Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-12 / 59. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2015. március • www.ujszo.com Vadászat 151 A vad élőhelyének minőségét meghatározzák a területet borító növénytakaró, a vízlelőhelyek és az adott területen uralkodó klimatikus viszonyok. Ezek a tényezők az emberi behatásoknak köszönhetően állandóan változnak. A vadászoknak ügyelniük kell arra, hogy a mezőgazdasági termelés tényezőit kompenzálva mindig elég táplálék álljon a vadak rendelkezésére, hogy ne tűnjenek el további fajok ezekről a területekről. A ember /\ -—által / A / végzett / \ / agro / ..— nómiai t evékenység korai szakaszában, amikor még kicsi és tagolt területeken folyt a mezőgazdasági termelés, és az emberközpontú melioráció még szinte ismeretlen fogalom volt, a vad az élőhelyét ért változásokat pozitívan fogadta. A változások olyan lassan mentek végbe, hogy a vadnak volt ideje ezeket megszokni és alkalmazkodott is hozzájuk. ELTŰNŐBEN A FOGOLY ÉS AZ ÜREGI NYÚL Mi a helyzet a mai időkben? A termelés szinte kizárólag nagy területeken folyik. Az ott termelt növénykultúra a vadnak jobban ízlik, és inkább azt fogyasztja. A növényzet ökológiai egyensúlya nemcsak területileg szakad meg, hanem a nagyparcellás termelésnek köszönhetően és az intenzív gyomirtás hatására egyre több növényfaj tűnik el tartósan az élőhelyekről. A vad ekkora változásokat már képtelen elviselni! Az üregi nyúl és a fogoly szinte teljesen eltűnt a vadászterületekről. A mezeinyúl-állomány az utóbbi években szintén olyan drasztikusan csökkent, hogy aggódom, nehogy a fogoly sorsára jusson ó is. Ott, ahol foglalkoznak fácánneveléssel és fácánkiengedéssel, a fácánállomány úgy-ahogy fenntartható. Az ilyen esetekben az állomány minőségi mutatója azonban szóba se jöhet. A minőséges apróvadállomány legfőbb alapfeltétele a vadnak megfelelő élettér biztosítása. A nagytáblás modern mechanizáció központú termelés, a vegyszerek gyakran indokolatlan nagy mennyiségű használata alapvetően változtatta meg az apróvadas területek a vad Vetőmagok a vadföldekre A VADNAK KÉSZÍTETT MEGFELELŐ VADFÖLDEKHEZ A VETŐMAGOK ÖSSZETÉTELE NAGYON KÜLÖNBÖZŐ LEHET. LÉTEZNEK KÜLFÖLDRŐL SZÁRMAZÓ ÉS KÜLFÖLDRŐL TÁMOCATOTT PROJEKTEK, DE EZEK A SZLOVÁK VADGAZDÁKNAK NAGYON DRÁGÁK. VANNAK VISZONT HAZAI GYÁRTMÁNYOK IS. A FÁCÁNOKNAK ÉS A MEZEI NYÚLNAK, ŐZNEK ÖSSZEÁLLÍTOTT VETŐMACKEVERÉK SEM TARTOZIK AZ OLCSÓ DOLGOK KÖZÉ, DE MEGFIZETHETŐ. A VETŐMACKEVERÉK NAGYON GAZDAG AZ ÖSSZETEVŐKBEN, ÉS ELSŐSORBAN EZ HATÁROZZA MEG A SZOKOTTNÁL MAGASABB ÁRAT. Sok olyan növényfajtát tartalmaz, amelyek magra termők, de több káposztaféle is található a keverékben, melyek főleg az őszi időszakban biztosítják a vadnak a lédús táplálékot. Nagyon fontos az alkalmazott agrotechnika és a keverék vetésének az ideje. Sajnos a szárazabb területeken vagy szárazság idején a kikelő és sarjadó vetést öntözni kell, ezért ez nagyban nehezítheti a keverékek alkalmazását! A vetés előtt szükséges a területet legalább egyszer vegyszeresen és egyszer mechanikai segédlettel gyomtalanítani. „Fácánkeverék" - legjellegzetesebb növényösszetevői a köles és a hajdina (pohánka), amelyek a vetés után már a 6. hétben kezdenek magot teremni. A keverékből kialakuló növényzet habitusa már 8 hét után eléri a 1,5-1,8 m magasságot. Mivel a takarmánykeverék tartalmaz magasra növő növénymagokat is, mint pl. a cirok, később a növényzet magassága 2 méter körüli magasságon állandósul, és idővel az alja is besűrüsödik. A növényzet sűrűsége függ a vetési sorköztávolságtól, mely standard esetben 0,20-0,25 m. A keverékek a szélfogók, a vadföldek mellé javasoltak, ahol átmenetet képeznek a mezőgazdasági területek és a bokros-fás részek között. A fácánok, kiváltképp a „basáskodó", pózoló kakasok az ilyen területeken tartózkodnak a legszívesebben. A „fácánkeverék''-ből termett mag