Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-16 / 38. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 16. Kultúra 13 Különleges színházi esttel ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját a Činoherní klub A színházi élet Mekkája A rendező titokban forgatott egy autóban Iráni film kapta az Arany Medvét Jin Menzel a Činoherní klub egyik legsikeresebb előadásában, a Nőtlen urak panziójában (Képarchívum) Vehetjük akár a hetvenes, akár a nyolcvanas éveket: a magyar nézőknél oda- adóbb kelet-európai hívei aligha voltak Prága akkori színházi életének. SZABÓ G. LÁSZLÓ Prága színházi életét azon­ban sokak számára csakis és ki­zárólag a Činoherní klub jelen­tette. A cseh kultúra magyar barátainak is ez volt a zarán­dokhelye. Nem a Semafor és nem is a Divadlo na zábradlí, hanem a Činoherní klub, ahol a hatvanas évek gyorsan híressé cseh filmiskolájának két vezér­alakja, Jirí Menzel és Evald Schorm rendezett, és olyan színészek játszottak, akiket Eu- rópa-szerte ismertek és szeret­tek: Jan Káčer és Petr Čepek (A méhek völgye), Vladimír Pu­cholt (Egy szöszi szerelmei), Rudolf Hrušínský (Szeszélyes nyár), Josef Somr (Szigorúan ellenőrzött vonatok), František Husák (Bűntény a mulatóban), Jirí Kodét (Játék az almáért), Oldrich Vízner (Sörgyári cap­riccio), Pavel Landovský, aki innen szerződött át a bécsi Burgtheaterbe, Josef Abrhám és Libuše Šafránková, Menzel szeretett színészházaspárja, de még sokan mások, akik tehet­ségük legjavával szolgálták az itteni közönséget. A Činoherní klub ma is az egyik legjelesebb színháza Prá­gának. Ma is - immár 50 éve! Társulata, repertoárja termé­szetesen folyamatosan változik, előadásainak színvonala azon­ban továbbra is a régi. Csak más időket élünk, és más darabok­hoz nyúlnak a rendezők, mint egykor, a prágai tavasz és a bár­sonyos forradalom közti idő­szakban. Rögtön azután, hogy 1965-ben megnyílt a színház, három alapító tagja, Ladislav Smoček drámaíró és rendező, Jaroslav Vostrý dramaturg (a társulat első művészeti vezető­je) és Jan Káčer színész átlépve a cseh színházi tradíciókat, vál­laltan olyan repertoárt dolgoz­tak ki, amely a nívós szórakoz­tatásra adott lehetőséget, s ami nem kevésbé fontos: mindenfé­le kötelező koncepcióktól, poli­tikai irányvállalástól eltekintve. Az orosz klasszikusok (Gogol: Revizor, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés) mellett műsorra ke­rült Voltaire Candide-ja, Harold Pinter Születésnapja, sőt Ma­chiavelli híres Mandragorája is. Ez utóbbit Jirí Menzel vitte szín­re, aki a következőképpen em­lékezik azokra az időkre: „Még rajtam volt a katonai egyenruha, amikor elkezdtük a próbákat. Két rövidfilmet ren­deztem csupán ezt megelőző­en. Meg is lepett Jaroslav Vostrý meghívása, de szeret­tem a színházat, és ott voltak a színész barátaim, Čepek, Hu­sák, Abrhám, szerintem ők be­szélték rá, hogy kérjen fel ren­dezni rögtön az indulás évében. Mivel Smoček és Káčer is el­kezdték a munkát, nekem azokkal a színészekkel kellett létrehoznom valamit, akik egyikükkel sem próbáltak. Olyan darabot kellett tehát ta­lálnom, amelyben mindenki­nek szerepet adhattam. Öt fér­fiben és három nőben kellett gondolkodnom, tehát bármi­lyen mű került is a kezembe, ha több vagy kevesebb színészt igényelt a darab, le kellett mondanom róla. így jutottam el a Mandragorához, ami min­denkinek megtetszett, s azóta is azt mondom: színészekre kell darabot keresni, és nem ideo­lógiai vagy dramaturgiai tervet teljesíteni. Az előadás olyan jól sikerült, hogy kilenc évig volt műsoron, és még tovább is ját­szottuk volna, ha a Husák-éra által odatolt igazgató ki nem dobja a