Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-12 / 59. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 12. Vélemény És háttér 7 A jobboldal bízhat a csodában, de nem látni, kit követhetnének az újonnan jött szavazók Fico centrális erőtere Egy év múlva választunk, de nem nagyon látszik, hogyan lehetne a Smert ellenzékbe küldeni. Pedig 365 nap alatt már nagy csodákat nem lehet tenni. MÓZES SZABOLCS Amiről Orbán Viktor Magyarországon regél, azt Robert Fico Szlovákiában - ideologi- zálás nélkül - lassan végrehajtja: a Smer centrális erőtérré változik. Egy évvel a parlamenti választások előtt a Smer 35 százalék körül stabilizálta támogatottságát, ami első látásra nem jelent legyőzhetetlen erőt - 2010-ben ilyen eredménnyel ellenzékbe kényszerültek Ficóék. Ám most nem látni, hogyan állna össze egy olyan ütőképes jobboldali blokk (az ütőképes a Radičová-kormány idő előtti bukása miatt kulcsszó), amely váltani tudná őket. Potenciális koalíciós partner viszont akad a Smer számára. Ha az SNS is bejutna a törvényhozásba, Ficóék gyakorlatilag megkerül- hetetlenek lennének a következő négy évben is. Hogyan jutottunk idáig? Hiányzik a váltópárt. 1998-tól ezt a szerepet az SDK/SDKÚ vitte, mígnem 2012-ben látványosan összeomlott. Dániel Lipšic és Radoslav Procházka helyesen vette észre a piaci rést, mindketten jobboldali néppártot akartak felépíteni, ám ez egyiküknek sem sikerült. Lipšicnek már nem is fog, Procházkának még talán van egy dobása, ám egyelőre nem látni, hogyan lesz a Sieť 11-12 százalékából legalább 16-18 (az SDKÚ legjobb eredménye 18,4 százalék volt, 2006-ban), hogy a 20 százalékos kitűzött célról már ne is beszéljünk. A másik probléma a jobboldali politikusok közötti bizalomhiány, s a helyzet a Ra- dičová-kormány szétesése óta nem sokat javult. El tudnánk képzelni egy olyan koalíciós tanácsot, amelyen Figel, Sulik és Bugár egyeztet? A következő problémát a rendszerellenes, politikaellenes pártok jelentik. Ragyogó példája ennek a Matovič-vezet- te Egyszerű Emberek, amellyel aligha akarna bárki is kormányozni. S végül, de nem utolsó sorban itt van az SNS. Ha visszatér, megkerülhetetlenné teheti a Smert. Ugyanis ha Fi- cóéknak és a slotátlanított SNS-nek együtt többsége lesz, a Smer választhat. Az ugyanis kizárt, hogy az amúgy is egymással veszekedő jobboldal az SNS-szel alakítson kormányt, és ez egyébként így is van jól. Mielőtt végképp temetni kezdenénk a jövőt, vessünk egy pillantást a 2009-es felmérésekre. Egy évvel a 2010-es választások előtt a Smer 40-45 százalékon állt, az SNS stabilan 5 százalék felett, a HZDS a küszöb körül. A három akkori jobboldali ellenzéki pártnak (SDKÚ, KDH, MKP) együtt nem volt olyan támogatottsága, mint Ficóéknak. Aztán egy évvel később a Smer 35 százalékkal ellenzékbe került, az SDKÚ és a KDH mellett pedig két új párt, a Híd és az SaS alakított kormányt. Csodák tehát vannak (tegyük hozzá: az a koalíció 15 hónapot bírt ki a 48 helyett), ám általában nem a semmiből jönnek. Most viszont nem látni, a jobboldal hogyan tudna megújulni, honnan és miért, kit kö- vetvejönnénekaz új szavazók. NATO- és orosz hadgyakorlat a Fekete-tengeren (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A közös hadsereg a hiányzó közös külpolitikai fellépést is magával hozhatná A közös európai hadsereg ötlete FELEDY BOTOND Francia főtörzs német tizedessel és brit hadnaggyal közösen ússza át a Duna-deltát? Egy erre hajazó lehetőséget festett le az Európai Bizottság elnöke, amikor egy inteijúban bedobta a köztudatba az uniós hadsereg ötletét. Az Európai Unió jelenleg