Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-28 / 49. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. FEBRUAR 28. INTERJÚ 17 geteg energia áradt belőlük, s ez az előadáson is érződött. Kezdetben tartottak tőlem, mégiscsak a tanáruk vagyok, de fokozatosan felengedett a jég, maguk közé fogadtak. Édesapja ismert színész volt. Voltak együtt színpadon, kamerák előtt? Ritkán. Azt sem tudta, hogy a színművészetire jelentkeztem, akkor épp Prágában forgatott. Mikor megjött, Karol L. Zachar megállította, hogy „Elko, a fiadat fogom tanítani”. Az apám később sem avatkozott be a munkámba, igaz, én akkor Turóc- szentmártonban játszottam, ő meg Pozsonyban. De a be- mutatóimra eljött, s elégedett volt. Persze, ők egész másképp gondolkoztak, de példaképként . Ij tekintettünk rá- juk. Eljártam a Nemzetibe a próbákra, hogy lássam Chudíkot, Filčíket, az idős Hubát vagy Hor- váthot, hogy ellessek tőlük valamit. Egy dolog a tehetség, de ha nem dolgozol vele, elvész. A felvételire az egész országból jönnek diákok, akik sok mindent átéltek, s ez meg is látszik rajtuk, össze se lehet őket hasonlítani az elkényeztetett városiakkal, ezt egy tapasztalt szem rögtön látja. Bár most a képernyőn az a lényeg, hogy csinos legyen valaki, az, hogy csapnivaló, nem baj. Pedig nem minden néző ennyire igénytelen. A múltad utolér - ez a sorozat mottója. Ez nagyon igaz. Isten malmai lassan őrölnek. Volt egy időszakom, amikor ittam, aztán sikerült belőle kilábalnom. Reggelente felkeltem, a konyhában csend volt, meggyújtottam egy gyertyát, és ültem, ültem, miközben a fejemben repdestek a gondolatok. Azután, hogy kigyógyultam, kezembe került egy pszichoanalitikus tanulmánya, aki pontosan ezt ajánlja: meleg fény és csend. Közben az ember sok mindent megért, amire egyébként nem ébredne rá. Például azt, hogy miért nyúlt az alkoholhoz. Ma már őszintén tud beszélni róla. Ez azt jelenti, hogy magában rendet rakott, lezárta ezt a fejezetet? Örökletes probléma volt nálunk az ivás, anyám ebbe halt bele. Amikor elváltak a szüleim, anyám öngyilkos akart lenni, de nem sikerült neki, s a lelkét ivással gyó- gyítgatta. Én még fiatalkoromban kezdtem, a közép-, majd a főiskolán, alkalom mindig akadt, nem is szólva a színházról. Egyszer A szomorú bohóc Filmekben, sorozatokban kitalált figurákat testesít meg, az élete valós, kalandos: akár egy folytatásos regény. Lehet, hogy egyszer sikerkönyv lesz belőle, de Ivan Románaknak egyelőre eszébe sincs, hogy bezárkózzon és nekilásson az írásnak. Sok titkot felfedett, őszintén mesélt alkoholizmusáról, arról, hogy amikor sikerült megszabadulnia a függő ségétől, otthagyta a színházat. Beszélt apjáról, az ismert színész Elő Románakról, a családról, önmagáról, nem hallgatva el a hibáit sem. T alálkozásunk idején még kómában feküdt - egy tévésorozatban. A Vad lovak Albertját a sorozatban egy csúnya autóbaleset és a forgatókönyvírók ágyhoz láncolták. Ehhez képest a lakásához közeli kávézóban csak úgy fújta a füstöt, s az interjú közben még a soron levő forgatást is töviről hegyire átvette a presszóba betévedő sorozatbeli mostohaapjával, Leopold Haverllal, azzal az emberrel, aki a vesztét kívánja. „Meg akar tőlem szabadulni” - nyújt kezet Hafinak, s ahhoz képest, hogy a két férfi a képernyőn gyilkolja egymást, egész kellemesen elcsevegnek egymással. Sokak örömére végre magához tért. Milyen az, amikor egy színésznek szemrebbenés nélkül, mozduladanul kell feküdnie? Az igazat megvallva nem kellemes. Az ágyon fekve fájt a vállarn, gondosan kellett megválasztanom a pozíciót, nehogy megmozduljak, amikor a kamera veszi a jelenetet. Úgy tűnik, jelenleg én vagyok a legjobb halottjelölt: a Repülő Cyprián című filmben