Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-24 / 45. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 24. Vélemény és háttér 7 Ahol a világ legtermészetesebb dolga, hogy Vasil Bil’ak a díszpolgár Keleten a helyzet változatlan Szlovákiai magyar kö­rökben nehezen értel­mezhető események tör­ténnek a napokban Szlo­vákia északkeleti csücs­kében, a felsővízközi já­rásbeli Bátorhegyen (Krajná Bystrá). TOKÁR GÉZA Előbb a helyi önkormányzat hathatós közreműködésével felállították a falu szülötte, Vasil Biľak egykori komunista ideoló­giai párttitkár szobrát, majd a hétvégén azt két keleti képző­művész vörös festékkel leöntöt­te, egyfajta sajátos performansz keretében. Pontosabban bizo­nyos szempontból nem teljesen értelmezhetetlen a történet, hi­szen a szobormázolók egyike, Peter Kalmus korábban a kassai Esterházy-szobor felavatásán megpróbálta vécépapírba te­kerni az alkotást. Esterházy szlovák szemekben ellentmondásos megítéléséről hosszú esszéket lehetne írni, de az vajon miként történhetett meg, hogy a kommunizmus egyik leghírhedtebb, egyértel­műen negatív szereplője szobrot kapjon? Maga Bil’ak legalább annyira dicstelen szereplője az utóbbi fél évszázadnak, mint Magyarországon a vele némileg párhuzamos életutat bejáró BiszkuBéla. 1968-ban gyakorla­tilag a keményvonalas, ortodox kommunista Bil’ak hívta be a szovjet csapatokat, majd fontos pozíciókat töltött be a pártveze­tésben a normalizáció idején. Szerencséjére még közvetlenül a rendszerváltás előtt visszavo­nult, s szinte elfelejtették, a tár­sadalom úgy öt éve figyelt fel rá ismét. Amikor a kommunizmus idején elkövetett bűnök elévül­tek, és tudatosult, hogy a régi re­zsim vezetői már soha nem lesz­nek felelősségre vonva. Biľak élete végéig egy pozso­nyi luxusvillában élt, amelyet aprópénzért szerzett meg a pártállami időkben. 2014-ben hunyt el, több mint kilencven évesen, egy évre rá pedig a kis, északkeleti falu díszpolgárrá avatta és szobrot kapott - a nyil­vánosság és a Nemzeti Emléke­zet Hivatala tiltakozásának el­lenére. Hogy történhetett ez? Talán úgy, hogy az ország északkeleti csücske eleve nagyon furcsa vi­dék, a térség problémáit kisebb­ségiként és a leszakadó régiókat figyelve is át lehet érezni. A ru­szinok lakta, oroszokkal szem­ben eleve sokkal megengedőbb és elnézőbb vidék a rendszervál­tás óta teljesen a perifériára ke­rült és lerobbant, sok jót nem lá­tott a gazdasági folyamatokból. Keleten a helyzet évtizedek óta változatlan. A leszakadás követ­keztében a valóságértelmezés is jócskán eltér a nyugat-szlováki­aitól, a választásokon hagyo­mányosan viszonylag nagy tá­mogatottságnak örvendenek a kommunisták és a szélsőbalol­dali pártok. A helyiek ilyen kö­rülmények között keresik azo­kat az ikonokat és példaképeket, akik valami jót is hoztak a régió­nak. Ironikus módon ezek az emberek, mint például Vasil Biľak, vállalhatatlanok szinte mindenki más számára. Lehet szörnyülködni, hogy felnéznek egy keményvonalas kommunis­tára, de ennek a nosztalgiának csak az vethet véget, ha a kör­nyéken legalább egy kicsit kéz­zelfoghatóvá válik a jólét. LOVESZAROK Stratégia helyett takaró A Fico-kormány a múlt héten hosszas tárgyalássorozat után elfogadta az ország emberi jogi stratégiáját. Ez mindenképpen egy lépés a jó irányba, a doku­mentum azonban számos ki­vetnivalót tartalmaz. Olyannyi­ra, hogy azt az érzetet kelti, a kormány valójában nem is akart mást, csak letudni a feladatát. A legfőbb gond talán az, hogy az emberi jogi kérdéskörnek a szlovák