Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-26 / 47. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR26. www.ujszo.com PENGE Ez itt a sekélyesek kora? Tisztelt Olvasó! Nem érezte az elmúlt néhány évben, hogy megyáltoztak az olvasási szokásai, valami átprogramozta az agyát és a memóriáját? Szenvedett-e hosz- szabb, bonyolultabb szövegek elolvasásával, és közben tapasztalta-e, hogy türelmetlen, a figyelme pedig folyton elkalandozik? Vajon valóban időpocsékolás a memorizálás, ha a Google-on minden egy kattintással elérhető? Úgy véljük, ezeken a kérdéseken - eltérő intenzitással - már mindenki eltöprengett. Nicholas Carr szerint az internet megváltoztatja a koncentrálásra való képességet, ami az elmélyült olvasás egyik alapfeltétele. Kérdés persze, mit veszítünk és nyerünk azzal, ha lemondunk a lassú, elmélyült olvasásról, és helyette átfutjuk, átgörgetjük a szövegeket: ha ide-oda ugrálva a szövegben gondolkodásunk egyre inkább hálózati jelleget ölt. A felnőtt agy plasztikus, képlékeny, képes ' magát átszervezni, alkalmazkodik az új feladatokhoz és a megváltozott környezethez: „(...) azok az eszközök, amelyeket arra használunk, hogy az információt leírjuk, elolvassuk vagy más módon feldolgozzuk, ugyanúgy hatást gyakorolnak az elménkre, mint ahogyan az elménk is hat rájuk.” A szerző felhívja a figyelmet: a médiaeszközök nagyon gyorsan lecserélődnek, ami leggyakrabban nem az eltűnésüket jelenti - hiszen, például, egy kis csoport továbbra is vásárol bakelitlemezt, CD-t vagy napilapot -, hanem a régi technológiák gazdasági és kulturális ereje szűnik meg. Egy ideje már világos, a Gutenberg nyomdagépéből előbújt lineáris elme eltűnőben van. Több kutatás is bizonyította, a neten megváltozik az olvasás kognitív aktusa. Sőt, az amerikai Könyv Jövőjéért Intézet (!) egyik munkatársa azt jósolja, hogy a digitális olvasókba a közösségi oldalak egyre több funkciója épül be: az olvasás nem magányos tevékenység lesz, hanem élő beszélgetés. Carr kiváló, olvasmányos könyve sok-sok példával illusztrálja a technológia és a kultúra kapcsolatát, felvillantja az olvasás kultúr- és médiumtörténetét, valamint provokatív kérdéseket intéz jelenünkhöz. Hitelességéhez és átélhetőségéhez hozzájárulnak a szerző személyes történetei arról, hogy nála miként alakult ki a vágy az internetkapcsolat iránt és az infofüggőség. Nicholas Carr: Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? A sekélyesek kora. Fordította: Németh Ádám. HVG Kiadói Zrt., 2014.352 oldal. Értékelés: IIIWIIMQ nicholas C3IT Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? A sekélyesek kwa RÖVIDEN Rendhagyó filmbemutató Pozsony. Ma láthatják először a nézők azt a kisfilmet, amelyet Lucia Satinskáról készített Kerekes Péter dokumentum- film-rendező. A fiatal pozsonyi nyelvész a magyar-szlovák barátság lelkes szorgalmazója. Bár édesapja, Július Satinský folyékonyan beszélt magyarul, Lucia nem tőle tanulta meg a nyelvet. A filmből kiderül, miért, és az is, hogyan kutatja a háromnyelvű Pozsony nyomait a mai városban. A vetítés után beszélgetés kezdődik Lucia Satinskával. Az est további vendégei: Tóbiás Szidi színésznő és énekesnő, a Purist zenekar, Marián Mitaš DJ, Miša Chmelíčková grafikus és Katarína Vargová író. Helyszín a Heineken Tower Stage színház, a kezdés időpontja 19 óra. (juk) Visszaesett az Oscar nézettsége Los Angeles. Jócskán visszaesett az Oscar-műsor tévéközvetítésének nézettsége Észak-Amerikában: a Nielsen közvélemény-kutató adatai szerint 16%-kal kevesebben látták a vasárnapi hollywoodi díjkiosztót, mint tavaly. Az amerikai filmakadémia idei ceremóniája 36,6 millió nézőt ültetett a képernyők elé. A nézettség 2009 óta nem volt ilyen alacsony, amikor 36,3 millióan követték, ahogy a Gettómilliomos megkapja a legjobb film díját. Szakértők szerint a visszaesést részben az magyarázza, hogy az esélyes filmek zömét kevéssé ismerte a közönség, mert nem voltak kasszasikerek. (MTI) Színes és átfogó jubileumi kiadvánnyal lepte meg a mozizókat a Szlovák Filmintézet Vonatok, a mozi vonatai Jifí Menzel szigorúan ellenőrzött vonata (Képarchívum' „Vigyázz, vonat!” Hányán sikolthattak fel vajon a Lumiére fivérek legendás párizsi vetítésén 1895. december 28-án, amikor a Kapucinusok sugárútján álló Grand Café Indiai szalonjában gőzerővel közeledett a mozdony - a mozivászon előtt ülő nézők felé? SZABÓ G. LÁSZLÓ Az emlékezetes kulturális esemény, a mozi születésének közeledő 120. évfordulója alkalmából ötletes és tartalmas kiadványt jelentetett meg a pozsonyi Szlovák Filmintézet. A vonat neve: film címmel forgalomba került 150 oldalas publikáció huszonnégy fős szerzői csapata komoly munkát végezve azokat az alkotásokat állította egymás mellé, amelyekben vonatok jönnek, vonatok mennek, s így vagy úgy még nyomot is hagynak a nézők emlékezetében. Mint az emberek. Elvégre, ahogy Jean-Michel Guenassia írja egy helyütt: „Kétféle embertípus létezik. Mozdony az egyik, vagon a másik.” Vagyis az egyik húz, a másik vontatja magát. „Egy filmbeli vonat a civilizációs fejlődés hordozója is lehet- vélekedik Peter Dubecký, a Szlovák Filmintézet főigazgatója -, az idealizált természeti helyszínek eltűnésének szimbóluma, egy szerelmi kaland elindítója, egy gyilkosság zárt tere, egy támadás objektuma, különböző totalitárius rendszerből szökő emberek menekülési eszköze. A vonat és a film, mint két jelkép, valahogy összetartozik.” Hatvan film, amelyen átsuhan a vonat. Wong Kar-wai és egy elveszett szerelem a 2046 című drámában. Claire Denis 35 rumja, amelyben apa és lánya maradék közös idejét a vonatok mérik, aztán ahogy a sínek, úgy ők ketten is más irányba mennek. Szabó István Budapesti meséiben a világvégén kisiklott sárga villamos, amelyet sziszifuszi erővel tolnak vissza a sínekre, és elveszett emberek tolják maguk előtt, abban a reményben, hogy előbb-utóbb hazavezeti őket. Jan Némec, a hatvanas évek cseh új hullámának egyik vezéralakja Az éjszaka gyémántjaival a koncentrációs táborok felé tartó marhavagonok utasait mutatja meg egészen közelről. „A vonat: illúzió - tartja a jeles rendező. - Mivel utazol, azt képzeled, látsz 'majd valamit, amit eddig még nem láttál. Ezek a marhavagonok pedig - annak ellenére, hogy a létező legnagyobb szörnyűséget jelképezik, hiszen ez volt az utolsó, amit az emberek láttak, majd leszállították és gázkamrákba terelték őket, bennem mégsem ébresztenek „Kétféle embertípus létezik. Mozdony az egyik, vagon a másik." Vagyis az egyik húz, a másik vontatja magát. borzalmakat - számomra még mindig az előttem levő utat jelentik. A szörnyűség nem magában a szerelvényben rejtőzik, hanem azon a helyen, ahova tart.” Andrej Koncsalovszkij filmjében, a Bolondokházában az éjszaka sötétjéből tör elő a vonat, amely a reményt jelenti a címbeli ház lakóinak, főleg Zsannának, aki megálmodott szerelmét, Bryan Adamst látja a mozdony ablakában. Mesteri ötlet ez a rendező részéről, hiszen ahogy a film érzékelteti: egyedül az álmodozás segítheti a bolondokat abban, hogy megőrizzék ép eszüket. Dušan Hanák fümje, a Szeretlek, szeress! antihősei - köztük Csákányi Eszter - egy szocialista vasútállomás védőszárnyai alatt élik egyébként szürke, eseménytelen életüket. Véra Chytilová a Kalamitásban egy menet közben lerobbant kisvonat sorsán keresztül mutat rá egy élhetetlen társadalmi rendszer hibáira. Mindkét film a nyolcvanas évek elején készült. Hanák a forgatást megelőzően tapasztalatszerzés címén beállt vasúti munkásnak, Chytilová pályaudvaron nőtt fel, és bak- fiskoráig az ottani restiben serénykedett. Hanák filmjében a melankólia és az együttérzés utazik a vonaton, Chytilovánál az agy működik teljes fordulatszámmal, s az irónia integet a pátosznak és az ostobaságnak. Tarr Béla alkotásában, A londoni férfiban bűntény szemtanúi vagyunk a pályaudvaron, Billy Wilder Van, aki forrón szereti című örökzöldjében a vonat a teljes biztonság helyszíne, főleg, ha valahonnan valamiért menekülni kell. Tony Curtis, Jack Lemmon és Marilyn Monroe parádés számot nyomnak le a filmben, de nem olyat, mint Lars von Trier hőse, A nimfomániás. Van kutya is, aki a vonatokat szereti (Goran Paszkal- jevics rendezésében), vannak ellenőrök, akik élnek-halnak a rendért (Antal Nimród: Kontroll), s vannak tehervonatok, amelyek megnevezhetetlen anyagot szállítanak a Zónába (Andrej Tarkovszkij: Sztalker). Titkos vonatok is léteznek (Jim Jarmusch: Mystery Train) és szigorúan ellenőrzöttek (Jifí Menzelnél). Van Transzszibériai expressz, Orient expressz és Trans-Europ-Express is a film- művészetben. Vannak vonatok, amelyek a mennyországba tartanak (Karel Kachyňa révén), de olyanok is, amelyek a paradicsomból érkeznek (Zbynék Brynychnél), és van olyan szerelvény, amelyet teljes egészében felrobbantanak (Simó Sándor: Viadukt). Vannak vonatok, amelyek a csodát hozzák el (Sergio Leone: Volt egyszer egy Vadnyugat, Claudia Cardi- nale), más vonatok meg épp attól fosztanak meg bennünket (Bertolucci: A megalkuvó, Je- an-Louis Trintignant, Stefánia Sandrelli). Nagy utazás A vonat neve: film című kiadvány. Utazás az időben, utazás a filmművészet nagy mestereivel, utazás kalandból kalandba, gyönyörből a fájdalomba. Százhúsz év a síneken. Tarr Béla egyik jellegzetes borongás képsora A londoni férfiban
