Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-10 / 57. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 10. Vélemény És háttér 7 Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia is alternatívát keres Visegrád jövője Nagyon rövid időn belül tíz alkalommal találkozott egymással Andrej Kiska és Bronislaw Komorowski. A szlovák és a lengyel állam­fő most egy lengyel fa­lucskában egyeztetett a két ország kapcsolatairól. TOKÁR GÉZA Egyetértettek például ab­ban, hogy szükség van a viseg­rádi együttműködésre és a V4- ek jövője fontos a két ország számára. Azért is volt szükség a találkozóra, mert már sokad­szor erősödnek fel azok a han­gok - ezúttal az ukrajnai válság hatására -, amelyek megkérdő­jelezik a csoport értelmét. Mind a négy tagállam, Ma­gyarország, Csehország, Len­gyelország és Szlovákia is kere­si az alternatívákat. Az ukrajnai helyzet nem ke­gyes a közép-európai orszá­gokhoz sem. Magyarország né­mileg légüres térben találta magát és kihűlni látszik az ed­digi kiváló lengyel kapcsolat, Szlovákia és Csehország pedig a slavkovi egyezséggel az oszt­rák szál megerősítése felé ka­csingat. Lengyelország pedig a válság okán megpróbálja ma­gát - váltakozó sikerrel - a ré­gió vezető hatalmaként defini­álni, miközben az orosz kérdés kezelését illetően jóval kemé­nyebb az álláspontja a másik három visegrádi országétól. Ilyen körülmények között ért­hető, hogy a visegrádi együtt­működés is parkolópályára ke­rült és kevésbé hangsúlyos az érintett országok szempontjá­ból. Világos, hogy egy rendkí­vül komoly külpolitikai kér­désben nem képesek közös ne­vezőre jutni. Ugyanakkor azt is érdemes tudatosítani, hogy a V4-es or­szágok nem is töltötték be soha azt a külpolitikai szerepet, ahogy azt az 1991-es megalapí­táskor megálmodták. A nagyon laza szövetség elsősorban szimbolikus célt szolgált, a résztvevő országokat különö­sen az utolsó évtizedben in­kább összekötötte a közös múlt és a geopolitikai helyzetük, mint valós céljaik. A kommu­nizmus utáni demokratikus átmenet, a történelmi hagyo­mányok és a diplomáciai lég­üres térben való mozgás elke­rülése indokolta, miért kerül közös platformra Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország, de valós tőkét csak ritkán sikerült ebből ková­csolni (ilyen ritka kivétel volt például az uniós csatlakozási tárgyalás). így aztán gyakran felmerül a kérdés, mi értelme van a visegrádi együttműkö­désnek. Némi haszon biztosan szár­mazik belőle. A V4 nem külügyi egyeztetési platform és jelle­génél fogva alkalmatlan arra, hogy tartósan közös nevezőre hozza a tagországokat, de léte­zik például a kulturális téren komoly tevékenységet kifejtő Nemzetközi Visegrádi Alap. Van tér az előrelépésre a biz­tonságpolitika területén, ami különösen a jelenlegi körül­mények között vonzóan hang­zik. Amire viszont a leginkább szükség lenne, egy jelképes, közös és a széles tömegek felé is értelmezhető gesztus a tagál­lamok részéről, az minden bi­zonnyal nem lesz a közeljövő­ben. Az pedig hosszabb távon tovább gyengítheti vagy bom­lasztja a szövetséget, ha a grandiózus vízió helyett nem jönnek friss ötletek. NA ÉS? AZTÁN MEG ÉVEKEN ÁT N EGYEZTETTÜNK, HOGY MIT JELENTSEN \ ÉNRŐL AM A SIMICSKA -MÉOIA^/ (Cartoonizer) LOVESZAROK Szeretem a márciust Szeretem a márciust. A tél végre átadja a helyét a tavasz­nak, mindent áthat a megúju­lás. Szeretem a márciust, mert végre kimehetek a kertbe dol­gozni, ami megnyugtat, az al­kotó munka helyre teszi az ember gondolatait, megtisztít, segít arra koncentrálni, ami igazán fontos. Szeretem