Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-03 / 27. szám, kedd

Martin Škrtel és Diego Costa sokáig csak fenyegette egymást. (Fotók: SITA/AP, képarchívum) aztán a spanyol talppal zarta le a vitát 10 FUTBALLHÉSOK KLUBJA FOCITIPP ■ 2015. FEBRUAR 3. www.ujszo.com Diego Costa, akinek svájci bicska van a karj a helyén Anglia legbalhésabb játékosa egy brazil. Ilyet sem láttunk még. D iego Costa a spa­nyol labdarúgás egyik legmegosz- tóbb személyi­sége, és az már önmagában ambivalens, hogy vele kapcsolatban spanyol labdarúgásról beszélünk, hiszen született brazil. Portugálián keresztül érkezett a spanyol ligába 2007-ben, azt meg­előzően szinte nem is tudtunk a létezéséről, egyszerűen nem volt a térképen. Elődeihez képest bizto­san nem: Christian Vieri, Fernando Torres, Sergio Agüero, Diego Forlán voltak korábban az Atlético Madrid centerei, közvedenül Costa érkezése előtt pedig Falcao volt a csapat húzóneve. Costa mégis töké­letesen pótolta őket annak ellenére, hogy egyéni képességeit tekintve egyikükkel sem említhető egy la­pon, megvételekor is inkább David Villa fegyverbordozójának szánták - végül a klub mezeladásainak 80 százalékát ők ketten adták. Kirobbanó formájával nemcsak az Adético kezdőcsapata, de a váloga­tott ajtaja is megnyílt előtte. Csak éppen nem szülőhazájáé, Brazíliáé. Diego Costa ugyanis úgy döntött, hogy ha lehetőséget kap, akkor inkább a spanyol nemzeti tizenegy­ben lépne pályára a 2014-es vb-n. Technikailag mindez módjában állt, hiszen több mint öt évet élt az országban, és tétmeccsen sosem szerepelt a brazil válogatottban. „Nagyon kemény döntés volt, csak remélni tudom, hogy a szülőhazám megérti majd. De én itt, Spanyol- országban lettem játékos, itt bíznak bennem, és mindent, amit tudok, azt a spanyoloknak köszönhetem” - indokolta döntését. Vicente del Bosque, a spanyolok szövetségi kapitánya is mindvégig támogatta a váltást, és nyíltan kam­pányok is mellette. Nem csoda: a spanyol válogatott csatársorából pont egy ilyen daráló hiányzott, Dániel Güiza 2.0-s változata. „Cos­ta minden kívánalomnak megfelel — nemcsak a pályán, de jogilag is. Spanyol állampolgár, nálunk vált igazi játékossá, hivatalos meccsen nem lépett pályára a brazil válo­gatottban. Sokoldalú játékos, aki nemcsak középcsatárként, de a tá­madósor minden posztján bevethe­tő, és akkor is hasznos, ha egyedül kell elöl játszania. Kiveszi a részét a mélységi védekezésből és a letáma­dásból is. Roppant értékes tagja a keretünknek” - méltatta a szövet­ségi kapitány. Brazíliában persze szórványos taps fogadta Costa bejelentését, azonnal árulónak kiáltották ki, egy reklám­cég pedig durva marketingfogással próbálta kiaknázni a népharag nyújtotta lehetőségeket. A rádió­kampány hirdetéseit arra az elkép­zelt jelenetre húzták fel, amelyben az áruló Diego Costa elhibázza a mindent eldöntő tizenegyest a vb- döntőn, és így Brazília lesz a baj­nok. „Ezt akartad, Diego Costa?! Megkaptad!” - harsogta a kom­mentátor a reklám végén. A csatár szempontjából a valóság sem lett sokkal szívderítőbb: a spanyol vá­logatott hatalmasat bukott a vb-n, bizonyos szempontból nagyobbat, mint a brazil. A kontinenstornát követően klu­bot váltott, a 2014/15-ös bajnoki szezont már a Chelsea játéko­saként kezdte, ahol egy újabb klublegenda, Didier Drogba által felállított mércének kellett meg­felelnie. Egyelőre Londonban sem veri le a lécet, sőt: 19 bajnoki meccsén szerzett 17 góljával vezeti a góllövőlistát, ha pedig tömi-zúz- ni kell, még túl is tesz elődjén. „Mintha svájci bicska lenne a karja helyén” - mondta róla egy spanyol fútballszakértő nemrégiben. És va­lóban, ennél találóbb hasonlatot ritkán hallani játékosról. Diego Costa nem a kifinomult mozdu­latok barátja. Nem gyors, nem is cselez kiemelkedően, adottságai­hoz képest indokoladanul sok gólt szerez. Egyszerűen feltrancsírozza a védelmeket, mint egy konzervet. Nem játssza, hanem küzdi a fűt­2012. december ballt. Bukfencezik, hempereg és zihál, minden belemenése egy kis hőstett. Közben lever ezt-azt, vagy maga is felborul, nem számít: a vé­gén valahogy csak belövi. Legutóbb a Liverpool elleni Li­gakupa-elődöntőn (Chelsea-Li- verpool 1-0) bizonyította, hogy bár keresztnevét Diego Maradona után kapta, inkább Buldózerre kel­lett volna keresztelni Búd Spencer után. Bár legalább két esetben ki kellett volna állítani, ő egyeden sár­ga lappal hozta le a meccset. A bíró ténykedését javítandó az angol szö­vetség azért eljárást indított ellene a mérkőzést követően. A csatár a találkozó első félide­jében taposott rá Ernte Canra, a Liverpool német játékosára, majd a második félidőben Martin Škrtelt is megkínálta, végül össze­akaszkodott a Pool kapitányával, Steven Gerrarddal. Mesterhármas a javából. Az angol FA a videobizonyítékok megtekintését követően három mérkőzésre tiltotta el a játékost. „Diego Costa három mérkőzésre szóló eltiltása azonnali hatállyal életbe lép, mivel a függeden fegyel­mi bizottság bizonyítottnak találta erőszakos cselekedetét. A Chelsea támadója visszautasította a váda­kat, melyek szerűit megtaposta a Liverpool játékosát, Emre Cant a Ligakupa-elődöntő 12. percében. Az incidenst nem látta a játékveze­Lefejelte David Limberskýt (Viktoria Plzen) 2012. december: Megütötte Sergio Ramost (Real Madrid) 2014. nov 2012. dec.: Megpofozta Sergio Rámoví (Real Madrid) 2014. nov.: Beletalpalt John O'Shea-ba (Sunderland) 2015. jan.: Megtaposta Martin Škrtelt és Emre Cant (Liverpool) tői egység, rögzítették viszont a ka­merák” - indokolta meg az eltiltást az FÄ. Ha bárki azt gondolná, hogy ennek hatására a játékos „ment és átgon­dolta az életét”, akkor nagyon té­ved, Costa ugyanis egész másként látja a helyzetet. „Az életben szere­tek viccelődni, a többiek nagy mó­kamesternek tartanak. De amikor pályára lépek, minden megváltozik. Csak a győzelem érdekel, a küzde­lem, hajt a versenyszellem. Az első perctől az utolsóig ezer fokon izzók- a győzelmet hajszolom. Tudom, sokan emiatt agresszívnak tartanak, de én nem így látom. A régi szép időkben sokkal keményebb volt a játék, én ahhoz vagyok szokva. Több volt az ütközés, a test a test elleni harc, a bírók engedték a férfi­as küzdelmet. Ma már a legapróbb szabálytalanságot is megmutatják tíz kameraállásból, a játékvezetők pedig mindent lefújnak. Nem hi­szem, hogy ez jót tenne a játéknak”- nyilatkozta az angol Telegraph című lapnak, miután bejelentették az eltiltását. Annyit azért hajlandó volt elismer­ni, hogy nem egy angyal a pályán. „Láthatják, nincsenek szárnyaim. Minden alkalommal, mikor pályá­ra lépek, ugyanúgy játszom. Ez vagyok én, így nőttem ' fel az utcákon, ahol so- sem volt játékvezető, aki megvédjen a síppal, csak magamra számíthattam” - magyarázta tettei hátterét ugyanabban az interjúban, amely­ben azt is elárulta, hogy szülői til­tásra soha nem futballozhatott test­vére, Lagarto ellen - őt sem kímélte voína ugyanis. Szebbre, jobbra a jövőben sem szá­míthatunk tőle. „Az eltiltásom után is nyugodtan alszom majd, mert semmi rosszat nem tettem. Ami történt, nem volt szándékos. Azt pedig senki ne várja tőlem, hogy kibújjak a bőrömből, csak mert kaptam egy kisebb eltiltást.” Mindössze egyeden ember akad csak, akivel nem mer szembeszáll­ni. „A társaimat gyakran zrikálom az öltözőben, benne vagyok a csí­nyekben. Csak egy ember van, akivel nem merek packázni: Jósé Mourinhónak hívják.” Hegedűs Henrik ■H

Next

/
Thumbnails
Contents