Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-21 / 43. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR21. Vélemény És háttér 7 Az SaS-t jobban érdeklik a saját dogmái, mint Robert Fico leváltása Egy centet sem, egy centit sem Megint kampánytéma Görögország. Már meg is jelentek az első óriásplakátok: a tartósan az ötszázalékos küszöb alatt teljesítő SaS jelzi potenciális választóinak, kitart amellett, hogy „Görögországnak egy centet sem”. RAVASZ ÁBEL Ennek a gondolatnak akár a 2016-os választás kimenetele szempontjából is komoly jelentősége lehet. De gyanítom, hogy nem úgy, ahogy azt az üzenethez az arcát adó Richard Sulik pártelnök szeretné. Emlékezetes, hogy a Radi- čová-kormány 2011-es, idő előtti bukásának közvetlen katalizátora a görögöknek adott pénzügyi biztosíték körüli, a kormányon belüli ellentét volt. Akkor a bizalmi szavazássá alakuló, egyébként úgy igazándiból az európai pénzügyi stabilitási alapról szóló voks volt az, ami bukásra ítélte a négypárti kormánykoalíciót. És éppen az SaS, valamint két mikrofrakció volt az, amely a saját koalíciója ellen szavazott. Az SaS 2010-es választások előtti és utáni bőven tízszázalékos támogatottsága ezen a ponton gyakorlatilag összeomlott. A kutatások azt mutatják, hogy a pártot szavazóbázisának zöme otthagyta: bár voltak, akik neoliberális gazdaságpolitikai elkötelezettségük miatt szavaztak Sulíkékra, a legtöbben „an- ti-Fico” opcióként tekintettek az új pártra. Hogy az SaS 2012 márciusában mégis bekúszott a parlamentbe, azt leginkább annak köszönheti, hogy régi szavazói helyére új, euroszkepti- kus szavazók érkeztek, elegendő számban. A mostani óriásplakát-kampány azt mutatja, hogy az SaS nem tanult a kormány megbuktatásából, ami egyenesen vezetett el az egypárti második Fico- kormányhoz. Sőt mi több, akkori döntését 2016-ban is büszkén vállalja, kitűzi a mellére és még döngeti is azt. Nyilván a szavazói tábora magjának ez tetszik: Sulik korábbi véleménye melletti kiállásában elvszerűséget látnak, és nem dogmatizmust, mi több, még azt az állítást is elhiszik, hogy az SaS 2011-ben már megmondta, hogy mi lesz most a görögökkel. Ezzel azonban több gond is van. Az első az, hogy az SaS végig görög államcsődről beszélt, méghozzá „heteken belül” (mármint 2011 őszén). Ez azóta se következett be. Sőt, a görög költségvetés jelenleg 1,5 százaléknyi pluszra van kalibrálva, és a tárgyalások arról folynak, hogy ennél még többet szeretne kisajtolni az EU, az előző kormányvállalásai alapján. A második probléma az, hogy hiába veregeti meg a saját vállát Richard Sulik, 2010-es 12 százalék feletti szavazótábora nagy részének összeugrik a gyomra, ha erre a témára és az SaS kormánybuktatásban betöltött szerepére gondol. Persze fontos, hogy egy pártelnök saját magát jónak gondolja, de az sem ártana, ha potenciális szavazói is ugyanezt gondolnák. Ettől a kampánytól nem fogják. De ami a legrosszabb: ha az SaS potenciális partnerei eddig nem lettek volna biztosak abban, hogy a libertáriusokkal való bármely koalíció ugyanolyan rossz és kiszámíthatatlan lenne, mint 2010 után volt, akkor most már biztosak lehetnek benne. Ki akarna egy olyan párttal koalícióra lépni, amely egy kormányt már bedöntött, most pedig ugyanazzal a témával kampányoljelezve, hogy ezt bármikor ismét megtenné. Mindez persze a Smer malmára hajtja a vizet, hiszen az SaS négy-öt százaléknyi szavazója nagyon fog hiányozni bármelyik jobboldali alternatívának. De ha visszagondolok 2011 őszére, akkor nyilvánvaló: az SaS-t még mindig jobban érdeklik a saját dogmái, mint az, hogy a jobboldal kormányozhassa Szlovákiát. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTÁR Orbán, a Balkán-bajnok NAGY IVÁN ZSOLT Feléledt a magyar internetes közegben az elmúlt napokban egy huszonakárhány éves videó. Balatonszárszón készült, FarkasházyTi- vadar ballib dzsemborijainak egyikén, a felvételen pedig György Péter esztéta kéri számon Orbán Viktoron a... mit is? Igazából valamiféle ártatlanságot, tisztaságot, elvhűséget, ilyeneket - hiába, fiatal volt akkoriban a magyar demokrácia, ott és abban a körben meg pláne népszerű dolog volt ilyeneket számon kérni (miközben a hallgatóságban ültek olyanok, akik vagy már túl voltak ilyen húzásokon, vagy hónapokon belül adtak fel látszólagos ártatlanságot, tisztaságot, elvhűséget, ilyeneket.) De nem is ez a lényeg, sokkal inkább Orbán reakciója: a helyszínen inkább csak odamordult egyet, majd soha, de soha többé nem ment el Szárszóra, noha hívták. De ő ilyen - ha bántották, sosem felejti, ha meg nem felejt, akkor nyilván nem is bocsát meg. Ismerjük. Ami miatt a videó mégis érdekes (bár aligha ezért került most elő), az egyfelől az orosz elnök e heti budapesti látogatásán, másrészt a következő napon Orbánnál szervezett külpolitikai háttérbeszélgetésen történtek/elhangzottak.Adéjavu érzés, amely hatalmába kerítette az embert, amint hallgatta, nézte a Putyin mellett álló, az orosz elnök megbízhatóságáról, korrektségéről lelkendező kormányfőt, majd másnap szintén őt, amint egy órán át vázolja, miként veti el az „értékalapú” külpolitikát, előtérbe helyezve érdekeket, ezek érvényesítéséhez pedig a személyes kapcsolatokon alapuló diplomáciát. Ezzel pedig minden világossá vált. Az is, miért volt fölösleges 1993 körül Orbán Viktoron elvhűséget számon kérni. Elv ugyanis nincs. Helyzet van csupán, amelyben személyes élményei alapján dönt, s válogat szövetségest/ellenlábast. Tíz-tizenöt éve mégő volt az amerikaiak közép-európai terveinek nagy támogatója, ám nem érezte a hálát (azaz az ő értelmezésében : aki nem hálás, az ellenséges), s ma már azt sugallja: az angolszászokban nem lehet megbízni. Ellenben megbízik az oroszokban, akik ellen világokat lett volna képes megmozdítani 25,15, vagy akár csak öt éve. Más: választási győzelme után 2010-ben és 2014-ben is Varsóba utazott először kormányfőként, ám azóta onnan többször is bírálták, így ott tart, hogy a lengyelek szintén átsodródtak a már-már megbízhatatlan, de mindenképpen a „tévúton járók” kategóriába. Viszont jó fej Robert Fico és jó fej a török elnök, és persze jó fejek a kínaiak (akikkel szemben a Fidesz két évtizede még elszántan tibetezett). Orbán 2014-15-ös külpolitikája tehát pontosan az, ami volt Orbán 1994-95-ös belpolitikája. Bemérte arést, ahova betolhatja önmagát, pártját, kormányát, ha pedig ez megvan, akkor lehet szövetségeseket keresni, akik hátán (ölén) át, a rést betölteni és tágítani lehet. Magyarországon itt voltak a Tor- gyánok, Semjének, Pozsgayk, a világban a Putyinok, Ficók, Erdogánok-ha ígérni kell, ígér, ha nyalni kell, nyal, ha üzletelni, üzletel. Hogy addigi emlékkönyve bejegyzői közül kin gyalogol át, az már nem számít. A lényeg egy: túlélni, élni, jól élni. Éljen a Balkán, éljenek a balkániak! A szerző magyarországi publicista JEGYZET „Ujmagyar” nyelvlecke JUHÁSZ KATALIN Számomra a hét híre Budapestről érkezett. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának munkatársai belső körlevelet kaptak, amelyben azok a szavak sorakoznak, melyeket a dolgozók nem használhatnak az egymás közötti, illetve a külső kommunikáció során. Tiltólistára került például a „szegénység” szó, helyette ezentúl a pozitívabb tartalmú „rászorultság” használandó. Aminisztérium a „terhesség” szót sem tartja megfelelőnek, helyette a „várandósság” javasolt. Ez még az elfogadható kategóriába tartozik nálam, de olyan, semlegesnek tűnő szavak tiltását, mint az ápoló, a gondozó vagy az esélyegyenlőség, nem tudom mire vélni. A legnagyobb rejtély azonban a stadion szó, amelyet szintén kerülniük kell szegény (elnézést: rászoruló) alkalmazottaknak. Ehelyett a „fedett sportlétesítmény” kifejezést preferálja a tárca. Vajon miért? Nem beszélve arról, hogy korántsem minden stadion fedett. Erre a kérdésre nem kaptak választ az újságírók a furcsa nevű minisztériumtól, de azért érdemes idézni az ominózus válaszlevélből: „Ez a belső szabályozási és eljárási rend része, segíti az egységesebb, pontosabb mindennapi munkát. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak a munkatársaink a kommunikációban. Ez segíti az egységes szó- használatot egy-egy témában, a közérthetőbb megszólalást, s egyúttal a kormányzati politika irányát is mutatja. ” Első olvasásra azt hittem, ez valami álhír vagy rossz vicc lehet, hogy ilyesmi nem történhet meg 2015-ben, egy EU- tagállamban. A magyar ellenzék ezúttal remek irodalmi párhuzamot talált: George Orwell 1984 című regényét, amelyben a hatalom az „újbeszélnek” nevezett, csökkentett szókinccsel operáló nyelv használatára kényszeríti a népet. Bevezetésének célja, hogy lehetetlenné tegye az ellenzéki gondolatok („gondolatbűn”) és beszéd használatát. Mert amire nincs szavunk, azaz nem tudjuk kimondani, arra a Nagy Testvér szerint egy idő után gondolni sem tudunk. A vs.hu írja, hogy Balog Zoltán miniszter már tavaly novemberben, egy konferencián arról beszélt, hogy szeretné, ha a „terhesség” helyett a „várandóság” szót használnák. Ez ugyanis egyfajta „nyelvpolitikai küzdelem”, amely arról szól, hogy „nevezzük úgy a dolgokat, ahogy róluk gondolkodunk”. így már sokkal érthetőbb, miért kínos a tárca számára a szegénység. Mármint nemcsak maga a szó, hanem az ilyen állapot létezésének elismerése is. Még szerencse, hogy az előírás (egyelőre) csak a minisztériumra és háttérintézményeire vonatkozik, és Jókai Szegény gazdagok című regényét nem nevezik át Rászoruló gazdagokra. És a híres József Attila- sort sem kell átírni így: „Aki rászorult, az a legrászorultabb”. FIGYELŐ Oda a lengyel barátság A Rzeczpospolita című lengyel lap azt úja, a lengyel pártok „egyáltalán nem diplomatikusan” bántak a Varsóba látogató magyar kormányfővel, „sőt abban versenyeztek, hogy kimutassák, ki csalódott jobban Orbán Viktorban”. A lap szerint nem szabad elfelejteni, hogy a magyar kormányfő a liberális-demokratikus Nyugat bukását jósolja, azét a Nyugatét, amely évtizedeken keresztül a magyarok és lengyelek közös célja volt. Ezáltal gyengíti az európai kötelékeket és erősíti a Nyugaton kívüli hatalmakhoz, így Oroszországhoz (ami a lengyelek számára külön fáj) és Kínához fűződő kapcsolatokat. A „magyar-lengyel két jó barát” mondás hovatovább történelem. „Más szláv jó barátok veszik át a mi szerepünket” - ál- lapítjamegalap. (MTI) Békefenntartók és fenntartások Nagy visszhangot keltett az orosz sajtóban az ukrán elnök javaslata, hogy ENSZ-felha- talmazással EU-s missziónak kellene felügyelnie az ukrajnai tűzszünetet. A Kommer- szant című lap szerint ha a békefenntartókat a szembenállókat elválasztó ütközőzónára telepítenék, az még előnyös lenne. Orosz nemtetszést váltana ki viszont, ha az ukrán- orosz határra akarnák vezényelni őket. Moszkva nem akarja, hogy a határ akadály legyen a szakadárokkal való kapcsolattartásában. (MTI)
