Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-05 / 29. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 5. Vélemény és háttér 7 Több okkal is magyarázható, hogy mégis eredménytelen lesz a népszavazás Háromigenes dilemmák Csúnya vita, melyet viszont aligha spórolhattunk volna meg. Sőt, a téma még vissza fog térni, csak lehet, hogy a másik oldalról. Miért nem kell, hogy rajongjon egy konzervatív ember a szombati referendumért? MÓZES SZABOLCS Megbélyegzés, kirekesztés. Nem a népszavazás, az azt megelőző kampány és ellenkampány eredménye volt ez. Most hadd ne ítélkezzünk, melyik volt a rosszabb, tény, hogy mind a referendum fanatikus támogatói, mind ellenzői nagyon alaposan kivették részüket a sárdobálásból. Ez utóbbiak - szubjektiven - azért okoztak nagyobb csalódást e sorok szerzőjének, mert egyébként mindig a toleranciáról és a megértésről beszélnek. Téved, aki azt hiszi, hogy a vita felesleges volt és bárcsak ne lett volna. A társadalmak ugyanis változnak, naivitás azt hinni, hogy ami tőlünk pár országgal nyugatabbra téma, az mihozzánk előbb-utóbb nem gyűrűzik be. Ha a családdal, házassággal, melegjogokkal kapcsolatos kérdéseket nem a Szövetség a Családért hozta volna most fel, pár év múlva valószínűleg a melegszervezetek rángatták volna elő. A vitát tehát nem spórolhattuk volna meg, ám fájó, hogy kisiklott, mert sokakkal elszaladt a ló. Ahogy a Focus felmérése is mutatja, a referendumban feltett kérdések tárgyában szinte konszenzus uralkodik a szlovákiai társadalomban, viszonylag kevesen voksolnának nemmel. Hogy mégis eredménytelen lesz a népszavazás, az több okkal is magyarázható. Egyrészt sokan lusták és magas az 50%-os küszöb - ezért nem lehet semmiről sem sikeres referendumot tartani Szlovákiában. Másrészt sokan úgy vélik, felesleges olyasmiről szavazni, ami úgysem változtat a dolgok állásán. És tegyünk hozzá egy harmadik, talán kevesek számára dilemmát okozó érvet is: a népszavazás konzervatív szempontból is felvet egy elvi problémát. Talán már nem sokan emlékeznek Iveta Radičová és Rudolf Baláž 2009-es vitájára. Előbbi akkor államfőjelölt volt, utóbbi, aki már nincs köztünk, besztercebányai püspök. A közéleti események kommentálásától sem ódzkodó Baláž - akit annak idején a mečiari SIS akart tönkretenni - élesen reagált Radičová egyik kampánykijelentésére, mely szerint az, hogy mi számít morálisnak és mi nem, társadalmi konszenzus kérdése. Baláž szerint ez a morális relativizmus iskolapéldája, mert vannak kérdések, amelyeket nem lehet az aktuális többség, legyen akármilyen nagy is, akarata szerint rendezni. A konzervatív értékrend szerint ezek közé tartoznak a családdal kapcsolatos témák is, a házasság pedig kiemelten. A népszavazás gyakorlatilag - célzatos módon - ezzel a konzervatív elvvel megy szembe, amikor az aktuális többség óhaja alapján akarja rendezni a kérdést - az ebből a szempontból másodlagos, hogy az aktuális többség most konzervatív módon gondolkodik. De mi lesz húsz, ötven vagy száz év múlva? A jelenlegi referendum egy kicsit a 2004-es, a kettős állam- polgárságról tartott magyar népszavazáshoz hasonlítható (persze az analógia több szempontból is sántít). Akkor is egy, a politikán kívüli szervezet íratta ki a referendumot, ami mögé „kötelezően” felsorakozott a jobboldal, amely tudta, hogy erről nem kellene (akkor) népszavaztatni. Most is adott a dilemma: mit tegyen az ember, ha történetesen semmi kivetnivalót sem talál a családot érintő jelenlegi jogszabályokban (amelyek megerősítését kéri a népszavazás), ugyanakkor nem hiszi, hogy szerencsés, ha erről népszavazást tartanak? Ha nem megy el, akkor ahhoz járul hozzá, hogy kevés lesz az igen, amit a másik oldal úgy dezinterpre- tálhat, hogy a többség lábbal szavazott, és a nemek győztek. Ha viszont elmegy, olyan szavazáson vesz