Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-20 / 42. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 20. Vélemény és háttér 7 Beszédes adat lesz, hogy a magyarlakta területek szlovák iskoláiban hány elsős lesz Több a gyerek a magyar iskolában Több, nem kevesebb. Ritkaságnak számít, hogy pozitív hírrel lehet indítani a lapot, a beiratkozási számsor ezúttal bizakodásra adhat okot. Ám érdemes megvárni a végeredményt, és elemezni az okokat. MÓZES SZABOLCS Száz gyerekkel több kezdheti tanulmányait magyar iskolában, a magyar iskolába hatottak száma a 2009-es szintre került. Jó hír az is, hogy a pedagógusszövetség ezúttal még pontosabb adatgyűjtést végzett, különválasztva az elsőbe, illetve a nulladik, tehát az előkészítő osztályba beíratottak számát. Minden jó hírt meg kell becsülni, ugyanakkor helyén is kell kezelni. S legfőképpen, utána kell nézni az okoknak. Amelyeket jelen pillanatban még nem látni pontosan, azért sem, mert a mostani szám „csak” egy gyorsjelentés: szeptemberben derül ki, pontosan hányán is kezdik magyar osztályban a tanévet. Persze a korábbi adatok alapján kiolvasható, hogy számuk meghaladja majd a 3800-at. A növekedés közel 3 százalékos, ennek okai szerteágazóak lehetnek. Egyrészt mindig érdemes körbejárni a demográfiai mutatókat, másrészt ismert tény, hogy az utóbbi 10-15 évben csökkent a szlovák iskolába íratott magyar gyerekek száma - igaz, ez régiónként változó. Pontosabb képet ősszel kaphatunk, amikor kiderül, a déli, magyarlakta települések szlovák iskoláiban hány elsős ül be a padokba. Ezeket összevetve a nemzetiségi adatsorokkal, a korábbi behatási adatokkal, valamint a születési mutatókkal lehet eldönteni, hogy mennybe pozitív a változás. Ezek az összehasonlítások mutathatják meg a hosszú távú trendeket, amelyek sokkal fonA nemzetiségi adatsorok , a korábbi beíratási adatok és a születési mutatók összevetésével lesz teljes a kép. tosabbak, mint egy-egy konkrét adat, esetünkben a 2015-ös beiratkozási mutatók. Közben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy továbbra is hatályos a Čaplovič- féle törvény, amely több tucat kisiskolát veszélyeztet. A magyar tanulók jelentős része pedig éppen ilyen intézménybe jár. Ha tehát nem vigyázunk, akkor lehet, hogy hiába íratnák a szülők inkább magyar iskolába a gyermeküket, lassan nem lesz hová. Mert az anyagi ellehetetlenítés miatt bezárják az egy-két tucat tanulóval működő intézményeket. Megkönnyítené a helyzetet, ha a politikai és szakmai döntéshozók az elmúlt években konkrét terveket és vészterveket dolgoztak volna ki, ha az illetékesek tudnák, veszély esetén merre kellene mozdulni, mit kellene feltéüenül menteni, s mi az, ami már menthetetlen. Addig is örüljünk - lehet, hogy átmenetileg, lehet, hogy tartósabban - a friss adatoknak, amelyek az igazgatók többségének valószínűleg csak kellemes gondokat fognak okozni. Jövő héten kiürül a görög államkassza (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Az otthon nem csak egy szoba LAMPL ZSUZSANNA K. Reggel madárka röpköd, kecskék me- kegnek, zeng az élet, s finoman megremegnek a háztetőn a cserepek abban a kisfilmben, amely a Vezúv által elpusztított város, Pompeji utolsó napját szimulálja. Úgy indult, mint máskor, az emberek a megkoccanó cserepekből sem következtettek tragédiára. Nyáron voltam Pompejiben. Döbbentem szembesültem a méreteivel, még így, romosán is lenyűgöző. A tágas főtéren állva nem nehéz elképzelni egy lakosságáttekintve nagyjából Rozsnyó nagyságú virágzó település, a Római Birodalom akkori egyik legnagyobb városának hétköznapi nyüzsgését. Amit viszont nehéz elhinni, hogy az emberek többsége csak késő délután próbált elmenekülni, amikor már nem volt kiút. Órákon át a házaikban bújtak el, lábasokat, kosarakat, párnákat kötöztek a fejükre, védelmül az egyre bővebben lezúduló hamu- és kőeső ellen. Az idegenvezető elmagyarázta, hogy napközben hova menekülhettek volna, vagyis volt kiút a pokolból, mégsem futottak el. Vajon miben bíztak? Az istenek segítségén s a hiten kívül, hogy a tom- bolás már nem tart soká, azt gondolom, volt még egy dolog, ami marasztalta őket. Az otthon biztonsága. Amely egyre kevésbé létezett, s végül az összeomló házak lakóikat is betemették. Az a tudat, hogy van egy hely, ahol otthon vagyunk, fontos része a biztonságérzetünknek. Úgy érezzük, ha máshol nem, ott (hon) biztonságban vagyunk. Az otthon nem csak egy szoba, egyház. Lehet egy város, ország, földrész. Mint hely, behatárolható. De hol a határa az otthon által nyújtott biztonságtudatnak? Min kell keresztülmennie egy embernek, hogy gondolatban eljusson odáig, a mély kötelék dacára menekülnie kell, ha élni akar? Folyton ez jár az eszemben, most, hogy mindennaposak a tudósítások a Magyarországra igyekvő illegális határátlépőkről, akik az ottani szigorítások után már Szlovákiát is kezdik fokozottabban rohamozni. Nem tudom, hogyan lehet megállapítani, hogy valaki „csak” a jobb megélhetésért menekül-e vagy tényleg menekült, azaz otthon üldöztetésnek van vagy lehet kitéve, de szerencsére nem is nekem kell ebben döntenem. Mert sokféle érzés kavarog bennem. Látom a hírekben az illegális határátlépőket. Többnyire fiatal férfiak, tétován, tanácstalanul ácsorognak, hátukon horpadt hátizsák. Mint a pozsonyi buszban utazó diákok, akiknek csak egyetlen mindenes füzetük van, s otthon felejtették a tízóraijukat. Olvastam, hogy ahonnan jönnek, sok család összes vagyonát odaadja, csak megmeneküljenek, nehogy elvigyék őket katonának. Persze az is eszembe jut, hátha egyszer nekünk fognak ártani. Aztán az anyjukra gondolok. S nőként összeszorul a szívem, mert érzem, tűnőben az otthon biztonsága. KOMMENTAR Gáz van CZAJL1K KATALIN Vlagyimir Putyin budapesti látogatása félelemkeltő volt. A fél város lezárva, mindenütt rendőrök, kommandósok, a város fölött helikopterek cirkálnak- mintha rendkívüli állapotot vezettek volna be, vagy mintha maga az orosz cár kegyeskedett volna kíséretével Budapestre látogatni. Pedig nem. Csak egy újkori diktátor, egyesek szerint illiberális demokrata, s legújabban háborús agresszor jött el az EU egyik tagállamába. Állítólag ebben nincs semmi rendkívüli, s örüljenek a magyar családok, mert a jövőben is lesz gáz. Hát az lesz. Azaz már van. Az orosz elnök ugyanis az ukrajnai események miatt persona non grata az EU-ban. Az Európai Bizottság kifejezetten felszólította a tagországok vezetőit, ne fogadják Putyint kétoldalú találkozón. Erre jön Orbán, aki az egységes európai politikára látványosan fittyet hányva nem hogy meghívja, de olyan módon végigasszisztálja az orosz elnök európai erődemonstrációját, hogy azért egy kommunista pártfőtitkárnak sem kellett volna szégyenkeznie. Merthogy pont erről van szó - erődemonstrálásról. Putyin ezután nyugodtan a képébe vigyoroghat Merkel német kancellárnak, aki az Oroszország elleni