Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-28 / 49. szám, szombat
Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ .SZÓ 2015. FEBRUÁR 28. Polgár Tamás: „A jó kellékes semmire sem mondja, hogy az nincs. Időt kér, és eltűnik, hogy beszerezze. Idegen udvarokban kotorássza a vasat..." Cannes színészként ismeri, itthon kellékes is Mélyről és messziről, a szó szoros értelmében zárt közegből érkezett Polgár Tamás a magyar filmbe. Mundruczó Kornél Afta című rendezésében állt először közönség elé 2001-ben, legutóbb pedig a Fehér Istenben játszott nála. SZABÓ G. LÁSZLÓ E két film között azonban nemcsak a Szép napokban és a Deltában kapott szerepet Mun- druczótól, hívta Fauer Anna (Lányok), Réthelyi András (Defekt) és Hajdú Szabolcs (Délibáb) is. Mélyből a magasba jutott, messziről a „közelibe”, hiszen az említett filmek főhőseként rendezőitől és operatőreitől rengeteg közelit kapott. Kamaszként - különböző stikli- kért és kisebb bűncselekményekért - húsz hónapra elítélték. Javítóintézetbe került Aszódon. Ott talált rá Mundruczó Kornél, amikor szereplőket válogatott készülő filmjéhez. Azóta nem volt rendőrségi ügye, s a filmezésnek köszönhetően sikerült egzisztenciát teremtenie. Polgár Tamás becsületes életet él, pozitív példa lehet sokak szemében. S bár alkalomadtán felfeltűnik a mozivásznon, most például két filmben is, nem vallja magát filmszínésznek. Főállásban ugyanis kellékes. Reklám- és játékfilmekbe, nemegyszer külföldi produkcióba hívják. Mint mondja: élvezettel végzi a munkáját. „Nagyszerű gyerek - állítja róla Hajdú Szabolcs. - Nagyon megszerettem őt a Délibáb forgatása alatt. Igazi moziarca van. Kamera elé áll és működik. Nálam egy hortobágyi rabszolgatelep felügyelője. Rosszfiú. Fantasztikus lelkesedéssel ugrott neki a történetnek. Nem tudott lovagolni, de két hónap alatt úgy megtanult, hogy azt mondtam, le a kalappal előtte! A kaszkadőröket is meglepte, hogy milyen ügyes. Különlegesen tehetséges ezen a téren is. Amellett, hogy játszik a filmben, még kelléke- zett is, abszolút hasznos stábtag volt. Mindig azon a térfelén áll a kamerának, ahol éppen szükség van rá. Végig jelen van a filmben. Emlékezni fog rá, aki megnézi.” „Nagyon büszke vagyok rá - mondja Mundruczó Kornél. - Elindult Aszódról és Cannes-ig jutott. Ez nagyon nagy út. Szédí- tően nagy, s ő egyedül tette meg. A tehetségével, okosságával, bátorságával. Ez a ritkább történet. Felállt, és azóta sem ingott meg. Többet akart az élettől, mint amennyit korábban kapott. Minden filmemben jelen volt. Ha nem színészként, akkor mindenesként. A legjobb szakemberek egyikévé nőtte ki magát Magyar- országon, ami iszonyú jó érzés nekem. Kamera előtt is nagyszerű, mert minden szerepében hiteles. Színpadon nem lenne jó. A kettő nagy különbség. Nehezen átjárható. Tamás filmben is azért alkalmas szerepekre, mert őszintén vállalja a sorsát, és meg meri mutatni a nézőknek. Teljesen mindegy, hogy mit játszik, ő mindig az, aki. Humphrey Bogart is ilyen volt. Lehetett halász az Amazonason, kolla- boráns, gengszter vagy rendőr, ő Humphrey Bogart maradt. Tamásra ez ugyanígy érvényes. Önmagát adja a vásznon, ebben áll az ő képessége, ami nem kevés, de nem feltéúenül színészi képesség. A lényeg mégsem ez, hanem a végeredmény. Az pedig sorra azt mutatja: hiteles.” A legtöbb esetben nehéz sorsokat, priuszos fiúkat játszik. A Defektben milyen szerepe volt? Meghatározhatatlan. Adagos budapesti éjszaka, periféria, háromfős társaság. Összevesznek egy csajon. Ennyi a történet. Egy kis őrültség. A saját életében akadnak még defektek? Ilyen társ és ilyen kutya mellett? Családot alkotunk. Jól