Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-03 / 51. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 3. Vélemény És háttér 7 Javítja Szlovákia pozícióit, hogy a belföldi eredetű, de külföldre irányzott kritika nagyon gyenge Amit szabad Jupiternek Pénteken találkozott és egyeztetett Robert Fico miniszterelnök és Theodore Sedgwick amerikai nagykövet. Az ukrajnai háború közepette szót ejtettek a szlovákiai korrupcióellenes intézkedésekről, üzleti kérdésekről és persze az orosz-ukrán viszony- rendszerről, beleértve Szlovákia álláspontját. TOKÁR GÉZA Mi lehet ebben furcsa szlovákiai magyar szemmel? Legfeljebb az, hogy míg Robert Fico legalább annyira két kapura játszik, mint Magyarország, Szlovákia nyűt ellenségeskedés nélkül képes az amerikaiakkal való véleménycserére. Vajon miért teheti ezt büntetlenül? Eleve érdemes leszögezni, hogy a posztkommunista államok viszonya Oroszországhoz korántsem mutat egységes képet. Románia és Lengyelország történelmileg sem szimpatizál az oroszokkal, Bulgária billeg, Csehország és Szlovákia politikai elitjének egy része pedig a történelmi hagyományokból eredően láthatóan ruszofil. Magyarország kimondottan a történelmi hagyományok ellenére csatiakozott az utóbbi csoporthoz, hiszen az oroszok jelenlétéből a nagy nemzeti sorsfordító pillanatokban nem sok jó származott (példának okáéit 1848-ban és 1956-ban sem). Az ország a különutasságában nincs egyedül, a kritika túlnyomó részét azonban maga viseli. Mert egyenesen kihívta a neheztelést maga ellen, Szlovákiával ellentétben. Robert Fico például nem hangoztatja az ország teljes külön- utasságát. A szlovák kormány megvívja a saját rezsicsökkenté- ses harcát, azonban ez a tevékenység nem párosul a Nyugat és az Egyesült Államok elleni szimbolikus és látványos fellépéssel. Még a nyilvánosságnak eladható, a gyakorlatban pedig nem annyira hatásos gesztusokra is fuga, például az Ukrajnába irányuló gázcsapok időnkénti megnyitására. A hintapolitika hatékonyságát növeli, hogy Fico nem tör ideológiai babérokra, nem keveredett nyílt harcba a demokrácia értelmezésében vagy civil szervezeti és kisebbségifronton. Javítja Szlovákia pozícióit, hogy a belföldi eredetű, de külföldre irányzott kritika nagyon gyenge. A szlovákiai politikai közeg nem annyira polarizálódott és nem is annyira hangos és látható külföldön, mint a magyarországi. Az ellenzék egyrészt tehetetlen és halk, másrészt nem egységes, harmadrészt pedig ebből következően semmüyen alternatívát nem képes nyújtani a Ficón túli kormányzásra, helyette egyes szereplői a későbbi együttműködésre törekednek a Smerrel. Az államfőn és annak személyén túl a „Nyugat” (ha feltételezzük, hogy legalább képletesen bele szeretne szólni a szlovákiai politikába) semmilyen ellenpólusra nem támaszkodhat. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a szlovákiai diplomácia az utóbbi tizenöt évben nagyon hatékonyan működik. Ahhoz, hogy egy ország a nemzetközi fórumokon ne kerüljön bajba, komoly munkát kell végeznie más platformokon - Szlovákia például (de egyáltalán nem csak) a Balkánon végezte el diplomatái révén azt az aprómunkát, aminek köszönhetően számíthat az elnéző bánásmódra és vannaklekötelezettjei. Mindezzel együtt tehát az a kép, mely szerint Magyarország egyedül van a Nyugattal szemben Oroszország kérdésében, sokkal összetettebb: Szlovákia példája is mutatja, hogy egy bizonyos álláspont hangoztatása nem feltétlenül váltja ki a fejlett államok neheztelését. Több szerencsétlen tényező együtt azonban igencsak megnehezíti egy állam helyzetét. - Már nem kell a minisztereket leváltani, állítólag már lehet fejeket transzplantálni. (Peter Gossónyi rajza) LÖVÉSZÁROK Kanyargós utakon Néhány héttel ezelőtt a kormány ismét bejelentette: idén megkezdődhet az R7-es gyors- forgalmi út építése. Aki próbált már reggelente Dunaszerdahelyről Pozsonyba jutni, pontosan tudja, milyen áldatlan állapotok uralkodnak a 63-as úton. Nem kérdés tehát, hogy az útra szükség van. Tekintsünk most el attól, hogy a miniszter 2015-2016-ot jelölte meg a megvalósítás idejeként, így a bejelentés erősen kam- pányszagú. A helyzet tarthatatlansága miatt fogadjuk el, hogya kormány a legdrágább megoldást, az ún. PPP-finanszírozást választotta. Higgyük el, hogy komolyan gondolja a probléma megoldását, persze nem a déli régió felzárkóztatása, legfeljebb a főváros tehermentesítése miatt. Bízzunk benne, hogy „előre nem látható” események miatt a jövő év elején tartandó választások után nem kerül a politikai ígéretek süllyesztőjébe. A nagyberuházások megvalósítása előtt több hatástanulmány készül. Azt viszont senki sem vizsgálja, milyen mértékben változtatja meg az út nyomvonalán álló települések szerkezetét a gyorsforgalmi út. Az egyik oldalon az áhított gazdasági fellendülés, a másikon a nemzetiségi összetétel nagyfokú változása, teljes települési átrendeződés áll. Egy nagyváros elérhető közelségbe kerülésével új beköltözők jelennek meg a településeken. Az új lakosok gyakorlatilag nem vesznek részt a község életében. A települést „csomagmegőrzőnek” tekintik, kora reggel elhagyják, az esti órákban érkeznek vissza. Gyermekeiket nem a helyi iskolába, óvodába íratják, a közügyek iránt nem érdeklődnek. Bizonyos értelemben gazdasági bevándorlók, akik pusztán a közeli munkalehetőség miatt költöztek a községbe. Ugyanakkor az asszimüáció érezhetően felgyorsul, elég megnéznünk So- morját, ahol 199L-2011 közt a magyar nemzetiségű lakosok aránya 13,61%-kal csökkent. Míg a csökkenés 1991 és 2001 közölt 4,41%-os volt, 2001-2011 között már 9,2%. Az R7-es tervezett nyomvonalán haladva „jó” példa Sárosfa, ahol 1991 és 2011 között 16,32%-os volt a magyarok fogyása. 1991 és 2001 között 5,99%, újabb tíz év múlva már 10,33 %, azaz csaknem megduplázódott. Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatása, az itt élők életminőségének javítása az MKP számára elsőrendű feladat. Ugyanakkor meg kell teremteni az intézményes, önkormányzati feltételeket ahhoz, hogy az itt élő nemzeti közösségek számára mindez ne járjon a régiók etnikai összetételének változásával, ne okozzon asszimilációt. Nyugat-Európában számtalan önkormányzati modell igazolta, hogy léteznek megoldások a gazdasági fejlődés és a kisebbségi identitás párhuzamos megőrzésére. Az MKP ezen tapasztalatok alapján tette közzé Ä szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlová- kia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei című dokumentumát. Berényi József, az MKP elnöke KOMMENTAR Az orosz demokrácia NAGYANDRÁS Moszkvában a múlt héten újabb politikai gyilkosság történt, megölték az ellenzék egyikvezetőjét. Bár magáról a gyilkosságról egyelőre csak egy távoli ipari kamera nagyon rossz minőségű felvétele van, minden józanul gondolkodó, és az orosz rendszert ismerő ember számára egyértelmű, hogy Nyemcov nem egy véletlen utcai csetepaté, esetleg rablógyilkosság áldozata lett. A politikai gyilkosságokat nem kell feltétlenül az állam valamelyik szervének elkövetnie. Bőven elég, ha olyan hangulatot kelt, hogy bizonyos szélsőséges csoportok úgy érzik, nekikjo- guk, sőt kötelességük eltenni láb alól azokat a politikusokat vagy újságírókat, akik szembeszállnak az általuk egyébként istenített rendszerrel. Tehát legfeljebb bizonyos állami szervek tudtával, beleegyezésével történnek a dolgok. Az állam maga pedig csak annyit tesz, hogy az adott útszakaszon véletlenül ne működjenek az ipari kamerák, a bűntényhez ne érkezzenek meg időben a rendőrök, a kivizsgálás pedig ne vezessen sehová. Az, hogy a múlt heti gyilkosságot pontosan ki rendelte meg, valószínűleg sosem fog kiderülni, legalábbis sosem lesznek olyan bizonyítékok, melyek eljutnak a Kremlig. IttKözép-Európábanaz elmúlt huszonöt évben politikai gyilkosságok talán csak Szlovákiában történtek, és azok is csak a legsötétebb Mečiar-korszak idején. Ám hiába jött azóta több demokratikus kormány, máig sem sikerült bíróság elé állítani például azokat, akik Robert Remiášt megölették. A mostani moszkvai gyilkosság azt mutatja, hogy a rendszer bármennyire erősnek tűnik is, fél a saját ellenzékétől. Fél, mert tudja, hogy a támogatottsága nem az emberek szabad akaratán alapul, hanem azok átverésén, a tények elhallgatásán, a szólásszabadság sárba tiprásán. Választásokat a média és az eredmények manipulálásával simán lehet nyerni. Számomra érthetetlen, hogy a nyugat-európai demokrácia itteni szidalmazol és Oroszország istenítői hogy nem fogják fel azt az egyszerű tényt, hogy a szólásszabadságról folyó vitát csak nálunk folytathatják le. Ha valami hasonlóról vitatkoznának Oroszországban, rövid időn belül nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnének. Ez történt Anna Politkovszkajával, ez történt Alekszander Litvinyenkóval és ez történt most Borisz Nyemcowal is. Mihail Hodorkovszkijt azért nem tették el láb alól, mert ő még Putyinéknak is túl nagy falat lett volna, de a szibériai börtön őt is tönkretette. Oroszország és a nyugati demokráciák-melyekbe mi is beletartozunk-közötti legnagyobb különbség, hogy az embernek nem kell rettegnie az életéért, ha nem ért egyet az aktuális hatalommal. A mostani gyilkosság azt mutatja, hogy Oroszországban nem véletlenül halnak meg a rendszer kritikusai. Ez pedig egy normális társadalomban nem történhet meg. Ez az illiberális demokrácia következő lépcsőfoka vagy maga az illiberális demokrácia. Tessék, lehet választani! FIGYELŐ Erdély: létezik magyarkérdés Eltérően viszonyulnak az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek vezetői Klaus Iohannisnak, Románia elnökének ahhoz a múlt heti megállapításához, amely szerint Romániában nem létezik magyarkérdés. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke nem kívánta kommentálni Iohannis Berlinben tett kijelentését. Hozzátette viszont, hogy beiktatása óta többször is tárgyalt Klaus Io- hannissal, és vázolta neki a magyar közösség problémáit. Hozzátette, a területi autonómiáról eddig nem tárgyaltak, de szóba került az a parlamentben elakadt kisebbségi törvénytervezet, amely kulturális autonómiát biztosítana a kisebbségeknek, és amelyet beterjesztésekor Klaus Iohannis a német közösség vezetőjeként támogatott. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke rendkívülinek találta, hogy Romániának német származású elnöke lehet, de úgy vélte, ez nem palástolhatja azt a tényt, hogy a román állam nemzetpolitikájának eredményeként az erdélyi őshonos közösségek eltűnőfélben vannak. Szilágyi Zsolt arra emlékeztetett, hogy az erdélyi szászoknak a 13. században adott önkormányzatiságot ma területi autonómiának lehetne nevezni. „Azt gondolom, hogy Iohannis is olyan Romániát szeretne, amelyben az őshonos közösségek: a szászok, a magyarok, a székelyek, a svábok nem érzik magukat veszélyben” - szögezte le Szilágyi. Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke úgy vélte, már a berlini kérdésfelvetés is azt bizonyítja, hogy a magyarkérdés nincs megoldva Romániában. Azt biztatónak vélte, hogy az államfő természetesnek tartja Magyarország figyelmét a határon túli magyarok sorsára. (MTI)