a márciust, mert a hó elején egy pillanatra megál­lunk és közösen megünnepel­jük a nőket, anyákat, lányokat, feleségeket, nagymamákat, kolléganőket. Még akkor is jó ez, ha közben persze úgy gon­dolom, nem hogy egy nap, de 365 is kevés lenne ahhoz, hogy férfiként igazán megköszön­jünk nekik mindent, amit ér­tünk tesznek. Hálás vagyok, hogy olyan szerető nők vesz­nek körül, akiknek a legőszin­tébben tudom azt mondani: köszönöm, hogy vagytok. Szeretem a márciust, mert ebben a hónapban van az egyik fontos ünnepünk: már­cius 15. A szabadságharc nap­ja azokra az értékekre emlé­keztet, amelyek nekem szemé­lyesen is fontosak: a szabadság szeretetére, az egyéni áldoza­tokra, de egyben a közösség erejére is. A szlovákiai magya­rok számára ez egy kiemelke­dő pillanat, közösségi büszke­ségünk egyik fókuszpontja, okkal. De ez egyben egy olyan ünnep is, amelyre mindannyi­an büszkék lehetünk a Kárpát­medencében, nemzetiségtől függetlenül. A nap közeledté­vel minden évben igyekszem szlovák közegben is felhívni a figyelmet március 15. fontos­ságára, közösségformáló ere­jére. Szeretem a márciust, mert ekkor van a tanítók napja is. Még egy olyan csoport, amelynek mindannyian sokat köszönhetünk. Nemcsak ké­pességeinket és tudásunkat, de kultúránkat is. Kitartó, álta- tos munkájuk - sokszor a leg­nehezebb körülmények között - közösségeink gerince, legyen szó akár faluról, városról, nemzetiségről vagy az egész országról. Nélkülük nem menne. Jó, ha meg tudunk áll­ni évente egy pillanatra hogy erre emlékezzünk. Szeretem a márciust, mert szeretem a feleségemet, aki nőként, magyarként, tanító­ként mindhárom ünnepben érintett, és akivel így három alkalommal is ünnepelhetek. Közösen! Ez az előttünk álló kampányév okán még fonto­sabb, hiszen ilyen időszakban még kevesebbet látjuk majd egymást, mint máskor. Kívánom, hogy önöknek is legyen március a testi-lelki megújulás hónapja, amikor őszintén megállhatunk egy pil­lanatra és arra koncentrálha­tunk, ami igazán fontos. Ilyenkor nem politikusként, nem látszatból vagy haszon- szerzési okból ünnepelek, ha­nem azért, mert ezek a dolgok számomra fontosak, ezek a dolgok azok, amelyek azzá tesznek aki vagyok mint sze­mély, mint családtag és mint közszereplő. Bugár Béla, a Híd elnöke KOMMENTAR Az ügynökvád NAGY ANDRÁS Az elmúlt pár hétben sokan találgatták, vajon mivel próbálja majd bemószerolni volt kollé­giumi szobatársát Simicska Lajos, de amit a hétvégén tett, az mindent felülmúlt. A Fidesz huszonöt évig regnáló első számú gazdasági háttérembere azzal jött elő, hogy Orbán Viktor az előző rezsim idején ügynök le­hetett és róla is jelentett. Ezzel állítólag a magyar miniszterel­nök szembeköpte a teljes magyar társadalmat, a rendszervál­tást, és gyakorlatilag semmissé tette mindazt, amit az elmúlt huszonöt évben elért. Simicska ezt azzal látja bizonyítottnak, hogy eltűntek a róla (Simicskáról) szóló kommunista titkos- szolgálati anyagok, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy Orbán volt az egyik ráállított ügynök. A történet termé­szetesen még Simicska szerint sem bizonyítható, mert az ira- tokmár Moszkvában vannak, azokkal zsarolja Putyin Orbánt, ezért közeledik a kormány Oroszországhoz.,Állítólag volt még egy ember, aki ezt bizonyíthatta volna, de már nem él, mivel megfulladt a káposztától” - mondta egy tévéinterjúban Simicska. Ez volt az a pillanat, amikor majdnem leköptem üdítővel a tévét, mert nem bírtam tovább röhögés nélkül. Ma­gyarország első számú fideszes oligarchája azzal vádolja Ma- gyarország első