alapú takarmánynak nagyon magas a fehérjetartalma és növényi zsírokkal telített. A pohánka termése nagy mennyiségben tartalmazza azokat az ásványi anyagokat(vas, kálium, lecitin, rutin stb.), amelyek a fácán tollképzésénél nélkülözhetetlenek. A „fácánkeverékkel" bevetett vadföld költségei, ha nem is mondhatók elenyészőnek, de csak töredékei annak az anyagi ráfordításnak, amit a nevelt és kiengedett fácánok tenyésztése megkíván. És akkor a génállomány megőrzéséről, az állományunk tisztaságáról, a jól repülő „vad" fácánokról még nem is beszéltünk, pedig az utóbbi az elsődleges szempont minden vadász számára! „Nyúl- és őzkeverék" - ott, ahol a gazdálkodási rend megengedi, hogy az apróvad - főleg a mezei nyúl - állományának a nagymértékű csökkenését okozó nagyparcellás gazdálkodást vadvédő sávokkal szabdaljuk, javasolt a mezei nyúl és az őz számára készült keverék választása. A „nyúl- és őzkeveréket" legcélszerűbb 10-12 m széles sávokban vetni úgy, hogy ezzel két vagy több részre osszuk vele a monokultúrás területet. A gazdasági termény betakarításakor a vadvédő sávok érintetlenül maradnak, és egész éven át táplálékot és búvóhelyet biztosítanak az ott élő vadnak. Ezek a növénykeverékek három évre vannak tervezve, de ha nem gyomosodnak el, akkor több évig is meghagyhatok, és továbbra is betöltik funkciójukat. A „nyúlkeverék" vetője egyebek mellett a következő növények magvait tartalmazza: vörös lóhere, fehér here, mézontófű, mustár, vörös csenkesz, réti csenkesz, káposztarepce, lóhere, mocsári lednek, lucerna, olasz perje, angol perje, repce, ebir, réti perje, bab, árpa, zab, zöldborsó, hajdina, rozs, tritikálé, retek, szója, búza és még sok egyéb, (tf) számára biztosított életfeltételeit. Szinte mindenhol részben vagy teljesen hiányoznak a vidék meghatározó részletei - a szélfogók, a kisebb erdőfoltok, a természet alkotta vadrétek, tavacskák stb. A nagy területeken végzett betakarítás után a termőterület és egyben a vadászterület pusztasággá változik, nélkülözve a vad számára bárminemű élelmet és a védelmet.Ez az elsődleges oka a fogoly eltűnésének, a mezei nyulak csökkenő számának, de a fácánállomány megcsappanásának is ebben rejlik a kulcsa. Ez a felismerés vezet oda, hogy elgondolkodjunk a hagyományos vadföldeken történő gazdálkodási módokon. A mai megváltozott mező- és erdőgazdálkodási szisztémák közepette a múlt jól bevált praktikái már kevésbé állják meg a helyüket. A legfontosabb cél az, hogy a vad számára kompenzáljuk a nagytáblás, monokultúrás mezőgazdaság előidézte változásokat. És mindezt, ha lehet, elérhető áron! BÚVÓHELY ÉS TÁPLÁLÉK Az apróvad a mindennapi életben teljesen függő a növényi eredetű és az állati táplálék mennyiségétől, az őt körülvevő vegetációtól. A megfelelő növényzet nemcsak búvóhelyet biztosít a vad számára, amely megvédi őt a ragadozók támadásaitól, hanem a táplálékon kívül biztosítja a vadnak a folyadékfelvételét is. Ha ezek a feltételek nem biztosítottak, vagy ha csak az egyik is hiányzik, a vad nem érzi jól magát a területen, és az állománya csökkenő tendenciát mutat. Az ilyen nemkívánatos helyzetek kiküszöbölése az élőhely javításával a szélfogók felújításával - újak telepítésével és megfelelő vadföldek kialakításával érhető el. A vad élőhelyének fenntartásához vagy annak javításához elkerülhetetlen a közös érdek indokolta együttműködés a termelő gazda és a vadgazda közt. Az együttműködés megvalósításához a vadásznak tudomásul kell venni, hogy a gazda számára a vadász- területen való gazdálkodás megélhetése alapját jelenti. De ez fordítva is igaz. A nem vadász többségnek, a termelő gazdának is be kell látnia, hogy a vadállománynak a vadászok által történő szabályozása nélkül a vad túlélése válik kérdésessé. Ezt ugyanis nem lehet a nagy gépekre és a vegyszerekre bízni. Takács Frigyes A vadföldek és az apróvad élőhelyének változásai