egész biztosan nem katonai hatalom. Van ugyan két atomhatalma - Nagy-Britannia és Franciaország -, és van pár jobban felszerelt tagállama, komoly hadiiparral, de egységes irányításról, a gyártási kapacitások összehangolásáról egyáltalán nem beszélhetünk. Ráadásul a gazdasági unió is csak csoszog mostanában az eurózóna képében, nemhogy a külpolitikai és védelempolitikai együttműködés. Miközben Renzi olasz miniszterelnök Moszkvában, Orbán Viktor pedig Budapesten ráz kezet a katonai kihívást jelentő Pu- tyinnal, addig az Európai Bizottság luxemburgi elnöke egy régi ötletet porol le: előhozakodik az európai hadsereg ötletével. Igaz, egy gyorsreagálású uniós erő papíron létezik, de élesben sosem volt tesztelve, ráadásul állományát a tagállamok rotációs alaponbiztosítják. Egyelőre abban sem tudunk megegyezni, hogy mi a helyes magatartás Moszkvával szemben. Ehhez képest egy közös hadsereg nagyon komoly együttműködést igényelne. Úgy tűnik, ez Juncker egyik előremenekülési stratégiája - hátha a hiányzó közös külpolitikát hozza magával a hadsereg. Ugyanebben az interjúban a középtávú tervek közt az egységes uniós költségvetésre is utalt - tehát olyanra, ahol a tagállamok költekezését sokkal szorosabban fogná Brüsszel. Most ez az arány 1 a 99-hez, vagyis a tagállami bruttó nemzetijövedelem 1 százalékát költi le az unió, a maradék 99-ről mindenki maga dönt. Abban viszont biztosan igaza van Jean-Claude Junckernek, hogy szükség lenne az európai erőt megjelenítő haderőre. És abban is, hogy ésszerűtlen a tagállami szintre szétoszló - és persze gondosan őrzött monopóliumokba csomagolt - védelmi ipar fenntartása, amelyben a tagállamok párhuzamosan fejlesztenek eszközöket hasonló funkciókra. Ahogy Szerbiában is a NATO-ra volt szükség annak idején, úgy a líbiai konfliktust sem tudta megoldani Európa az amerikai kapacitások nélkül. Végül pedig a transzatlanti táboron belüli egyensúly kialakulását segítené elő, ha végre sikerülne az uniós tagállamoknak is összerakniuk egy komoly sereget, mert onnantól kezdve Washington és Brüsszel együtt, egyenlő (bb) félként látná el a világban a katonai erővel való érdekérvényesítést is. Néha NATO-sapkában, az USA-val együtt, és néha uniós sapkában. Mert van, ahol különböznek az érdekeink. Az azonban közös cél az Atlanti-óceán mindkét partján, hogy ne szoruljunk harmadik fél segítségére. Ehhez most Európának kell lépnie, ráadásul a putyini Oroszország viselkedése jó alkalom erre. Az pedig külön csemege, hogy az egyik legnagyobb tapasztalata a többnemzetiségű hadseregek működtetésében éppen az Osztrák-Magyar Monarchiának volt. KOMMENTÁR A család védelméről KOCUR LÁSZLÓ Egy parlamenti képviselőnek kell odacsapnia az asszonynak, hogy a családon belüli erőszak a közbeszédbe kerüljön. Szomorú látlelet. A képviselői mandátumáról és a Smerben vi- selt tisztségéről szokatlan gyorsasággal lemondó Vladimír János felesége már 2005-ben feljelentést tett a rendőrségen amiatt, hogy férje bántalmazta. A feljelentést május 30-án tette, június 1-jén visszavonta. A szociális ügyekkel foglalkozó szakemberek számára ismerős forgatókönyv. A bántalmazott fél általában az agresszor nyomására áll el a feljelentéstől, ami azt is jelenti, hogy minden marad a régiben. Ennek függvényében el tudjuk képzelni, hogyan telhetett az elmúlt tíz (!) év Jánošéknál. A feljelentés visszavonásának gyakorlata egyben egy rendszerhibát is leleplez. Iveta Jánošová arra hivatkozva vonta vissza a feljelentést, hogy az egészet csak kitalálta. Ebben az esetben miért nem indult eljárás ellene hamis vallomástétel, vagy a