Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-10 / 57. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 10. Kultúra-hirdetés 17 A kassai Thália Színházban Czajlik József rendező merészen „domesztikálť egy Magyarországon játszódó, példázat jellegű történetet Egy született lúzer élete - rükvercben Kerékgyártó István Rük- verc című műve minimalista stílusban megírt, jól felépített regény, amely a főszereplő halálával kezdődik, és az utolsó fejezetig, a születésig visszafelé haladva jelennek meg életének fontos vagy jellemző eseményei. A szerző sokat bíz a narrá- cióra, apró nyomokat hagy, amelyekből az olvasó következtethet az előzményekre. Ebből a szövegből színdarabot csinálni nagy merészség. JUHÁSZ KATALIN Tavalyelőtt a budapesti Katona József Színház és a regényt színpadra alkalmazó Radnai Annamária lépett merészet, most pedig magát az írót vették rá a kassaiak, hogy alakítsa át itteni viszonyokra a magyarországi történetet. Budapest helyett Kassa, Siófok helyett az ótátrafüredi Grand Hotel étterme, veronai szalámi és Balaton szelet helyett Lovecká és Horalky, a darab címe pedig megtoldva egy alcímmel: Egy (lecsúszott) polgár vallomásai. A kassai Thália Színház, illetve Czajlik József rendező olyannyira igyekezett domesztikálni ezt a példázat jellegű történetet, mintha nem bízna a közönség fantáziájában. Abban, hogy a nézők felfogják: az élet mindenütt kurva nehéz. És abban, hogy 2015-ben már nem szisszennek fel minden bazmeg hallatán. Ezért - kapaszkodjanak meg! - előre elnézést kérnek tőlünk. Az elején kilép a színpadra Richtarcsík Mihály, a teátrum művészeti titkára, és elmondja, hogy ő a művészeti titkár, és hogy a most következő történetben minden csúnya szó jelenléte abszolút indokolt, mert a szereplőket, illetve a helyzetet jellmezi, de akit mégis zavar a trágár beszéd, azt sok szeretettel várják a színház többi előadására, amelyekben ékes magyarsággal szárnyalnak a veretes mondatok. Mi van? Ha ezt a bizarr bevezetőt valamiféle brechti elidegenítésnek szánták az alkotók, akkor rosszul tették, mert a regényíró szándéka (szerintem) pont a beleélés, a „veled is megtörténhet” érzésének indukálása volt. Ha pedig poénnak szánták, akkor nem működik, ahogy a Márai-műre utaló alcím sem, hiszen a főszereplő élete során közel sem kerül a polgári léthez: a prolilétből csúszik le a hajléktalan létbe. A hazai viszonyokra alkalmazás további módszere az elmúlt hatvan év itteni eseményeinek lajstromozása. Richtarcsík Mihály minden jelenet előtt közli velünk, melyik évben járunk éppen, majd papírfecniről felolvassa, hogy Szlovákia belépett az EU-ba, hogy megalakult az MKP, hogy Michal Kováč államfő fiát elrabolták, hogy kezdődik az országos szparta- kiád, hogy pusztít a dunai árvíz. Ezután autentikus, illetve eljátszott hangbejátszás következik: a magyar intézményeket kihagyták a Kassa - Európa kulturális fővárosa projektből, Me- čiar énekelve búcsúzik, tombol a normalizáció, megnyíltak a magyar iskolák stb. Csak ez után kezdődik maga a jelenet, kapkodhatja a fejét a kedves néző, hogy követni tudja a visszafelé pergő történetet. Megkockáztatom, hogy felesleges volt ilyen vehemensen, már-már görcsösen „birtokba venni” ezt a művet. És most jöjjenek a pozitívumok, mert azokból is van bőven. Egy alapvetően