kormányban ezután sem lesz gazdája. A dokumen­tum szerint az emberi jogi agendát az igazságügyi minisz­ternek kellene koordinálnia, de ehhez nem kap megfelelő kom­petenciákat, ami megnehezíti majd a többi illetékes kormány­taggal való együttműködését, így nincs garancia arra, hogy a most elfogadott stratégia sike­resen átültethető lesz az egyes tárcák gyakorlati intézkedései­nek szintjére is, és nem marad csupán csak egy értéktelen pa­pír. A Híd saját, Polgári Vízió 2016 elnevezésű stratégiai do­kumentumában azt javasolja, hogy a kormány ismét hozza létre az emberi és kisebbségi jo­gokért felelős miniszterelnök­helyettesi pozíciót a megfelelő jogkörökkel. A miniszterelnök­helyettesi pozíció garantálhat­ná a jelenleg elfogadott straté­gia végrehajtását, s egyben a napi szintű gyakorlati kérdé­sekre való jobb reagálás lehető­ségét is, amire nagy szükség lenne. Az anyaggal ezen felül ko­moly tartalmi problémák is vannak. Elsősorban az emberi jogok jelenlegi helyzetét írja le, és kevés helyen nyújt perspek­tívát ezek jövőbeli kibővítésé­nek lehetőségére. Nem esik szó a kisebbségi jogokról szóló al­kotmánytörvény elfogadásá­nak szükségességéről, pedig hosszú távon a kisebbségi jogok csak ezen a szinten garantálha­tóak. Szinte semmiféle hang­súly nincs az interkulturális dialóguson, miközben erre az országban hatalmas szükség lenne. A törvény beteijesztője, Miroslav Lajčák a franciaor­szági események kapcsán han­gos bírálója volt az ún. multi- kulturalizmusnak - ehhez ké­pest az általa benyújtott anyag semmiféle perspektívát nem ad arra nézve, hogyan kellene és lehetne az egyes kisebbségek­hez tartozó személyek együtt­élését jobbá, akadálymentessé tenni, legyen szó őshonos ki­sebbségekről vagy bevándor­lókról. De sorolhatnám tovább: nem esik szó a hiányzó kisebb­ségi intézmények pótlásának szükségességéről, a kisebbsé­gekhez tartozók alacsony ará­nyáról a közszférában és a rendvédelemben, vagy éppen az antidiszkriminációs törvény reformjának szükségességéről. Más szóval, a törvény elbújik a kihívások elől. így a most elfogadott straté­gia nem más, mint egy takaró, amely alatt a Smer és a Fico- kormány elbújhat a felelősség elől. Pedig pont felelősebb hoz­záállásra, konkrétabb lépésekre lenne szükség az emberi jogok területén. Egy kormány emberi jogi teljesítménye demokrati­kus elkötelezettségének legjobb fokmérője. A Smer stratégiája ezen a megmérettetésen köny- nyűnektaláltatott. Bugár Béla, a Híd elnöke KOMMENTAR Koalíciós partnerkereső NAGY ANDRÁS Már csak bő egy év van hátra a parlamenti vá­lasztásokig, s annak ellenére, hogy a jobbolda­lon még van némi átrendeződés, teljesen nyil­vánvaló, hogy a Smer jövőre megnyeri a vá­lasztásokat. A kérdés csak az, hogy képes lesz-e egyedül kormányozni, vagy koalíciós partner után kell néznie. Bár a választók többsége tavaly megmutatta, hogy nem akarja Robert Ficót az államfői székben látni, úgy tűnik, a miniszter- elnöki posztról nem lesz olyan könnyű elmozdítani. A legfris­sebb közvélemény-kutatások sorrá 35 százalék körül, vagy pi­cit felette mérik a Smert, és még előttünk van az osztogatós választási év. Ha Ficóék nem követnek el valamilyen bődüle- tes bakit, vagy nem kerül elő egy nagyon kellemetlen ügy, a Smer utcahosszal fog nyerni. A tavalyi Paáka-ügy után úgy tűnik, hogy újra helyreállt a rend a Smer gazdasági köreiben, vagy legalábbis az új elosztásban mindenki megtalálta a he­lyét, így már komoly személycserék sem várhatók. Az oszto­gatás nagyjából elkezdődött, tavaly a