Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-10 / 57. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 10. Vélemény És háttér 7 Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia is alternatívát keres Visegrád jövője Nagyon rövid időn belül tíz alkalommal találkozott egymással Andrej Kiska és Bronislaw Komorowski. A szlovák és a lengyel államfő most egy lengyel falucskában egyeztetett a két ország kapcsolatairól. TOKÁR GÉZA Egyetértettek például abban, hogy szükség van a visegrádi együttműködésre és a V4- ek jövője fontos a két ország számára. Azért is volt szükség a találkozóra, mert már sokadszor erősödnek fel azok a hangok - ezúttal az ukrajnai válság hatására -, amelyek megkérdőjelezik a csoport értelmét. Mind a négy tagállam, Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia is keresi az alternatívákat. Az ukrajnai helyzet nem kegyes a közép-európai országokhoz sem. Magyarország némileg légüres térben találta magát és kihűlni látszik az eddigi kiváló lengyel kapcsolat, Szlovákia és Csehország pedig a slavkovi egyezséggel az osztrák szál megerősítése felé kacsingat. Lengyelország pedig a válság okán megpróbálja magát - váltakozó sikerrel - a régió vezető hatalmaként definiálni, miközben az orosz kérdés kezelését illetően jóval keményebb az álláspontja a másik három visegrádi országétól. Ilyen körülmények között érthető, hogy a visegrádi együttműködés is parkolópályára került és kevésbé hangsúlyos az érintett országok szempontjából. Világos, hogy egy rendkívül komoly külpolitikai kérdésben nem képesek közös nevezőre jutni. Ugyanakkor azt is érdemes tudatosítani, hogy a V4-es országok nem is töltötték be soha azt a külpolitikai szerepet, ahogy azt az 1991-es megalapításkor megálmodták. A nagyon laza szövetség elsősorban szimbolikus célt szolgált, a résztvevő országokat különösen az utolsó évtizedben inkább összekötötte a közös múlt és a geopolitikai helyzetük, mint valós céljaik. A kommunizmus utáni demokratikus átmenet, a történelmi hagyományok és a diplomáciai légüres térben való mozgás elkerülése indokolta, miért kerül közös platformra Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország, de valós tőkét csak ritkán sikerült ebből kovácsolni (ilyen ritka kivétel volt például az uniós csatlakozási tárgyalás). így aztán gyakran felmerül a kérdés, mi értelme van a visegrádi együttműködésnek. Némi haszon biztosan származik belőle. A V4 nem külügyi egyeztetési platform és jellegénél fogva alkalmatlan arra, hogy tartósan közös nevezőre hozza a tagországokat, de létezik például a kulturális téren komoly tevékenységet kifejtő Nemzetközi Visegrádi Alap. Van tér az előrelépésre a biztonságpolitika területén, ami különösen a jelenlegi körülmények között vonzóan hangzik. Amire viszont a leginkább szükség lenne, egy jelképes, közös és a széles tömegek felé is értelmezhető gesztus a tagállamok részéről, az minden bizonnyal nem lesz a közeljövőben. Az pedig hosszabb távon tovább gyengítheti vagy bomlasztja a szövetséget, ha a grandiózus vízió helyett nem jönnek friss ötletek. NA ÉS? AZTÁN MEG ÉVEKEN ÁT N EGYEZTETTÜNK, HOGY MIT JELENTSEN \ ÉNRŐL AM A SIMICSKA -MÉOIA^/ (Cartoonizer) LOVESZAROK Szeretem a márciust Szeretem a márciust. A tél végre átadja a helyét a tavasznak, mindent áthat a megújulás. Szeretem a márciust, mert végre kimehetek a kertbe dolgozni, ami megnyugtat, az alkotó munka helyre teszi az ember gondolatait, megtisztít, segít arra koncentrálni, ami igazán