Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-13 / 60. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 13. Közélet 3 A büntető törvénykönyv kínzásnak csak a verést, rugdosást, ütéseket és különböző égetéseket tartja, a haj vagy köröm kitépését már nem A belügyminiszter nem ismeri a törvényeket Pozsony. Csak a fizikai bántalmazást ismeri a büntető törvénykönyv (Btk.), a lelki bántalmazásra nincs paragrafus - jelentette ki a héten Robert Kaliňák belügyminiszter. Több szakértő is botrányosnak nevezte kijelentését, szerintük a tárcavezető nem ismeri a jogszabályokat. ÖSSZEFOGLALÓ A bűnvádi feljelentés szerint feleségét és lányát kínzó volt smeres képviselő, Vladimír János esete kapcsán lett ismét téma a családon belüli erőszak. János állítólag nemcsak pszi- chikailag, hanem fizikailag is kínozta, bántalmazta családját. Pontosított fizikai bántalmazás „Ha egy házaspár összeveszik, akkor a verbális támadásokra a büntető törvénykönyv nem gondol, ezt talán egyetlen ország törvényei sem szabályozzák. Ami pedig a fizikai támadásokat illeti, ezeket rendszerint orvosi leletekkel kell alátámasztani, ezek igazolják a valós bántalmazást, s ez már teljesen más történet” - mondta a héten Kaliňák. Katarína Farkašová, a Szlovákiai Nők Szövetségének vezetője szerint a belügyminiszter véleménye tükrözi a leginkább a hatóságok hozzáállását ezekhez a bűncselekményekhez. Szerinte Kaliňák ráadásul nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy a büntető törvénykönyv nem ismeri a pszichikai bántalmazás, kínzás fogalmát. Lelki kínzás Farkašová úgy véli, botrányos a belügyminiszter kijelentése. „A pszichikai kínzás ugyanúgy büntetendő, mint a fizikai. Elég fellapozni a büntető törvénykönyvet és megkeresni 208. paragrafusát. Ez a megalázást, a megfigyelést, a fenyegetést és a pszichikai terrorizálást is büntetendőnek nevezi” - mondta lapunknak Farkašová, hozzátéve: a jelenlegi törvények szerint igenis büntethető a pszichikai kínzás, bántalmazás. Szerinte a Btk. a fizikai kínzás meghatározásánál hiányos. Ha valaki pontosan a törvény meghatározása szerint akarna eljárni, akkor például a körmök ki- tépkedése nem számít kínzásnak, csupán a rugdosás, verés vagy az égetés. Farkašová eredetileg azt akarta, hogy a törvényben csak a „fizikai kínzás” kifejezés szerepeljen, ami a kínzás minden formáját magába foglalta volna, a törvényhozók viszont ebbe nem egyeztek bele. (Képarchívum) Védett házak Nem hivatalos statisztikák szerint a nők harmada Szlovákiában megélt fizikai vagy szexuális erőszakot. Az elkövetők férjek, élettársak, körábbi partnerek voltak, de nem ritkán munkatársak és főnökök. Azt, hogy hány nőt kínoznak az országban, s mennyi áldozata van a családon belüli erőszaknak, lehetetlen kideríteni, az esetek többségét ugyanis az áldozatok nem jelentik, évekig eltart, míg a helyzet olyan súlyossá fajul, hogy segítséget kérnek. Az állam az európai szociális alapból körülbelül hárommillió eurót különített el kínzott nőknek, családoknak szolgáló menhelyek, védett házak megnyitására, a meglevő intézmények bővítésére. A cél, hogy minden kerületben legyen a nőknek ilyen központ, men- hely. A jelenleg működő, a bántalmazott nőket segítő szervezetek és központok jegyzékét a www.centurmnadej.sk honlapon találják meg. Márciustól pedig nonstop elérhető a kínzott nőknek szolgáló ingyenes segélyhívó szám, amelyen a nap 24 órájában szakképzett szakértők adnak tanácsot, szükség esetén riasztják a hatóságokat, mentőket. A szám: 0800 212 212. (dem) A családon belüli erőszak áldozatai az agresszor nyomására gyakran módosítják korábbi vallomásukat, így le kell állítani a büntetőeljárást A rendőrök gyakran félnek kitiltani a közös lakásból az elkövetőt DEMECS PÉTER A Szlovákiai Nők Szövetségének jogászával, Jozef Sotkovskýval arról beszélgettünk, hogy