Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-10 / 57. szám, kedd
10 SERIE A FOCITIPP ■ 2015. MÁRCIUS 10. www.ujszo.com A 26. forduló előtt a Lazio a negyedik helyet foglalta el a tabellán (a Lazio-Fiorentina mérkőzés lapzárta után ért véget), miközben a csapat elődöntős az Olasz Kupában is. Ilyen előkelő helyezésre, kupaelődöntőre és az olasz bajnokság egyik legjobb játékára biztosan csak kevesen számítottak a csapattól. Pedig ha kicsit mélyebbre nézünk a római klub belügyei- be, rögtön láthatjuk, hogy nem is akkora meglepetés a jó szereplés. Nem kellett hozzá más, csak egy elhivatott és ambiciózus klubelnök, egy fantáziadús edző és az előzőekhez megfelelő, jól variálható keret. Az okos építkezés és a bevállalós edző hozta meg a Lazio sikereit (Fotók: sita/ap) A csőd széléről is vezet út Európába Kiscsapatok nagy szezonja: Lazio E nnek ellenére az idénykezdet nem volt egyszerű. 2014 augusztusában a Laziónak még azzal kellett szembenéznie, hogy az előző szezon középszerű helyezése, és az edzőváltás után kevesen bíznak bennük — és azok sem igazán őszintén. Vladimir Petkovic 2013-ban olasz kupagyőzelemig és EL-negyeddöntőig vezette a csapatot, de 2014-re látványosan szétesett az öltözői egység, ő pedig a svájci válogatott kispadjára távozott. Helyén a Rómában már régi ismerősként üdvözölt Eduardo Reja igyekezett összerakni a társaságot - több-kevesebb sikerrel. 2014 tavaszán az EL-ről éppen lemaradt a csapat, a nyarat mindenki kétkedéssel vegyes várakozással töltötte. Jól sikerült a vérfrissítés Ugyanakkor az átigazolási időszak kifejezetten biztatóra sikerült. A Lazio megszerezte Marco Parolót, az olasz válogatott középpályását, aki a világbajnokságon is remekül játszott. Érkezett Dusán Basta, a szerb válogatott jobbhátvédje, aki az elmúlt években a Serie A egyik legmegbízhatóbb játékosa volt posztján, a holland Stefan de Vrij, a vb-bronzérmes csapat alapembere, és akit nem mellesleg a brazíliai torna legjobbjának választottak a posztján. Emellett a Lazio teljes egészében megszerezte Antonio Candrevának, az olasz válogatott szélsőjének játékjogát. További erősítést jelentett, hogy szerződése lejártával ingyen került Rómába a csatár Filip Djordjevics, aki Bastához hasonlóan a szerb válogatott tagja. 2014 nyarán ez még nem látszott lenyűgöző üzletnek - habár Djordjevics a Nantes-ból érkezett, ahol állandó kezdőként a 2013/2014-es szezon derekáig Ibrahimovic és Cavani sarkában járt a góllövőlistán de februári bokatöréséig a szerb csatár 7 gólt is lőtt, illetve Klose méltó váltótársának bizonyult a középcsatár posztján. Azonban a remek mercatót követően is sok kérdés várt megválaszolásra 2014 augusztusában. Stefano Pioli, a klub frissen igazolt edzője mindaddig egyszer sem irányított hasonló erősségű és jelentőségű csapatot. Az persze igaz, hogy pár évvel korábban a Bolognával a klub történetének egyik legjobb időszakát futotta a Serie A-ban, de a történetnek az is része, hogy alig másfél ével később az akkor már kiesőjelölt csapattól kirúgták Piolit, hogy a bajnokság végén aztán a Bologna , is alászálljon a Serie B-be. eredményei egy fikarcnyit sem támasztottak alá. Rögtön a bajnokság első meccsén a Lazio kikapott idegenben a Milántól, majd hazai pályán legyőzte ugyan a Cesenát, de zsinórban újabb két vereség következett a Genoától és az Udinesétől. Ha lehet hinni a klub- házbeb pletykáknak, Pioli állása ekkor sem forgott veszélyben, a sajtó mindenesetre már a menesztésén gondolkozott: a négy meccsen összegyűjtött három pont nagyon kevés egy ilyen erősségű kerettől. Aztán beindult a verkli, és kisebb hullámvölgyekkel tarkítva azóta is zökkenőmentesen halad céljai felé a Lazio. macrOn Az idény elején a Láziénál adott volt tehát egy kulcsposztokon megújított keret - egy nem túlságosan tapasztalt edzővel és nagy reményekkel. Olyan reményekkel, amelyeket az első forduló Rúgjunk eggyel többet, mint amennyit kapunk Pioli a taktikájával nem váltja meg a világot, de szinte mindenki ellen sikeresen alkalmazza azt. Alapvetően a 4-3-3-as felállásban hisz, ahol a csapat gyors szélsői jelentik a támadások kulcsát. Itt mindenképpen meg kell említenünk az elmúlt év decemberében berobbant Felipe Anderson nevét. A brazilt még 2013 nyarán vette meg a Lazio, és a maguk szintjén kimagasló összeget, közel 8 millió eurót fizettek érte. A következő szezon teljes egésze csak akkli- matizációval - vagy csúnyábban fogalmazva: szenvedéssel - telt, a bajnokságban egyeden gólt sem tudott szerezni, a mezőnyben is maximum középszerűen teljesített. Semmi sem mutatott arra, hogy a jelenlegi