fontos. Szeretem a márciust, mert a hó elején egy pillanatra megállunk és közösen megünnepeljük a nőket, anyákat, lányokat, feleségeket, nagymamákat, kolléganőket. Még akkor is jó ez, ha közben persze úgy gondolom, nem hogy egy nap, de 365 is kevés lenne ahhoz, hogy férfiként igazán megköszönjünk nekik mindent, amit értünk tesznek. Hálás vagyok, hogy olyan szerető nők vesznek körül, akiknek a legőszintébben tudom azt mondani: köszönöm, hogy vagytok. Szeretem a márciust, mert ebben a hónapban van az egyik fontos ünnepünk: március 15. A szabadságharc napja azokra az értékekre emlékeztet, amelyek nekem személyesen is fontosak: a szabadság szeretetére, az egyéni áldozatokra, de egyben a közösség erejére is. A szlovákiai magyarok számára ez egy kiemelkedő pillanat, közösségi büszkeségünk egyik fókuszpontja, okkal. De ez egyben egy olyan ünnep is, amelyre mindannyian büszkék lehetünk a Kárpátmedencében, nemzetiségtől függetlenül. A nap közeledtével minden évben igyekszem szlovák közegben is felhívni a figyelmet március 15. fontosságára, közösségformáló erejére. Szeretem a márciust, mert ekkor van a tanítók napja is. Még egy olyan csoport, amelynek mindannyian sokat köszönhetünk. Nemcsak képességeinket és tudásunkat, de kultúránkat is. Kitartó, álta- tos munkájuk - sokszor a legnehezebb körülmények között - közösségeink gerince, legyen szó akár faluról, városról, nemzetiségről vagy az egész országról. Nélkülük nem menne. Jó, ha meg tudunk állni évente egy pillanatra hogy erre emlékezzünk. Szeretem a márciust, mert szeretem a feleségemet, aki nőként, magyarként, tanítóként mindhárom ünnepben érintett, és akivel így három alkalommal is ünnepelhetek. Közösen! Ez az előttünk álló kampányév okán még fontosabb, hiszen ilyen időszakban még kevesebbet látjuk majd egymást, mint máskor. Kívánom, hogy önöknek is legyen március a testi-lelki megújulás hónapja, amikor őszintén megállhatunk egy pillanatra és arra koncentrálhatunk, ami igazán fontos. Ilyenkor nem politikusként, nem látszatból vagy haszon- szerzési okból ünnepelek, hanem azért, mert ezek a dolgok számomra fontosak, ezek a dolgok azok, amelyek azzá tesznek aki vagyok mint személy, mint családtag és mint közszereplő. Bugár Béla, a Híd elnöke KOMMENTAR Az ügynökvád NAGY ANDRÁS Az elmúlt pár hétben sokan találgatták, vajon mivel próbálja majd bemószerolni volt kollégiumi szobatársát Simicska Lajos, de amit a hétvégén tett, az mindent felülmúlt. A Fidesz huszonöt évig regnáló első számú gazdasági háttérembere azzal jött elő, hogy Orbán Viktor az előző rezsim idején ügynök lehetett és róla is jelentett. Ezzel állítólag a magyar miniszterelnök szembeköpte a teljes magyar társadalmat, a rendszerváltást, és gyakorlatilag semmissé tette mindazt, amit az elmúlt huszonöt évben elért. Simicska ezt azzal látja bizonyítottnak, hogy eltűntek a róla (Simicskáról) szóló kommunista titkos- szolgálati anyagok, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy Orbán volt az egyik ráállított ügynök. A történet természetesen még Simicska szerint sem bizonyítható, mert az ira- tokmár Moszkvában vannak, azokkal zsarolja Putyin Orbánt, ezért közeledik a kormány Oroszországhoz.,Állítólag volt még egy ember, aki ezt bizonyíthatta volna, de már nem él, mivel megfulladt a káposztától” - mondta egy tévéinterjúban Simicska. Ez volt az a pillanat, amikor majdnem leköptem üdítővel a tévét, mert nem bírtam tovább röhögés nélkül. Magyarország első számú fideszes oligarchája azzal