milyen védelmet nyújtanak a szlovákiai jogszabályok a családon belüli erőszák áldozatainak, illetve milyen törvénymódosításokat terveznek. Hatékonyan védik a törvények a családon belüli erőszak elkövetőit? Jelenleg készül egy törvénymódosítás, amely az eddiginél nagyobb védelmet nyújtana az áldozatoknak, konkrétan a nőknek. Véleményem szerint a legjelentősebb változás az lenne, ha a jogszabály nemcsak a büntetőjogi, de a polgári peres eljárások során is lehetőséget adna arra, hogy a tettesnek megtiltsák az áldozattal való kapcsolattartást, azt, hogy a közelébe kerüljön. Például, ha már elvált, de egy háztartásban élő férfi és nő pereskedik, akkor a polgári per során nem lehet megakadályozni, hogy az agresszor kapcsolatba kerüljön az áldozattal. Csupán korlátozott esetekben van lehetőség arra, hogy kitiltsák a lakásból. A polgári törvénykönyv szerint például olyan esetben, ha házaspárról van szó és közös tulajdonban levő lakásról beszélünk, viszont amint elváltak, a kitiltásra már nem ad lehetőséget a törvény. Ezen is szeretnénk változtatni. A büntetőperek vagy eljárások során lényegesen több lehetőség van az áldozatok védelmére. A büntető törvénykönyv szerint az intézkedő rendőrök 48 órára kitilthatják az agresszort a lakásból. A készülő módosítás meghosszabbítaná ezt a határidőt? Ez is egy azon sok módosítás közül, amelyekről jelenleg tárgyalunk. A 48 óra nem elég, s biztos vagyok benne, hogy sok esetben segítene, ha ennél több idő állna az áldozatok rendelkezésére. Nekik ugyanis csak ez a két napjuk van arra, hogy a bíróságon kérvényezzék az illető kitiltását a lakásból vagy házból. Ha a beadványt 48 órán belül eljuttatják a bíróságra, akkor az ideiglenes kitiltás a bíróság döntéséig érvényben marad. A bíróságnak pedig további 48 órája van arra, hogy meghozza a döntést, ami rendben van, a bírósági eljárás ugyanis ilyen esetekben mindig nagyon gyors. Viszont az áldozatoknak több időre lenne szükségük a 48 óránál. A rendőrök rendszerint este vagy éjjel, miután kihívták őket a helyszínre, rendelik el az ideiglenes kitiltást. Az áldozat ilyenkor stresszben, nyomás alatt van, s gyakran nem is tudja, hogyan kell kinéznie egy bírósági beadványnak vagy kérvénynek. Ahhoz, hogy segítséget találjon, tanácsot kapjon, több időre lenne szüksége. Egy másik, nem rég elfogadott módosítás szerint viszont a 48 órába nem számolják be a hétvégéket. Igen, az ünnepnapokat sem, ami sokat segített. Viszont akit bántalmaztak, nem veszi elő a naptárat, hogy megnézze, mikor lesz több ideje a beadvány elküldésére. Ha baj van, hívja a rendőrséget, s az ideiglenes kitiltás ideje abban a pillanatban kezd telni, amikor a rendőrök ezt elrendelik. Példának okáért az osztrák jogrend hét napot határoz meg az ideiglenes kitiltásra. Az igazságügyi minisztérium állásfoglalása szerint az ingatlanból való kitiltásnál az agresszor, az elkövető alapvető emberi jogait is figyelembe kell venni, ugyanis azáltal, hogy az utcára küldik, hogy megakadályozzák állandó lakhelyére való belépést, az ő jogai is sérülnek... Ismerem a tárca ezen véleményét, de meggyőződésem, hogy ezekben az esetekben, amikor az áldozat és az agresszor jogai ütköznek, egyértelműen az áldozat jogának van nagyobb súlya, elsősorban ezt kellene szem előtt tartani. Ha a helyszínre kiérkező rendőrök úgy értékelik ki az adott helyzetet, hogy reális a fizikai vagy lelki erőszak veszélye, akkor szerintem az agresszor jogait nem kellene figyelembe venni. Az, hogy valakit kizárnak a lakásból, majd kiderül, hogy az áldozat kitalálta az egészet, nem olyan súlyos, mintha nem zárnák ki, s az áldozatnak komoly bántó- dása esne. Milyen tapasztalatai vannak a rendőrség hozzáállásával, komolyan veszik a családon belüli erőszakkal kapcsolatos bejelentéseket? Nehéz megmondani, ez nagyon rendőrfüggő. Sok a negatív tapasztalatom, de