Ha kellékesként kerül be egy filmbe, mint most, a kerekes székes bérgyilkosról szóló Tiszta szívvel címűbe Till Attilához, nincs remény akár csak egy kisebb szerepre? Ez nem így megy. Amikor elkezdődik a forgatás, a rendező fejében már eldőlt, hogy mit akar és kivel. Kész a szerep- osztás. Nagyon jól dolgozunk együtt Attilával, de eszembe sem jutna, hogy toljam magam. Még egy kósza gondolat erejéig sem? Nem. Ezen a területen én már teljes mértékben ki vagyok elégítve. Sokkal többet kaptam, mint amire az Afta és a Szép napok után gondoltam. Úgy jó most, ahogy van. Néha ez, néha az, hol a kamera előtt, hol a kamera mögött. A lényeg az, hogy mindig olyan emberekkel dolgozom, akikkel nagyon szeretek dolgozni. lett berendezőként is helytállt már. Marci a mesterem. A példaképem. Sokat köszönhetek neki, nagyon jó teret adott, melyen belül megtaláltam az utamat. Tudom, hol a helyem. Nagyon szerteágazó a feladat, és azt is szeretem benne, hogy egy ponton magamra vagyok hagyva. Erre is szükségem van. Az önálló gondolkodásra. Imádom a filmezést mint folyamatot. Nem lehet behatárolni, hogy hol kezdődik, és meddig tart. Nagyon sok áldozattal és kompromisszummal jár, de jól elvagyok vele. Vagy a civil életemben élem meg a pillanatot, vagy elütöm munkával az időt, és azon belül találom meg az örömömet. Pár év múlva kiderül, hogyan döntöttem, jól vagy sem. Most úgy érzem, visz a hátán a munkám, és még társra is ott találtam. A kosztümkivitelező asszisztense a barátnőm, ném magam. A plusz ember a stábban, aki mindenre használható. Aki ugrik, ha hívják, minden irányba szolgálatkész és száz keze van? Ami nagyon fontos volt a Deltában: Ág Marci személye. Hogy mellette kellékezhettem. A legjobb embertől tanultam a szakmát. Jól jött ki minden. Mi lehet egy nagy előrelépés a kellékes életében? Ha már külföldi produkciókba is hívják. A nemzetközi pálya. A szakmai tudáshoz és a megbízhatósághoz egyvalami kell még: komoly nyelvismeret. Boldogulok én az angollal, nincs azzal baj. Szakmailag kell még fejlődnöm, ami nemcsak a nyelvtudás függvénye. Tapasztalat, rálátás kell hozzá. Somogyi Tibor felvétele megvagyunk. Lakást bériünk a belvárosban, kocsink is van, mindketten dolgozunk. Kevés időnk van másra, annyi a munka. Szeretem csinálni, csak rengeteg kötöttséggel jár. Néha tényleg sok. Kellékből is rengeteg van. Meg kell találni, tudni kell hova nyúlni. Ezért kell a jó rendszer, ami már megvan. Meg is találok mindent, amit keresek. Kivételes helyzet, ha elveszik valami. Hol jobb kellékesnek lenni? Reklám- vagy nagyjátékfilmben? A reklámfilmben az a jó, hogy technikailag lehet fejlődni. Ott semmi nem számít, határ a csillagos ég. Reklámra mindig van pénz. És ott szabadnap is van. A játékfilmforgatásnál nincs. De jó rendezővel dolgozni, mint például most, Till Attilával nagyon élvezetes. Mi kellett ahhoz, hogy a legjobb szakemberek egyikévé nője ki magát? ízlés és stílusérzék mindenképpen. A kellékes ugyanis hozott anyaggal dolgozik. A kreativitásunkat akkor kell kiélni, amikor menet közben áll be változás. A rendező meggondolja magát, amikor mi már a célállomáson vagyunk. Olyankor nagyon kevés idő áll a rendelkezésünkre a módosításhoz. Gyorsan ki kell találni, hogyan tovább. Hogy az egyszerű legyen, használható és biztonságos. Be kell vallanom: kialakult nálam egyfajta szerszámfétis az elmúlt évek alatt. Lett egy kedvenc harapófogója, imádott ráspolya? Elektromos fűrész, elektromos lombszívó, mindenféle csiszoló, vágóeszköz. Imádok fémet vágni. Ág Márton, az Európa-szer- te elismert díszlettervező meltehát tudja, hogyan lehet egy ilyen kapcsolatot egészségesen megélni. Tizennyolc éves koráig Siklóson élt. Visszajár azóta, hogy Budapesten lakik? Két éve nem voltam Siklóson. Anyukám elköltözött onnan, Németországban dolgozik, a testvérem is feljött Pestre, nincs miért és kihez hazamenni. Nem hiányzik onnan semmi. Elszakadtam már Siklóstól, és lélekben is eltávolodtam attól a helytől. A gyerekkoromat jelenti, akkor nagyon szerettem, de már nem szívesen laknék ott. Jobb Pesten, örülök, hogy ilyen érdekes munkám van. Melyik filmmel kezdődött ez a fajta élete? A Deltával. Ott már best boy volt, a rendező „hadapródja”? Inkább Jolly Jokernek nevezElőfordult már, hogy hirtelen kellett valami, ami nem volt a közelében? Volt ilyen, de megoldottam. Tudtam, hova kell érte rohanni. A jó kellékes tehát mara- tonfutó is? A jó kellékes semmire sem mondja, hogy az nincs. Időt kér, és eltűnik, hogy beszerezze. Idegen udvarokban kotorássza a vasat. Bekerült egy amerikai filmbe is, a Boszorkányvadászatba, amelyben Nicolas Cage játszotta a főszerepet. Tizennegyedik századi történetvolt, Nicolas Cage lovagként kísér kolostorba egy boszorkánynak kikiáltott lányt, hogy a szerzetesek elvegyék az erejét. Nem lett belőle maradandó értékű alkotás, de dolgozni jó volt benne. Amerikai szisztéma, sok újat láttam, szakmai tápláléknak nagy falat egy ilyen produkció. Ki is éltem magam benne rendesen. Négy hónapig dolgoztam Nicolas Cage mellett. Nekem úgy tűnt, nem szerette csinálni, amit csinált, de profi mód végezte a dolgát. A Delta óta színészként a Fehér Istenben dolgozott újra Mundruczó Kornéllal. A befogók egyikét játssza a filmben. Vannak jó lelkű sintérek is. Jöttek szakértők a forgatásra, az ebrendészet emberei. Nem velük van baj, hanem az emberekkel, a kutyagazdákkal. Sok esetben ők a szívtelenek. Munkát, tárgyat odébb lehet rakni, egy állatot soha. A Fehér Istennel újra eljuthatott Cannes-ba. Most voltam ott harmadszor. Nem szálltam el magamtól. Ha nincs Kornél, én sem vagyok ott. De itt sem, ahol most vagyok. De ha az ember megtalálja a helyét, akkor álmodni is lehet. Érdemes mindent beleadni. Kornél filmjeivel bárhova el lehet jutni, mellette az ember joggal lehet bizakodó, pozitív és optimista. Lélekben mennyit formál az emberen, hogy tudja, milyen mélyről jött és milyen magasra jutott? Sokat. Ki kell tolni a célokat. Én szeretek dolgozni, de bármilyen elismerés ér is, mindkét lábam marad a földön. Cannes- ból haza kell jönni a főbérlő nénivel vitatkozni, tartani magam az elképzeléseihez. Megy a huzavona köztünk, de eddig még sikerült megegyezünk. Szó sincs itt arról, hogy másik dimenzióban úszkálok. Hajdú Szabolcs, Délibáb, rabszolgatelep, a sebhelyes arcú pribék. Jó szerep volt az is. Meg kellett hozzá tanulni lovagolni. Kornélnál dolgoztam a Fehér Istenben, amikor a szerepre készültem. Forgatás előtt és után mentem lovagolni. Dolgoztam már lovas filmben, középkori történetben. Nagyon vártam, hogy mikor fogok végre én is lóra ülni. Szabolcsnak köszönhetően most erre is nyílt lehetőségem. Molnár Tamás, az edzőm, az oktatóm nagyon inspirált a jelenlétével. Nem volt bennem semmi görcs, semmi feszültség. Az elefántcsontparti születésű Isaach De Bankóié, a Jim Jarmusch-filmek főhőse kapta a Délibáb főszerepét. Rabszolgatartóként milyen pillanatokat élt meg mellette? Nehéz eset a fickó. Sokat gondolkodik. Egy francia-amerikai csávó a Hortobágyon. Időbe telt neki, még felvette a fonalat. Furcsán értelmezte a helyzeteket, nem egy kompromisszumképes figura. Én legalábbis így láttam. Mikor érzi azt, hogy most tényleg magához tudná ölelni a világot? Ha jókedv van. Ha sokat nevetünk a kedvesemmel. Ha jól megy a munka.