részt, amelyet nem biztos, hogy jó ötlet volt kezdeményezni - emellett pedig az irreálisan magas küszöb miatt már az elején biztos volt, hogy sikertelen lesz. / Oh, az a szexuális oktatás... (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A hosszú távú biztonságpolitikai érdekeket nagyon veszélyes lenne bármiért is feláldozni Merkel után, Putyin előtt FELEDYBOTOND Miközben Merkel látogatása Budapesten hozott izgalmas fordulatokat, amelyekre nem számítottunk, egy dolog biztosan az elvárásaink szerint alakult: a politikai elemzők teljesen más üzeneteket láttak meg ugyanazokban a nyilatkozatokban. Angela Merkel német kancellár hétfői budapesti látogatása már hetekkel ezelőtt alaposan felkavarta a magyar közbeszéd vizeit. Míg az ellenzék alapos kioktatást kért és remélt Merkeltől a kormányzatnak, addig a kormánypárt egy baráti hangulatú, európai vezetők közti szimbolikus megbeszélést várt. A valóság a kettő közé ékelődött: miközben Merkel még mindig a diplomácia határain belül maradva, de feszegette a civil társadalom, a médiapluralizmus és a demokrácia kérdéseit, közben elismerték a magyar államháztartás körüli erőfeszítéseket, és a gazdasági együttműködés mérlege is pozitív maradt. A legkevesebbet a legfontosabb kérdésről tudtuk meg: mi lesz a közös európai döntésekkel Oroszország ügyében? A német kancellár látogatásának időzítése sem volt már véletlen, nagyban reménykedett Berlin, hogy a magyar fél elhalasztja az orosz elnök vizitjét. Nem így történt, sőt, március eleje helyett már február közepén érkezik Vlagyimir Putyin Magyarországra. Abban egyetértett Merkel és Orbán, hogy fegyvert nem akarnak Ukrajnának szállítani; és hosszú távon az oroszokkal való kiegyezés lehetőségét keresik. A nagy általánosságnál azonban véget érhetett az egyetértés. Amíg Orbán a gázszállítás biztonságát tartotta a legkritiku- sabbnak, addig Merkel geopolitikai szempontból alighanem azt, hogy egy predátor Oroszország, amely a nemzetközi jogot megsértette a Krím bevételével, visszakozásra kényszerüljön. Utóbbiban nagy igazság, hogy ha ma a Krímet veheti el büntetlenül Moszkva, akkor holnap a balti államok, Finnország és újabban úgy tűnik, Fehéroroszország is veszélyben lehet. A hosszú távú biztonságpolitikai érdekeket nagyon veszélyes lenne bármiért is feláldozni. Természetesen egyértelmű, hogy télen fűteni kell, Budapesten és Berlinben is. Az in- terkonnektorokkal (kétirányú áramlást lehetővé tevő összekötőkkel) kiépített európai gázvezeték-infrastruktúra éppen azt szolgálja - és arra talán hamarosan alkalmas is lesz - , hogy egy rövid távú szükségletet ki tudjon elégíteni a többi tagállam irányából, amelyek Norvégiától Algériáig tudnak gázt importálni a csövekbe. Éppen ezért a magyar miniszterelnöknek - a látszat ellenére - van mozgástere abban, hogy mennyire köti magát Moszkvához. A maláj gép ukrajnai lelövé- se óta szövetséges országban nem fogadták Putyint, Magyarország lesz az, amely megtöri e sort. Bár találkoztak vele más tárgyalásokon, senki se hívta el kétoldalú hazai megbeszélésre az orosz államfőt. Kérdés, hogy e szimbolikus sortörésért mit kaphat Orbán Viktor. KOMMENTAR Elbeszélés KOCUR LÁSZLÓ Már csak kettőt kell aludni, hogy aztán az év hátralevő részében már a 2016-os parlamenti választásokra való felkészülés határozza meg a társadalmi közbeszédet. A végére azért az álmatagon induló, sokáig láthatatlan népszavazási kampány is felpörgött, bár ebben inkább az ellentábornak van nagyobb érdeme. A napokban már egészen vulgáris hangnemű ellenplakátok is megjelentek, amelyek bizonyosan még a törvényességen belül vannak, de hogy a jóízlésen belül-e, az más kérdés. A nyomdafestéket mindenesetre láthatóan jól tűrték. Sokan elmondták már a véleményüket arról, miért mennek el, és ha elmennek, miért fognak úgy szavazni, ahogy; illetve miért nem mennek el. És ehhez joguk van. És ez jó. Ami nem jó, hogy az ország elszalasztott egy lehetőséget az össztársadalmi vitára. Az államfő november 27-én írta ki a népszavazást, de annak előkészületeiről már jó előre lehetett tudni, így adott lett volna a lehetőség, hogy ha már egy mindannyiunkat érintő téma - hiszen valamüyen, hagyományos vagy nem hagyományos családja az emberek nagy többségének van - került ilyen exponált pozícióba, akkor arról érdemi vita indulhasson. A családról. Például arról, hogy veszélyben van-e, meg kell-e védeni, ahogy a referendum szervezői vélelmezik. Az örökbefogadásról. Arról, hogy miért ilyen bonyolult. A szexuális nevelésről. Az eutanáziáról. A házasság intézményéről, a válásokról, vagy arról, mire elég 23 euró családi pótlék. Nem ez történt, a népszavazás ellenzőinek egyik konkrét tábora még a vita lehetőségét is elutasította; a „párbeszélő” felek tábora eleve redukálódott. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy a Szövetség a Családért eléggé kisajátította a témát, és minimális volt az igyekezet mások bevonására, még a népszavazáspártiak táborából is. Az sem elképzelhetetlen, hogy sokakat az olykor teljesen szereptévesztett, hisztérikusan fasisztázó, megbélyegző ellenkampány tartott vissza a véleménynyilvánítástól. Érvből fokozatosan egyre kevesebb, indulatból egyre több lett, ahogyan a felek elbeszéltek egymás mellett. Talán akadtak olyan pillanatok, amikor ezt a folyamatot még meg lehetett volna fordítani, mostanra viszont ez a hajó elment. FIGYELŐ Charlie Hebdo: vérdíj és vevők Jutalmat ígért egy pakisztáni ellenzéki politikus annak, aki megöli a Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap tulajdonosát - jelentette a pakisztáni sajtó. A Dawn (Hajnal) című pakisztáni lap beszámolója szerint Gúlám Ahmed Bilur korábbi vasútügyi miniszter, az Avami Nemzeti Párt (ANP) politikusa a hétfői parlamenti ülésen azt mondta, 200 ezer dollárt fizet annak, aki meggyilkolja a lap tulajdonosát. Ä párizsi terrortámadások három elkövetője rokonainak 100 ezer dollár támogatást ígért. A politikus három évvel ezelőtt ugyanekkora jutalmat helyezett kilátásba annak is, áld megöli az internetre feltöltött egyik iszlámellenes videó szerzőjét. A férfit azóta nem látták. A pakisztáni lap úgy vélekedett, hogy a világi ANP párt politikusa csak a sajtó figyelmét akarta magára vonni. A lap szerint kétséges, hogy a politikus ennyi pénzt áldozna saját vagyonából. A vallásokat gyakran durván kifigurázó lap január 7-én iszlamista terrortámadás célpontjává vált a vallásalapító Mohamed prófétát ábrázoló rajzai miatt. A támadásban 12-en haltak meg, köztük a lap öt vezető karikaturistája, Cabu, Charb, Wolinski, Tignous és Honoré, valamint két újságírója, Bemard Maris és Elsa Cayat. A Charlie Hebdo hetilap a merénylet óta hússzorosára növelte előfizetői számát, amely immár meghaladja a 200 ezret - közölte Eric Portheault, a lap gazdasági igazgatója. A lapnak a merénylet előtt alig 10 ezer előfizetője volt, az utóbbi években 60 ezer példányban jelent meg, s abból 30 ezer példány kelt el az újságosoknál. A 200 ezer előfizető mintegy 14 millió eurós bevételt jelent a lapnak, miután az éves előfizetés átlag 70 euróba kerül. Az eladásokból és előfizetésekből befolyó összeget az újság stabilizálására fordűja a szerkesztőség, míg a 2,37 millió eurónyi adományt, felajánlást és a kormánytól kapott gyorssegélyt az áldozatok hozzátartozói kapják meg. Mindent egybevéve az eddig gazdasági nehézségekkel küzdő lap a támadás óta 30 millió eurós bevételre tett szert. A merénylet túlélői által összeállított első szám több mint 7 millió példányban kelt el, ez rekord a francia sajtó történetében. A támadás egyik túlélője, Laurent Léger újságíró azt közölte, a következő lapszám február 25-én jelenik meg. (MTI)
