Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-04 / 28. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 4. Közélet 3 Az MKP választói konzervatívabbak, a Híd választói körében kicsivel kevesebb lesz az igen Három igen és maradunk otthon A magyarok az átlagnál kevesebben voksolnak majd (Képarchívum A magyarok még konzervatívabbak, mint a szlovákok, ám nem hozza őket lázba a közelgő népszavazás - derül ki a Focus részletes közvélemény-kutatásából. A referendum nagy valószínűséggel eredménytelen lesz. ÖSSZEFOGLALÓ Mind a három feltett kérdésre igennel válaszolnának a magyarok, az első két kérdés esetében az igenek aránya 80 százalék feletti. A Focus ügynökség felmérése szerint - mely a Sme számára készült, s a magyarokkal kapcsolatos részeket lapunk is megkapta - viszont sokkal alacsonyabb a szavazókedv a magyarok körében, mint a szlovákok között. Konzervatív kisebbség „Egyértelmű, hogy a kisebbségi magyar társadalom is konzervatív, nagyon hasonlóan vélekedik a kuíturális-etikai kérdésekről, mint a szlovákok” - mondta lapunknak Martin Slo- siarik, a Focus vezetője. Az, hogy miért lesz alacsonyabb a részvétel, összetett kérdés, véli a szociológus. Szerinte egyrészt a magyarok általában azokon a választásokon aktívabbak, amikor a saját képviseletükről dönthetnek. „Nem látják, hogy mit adna a magyar közösségnek, ha részt vennének a referendumon. Nem tudja mobilizálni a választókat a téma” - véli az elemző. Slosiarik szerint hiányzik a mozgósító kampány a magyarok között. A szlovákiai magyarok egy része emellett részben a magyarországi médiából informálódik - tévéből, rádióból, internetes portálokról -, azokban pedig ez nem volt téma, mivel a szomszédos ország népszavazásával nem foglalkoztak. „A témának nem volt magyar hordozója” - tette hozzá a szociológus. A kisebbségi társadalmakra gyakran jellemző a konzervativizmus, az ehhez köthető értékek ugyanis a megmaradás egyik zálogát jelentik. A liberálisabb Híd Az MKP választói valamivel aktívabbak (40 százalék készül voksolni), mint a Híd szavazói (32%). Az egyes kérdésekben is érezhető különbség van a két párt szimpatizánsainak hozzáállásában. Az első kérdésre még majdnem ugyanannyian voksolnának igennel (MKP 92%, Híd 89%), ám míg az MKP-sok 92%-a szerint meleg párok továbbra sem fogadhatnának örökbe gyereket, addig a hidas szavazóknál ez az arány csak 76 százalékos. Hasonló a különbség a szexuális neveléssel kapcsolatos vétójog bevezetésénél is: az MKP-választók 71, míg a Híd szimpatizánsainak csupán 59 százaléka voksolna igennel. Ez az összes pártszimpatizánsra vonatkozik, nem csak azokra, akik el akarnak menni szavazni. Slosiarik szerint a különbség magyarázata, hogy a Híd választói között valamivel több a fiatalabb és a városi környezetben élő szavazó, mint az MKP- nál, s ezekben a csoportokban jellemzően kisebb az igennel voksolók aránya. A fiatalok kicsit kilógnak Összességében nincs olyan társadalmi csoport - akár a nem, akár a kor, a végzettség, a bevétel, a hithez való viszony vagy a lakhely szerint nézzük -, amelynél többségben lennének a nem válaszok az első két kérdésre. Egyedül a korhoz köthető változóknál van némi különbség. A 18-24 év közötti korcsoportba tartozóknál „csak” 75 százalék azok aránya, akik igennel válaszolnának az első kérdésre, a 25-34 éves korcsoHOGYAN VÁLASZOLNÁNAK A NÉPSZAVAZÁS KÉRDÉSEIRE? 1. kérdés - a házasság definíciója I igen [7] nem ♦ Forrás: Focus ügynökség _______Grafikon: ÚJ SZÓ po rtban pedig 79 százalékos. A többi korcsoportban 85 százalék feletti ez az arány. A korcsoporthoz való tartozással függ össze az is, hogy a diákok körében (69%), valamint az egyedül élők között (76%) alacsonyabb az átlagnál az igenek aránya. A házasságban élők 88 százaléka válaszolna igennel az első kérdésre. Érdekes, hogy még az SaS választóinak 66 százaléka sem ért egyet a házasság fogalmának megváltoztatásával, 59 százalékuk pedig ellenzi, hogy meleg párok gyerekeket fogadhassanak örökbe. A harmadik, a közbeszédben kevésbé frekventált kérdésben már sokkal kisebb az igenek aránya, vannak olyan csoportok (SaS-szavazók, ateisták), amelyek többségében nemmel szavaznának. (MSz) A legkevesebben a 3. kérdésre mondanak igent Nem akarják a szexuális nevelést, de nem is ismerik ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A népszavazási kérdések közül a legkevesebb igen szavazatra a Focus közvélemény-kutató ügynökség felmérése alapján a harmadik, vagyis a szexuális nevelés témája számíthat. A válaszadóknak „csak” 64 százaléka válaszolna igennel arra a kérdésre, hogy a szülő vagy a gyerek dönthessen- e arról, hogy a gyerek részt ve- gyen-e a szexuális magatartás kérdéseit vagy az eutanáziát tárgyaló órákon. Olyan tantárgy ugyanis nincs azt iskolában, hogy szexuális nevelés, ezt több óra keretében boncolgathatják az iskolák, de az sem kizárt, hogy ezeket a témákat az iskola is inkább elkerüli. Már a kérdés sem egyértelmű, mert hogyan értelmezzük azt a részét, hogy „a szülő vagy a gyerek maga nem ért egyet”? Mit tehet majd az iskola akkor, ha a szülő például nem ért egyet az oktatás tartalmával, de a gyerek igen, és részt akar venni az órán, vagy éppen fordítva? Ez a téma azonban más szempontból is megosztja az embereket. A szülők 42 százaléka ugyanis egyáltalán nem beszéli meg a szexuális kérdéseket a gyermekével, derül ki a Focus felméréséből. Ha feltételezzük, hogy jobbára éppen ezek a szülők lesznek azok, akik nem szeretnék, hogy gyerekeik részt vegyenek az ilyen képzéseken, akkor a gyerekek 42 százaléka biztosan csak a barátaitól vagy esetleg az internetről szerzi be majd be az ismereteit a szexről. Azt, hogy sok iskola kerüli ezt a témát, bizonyítja az is, hogy a 6-17 éves gyerekek szülei közül mindössze 36 százalék válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy gyerekeik találkoztak-e ezekkel a témákkal az órákon, a szülők 57 százaléka szerint ilyen kérdésekről az iskolában nem beszéltek, és várhatóan nem is fognak. A „szexuális nevelésen” részt vett gyerekek szülei azonban elégedettek voltak a „tananyaggal”: 53 százalékuk pozitívan értékelte az iskola által közölt információkat, 41 százalékuk neutrálisán állt a kérdéshez, és mindössze 2 százaléknak nem tetszett, amit a gyereke az órán hallott, (lpj) AAost még kötelező. AzAIDS-ről tanulnak a gyerekek. (TASR-felvétel) Martin Slosiarik: Egy népszavazás eredményességéhez gyakorlatilag elengedhetetlen, hogy egy fontos választással legyen összekötve A kulturális-etikai kérdésekben marad a status quo Martin Slosiarik (Vladimír Šimíček felvétele) MÓZES SZABOLCS Miért lesz várhatóan eredménytelen a szombati referendum, s mi fog változni ezen a téren a következő években? Martin Slosiarik szociológussal, a Focus ügynökség vezetőjével beszélgettünk. Kijelenthető, hogy a népszavazás kezdeményezői már akkor elbukták ezt a szavazást, amikor az államfő a kérdéseket az Alkotmánybíróságra küldte, és világos lett, hogy a referendumot nem lehet összekötni a helyhatósági választással? Kategorikusan ezt nem merném kijelenteni, ám tény: ahhoz, hogy egy népszavazás eredményes legyen, gyakorlatilag elengedhetetlen, hogy egy fontos választással - például a parlamenti vagy az államfőválasztással - legyen összekötve. Persze szükséges az is, hogy a kérdések érdekeljék a választókat, ez ebben az esetben igaz. Ha megnézzük az elmúlt 10-15 év parlamenti választásait, akkor úgy tűnik, az emberek harmada sosem választ, az emberek fele pedig a parlamenti választáson kívül semmire sem jár. Tehát bármilyen referendum esetén a kezdeményezők eleve a választók felének figyelméért küzdenek? Igen. Ez a potenciál, amelyet mobilizálhatnak a kezdeményezők. Annak ellenére is igaz ez, hogy a család védelmének programja meg tudja szólítani az embereket, és a társadalom túlnyomó többsége egyet is ért a felvetésekkel, ám a harmadánál több választót mégsem tud az urnákhoz csalogatni. Ráadásul az 50 százalékos érvényességi küszöb miatt azok, akik nemmel felelnének - és ez mindegyik népszavazásra érvényes - abban érdekeltek, hogy ne legyen eredményes a referendum, vagyis nem mennek el szavazni. Ez is jelentősen rontja minden referendum esélyét. Létezik olyan kérdés, ami a fentiek feltételek alapján több mint 50 százalékos részvételt hozhatna? Nem jut ilyen eszembe. De biztosan lenne. Amikor Szlovákia az Európai Unióba készült belépni, az emberek nagy része számára ez rendkívül fontos volt, lelkesedtek az unióért, mindenki csak a pozitívumait látta. Erőteljes volt a kampány is, mégis csak hajszálnyival haladta meg a részvétel az 50 százalékos küszöböt. A népszavazás valószínűleg eredménytelen lesz, ám politikai értelemben más lesz, ha 40, s más, ha 20 százalék megy el voksolni. Mikor mondhatjuk el azt, hogy csődöt mondtak a kezdeményezők, és hol kezdődik számukra a siker? 25 százalék alatti részvétel szerintem sikertelenség lesz számukra. 40 százalék feletti eredménnyel pedig elégedettek lehetnek. A 30 százalék feletti érték - a mozgósítás lehetőségeit figyelembe véve - nem számít rossz eredménynek, ugyanis ez több mint egymillió résztvevőt jelentene. Ez egy szimbolikus szám, amire építhetnének a jövőben. De nem tartanám átütő sikernek a 35 százalék körüli részvételt sem. Milyen üzenete lesz a népszavazás eredményének a politikai elit számára? Ebben az esetben irreleváns, hogy 25 vagy 40 százaléknyian mennek el voksolni. A politikusok a felmérésekből is tudják, hogy a társadalom konzervatív. Azok körében is 80 százalék feletti a kérdések támogatottsága, akik nem készülnek népszavazni, tehát ezekben a témákban társadalmi konszenzus uralkodik. Ezért a kulturális-etikai kérdésekben status quóra lehet számítani, a pártok nem fognak akarni kísérletezni ezzel. A masszív és sokszor hisztérikus kampány és ellenkampány hogyan hat a részvételre? Inkább rontotta a népszavazás esélyeit. Az értékrendileg középütt elhelyezkedő választók nem szeretik az ideológiailag kiélezett konfrontációt. Ez látszik a megnyilatkozó személyiségek véleményén is: többségüknek nincs gondjuk a családvédelem témájával, ám a diskurzus formája és hangneme demobilizálja őket. A referendum kezdeményezői szerintem elsiették a dolgot, anélkül kezdeményezték a népszavazást, hogy lezajlott volna egy nagyobb társadalmi vita a kérdésben.