elbeszélő jellegű mű színpadi adaptációjában nehéz feladat hárul a színészekre, mert nekik kell kimondaniuk, jelezniük, láthatóvá tenniük mindazt, amit az író elmesél. Itt tizenegyen bújnak több tucat karakter bőrébe, egyedül a főszereplő Vidra Zsoltot játszó Gál Tamás visz végig egyetlen figurát. Az ő dolga sem könnyű, mert hatvanévesen hal meg, az utolsó előtti jelenetben pedig kisiskolás. (Kár, hogy a pedofil öreguras epizód kimaradt az előadásból, kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg.) Gál végig született lézerként viselkedik, azaz lelkesen beleveti magát a nehezen kicsiholt apró örömökbe, a nagy veszteségeket pedig fapofával tűri. Mindig azt hiszi: ennél rosszabb már nem jöhet. A jóistenhez csak egyszer fohászkodik élete során, amikor gyors és fájdalom- mentes halált kér magának. És imája meghallgattatik. Egyébként pedig próbál boldogulni, ahogy bármelyikünk. Pincérke- dik az ótátrafüredi Grand Hotelben (ahol, úgy látszik, csak magyarok dolgoznak és mulatnak, mert a rikkancs Új Szót lenget...). Kocsikísérő a húskombinátnál, egy darabig dúskál minden földi jóban. Éjszakai portás egy privatizálás előtt álló vállalatnál, ahol tulajdonrészt ígérnek neki, aztán jól átverik. Megcsalja a felesége, utcára kerül (nem tudjuk meg, miért és hogyan), gazdagok kertjét gondozza, amíg egyikük „viccből” meg nem eteti kutyatáppal, és innét már nincs visszaút. Gál Tamás végig tisztességesen teljesít, és a többieknek is vannak emlékezetes villanásaik. Benkő Géza nyomozóként egy kézmozdulattal többet mond el, mint szavakkal - arról, hogy egy könnyen felgöngyölíthető, de nehezen bizonyítható gyilkosság miatt nem szeretne magának újabb megoldatlan ügyet. Petrik Szilárd, Vidra léhűtő apja egy nagy kasszafúrás tervéről mesél a pelsőci diliházban. Varga Lívia, Vidra tizenkilenc éves anyja kétségbeesetten el akarja vetetni a gyereket, de nem sikerül. Madarász Máté verőlegényként már-már hivatássá emeli ezt a „mesterséget”, amikor elmagyarázza Vidrának a kunsztokat. Latócky Katalin hűtlen feleségként, Dégner Lilla cigánylányként brillírozik, Szo- ták Andrea a leginkább rezignált hajléktalanként vésődik az emlékezetünkbe. Bocsárszky Attila a fröccsöntő kisiparos szerepében a legjobb, Öllé Erik fiatal rendőrként, Rab Henrietta pedig Vidra Zsolt lányaként. Remek a zene (Lakatos Róbert), kifejezőek a jelmezek (Őry Katalin), újszerű a díszlet (Fodor Viola). Ez utóbbiba nekem ugyan nem fér bele Richtarcsík Mihály, amint nyakában egy égősorral karácsonyfát szimbolizál, de ilyesmiken kár fennakadni, szeressük inkább, ami szerethető az előadásban. Mert sok van, mi szerethető. És persze örüljünk, hogy fedél van a fejünk felett, hogy nekünk azért (egyelőre) mégiscsakjobb... Tivornya a Grand Hotelben: prostikkal és Új Szóval (Fotók: Thália Színház) Március 15-ig látogatható a Nógrádi Múzeum és Galéria kiállítása Bácskái Bélára emlékeznek AJÁNLÓ Losonc. Március 15-ig tekinthető meg a Bácskái Béla (1935-1980) munkássága előtt tisztelgő emlékkiállítást a Nógrádi Múzeum és Galéria kiállító- termeiben. A gömöri és a nógrádi táj festője, a kitűnő akvarel- lista művészete a 70-es években forrta ki magát jellegzetesen „bácskaivá”: többnyire földes színekkel megfestett tájképeinek meghatározó motívumai a gömöri dombok, ezek nagy felületű