számú politikusát, hogy kommunista ügynök, s közben Móricz Zsigmond egyik novelláját plagizálja, mely­ben Kis János megfullad a káposztától. Nem tudni, hogy a ká­posztás szálnak van-e különjelentősége, de az biztos, hogy Simicska minden várakozásunkat egyszerre múlja felül és alul. Miután Orbán gyakorlatilag kivezette az állami reklá­mokat a Simicska-médiabirodalomból, és Simicska a magyar politikai közbeszédet sosem látott mélységekbe lökte, ejaku- látumnak nevezve a miniszterelnököt, mindenki azt várta, hogy mivel zsarolja meg Simicska Orbánt. Mindenki azt várta, hogy valamilyen titkos számlára derül fény, azt árulja el Si­micska, hogyan rakták közösen zsebre a fél költségvetést. Eh­hez képest Simicska valami olyannal jött elő, ami egyszerre bizonyíthatatlan és elcsépelt, illetve rettenetesen komoly. Bi­zonyíthatatlan, mert állítólag Magyarországon nincsenek már ilyen iratok, illetve a meglevőek hiányosak, és elcsépelt, mert az elmúlt huszonöt évben mindenkire rámondták már, hogy besúgó volt, aki 1989 előtt töltötte be a 18. életévét. A létező-nem létező ügynöklista a demokratikus Magyaror­szág talán legnagyobb szégyene. A magyar politikai elit képte­len volt olyan törvényt alkotni, amellyel még idejében pontot tehetett volna az egész történet végére, s már rég nem lehetne senkit zsarolni, csontvázak sem lennének a szekrényekben. Jó példaként áll Magyarország előtt Szlovákia és Csehország, ahol ezt még a kilencvenes években letudtuk, később a Nem­zeti Emlékezet Hivatalának segítségével fel is dolgoztuk, és ma senkinek sem jut eszébe politikailag vagy más módon elő­szedni bárkit azért, mert ügynök volt. Volt egy rövid időszak, amikor közéleti szerepet sem vállalhattak a volt ügynökök, de az idő lassan egyfajta kollektív megbocsátássá szelídítette az egészet. Szlovákiában senkit sem ítéltek letöltendő börtön- büntetésre azért, mert az ŠtB-nek dolgozott. A szlovákiai ma­gyar közéletben is számos emberről derült ki, hogy jelentett, de elég idő telt el azóta, hogy az egykori besúgók és besúgot- tak akár egymás között is tisztázzák a történteket. Magyarországon a kilencvenes években a baloldalnak és a li­berálisoknak, majd 2010-től az Orbán-kormánynak volt mos­tanáig kétharmada. A Fidesz az egész országot megváltoztat­ta, mindent a feje tetejére állított, de az ügynöktémához nem nyúlt. Ez védhetetlen. Épp emiatt történhet meg, hogy valaki magát a kormányfőt vádolja ügynökmúlttal, és gyakorlatilag nincs hogy védekeznie. így nem tudunk mást mondani, mint­hogy egyék meg együtt, amit főztek. A Lajos meg a Viktor. FIGYELŐ Az ürügy Vlagyimir Putyin azt állítja, azért volt „kénytelen” elfog­lalni a Krímet, mert Ukrajná­ban meg akarták ölni Viktor Janukovics akkori elnököt. Az orosz elnök egy tévéinterjú­ban beszélt erről. „TaValy feb­ruár 22-én a Kremlbe rendel­tem a titkosszolgálataink és a védelmi minisztérium vezető­it. Azt a feladatot adtam, hogy mentsék meg az ukrán elnö­köt, különben elpusztították volna” - meséli Putyin az in­terjúrészletben. „Reggel 7-re végeztünk. Távozóban azt mondtam: kénytelenek le­szünk hozzálátni a Krím visz- szacsatolásához”. Négy nap­pal később az orosz komman­dósok és a hadsereg elkezdte a Krím megszállását. Janukovics kimenekítésé­nek körülményeiről Putyin nem mondott konkrétumot. Annyi hangzott el: „Nagy kaliberű géppuskákat állítot­tunk oda, hogy ne kelljen so­kat vitatkozni. Felkészültünk arra, hogy kivigyük őt Do- nyeckből, szárazföldön, ten­geren vagy levegőben.” (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents