Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-23 / 44. szám, hétfő
4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR23. www.ujszo.com GLOSSZA Az emlékművek hasznáról VERES ISTVÁN ^ Ha én lennék az Atyaúristen, meghonosítanék egy fontos szabályt. Emlékművet csak olyan ÉlWszemély tiszteletére lehessen állítani, aki már legalább száz éve nincs köztünk. De inkább kétszáz. Vagyis ha néhány unatkozó aktivista, I közéleti személyiség, vagybárkiafejébeven- l 'MHB né, hogy korunk egyik divathullámát meglovagolva emlékmű, mellszobor, esetleg kopjafa felállítását javasolja lakóhelyén, kénytelen lenne először fellapozni néhány történelemkönyvet. Mégpedig azért, hogy megtudja: vajon volt-e olyan, a településéhez köthető személyiség, akinek tevékenysége a helyi közösség szempontjából évszázados távlatból is jelentősnek mondható. Ez már egy olyan akadály lenne, ami sokakat visszatartana, hiszen egyrészt kinek van kedve könyvekben és levéltárakban kutakodni, másrészt kínos dolgok is kiderülhetnek a célkeresztbe került „hazánkfiáról”, harmadrészt pedig, ha tényleg vanjelentős szülötte a településnek, nagy valószínűséggel már kapott emléktáblát vagy mellszobrot. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a hétvégén felavatták Vasif Biľak egykori (cseh)szlovákkommunista pártfőtitkár szobrát kelet-szlovákiai szülőfaluj ában. Bil’ak tavaly halt meg, a pénteken felavatott emlékoszlopát pedig szombat éjszaka már be is mázolták vörös festékkel. Két szlovák képzőművész volt a tettes: szerintük Bifak, aki aláírta a szovjet hadsereget 1968-ban behívó levelet, gyilkos volt, ezért nem érdemel emlékművet. Erről meg eszembe jutott Szent István és Mátyás király: az ő tiszteletükre nagyon sok emlékművet avattak már, pedig jóval több ember halála szárad a leikükön, mint Bil’akén. Persze nem ezért tiszteljük őket, hanem mert sokat tettek országukért. De mi lenne, ha holnaptól valaki elkezdené vörösre festeni a Mátyás király-emlékműveket azzal az indokkal, hogy az ő felmenőit Corvin Mátyás gyilkoltatta meg, és szerinte az ilyenek ne kapjanak emlékművet? Szóval jó lenne ez a kétszáz éves limit, mert sok felesleges eseménytől kímélhetnénk meg magunkat. 200 év múlva már csak homályosan emlékeznénk a jeles személyekre : biztosan jó ember volt. Az emlékművek állításának tehát nincs sokkal több értelme, mint az emlékművek gyalá- zásának. A kedvencem, amikor az önkormányzatok képesek összeszedni a pénzt egy-egy új emléktábla vagy szobor elkészítésére (csupán azért, hogy nekik is legyen már egy Esterházy Jánosuk vagy Kossuth Lajosuk, ami előtt kampányolni lehet) , a településen levő több száz éves (építészeti vagy egyéb) értékeket pedig hagyják tönkremenni. Persze ami működik kicsiben, az működik nagyban is: a nagymorva hagyományokat előszeretettel emlegető Smer kormányzása idején mi sem természetesebb, mint hogy a pozsonyi várdomb nagymorva kori leleteinek megmentése helyett inkább a mélygarázs megépítését sürgetik az illetékesek. Reméljük, kibírjaakét- száz évet, 2215-ben pedig kikerülhet egy emléktábla: „Fico, Paška és Pellegrini emlékére. Önzetlen igyekezetük nélkül még ma sem tudnánk hol parkolni a romoktól”. FIGYELŐ Az elevent égetik, a holtat eladják Holttestekkel üzletel az Iszlám Állam, mivel megcsappant a pénze. Az elesett kurd harcosok holttestéért követel pénzt a terrorszervezet - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német lap szerint az Iszlám Államot jelentősen meggyengítette az ellene felállt nemzetközi koalíció, amely kurd harcokra is támaszkodik a dzsihá- disták elleni harcban Irak északi részén és Szíriában. A légicsapások alapos pusztítást végeztek az infrastruktúrában, ami csökkentette az Iszlám Állam részben olaj- és műkincscsempészetből származó forrásait, ezért a terroristáknak új bevételi lehetőségek után kell nézniük, mert alig 10-20 dollárt kapnak egy hordó olajért a feketepiacon. A lap biztonsági forrásokra hivatkozva beszámol arról, hogy a dzsi- hadisták 10-20 ezer dollár közötti áron próbálják eladni a kurdoknak az összecsapásokban elesett harcosok holttestét. Az azonban valószínűtlen, hogy az Iszlám Állam közvetlenül érintett lenne a szervkereskedelemben - mint az a napokban felmerült -, mert ehhez nincsenek orvosai és megfelelő egészségügyi felszerelései. Az Iszlám Állam fő bevételi forrása a légi csapások előtt a kőolaj eladása volt, becslések szerint napi egymillió dollárt hozott a terrorszervezet konyhájára. Ebből a pénzből tudja fizetni az iszlám zsoldosokat. Az olaj továbbá stabü üzemanyagforrást biztosít járművei számára. (MTI) A KDH-t a templomjáró szavazók bejuttatják a parlamentbe, de a fejlődéshez más program kellene Negyedszázad gyorsmérlege Szombaton ünnepelte fennállásának negyedszázadát a Kereszténydemokrata Mozgalom. Mivel a rendszerváltás óta ennyi idő telt el, idén még sok más szervezetnél is lesznek hasonló ünnepségek. KOCUR LÁSZLÓ Szerencsésebbek az év elején alakult pártok, év végére a hírfo- gyasztókvalószínűlegmár 25-ös túladagolásban fognak szenvedni, s az ilyen visszatekintések egyre kevésbé lesznek alkalmasak arra, hogy elérjék az ingerküszöbüket. A KDH a rendszerváltás utáni eufória szülötte. A jelenlegi parlamenti pártok közül a legrégebbi, ez önmagában is jelent valamit. Az 1989 utáni, megváltozott helyzetben részben a korábbi, „földalatti” katolikus mozgalomban kialakult struktúráknak köszönhetően tudott viszonylag gyorsan megjelenni a politikai színtéren. Pozícióit kezdetben az a tény erősítette, hogy a keresztény értékrend politikai letéteményeseként pozícionálta magát, ami erős hívószó volt négy évtized elnyomás és egyházüldözés után, komoly legitimációt biztosítva a pártnak. A KDH a nevébe nem vette fel a „párt” szót, látszólag széles tömegbázison nyugvó mozgalomként szeretett volna tovább létezni, ám a „profi” párttá válás megkövetelte a megfelelő intézményi és strukturális feltételeket, így a megnevezésnek csak névtani jelentősége maradt. Mindenesetre a vele egyívásúak közül már csak a Szlovák Nemzeti Párt maradt talpon, igaz (egyelőre) .parlamenten kívül. A politikai élet még aktív vagy már süllyesztőbe került matadorai közül is többen a KDH „köpönyegéből bújtak ki”. Ott van például Ivan Šimko, aki az SDKÚ, majd a Szabad Fórum, majd a Misia 21 pártokat megjárva tért vissza 2010-ben eredeti pártjába. A többi példa kevésbé extrém. A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió két és fél sikeres kormány része lett. Jelenleg gyengélkedik. KDH-szakadár az Új Többséget (NOVA) vezető Daniel Lipšic, és Radoslav Proc- házka, a Sieť elnöke is. Mindkét párt egyelőre a parlamenten kívül várja sorsának alakulását. Azok, akiknek a KDH nem volt elég keményvonalas, a Szlovákia Konzervatív Demokratái nevű pártba tömörültek, mely tavaly szenderült politikai jobblétre. A KDH egyelőre, köszöni szépen, jól van. Á politikai rendszer stabil eleme. Azért taglaltuk viszonylag hosszan a KDH történetét, hogy rámutassunk, a pártnak múltja kétségkívül van. Hogy jövője is van-e, az már érzékenyebb kérdés. A párt Dániel Lipšic és Radoslav Procházka távozásával érzékelhető veszteséget szenvedett. Hogy a közvélemény-kutatásokban nem túl sportosan teljesítő Lipšic Új Többségének mi lesz a sorsa, az bő egy éven belül