a pozitív is. Például gyakran találkoztam azzal, hogy a rendőrök féltek kitiltani az agresszort a lakásból, mert nem akarták, hogy feljelentse őket, panaszt nyújtson be az eljárás miatt, ami azzal jár, hogy az adott rendőr ellen fegyelmi eljárást kezdeményeznek. Ha a vizsgálat során aztán valamilyen mulasztásra fény derül, akkor a rendőröket megbüntetik. Ez az, ami a leggyakrabban befolyásolja a rendőrök döntéseit a helyszínen. Amikor már ismételten hívják őket egy címre, ha már ismerik az adott esetet, könnyebben döntenek a kitiltásról, az új eseteknél, ha először találkoznak az agresszor- raí, nagyon óvatosak, s ez a leggyakoribb hiányosság, amelyet munkájukkal kapcsolatban kifogásolhatok. A családon belüli erőszak miatt indított eljárásokban gyakori, hogy az áldozatok épp az agresszor nyomására visszavonják feljelentésüket. Emiatt módosították a vonatkozó törvényt úgy, hogy ha egy esetet családon belüíi erőszaknak minősítenek, akkor nincs lehetőség visszavonni a feljelentést. A gyakorlat állítólag azt mutatja, a rendőrök megtalálták a kiskaput, és még mindig le tudják állítani az eljárást. Az új, 2005-től hatályos büntető törvénykönyv már nem ad lehetőséget egy bűnvádi feljelentés visszavonására, teljesen mindegy, milyen bűncselekményről van szó. Úgymond a „feljelentés visszavonásának” intézménye a szlovák jogrendben nem létezik. Másrészt igaza van abban, hogy a gyakorlatban a családon belüli erőszak áldozata az agresszor nyomására gyakran úgy módosítja eredeti vallomását, hogy gyakorlatilag cáfolja azt. Ez nem azt jelenti, hogy azt állítja, kitalálta az egész ügyet, hanem inkább úgy fogalmaz, hogy az egész teljesen másképp történt, s hogy részben ő maga, vagyis a feljelentő is hibás. A vallomás kiegészítése vagy módosítása után a nyomozónak nincs más lehetősége, mint elutasítani a bűnvádi feljelentést. A rendőrök nagyon gyakran tudják, miért, kinek a hatására módosítja az áldozat korábbi vallomását, de nem tehetnek ellene semmit. Ez szinte rendszeresen előforduló forgatókönyv, főleg olyan esetekben, amikor az elkövető közeli kapcsolatban van a feljelentővel. Mi értelme van akkor egy olyan szabályozásnak, amely tiltja a bűnvádi feljelentés visszavonását, ha ilyen könnyen megkerülhetők a paragrafusok? A törvényhozók ezzel azt akarták elérni, hogy ha egyszer már kezdetét veszi a bűnvádi eljárás, akkor az áldozatnak ne legyen lehetősége visszavonni a feljelentést. Az eljárás ezen stádiumában már teljesen mindegy, hogy a családon belül erőszak áldozata beleegyezik-e abba, hogy az agresszort meggyanúsítsák vagy sem. Tehát a hatóságok meg tudják akadályozni, hogy a tettes kibújjon az eljárás alól, viszont ha a feljelentő még a nyomozás elején cáfolja korábbi vallomását, akkor nehéz megkezdeni az eljárást. Nem segíthetne a jobb kommunikáció az áldozatokkal? Ha a bántalmazott nő kihallgatását, vallomásának felvételét például nem férfi rendőr, hanem rendőrnő vezetné? Egy kínzott, stresszben élő nő ilyen esetekben talán jobban tudna kommunikálni nővel, mint férfival. Tudom, hogy néhány külföldi országban erre is van lehetőség, de őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy lehetne ezt bebiztosítani Szlovákiában, ahol a rendőrök túlnyomó többsége férfi. Kihez fordulnak először a családon belüli erőszak áldozatai, a rendőrséghez vagy olyan civil szervezetekhez, amelyek az áldozatok megsegítésével foglalkoznak? Rendszerint a rendőrséget hívják ki a helyszínre először, a rendőrök pedig az áldozatoknak elmondják, mely szervezetekhez fordulhatnak, ki nyújthat segítséget nekik. Mikorra készülhet el a tervezett, családon belüli erőszak áldozatait védő jogszabály? A szociális ügyi minisztériummal dolgozunk a jogszabályon, jelenleg nehéz bármilyen konkrét időpontot mondani. zi monoklinál sokkal szörnyűbb az állandó félelem