és a Forr a bor című sorozatban is a kamerák előtt haldokoltam. A Nemzeti Színházban vendégszerepelek a Karamazov testvérekben, ott is meghalok a színpadon. Nagyon szenvedett forgatás közben? Szenvedésnek nem nevezném, de nem könnyű, jobban szeretek aktív lenni. Rossz érzés, hogy még a lélegzetét is vissza kell tartania az embernek, vagy úgy venni a levegőt, hogy az ne legyen észrevehető. Hiába viszket az orrom, nem vakarhatom meg. Megtörtént, hogy egyszer Emil Horváth miatt le kellett állítani a forgatást, mert elaludt és horkolt. Térjünk vissza az életbe. A Vadlovak című sorozat Albertje imádja a lovakat Ivan Románoknak volt valaha lova? Lovam nem volt, de nagyon szeretem az állatokat, kutyákat, macskákat. Ha szabadságra megyünk a családdal, napfelkelte előtt kelek, úszom egy jót, vagy sétálok egy nagyot, aztán bevásárolok a péknél, s mire visszaindulok, egy egész kutyahorda kísér. Egyet megsimogatok, s mindjárt csadakozik tíztizenöt. Az állat megérzi, hogy ki szereti, s azt is, ha valaki fél tőle. így van ez Fargóval is, a sorozat gyönyörű fekete lovával: kezdetben ismerkedtünk, beszéltem hozzá, simogattam, a ló megjegyezte. Amikor egy hét múlva hallotta a hangom, odajött a karám széléhez. Az állatok néha okosabbak, mint az emberek. így bizony. A természetnek megvannak a maga törvényei, de mi felrúgjuk őket. Ez pedig hiba, amely megbosszulhatja magát. A feleségem és a lányom mindig megjegyzi, hogy ezek csak az én következtetéseim.'De ezt nem az ujjamból szoptam ki, sokat olvastam róla, és félő, hogy ráfizetünk. És ez elszomorít. Milan Sládek, a híres szlovák pantomimművész ezért nevezett el szomorú bohócnak. Azt mondta, nyugodtan közéjük állhatnék. Igaz, soha nem vagyok túl vidám... n Ha szabadságra megyünk a családdal, napfelkelte előtt kelek, úszom egy jót, vagy sétálok... Ezt tükrözi a szeme is. Amikor az utcán láttam, azt mondtam magamban: jön a szomorú ember. S mindemellett szórakoztatom a nézőket. A bohócok álbtólag szomorúak. Ez így igaz. Az egyik banknak reklámfelvételt készítettünk, s meg kellett ismételni azzal, hogy nem lehetek szomorú, elvégre ők sikeresek. Egy másik pénzintézet reklámja előtt tudni akartam, hogy milyen lesz a zenei aláfestés, mire azt kaptam, miért fontos az nekem. Mert nem mindegy, hogy lassú vagy gyors, mondtam, mert ehhez kell alkalmazkodnia a szövegnek. Mire úgy néztek rám, mint borjú az új kapura. Nem csoda, hogy a reklámok zöme bugyuta, de ebbe ne menjünk bele. A sorozat néhány veszélyes jelenetében kaszkadőrök helyettesítik a színészeken Ön is igénybe vette ezt a lehetőséget? Nekem nem kellett megülnöm a lovat. Fiatal koromban könnyen barátkoztam a lovakkal, egyik film- forgatáskor a Lucia nevűről alig szálltam le, már dugta a száját a zsebembe, mert ott volt a kockacukor. Annak idején a színésznövendékek tanultak lovagolni. Mi vívni tanultunk. Ettől függetlenül nem kell különösebben nagy gyakorlás, ha lovagolni kell. Az utóbbi időben több sorozatban is szerepelt: a Panelházi történetekben, a Második nekifutásban, a Doktorokban, a Forr a borban, most pedig a Vadlovakban. Utóbbiban nagyon jó osztályzatot állítottak ki a szenior Románakról és Haveriről a biogokon véleményt nyilvánító nézők. Belenőttem az apaszerepbe. De ennél jobban simogatja a lelkemet, hogy a fiatalok forgatáskor monitoron nyomon követik a jeleneteinket, amelyekben óriási a kettőnk közötti feszültség. Ahhoz, hogy minél jobban kiéleződjön a helyzet, az kell, hogy nagyon figyeljünk egymásra, arra, amit az egyik vagy a másik mond. Az igazat megvallva, a sorozatnak megvannak a maga buktatói: először is az, hogy villámgyorsan készül, egy képre nem egész húsz perc áll rendelkezésre, közben