vádolja Ma- gyarország első számú politikusát, hogy kommunista ügynök, s közben Móricz Zsigmond egyik novelláját plagizálja, melyben Kis János megfullad a káposztától. Nem tudni, hogy a káposztás szálnak van-e különjelentősége, de az biztos, hogy Simicska minden várakozásunkat egyszerre múlja felül és alul. Miután Orbán gyakorlatilag kivezette az állami reklámokat a Simicska-médiabirodalomból, és Simicska a magyar politikai közbeszédet sosem látott mélységekbe lökte, ejaku- látumnak nevezve a miniszterelnököt, mindenki azt várta, hogy mivel zsarolja meg Simicska Orbánt. Mindenki azt várta, hogy valamilyen titkos számlára derül fény, azt árulja el Simicska, hogyan rakták közösen zsebre a fél költségvetést. Ehhez képest Simicska valami olyannal jött elő, ami egyszerre bizonyíthatatlan és elcsépelt, illetve rettenetesen komoly. Bizonyíthatatlan, mert állítólag Magyarországon nincsenek már ilyen iratok, illetve a meglevőek hiányosak, és elcsépelt, mert az elmúlt huszonöt évben mindenkire rámondták már, hogy besúgó volt, aki 1989 előtt töltötte be a 18. életévét. A létező-nem létező ügynöklista a demokratikus Magyarország talán legnagyobb szégyene. A magyar politikai elit képtelen volt olyan törvényt alkotni, amellyel még idejében pontot tehetett volna az egész történet végére, s már rég nem lehetne senkit zsarolni, csontvázak sem lennének a szekrényekben. Jó példaként áll Magyarország előtt Szlovákia és Csehország, ahol ezt még a kilencvenes években letudtuk, később a Nemzeti Emlékezet Hivatalának segítségével fel is dolgoztuk, és ma senkinek sem jut eszébe politikailag vagy más módon előszedni bárkit azért, mert ügynök volt. Volt egy rövid időszak, amikor közéleti szerepet sem vállalhattak a volt ügynökök, de az idő lassan egyfajta kollektív megbocsátássá szelídítette az egészet. Szlovákiában senkit sem ítéltek letöltendő börtön- büntetésre azért, mert az ŠtB-nek dolgozott. A szlovákiai magyar közéletben is számos emberről derült ki, hogy jelentett, de elég idő telt el azóta, hogy az egykori besúgók és besúgot- tak akár egymás között is tisztázzák a történteket. Magyarországon a kilencvenes években a baloldalnak és a liberálisoknak, majd 2010-től az Orbán-kormánynak volt mostanáig kétharmada. A Fidesz az egész országot megváltoztatta, mindent a feje tetejére állított, de az ügynöktémához nem nyúlt. Ez védhetetlen. Épp emiatt történhet meg, hogy valaki magát a kormányfőt vádolja ügynökmúlttal, és gyakorlatilag nincs hogy védekeznie. így nem tudunk mást mondani, minthogy egyék meg együtt, amit főztek. A Lajos meg a Viktor. FIGYELŐ Az ürügy Vlagyimir Putyin azt állítja, azért volt „kénytelen” elfoglalni a Krímet, mert Ukrajnában meg akarták ölni Viktor Janukovics akkori elnököt. Az orosz elnök egy tévéinterjúban beszélt erről. „TaValy február 22-én a Kremlbe rendeltem a titkosszolgálataink és a védelmi minisztérium vezetőit. Azt a feladatot adtam, hogy mentsék meg az ukrán elnököt, különben elpusztították volna” - meséli Putyin az interjúrészletben. „Reggel 7-re végeztünk. Távozóban azt mondtam: kénytelenek leszünk hozzálátni a Krím visz- szacsatolásához”. Négy nappal később az orosz kommandósok és a hadsereg elkezdte a Krím megszállását. Janukovics kimenekítésének körülményeiről Putyin nem mondott konkrétumot. Annyi hangzott el: „Nagy kaliberű géppuskákat állítottunk oda, hogy ne kelljen sokat vitatkozni. Felkészültünk arra, hogy kivigyük őt Do- nyeckből, szárazföldön, tengeren vagy levegőben.” (MTI)