szezonra mindez megváltozik, de decemberben valami bekattant a támadónál. Anderson addig is a Serie A leg- furgébb jáA brazil Felipe Anderson személyében kincsre bukkant a klub tékosa volt, ám onnantól sikeres cseleinek száma is nagyságrendileg megnőtt. A december eleje óta eltelt 3 hónapban 6 gólt szerzett és 6 gólpasszt adott a bajnokságban, amihez még hozzátett egyet-egyet a kupában is. Bár ez még nem ért válogatott meghívót - Dunga legutóbbi keretében hiába keresnénk a nevét, ahogy egyeden, Serie A-ban focizó brazilra sem számít ezúttal a szövetségi kapitány -, de Felipe Anderson végre kezd felnőni azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket Brazíliában aggattak rá, mikor még Neymarnak adott gólpasszokat. A Lazio sikerének valódi okát az adja, hogy a friss igazolásokkal mindenki valami olyat tudott hozzáadni a posztjához, ami addig hiánycikk volt a csapatnál. Basta végre nemcsak a támadások segítésében mutat sokat, hanem magabiztosan is védekezik, De Vrij az első pár meccse után a statisztikák szerint a Serie A egyik legmegbízhatóbb védőjévé nőtte ki magát, Parolo nemcsak a középpályáját stabilizálja, hanem gólokat is lő - eddig hatszor talált be a bajnokságban -, pedig az idei szezonig ez fájó hiányosság volt. A csapat támadószekciójában bőven akad merítési lehetőség, ami kimondottan újszerű a rómaiaknál. Eduardo Reja idejében a Laziót úgy könyvelték el, mint egy nehezen megverhető, kevés gólt kapó, ám végtelenül unalmas csapatot. Pioli Laziója ellenben soha nem unalmas, általában sokgólos meccsekkel szórakoztatja a szurkolókat, és a Serie A-tól meglehetősen idegen módon úgy tűnik, a rúgunk eggyel többet, mint az ellenfél filozófiát követi. Mik lehetnek a reális céljai ennek a csapatnak? Az biztos, hogy a nemzetközi kupaszereplés lehetőségétől mindössze két meccsnyire van a klub. A Coppa Italia elődöntőjének első meccsén 1-1-et játszott Rómában a Napolival, ami persze a vendégeknek kedvezőbb, de semmiképpen sem dőlt el a továbbjutás - ha pedig ez ösz- szejön, akkor már „csak” a kupadöntőben kellene győzniük az égszínkékeknek. Az még inkább megkönnyítené a dolgukat, ha egy esetleges továbbjutás esetén a Juventusszal meccselhetnének (igaz, Allegri csapata hazai pályán kapott ki 2-1-re a Fiorentinától a kupaelődöntő első meccsén), hiszen a döntőbeli vereséggel is biztos lenne az EL-részvétel. Mivel a Juventus következő szezonbeli BL-szereplését semmi sem veszélyezteti, így a kupagyőztes EL-mandátuma a vesztes felet illeti. Persze a nemzetközi szereplés kiharcolására a bajnokságban is minden esélye megvan a Laziónak. A 26. forduló előtt a negyedik helyen állt a Serie A-ban, mindösz- sze 2 pontra a még BL-selejtezőre jogosító harmadik pozíciótól. Az talán túlzásnak tűnhet, hogy ez utóbbi már idén is összejöjjön, elvégre a Napoli a botladozó forma ellenére is erősebb csapatnak tűnik. A Laziónak inkább a mögötte álló Fiorentinára és Sampdoriára kell figyelnie - adott esetben ők még a csapat EL-indulását is veszélyeztethetik. Ráadásul ebbe a halmazba vehetjük talán az újra életj eleket mutató Genoát, a káprázatos formába lendült Torinót, és a meg-megbicsakló, de egyre erősebb Intert is. A jövő viszont kecsegtető jeleket mutat a Laziónak. Claudio Lotito, a klub elnöke egyre fontosabb szereplője az olasz foci egészének - jelenleg szövetségi tanácsos, és a szövetség elnökének, Carlo Tavecchiónak a jobbkeze -, az elmúlt 10 évben nagy munkával épített fel egy, a csőd közelében tántorgó, 500 ezer eurós fizetési plafonnal rendelkező, maga előtt sok száz milliós adósságot görgető klubot. Elkötelezettségét mutatja, hogy az olasz adóhatóságnak a mai napig is évi 15 millió eurót utal a tartozások törlesztéseként, és még -jó pár évig ez változatlanul így is marad. Elképzelhető, mennyivel előrébb tartana a klub, ha ezt Lotito a fejlesztésekre költhetné. A rómaiak ifjúsági akadémiája Olaszország legjobbjai közé tartozik, a jelenlegi kezdőcsapatban négy, többé-kevésbé alapember is a Lazio saját neveltje. Keretükben van friss vb-győztes (Miroslav Klose), vb-ezüstérmes (Lucas Biglia) és vb-bronzérmes is (Stefan de Vrij), őket pedig az olasz válogatottak: Federico Marchetti, Marco Parolo és Antonio Candreva egészítik ki. A Lazio sportigazgatója, Igli Taré azt nyilatkozta, hogy pár éven belül már a bajnoki címért folyó harcba is bele akarnak szólni. És ki tudja, hogy nem lesz-e igaza? 10 éve a rómaiak azon a vonaton ültek, amelyik most a Parmát viszi a szakadékba, onnan építették fel, lépcsőről lépcsőre a jelenlegi keretet. Érdemes lesz hát figyelni rájuk. Trombitás Kristóf