síkjaiból építette fel (Képarchívum) A losonci emlékkiállítás egyik részlete lendületes kompozícióit. Noha a halál a legtermékenyebb éveiben ragadta el, hatalmas művet hagyott maga után - olajképeket, akvarelleket, rajzokat, grafikákat, sőt, plasztikákat is. A Nógrádi Múzeum és Galéria rendszeresen megemlékezik a régió eme kiemelkedő alkotójáról, hiszen Bácskái alkotásaiból szép gyűjteményt tudhat a magáénak. Az idei kiállítás képző- művészeti anyagát a komáromi Duna Menti Múzeum és a rima- szombati Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményéből, valamint magánszemélyektől kölcsönzött alkotások teszik változatosabbá. Perse községben a mai napig áll Bácskái Béla szülőháza: a művész itt rendezte be műtermét, itt őrizte személyes tárgyait, könyveit, munkaeszközeit, családi fényképeit, alkotásainak egy részét. A losonci kiállítás ezekből a személyes tárgyakból is válogat, (nba) Pál Feri varázslatos előadása Dunaszerdahelyen A magánytól az összetartozó$íjf \ Március 26-án különleges csemege várja a lélek dolgai iránt érdeklődő közönséget Dunaszerdahelyen, hiszen két hosszú év után ismét találkozhatunk Magyarország kedvencével, a lenyűgöző előadásairól híres Pál Ferivel. Új előadását mindenhol vastapssal köszöni meg a közönség. Pál Ferit nem kell bemutatni, hiszen neve az elmúlt évek során fogalommá vált. A népszerű papra és mentálhigiénés szakemberre egyszerűen nem lehet nem odafigyelni. Híres „keddi alkalmaira" minden héten közel ezren zarándokolnak el Budapesten, és mindenhol különleges eseménynek számít, ha előadást tart. Azokról a kérdésekről beszél, amelyek a legjobban foglalkoztatnak bennünket, és sosem elégszik meg olcsó, közhelyes magyarázatokkal - ha valamivel foglalkozni kezd, annak a mélyére és. Ugyanakkor akár stand up komikusként is megkereshetné a kenyerét, olyan fergeteges humora van. Dunaszerdahelyre vadonatúj előadással érkezik, mely karácsonyra megjelent könyvének témáját dolgozza fel, A magánytól az összetartozásig címmel. Érdemes végre leszámolni azzal az illúzióval, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha „magétól működik", mert ez borítékolja a fájdalmas kudarcokat. Magától ugyanis nem működik semmi - még a testünk sem. Ha elhanyagoljuk, akkor legyengül, sebezhetővé válik, megbetegszik. Ez a kapcsolatokkal sincs másképp. A legmélyebb szereteten alapuló kapcsolatért is folyamatosan dolgozni kell, ha nem akarjuk egyszer csak azon kapni magunkat, hogy valami elromlott, kiüresedett. De hogyan lehet egy kapcsolaton „dolgozni"? Melyek azok a területek, amelyekre figyelnünk kell, és mit tehetünk, ha baj van? Mik azok a jelek, amelyek távolodásra, elsodródásra utalnak, és milyen eszközökkel lehet aktívan tenni azért, hogy nehézségek idején is meg tudjuk őrizni az összetartozásunkat? Ma már a kutatásoknak köszönhetően rengeteg információ áll rendelkezésünkre erről. Gazdag tudásanyag és praktikus eszközök sokasága kínálja magét. Ezekből ad ízelítőt március 26-én Pál Feri, a tőle megszokott élményszerű stílusban. A helyszínen pszichológiai könyvek nagy választéka várja az érdeklődőket kedvezményes áron, köztük Pál Feri műveivel, melyeket a szerző szívesen dedikál is. Jegyek elővételben kaphatók a Városi Művelődési Központ jegypénztárában MP150133 Gál Tamás hajléktalanként