vasúttal, most az egész­ségügyi dolgozókkal, de biztosan sorra kerülnek még a nyug­díjasok, a pedagógusok, és még lehetne sorolni. Nem mintha bármelyik említett csoporttól irigyelném a béremelést, de amikor ez a választások előtt történik, akkor az mindig az ak­tuális kormánypárt kampányának része. Egyébként szinte érthetetlen, hogy Fico miért nem nyúlt még a „rezsicsökken­tés” fegyveréhez, talán mert környezetében alig beszél valaki magyarul, hogy bemutassa Habonyék tökéletesen működő kampányfegyverét: „Znižujeme režijné náklady!” „Zlacnili sme vlaky” „Slovensko má lepšie výsledky! ” T alán nálunk is működne, és a Smer újra egyedül kormányozhatna. Ám mint­ha Fico lassan megbékélne azzal, hogy 2016-ban koalíciós kormányt kell alakítania. Mindenki arra számít, hogy a ke­reszténydemokratákat fogja bevonni, bár a párt elnöke a múlt héten is kijelentette, hogy a KDH a Smer leváltásában érde­kelt. így van ezzel az összes ellenzéki párt, hiszen azzal senki sem fog kampányolni, hogy szeretne beállni a Smer mellé. Ám ha végignézünkajobboldali térfélen, nyilvánvaló, hogy csak akkor nyerhetne, ha szinte mindegyik párt és pártocska bejut­na a parlamentbe. Ennek viszont minimális az esélye. Amikor szétesett a Radičová-kormány, négy párt és mondjuk két cso­port alkotta a kormányt. Ha most mindenki bejutna a parla­mentbe, legalább hét pártnak kellene megegyeznie, a belső csoportokról nem is beszélve. Sokkal valószínűbb, hogy a Smer képes lesz valakinek olyan ajánlatot tenni, amit az adott párt nem fog tudni visszautasítani. Nem csak a KDH az egyet­lenjelölt, ha netalán bekerül az SNS, Fico nem sokat gondol­kozik majd. Ha jó volt neki a párt Slotástul, nélküle mégjobb. De képzeljük el azt a csodát, ha mondjuk a parlamentbe eset­leg frissen visszakerülő MKP-t kínálná meg valamivel a mi­niszterelnök. Vajon Berényiékmit lépnének? Fico 2016-rajóval vállalhatóbb koalíciós partner lesz bárki számára, mint mondjuk 2012-ben lett volna. így politikus le­gyen a talpán, aki ellen tud majd állni a csábításnak. FIGYELŐ Szimbolikus vereség Nagy meglepetésnek mi­nősíti a veszprémi választás eredményét a jobbközép len­gyel Rzeczpospolita. Ä lap Magyarország-szakértője ki­fejti: bár a hagyományosan je­lentős jobboldali szavazóbá­zisról ismert körzetben for­malitásnak tűnt, hogy Navra- csics Tibor megüresedett képviselői posztját Némedi Lajos töltse be, mégis az el­lenzék által támogatott füg­getlen jelölt nyert. A lap úgy látja, hogy a kétharmados többség elvesztése nem jár gyakorlati következmények­kel, a legfontosabb parlamen­ti szavazásoknál. Ugyanakkor a fontos veszprémi mandá­tum elvesztésének jelképes súlya van mind a párt, mind a miniszterelnök számára a Fi­desz népszerűségének csök­kenése miatt. (MTI) Szijjártó megbukott? Az Iridex.hu értesülései szerint az elmúlt hónap eseményei, majd lengyelor­szági útja után Orbán Viktor is belátta, hogy a magyar külügyi tárca keleti nyitás politikája végleg megbukott. Ezért a kormányfő újradefi­niálja Magyarország külpoli­tikai stratégiáját - amihez új ember is kell. Az Index úgy tudja, Magyarország nagy­követeit március elejére ha­zarendelték, várhatóan ak­kor kapnak fejtágítást arról, mi lesz az oroszbarát vona­lat felváltó „új irány”. A por­tál szerint az is lehet, hogy Szijjártó Péternek távoznia kell: kettébontják miniszté­riumát, külgazdasági tárcát kap, és Orbán Viktor most új, transzatlanti meggyő­ződésű külügyminisztert ke­res. (index.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents