könyvek sorakoznak, amelyek témája az alkohol (e mű a téma irodalomi jelenlétére mutat rá). A másik alkotás egy nagyméretű tömény fémfüggöny, melyet Kalmus 2005 és 2014 között sörösdobozok nyitófüléből fűzött, a mű címe szerint arra az alkalomra, amikor végső búcsút vesz magától.

A fotósok figyelmét sem kerülte el az alkohol. A tárlaton számtalan felvétel villant fel életképeket ma már nem létező kocsmák és ivók mindennapjaiból, és nem egy fotós - többek között Huszár Tibor - örökített meg ivásorgiákat vagy kapta lencsevégre az alkoholizáló ember mámoros állapotait.

A kiállítás azzal a témával zárul, amely erősebben korunkban jelent meg: a nők túlzott alkoholfogyasztásával. Vlasta Žáková kortárs médiummal, az objekttel a magát a sárga földig leivó fiatal nő életszerű képét formálta meg. A Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán ilyen lesújtó véggel zárul a folyékony múzsa útja a pohár tiszta víztől a romba döntő élvezetig.

MP150153

nak. Ha csak azt vesszük, hogy a tárlaton az ország több galériájából és múzeumából, magángyűjtőktől, művészek tulajdonából, filmarchívumokból kölcsönzött kétszáz olyan alkotás látható, amely az italfüggőségről, a fogyasztási szokásokról fogalmaz meg tartalmakat, be kell látnunk, hogy az alkoholizmusnak elég effektiv a művészetre tett hatása.

Annyira „beitta” magát a vizuális kultúrába, hogy egy ilyen, „alkoholfüggő” kiállítás számtalan kérdés felvetésére és a rájuk adható válaszok keresésére nyújt alkalmat. Alapfokon arra kíváncsi: vizualizálható-e az alkoholizmus. Aztán sorjáznak a kérdések: lehetséges-e vizuális formában, a művészet eszközeivel megmutatni az ittasság hazai jellegzetességeit? Mások-e a férfiak és a nők alkoholfogyasztási szokásai, s vajon közvetíti-e ezt a különbséget a vizuális művészet? Mely médiumok számára fotogén a kocsma? Érdekli-e a művészeket az alkohol? Ha igen, miként? Téma vagy inkább az alkotást valamilyen formában befolyásoló intoxikációs eszköz az alkohol a művészek számára? (E kérdést manapság már külön a női művészek számára is meg lehet fogai-