hatóságok félrevezetése miatt? Hiszen a szlovák igazságszolgáltatás az ilyen ügyeket annyira szereti, hogy akár 8-9 évig is képes húzni azokat. Az eljárás során kiderülhetett volna, hogy Iveta Jánošovának valóban csak a fantáziája élénk, vagy kényszer hatása alatt vonta vissza vallomását. Az internetre felkerült hangfelvételek szerint az utóbbi a valószínűbb (bár ne feledjük, olyan országban élünk, ahol egy videóra vett jogsértés nem bír bizonyító erővel, és az sem gond, ha egy, a „miniszterelnökéhez hasonló hang” elmondja, hogyan szerzett pénzt a támogatóktól). Ehhez képest szomorú fordulatnak tekinthető, hogy a Privi- gyei Járásbíróság bírója úgy látta, nem áll fenn a bűnismétlés vagy a tanúbefolyásolás veszélye, ezért János vizsgálati fogságba helyezése nem indokolt. A döntés ellen az ügyész fellebbezett, erről már ma tárgyalnak, így akik nem reggel olvassák ezeket a sorokat, lehet, hogy már az eredményt is ismerik. ATrencséni Kerületi Bíróság döntése a család számára kétségkívül fontos lesz, ám ne feledjük, az üggyel csak és kizárólag azért foglalkozik a sajtó ekkora terjedelemben, mert ismert emberről van szó. Ha az önök utcájában lakik egy géplakatos, területi képviselő, tengerbiológus, netán Linux-rendszergazda, aki nem tölt be választott tisztséget, nem celeb, vagy legalább az egyik rokona nem parlamenti képviselő (ilyenre is volt már példa), akkor ő zavartalanul apríthatj a tovább a családját, mert a társadalomban még mindig általános az a vélekedés, hogy ami a bejárati ajtó mögött történik, az magánügy. A János-ügy kimenetele is fontos, ám ennél sokkal fontosabb - az egyébként nemcsak nőket, hanem idős hozzátartozókat, gyerekeket, esetenként férfiakat is érintő - családon belüli erőszak elleni komplex, rendszerszintű fellépés. FIGYELŐ Közös sereg, de miből? Nagyon kockázatos elképzelés, hogy az Európai Unió saját hadsereget hozzon létre - véli Grzegorz Schetyna lengyel külügyminiszter. „Először is fel kell tenni a kérdést, hogy ki és milyen forrásból finanszírozná a hadsereget, hogyan működnének a harci alakulatok, ki felelne a kiképzésért?” - mondta Schetyna, aki szerint a NATO-t kell megerősíteni. Kétségeinek adott hangot Stanislaw Koziejnek, a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal (BBN) főnöke is. „Ki irányítaná az európai hadsereget? Az EU nem Európai Egyesült Államok. Juncker elképzelése álom, megvalósítására semmi esély”. (MTI) Orosz ellenzéki kilövési lista Oroszországban létezik egy „kilövési lista”, amelyen ellenzéki politikusok szerepelnek. Azonban Borisz Nyemcov gyilkosa nem Zaúr Dadajev - állítja a Novaja Ga- zeta orosz ellenzéki újság. A cikk szerint a listán rajta van Mihail Hodorkovszkij ellenzéki üzletember, Álekszej Venyegyiktov, az Eho Moszkvi rádió főszerkesztője és Ksze- nyija Szobcsak, a Dozsgy független televízió műsorvezetője. „Valószínű, hogy a listán szereplők meggyilkolásán nem egy, hanem legalább két csoport dolgozik, ahogy ez a csecsenföldi bérgyilkosoknál szokás” - írta a szerző. A lap úgy véli, Putyin elnöknek a biztonsági erők már megmondták a gyilkosság végrehajtóinak és szervezőjének nevét, de az egyáltalán nem Dadajev. Az újságíró szerint a Nyemcov-gyükosság feltételezett szervezője egy bizonyos Ruszlan őrnagy, közeli hozzátartozója a csecsen fegyveres erők egyik magas rangú tagja. A lap azt írta, tudják a nevét, de az ártatlanság vélelme miatt nem közlik. Neve többtucatnyi ember számára ismert a belügyi erők, az orosz állambiztonsági szolgálat és a szövetségi nyomozó bizottság munkatársai körében - állította a Novaja Gazeta. (MTI)