egységes európai fellépés szimbóluma lett, hogy lám, van énnekem Európában pajtásom. S kétségtelen, az európai egység mind nagyobb bomlasz- tása elemi érdeke a putyini Oroszországnak, hiszen minél kisebb lesz a vonzása egy erős, demokratikus, a jog uralmára épülő Európának, annál több állam tekinthet reményteljesen kelet felé. Ennek szellemében a Kreml serényen udvarol is a gazdasági válság nyomán Európa-szerte erősödő euroszkep- tikus és antiliberális erőknek, nem kis sikerrel. Szomorú, hogy a sorba beállt, sőt, mondhatni a sor élére állt a magyar miniszterelnök. Az az Orbán Viktor, aki a rendszerváltáskor bátor kiállásával - gondoljunk csak Nagy Imre újratemetésére - egy nemzedék számára vált példaképpé, s méltán vívta ki a demokratikus világ elismerését. Most ugyanez az Orbán látványos demokráciaellenes lépéseivel, s különutas Kreml-politikájával az európai egység gyenge láncszemévé teszi Magyarországot. Persze, a motivációit lehet találgatni: csupán az erős, tekintélyelvű uralomhoz való ösztönös ideológiai vonzódás, vagy nagyon is pragmatikus okok- az orosz energia és rubelmilliárdok állnak a háttérben. Számunkra, kisebbségi magyarok számára van még egy nagyon fontos vonzata a történetnek. Egy stabil és külpolitikailag is erős Magyarország ugyanis elengedhetetlen feltétele a külhoni kisebbségek megmaradásának. Nem csak arról van szó, hogy ha kell - s ne legyenek illúzióink, biztos lesz még erre példa -, Magyarország nemzetközi fórumokon is szót tudjon emelni a határon túliak védelmében. Még ennél is fontosabb szempont, hogy a határon kívüli magyar közösségek számára az anyaország pozitív példája talán a legfontosabb morális megtartó erő. Mint minden egyénnek, a közösségeknek is alapvető igénye a győztes csapathoz, vagy mondjuk inkább úgy, a, jó fiúkhoz” tartozás, ami identitásunk, személyes integritásunk alappilléreit alkotja. Ezt ideig-óráig felülírhatja az elvhűség, a hagyományhoz való ragaszkodás, ha azonban csapatunk hosszú távon rosszul teljesít, önkéntelenül is beindul az erózió. S egy olyan korban, amikor a hagyományos értékek és identitások, amilyen a nemzeti is, amúgy is átalakulóban vannak, egy kis közösség számára ez sorsdöntő lehet. Szóval, Magyarországon gáz van, s a szagát már itt is érezni. Reménykedjünk, hogy minél előbb észhez térnek odaát, hogy mi újra úgy tekinthessünk az anyaországra, ahogyan egy gyerek is látni szeretné az anyját: nagynak, erősnek, tekintélyesnek. Más választásunk nem nagyon van. FIGYELŐ Hanem mondjuk ki, akkor nincs! Tilos a „szegény” szót használni a magyar Emberi Erőforrások Minisztériumában, az előírt szó a „rászorult”. Egy belső körlevél oldalakon keresztül sorolja a minisztériumi munkatársaknak, mely kifejezéseket kerüljék az egymás közötti és a pályázati nyertesekkel folytatott kommunikációban - értesült a vs.hu. Az „egységes kommunikáció” jegyében állították össze a kifejezések tiltólistáját. A munkatársak egymás között, illetve a „kedvezményezettekkel (az uniós pályázati nyertesekkel) folytatott” kommunikációban nem használhatják a szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, esélyegyenlőség szavakat. Illetlen a stadion kifejezés is, helyette azt kell mondani, fedett sport- létesítmény. A tárca sajtóosztálya elismerte, hogy létezik ilyen levél, indoklása szerint fontos, hogy a munkatársak megfelelő szavakat használjanak, ez mutatja a kormányzati politika irányát, (vs.hu)