viszont meg kell tanulni a szöveget, ami túl sok. Mondogatom is nekik, hogy ez nem rádiójáték, itt gesztusokkal, tekintettel is ki lehet fejezni sok mindent. Szerencsére a rendező Braňo Misikkel egy hullámhosz- szon vagyunk, ad a véleményemre, ha megjegyzem, hogy azt, amit tíz mondatban írtak le, eggyel is el lehet mondani. Aránylag szabad kezet kapok. A konzervatóriumban is így vagyok a szövegkönyvvel: a színinövendékeimnek rendre átírom, egy kicsit testre szabom, hogy minél könnyebben megértsék. Nem követelhetem, hogy ebben a korban mély filozófiai elmélkedésekkel tömjék tele a fejüket. Épp nekik sikerült rávenniük a mestert, hogy bosszú évek után színpadra lépjen. Nehezen ugyan, de hagytam magam rábeszélni. Dušan Kaprálik azt a feladatot kapta, hogy mesés musicalt készítsen. O azzal a feltétellel vállalta hogy ha én is játszom, remélve hogy elutasítom, csakhogy engem a diákjaim rávettek, így ő se szállhatott ki. Végül mindketten örültünk, jól sült el, bár a feleségem nagyon izgult az Új Színpad nézőterén, hogy mi lesz belőle. A vége az lett, hogy életemben nem élveztem úgy a játékot, mint akkor. Örültem a gyerekeknek, rencsak kezdtem magam rosszul érezni, a tükörben megpillantottam halott anyámat. Gyűlöltem, hogy a vécékagyló mögé rejtette az üveget, s aztán én magam is azt csináltam. De erre rá kellett döbbennem: s akkor, amikor a legtöbb embernek szüksége volt rám, egy Bednárik-bemutató előtt azt mondtam, a színház megvár, meg kell mentenem a családomat. Elmentem Traubner professzor utánf hátha elég egy-két infúzió, de rázta a fejét, hogy „Ivko, neked már egy emelettel feljebb, a rácsos ajtó mögött a helyed”. Hazamentem, ösz- szecsomagoltam a cókmókomat, s becsöngettem ott, ahová Traubner küldött. „Abba kell hagynom az ivást”, ezzel léptem be a doktornőhöz. Bár két nap után úgy éreztem, hogy Rendben vagyok, egy hónapot, töltöttem bezárva. Ezalatt megfigyeltem az ott levő embereket, és szomorúan vettem tudomásul, hogy az osztályon csupa főiskolai végzettségű alak jön-megy. Nagy iskola volt számomra. Mikor kijöttem, kaptam gyógyszereket, s három hónap elteltével a maradékot visszaadtam nekik azzal, hogy nincs rá szükségem. Nemigen hitték, a feleségem sem, annyira nem, hogy nekem kellett a két gyermekünkről és róla is gondoskodnom, mert depressziós lett. Minden gond nélkül megbirkóztam a feladattal, s ez megerősített engem és a családot is abban, hogy csak a pia jelentette a problémát. Azóta huszonkét év telt el, s meg se kóstoltam az alkoholt. Abban az időben mondott búcsút a színpadnak is. Nem hiányzott? Hú, de mennyire! Abban az időben sok mindenkit elbocsátottak az Új Színpadról, összeült a néptribün. » Minden gond nélkül megbirkóztam a feladattal, s ez megerősített engem és a családot is. Egyszerűen nem vette be a gyomrom, s felmondtam. Most néha vendégszerepelek, de egyeden színháznak sem vagyok tagja. A felesége is színésznő, de szinte alig látni. Néha szinkronizál, de keveset. Ö is osztja néhány színészfeleség sorsát, mint Emil Horváth neje. Szülés után teljesen visszavonult, s azután sem talált vissza. Eredetileg úgy volt, hogy a Második nekifütás című sorozatban ő lesz a partnerem, akivel évek múltán egymásra találunk, aztán törölték a szerepét. A sok buktató ellenére manapság szép családi életet élnek, jó a kapcsolata két felnőtt gyerekével is. Igen. Jól működnek a dolgok A gyerekeim már dolgoznak, de egyik sem követte a szülei mesterségét. A lányom, bár tehetséges és gyönyörű, nagyon jó hangja van, de látta, mivel jár a mi mesterségünk, és ez elriasztotta. A fiam grafikus, a lányom gyógypedagógiát végzett, s gyerekekkel foglalkozik. Az unokám, Tamarka ennivaló teremtés. Urbán Klára