kiderült, Procházka projektje pedig alkalmas a fiatal, nagyvárosi szavazó megszólítására. A KDH legutóbbi két elnöke, Pavol Hrušovský és Ján Figeľ, ha nem is a szürke ötven, de legalább két árnyalatát produkálta, és ha mást nem, azt bizonyították, szélesebb mobilizációra nem alkalmasak. A gazdag és több szempontból akár sikeresnek is nevezhető múltból tehát korántsem biztos, hogy fényes jövő fakad. A KDH-t az elkövetkező négy-nyolc évben a szlovák, vidéki, templomjáró szavazók minden bizonnyal be fogják juttatni a parlamentbe, ami a túléléshez elegendő lehet, a fejlődéshez azonban a köldöknézésen túlmutató, vonzó, a szavazókat megszólító program kellene. Ez még várat magára. Ján Figeľ, a szürke egyik árnyalata (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az olasz sajtó már arról ír, hogy a hadsereg Líbiában harcoljon a dzsihádisták ellen Az Iszlám Állam Európa kapujában MTl-HÁTTÉR A Líbiában jelen lévő Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista fegyveresei csak 350 kilométerre vannak az olasz partoktól, és azt tervezik, hogy menekültnek álcázva magukat beszivárognak Olaszországba és merényleteket követnek el. Például a pápa ellen. Paolo Gentiloni olasz külügyminiszter és Roberta Pinotti védelmi miniszter már katonai beavatkozásról is beszélt, 5 ezer olasz katona Líbiába vezényléséről. Nyilatkozatukat később Matteo Renzi úgy kormányfő cáfolta. Az olasz sajtó hangsúlyozta, hogy az IÁ fegyveresei az utóbbi hónapokban több videóüzenetben is Róma és a Vatikán elleni támadással fenyegettek. Idézik Abdullah al-Thani líbiai miniszterelnököt, aki kijelentette, ha a nemzetközi közösség nem lép fel, az Iszlám Állam megérkezik Olaszországba. A Libero olasz napilap szerint a dzsihádisták Itália küszöbén állnak, az egykori olasz gyarmat fanatikusok kezére került. Az újság úgy látja, hogy Matteo Renzi menekül a felelősség elől, és a Líbiát bombázó Egyiptom fogja megvédeni Olaszországot. „Jön az LÁ, fegyverkezzünk!” - írta a Berlusconi-birto- kolta II Giornale. Az Északi Liga pártja ugyanakkor nemet mond a Líbiával szembeni esetleges olasz katonai fellépésre. Matteo Salvini a Liga elnöke szerint a pénzhiánnyal küzdő olasz fegyveres erők képtelenek harcba bocsátkozni a Líbiát uraló több tucat fegyveres csoporttal. Olaszország háborút indít Líbia ellen? - kérdezte az Internazio- nale hetilap. Az afrikai állam Itália számára mindig is legközelebbi és a legkomplikáltabb tengeri szomszédnak számított. 1934-43 között olasz kolónia volt, több mint 120 ezer olasz lakossal, számuk a hatvanas évekre egynegyedére csökkent. Az 1969-ben hatalomra került Moammer Kadhafi kiutasította az olaszokat, ennek ellenére továbbra is Róma szövetségese maradt, még akkor is, amikor Kadhafi 1986-ban rakétákat lőtt ki a dél-olasz Lampedusa szigetén levő NATO-köz- pontra. Ä római kormányok soha nem szakították meg az afrikai állammal való barátságot - a közös olasz-líbiai történelemre és főleg az Olaszországba a mai napig Líbiából érkező kőolajra és gázra való tekintettel. 2008-ban a volt kormányfő Silvio Berlusconi és Kadhafi béke- szerződést írt alá, amelyben Olaszország 5 müliárd dolláros kártérítésre vállalt kötelezettséget a gyarmatosítás okozta károkért. Az olasz sajtó most arra emlékeztetett, hogy 2011-es halála előtt Kadhafi figyelmeztette Olaszországot, nélküle a terrorizmus megszállja a Földközi- tengert. A líbiai helyzet rosszabbodásának első következménye az olasz partokra érkező illegális bevándorló hullám ugrásszerű erősödése. Az Észak-Afrikából induló hajókat ugyanis az emberkereskedők majdnem kivétel nélkül Líbiában teszik tengerre.