rendszerellenes nézete­iről híres Jirí Hrzánt, aki remek színész volt. Volt is rajtam ké­sőbb egy erős nyomás, hogy ál­lítsak be a helyére valaki mást, s akkor megint évekig futhat majd az előadás, de én erre nem voltam hajlandó. Jirí Hrzán pó­tolhatatlan volt számomra.” A hetvenes évek legelején a társulat több tagja a nem fog­lalkoztatható művészek listájá­ra került, ami a színház működésében rengeteg gondot okozott. Csaknem tíz évnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy Jin' Danék, a Činoherní klub új művészeti vezetője vissza tudja terelni a színházat régi kerék­vágásába. Ismét nagyszerű elő­adások születtek (Hosszú út az éjszakába, Mesél a bécsi erdő, Gyengéd barbár, Ivanov, Ugyanaz hátulról), Ivó Krobot a három Rudolf Hrušínskýval (nagyapa, apa, unoka) Bohu­mil Hrabal Őfelsége pincére voltam című művét vitte színre, Jin Menzel pedig a Három vá­randóst, amelynek politikai pi­kantériája az volt, hogy bár szerzőként is ő szerepelt a szín­lapon, a vígjátékot azonban a betiltott Jaroslav Vostrý írta. Budapesten később a József At­tila Színház is bemutatta, ami­kor a Činoherní klub már kül­földi meghívásoknak tett ele­get. Finnországba, Angliába, Spanyolországba, Kanadába, Franciaországba, Jugoszláviá­ba, Magyarországra, a Szovjet­unióba utazott a társulat. Jin Menzel, Jaroslav Vostrý és Vla­dimír Strnisko után 1999-ben a színház irányítását Vladimír Procházka vette át, aki tehetsé­ges fiatal rendezők előtt nyitott ajtót. A kortárs külföldi szerzők között feltűnt egy magyar drá­maíró, Egressy Zoltán is, aki a Portugállal lett népszerű a Činoherní klub nézői körében. 2008-ban a rangos Alfred Ra­dok Alapítvány Az év színháza címmel jutalmazta a társulatot, abban az évben, amikor Milan Kundera F...ság című, sokáig elhallgatott darabját is műsorra tűzték. Nehéz lenne megállapítani, mára veszített-e egykori fényé­ből és rangjából a színház, s ha igen, mennyit, hiszen más idő­ket élünk, más lett a műsorpolitikája és más a társu­lata is. Az előadások színvonala azonban ma sem ingadozik, s még az is lehet, hogy eljön az idő, amikor újrajátszani fogják Václav Havel legendás Audien­ciáját. Egy biztos: a Činoherní klub fennállásának 50. évfor­dulóját ünnepli ezekben a na­pokban. A jubileum alkalmából az Orloj melletti régi városháza épületében gazdag fotókiállí­tás várja az érdeklődőket, a színház pedig január 27-én La­dislav Smoček Piknik című da­rabját kínálja, azt a darabot, amellyel pontosan fél évszá­zaddal ezelőtt szélesre tárta kapuját. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Berlin. Jafar Panahi Taxi című filmje kapta a Berlinale fődíját az év első fontosabb filmfesztiválján. A legjobb ren­dezésért járó díjat megosztva Radu Jude és Malgorzata Szu- mowska vehette át a hétvégén. Nem okozott nagy meglepe­tést, hogy a Darren Aronofsky vezette nemzetközi zsűri a Ta­xinak ítélte oda az Arany Med­vét, a filmkritikusok nemzet­közi szövetsége, a FIPRESCI is Jafar Panahi munkáját tartotta a legjobbnak. A rendezőnek az iráni kormány megtiltotta a filmkészítést, és az országot sem hagyhatta el, így a filmben is szereplő unokahúga vette át a szobrot. A titokban forgatott Taxi egyetlen autóban játszó­dik, melyet a rendező vezet; különleges metamozi ez az al­kotás szabadságáról egy el­nyomó rendszerben. A zsűri különdíját egy me­rész chüei alkotás, az El Club kapta, amely a katolikus egy­ház és a pedofília kapcsolatát vizsgálja. A legjobb színészi tel­jesítményért a 45 Years című film házaspáiját, Charlotte Ramplingot és Tom Courtenayt díjazták. A díjak közül csak a rendezésért járó Ezüst Medve sorsa lehet vitatott, mivel mind a lengyel Malgorzata Szu- mowska, mind a román Radu Jude filmjéről (az a Body és az Aferim!) megoszlottak a véle­mények. A filmkészítésben új perspektívák bemutatásért járó Alfred Bauer-különdíjat a so­kak által méltatott latin-ameri­kai Ixcanul kapta. A zsűri több különleges alkotói teljesítmény is kiemelt; díjazta például a kétórás, vágás nélkül forgatott Victoria című német film nor­vég operatőrét, Sturla Brandth Grovlen, valamint Evgeniy Pri- vint és Sergey Mikhalchukot az Under Electric Clouds fényké­pezésért. Bár általános vélekedés sze­rint az idei berlini filmfesztivál kevesebb izgalmat tartogatott, mint a korábbi években, azt mindenképp érdemes kiemel­ni, hogy feltételezhetően megdől az eddigi nézőcsúcs: alig volt olyan vetítés, amelyen ne tolongtak volna a nemzet­közi filmtermésre kíváncsi né­zők. (bartald) Jafar Panahinak az iráni kormány megtiltotta a filmkészítést, és az országot sem hagyhatta el, így unokahúga vette át az Arany Medvét Darren Aronofsky zsűrielnöktől. (Fotó: TASR) KULTURMIX Irodalmi est. Az Irodalmi Szemle februárban kortárs köl­tőket hívott segítségül az egy éve elhunyt jelentős magyar költő és író, Borbély Szilárd szellemének megidézéséhez. Egyikük, a kortárs magyar iro­dalom nyughatatlan, érzékeny és sokoldalú képviselője, Ku- korelly Endre a február 18-i lap­számbemutató vendége lesz. A tervek szerint szó esik a Borbély Szilárdra való emlékezés lehe­tőségeiről, az összegyűjtött ver­sekről, illetve Kukorelly Endre Országházi divatok című, ta­valy napvilágot látott kötetéről is, amelyben a volt ország- gyűlési képviselő parlamenti tapasztalatairól számol be. Az est házigazdái Szalay Zoltán író, az Irodalmi Szemle főszer­kesztője és Száz Pál szerkesztő. Helyszín a Pozsonyi Magyar In­tézet. Irodaimé Szemle lapszám­bemutató, február 18., 18.30, Pozsonyi Magyar Intézet. Fesztivál. Júius 11-én a tren- cséni Pohoda fesztiválon lép fel Björk, korunk egyik legelismer­tebb szerző-előadója. Ajellegze- tes, hipnodikus hangjáról azon­nal felismerhető izlandi éne­kesnő legújabb, Vulnicura című albumának turnéja során láto­gat Szlovákiába. Á Vulnicura az idei év egyik legjobban várt, egyben legváratlanabb módon megjelent albuma. Az anyag a hivatalos megjelenés előtt más­fél hónappal kiszivárgott az in­terneten, ezért Björk és kiadója úgy döntöttek, elektronikus formában hivatalosan is hozzá­férhetővé teszik az albumot. A hagyományos CD-verzió megje­lenésének dátuma nem válto­zott: március 16-án kerül a le­mezboltokba. A kritikusok által egekbe emelt Vulnicura Björk zátonyra futott párkapcsolatá- nakzenés dokumentálása. Björk-koncert, Trencsén, Po­hoda fesztiváljúlius 11. Könyv. A rajztanárok rajzolni tanulnak, a hegedűművészek hegedülni, a színészhallgatók színészkednek, és ez így van rendjén. Az irodalom is mű­vészet, azonban itt az intézmé­nyek elfelejtették az alkotva ta­nítást. Vissza kell vinnünk az is­kolába az írásoktatást, különben lehúzhatjuk a rolót. Ezt állítja Horváth Viktor, aki szerint a magyartanárokat nem képezték ki írásra, írástanításra végképp nem, és az egész terület a szent megközelíthetetlenség ködébe rejti magát. A vers ellenforra­dalma című kötet verset írni ta­nít, illetve tanítani tanít. Egy­másra épülő feladatokkal újítja fel a hagyományt, és javaslatot tesz egy élhető tantervre: az HORVÁTH VIKTOR VEfe ÍRADALMÁ a versírás és versfordítás tanulása és tanítása alkotáselvű irodalomoktatás programjának kidolgozására. Horváth Viktor: A vers el­lenforradalma - A versírás és versfordítás tanulása és taní­tása, Magvető Kiadó, 2014. 144 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents