Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-13 / 36. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 13. Vélemény És háttér 7 Az egyén hangja a közösségi média révén immár elhallgattathatatlan Vox populi Népszavazás és korrupció - ez a két téma dominált a héten a hazai médiában. Ránézésre két merőben ellentétes dolog. CZAJL1K KATALIN Míg a korrupció szerves része mindennapjainknak, s konszenzus uralkodik abban, hogy a rendszer legnagyobb rákifenéje, addig a népszavazás témáját leggyakrabban az irreleváns, nem aktuális, nem időszerű jelzővel illetik. Ez a különbözőség azonban csak látszólagos. Igaz ugyan, hogy a szombati referendum a családvédők hatalmas fiaskójával végződött, mégis olyan méretű társadalmi vitát indított el, amilyenhez hasonlót az utóbbi 25 évben nem láttunk. Az emberek ugyanis arra kényszerültek, hogy elgondolkodjanak a magától értetődőn: mi az, hogy család, mi az, hogy házasság - vajon alapjog-e vagy kiváltság, s milyen jogon szól bele az állam. S ami sokáig csupán néhány zavarodott egyén gerillaharcának tűnt, fokozatosan a közbeszéd első számú témája lett. Egyszer csak boldog-boldogtalan késztetést érzett, hogy hozzászóljon a témához, s ehhez az internet és a közösségi hálók kiváló fórumot adtak. Ez a diskurzus sokkal inkább meghatározta a referendum kimenetelét, mint a politikai pártok, amelyek kevés kivétellel az igenek mellett foglaltak állást, ismét bizonyítva, hogy egyre inkább elvesztik társadalmi tekintélyüket. Nagyon hasonló a helyzet a korrupció témájával. Óriási probléma, amellyel ráadásul a kisember is naponta szembesül, s egyre inkább elege van belőle. Ezt már a politikusok is észlelik- ki hitte volna, hogy egy drágán vásárolt CT-műszer miatt a Smer második embere a nyakát töri -, mégis képtelenek érdemben tenni ellene. A HSBC titkos svájci számlái, valamint a hálapénz témája sem a politikusok kezdeményezésére került terítékre, jóllehet mindkettő nyílt titok. Mégis alulról jövő nyomás- jelen esetben a média kellett hozzá, hogy a politikusok foglalkozzanak az üggyel. S itt körvonalazódik a megoldás is, az egyre erősödő nyilvánosságban, amely már nem engedi, hogy naponta felmossák vele a padlót, s ennek immár kellőképpen hangot is tud adni. Egyre inkább úgy tűnik, új társadalmi rendezőelv van alakulóban. Az egyén egyre fontosabbnak érzi magát, egyre kevésbé hagyja, hogy felülről diktáljanak neki, s a közösségi média révén hangja immár el- hallgattathatadan. S jóllehet, ez az új vox populi tulajdonképpen a demokrácia logikus fejleménye, mégis azt látjuk, a demokrácia hagyományos intézményei nem tudnak mit kezdeni vele. Kérdés, hogy elég rugalmasak lesznek-e ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Az Európa-szerte erősödő populizmus - északon jobboldali, délen baloldali előjellel, valamint az Orbán Viktor által felkarolt illiberális demokrácia elmélete is inkább azt jelzi, olyan válság küszöbén vagyunk, amely alapjaiban rengetheti meg a demokrácia érinthetedennek hitt pilléreit. JEGYZET A lány és a farkasok LAMPL ZSUZSANNA a | Tegnap meg- I kérdezték tő- H lem, mitszim- 19 bolizál a Mali- ■H na Hedvig-ügy. fej Alegegysze- rűbb és legkézenfekvőbb válasz, hogy az ártatlanul meghurcolt embert. Aztán eszembe jutott az Anna és a farkasok című spanyol film, amely tele van szimbólummal. A főszereplő Anna és a beteg társadalmat jelképező három ferde hajlamú fivér, akik mindhárman - ki-ki a maga perverz módján - megalázzák, áldozattá teszik, végül megölik a lányt. Hedvig ügye is öl. Kiöli az emberekből a meggyőződést, hogy érvényesíthetik a jogaikat. És ez nemcsak azokra vonatkozik, akik biztosak benne, hogy Hedviget tényleg megverték, hogy a támadás után készült véres, feldagadt arcot mutató kép nem az ő saját kezűleg, fo- toshoppal összefabrikált műve, amit puszta szórakozásból készített, hogy a hatalmat provokálja. Paradox módon azoknak a jogérvényesítésbe vetett hitét is aláássa, akik szerint Hedvig igenis hazudott, mert ők meg azt nem bírják felfogni, hogy miért tart ennyi ideig elítélni ezt a hazug lányt. Ugyanakkor Hedvig számomra azt is jelképezi, hogy a szlovák társadalom inkább nagyobb, mint kisebb része különbséget tesz kisebbség és kisebbség között, s nem minden kisebbséget tart egyformán védendőnek. Gondolok arra, hogy az összes erre irányuló felmérés szerint (beleértve az iskoláskorú gyerekek körében készülteket is) a szlovákok először a romákat, másodszor a magyarokat tartják a legan- tipatikusabb kisebbségnek. Valójában viszont nincs első és második hely, gyakorlatilag mindkettő egyformán nem szimpatikus, csak a romák is másért és a magyarok is másért. És Hedvig ügye sokak számára a magyarok ügyének jelképe - részben tényleg az, de csak részben -, ezért elvből elfogadhatatlan számukra, hogy igaza legyen. S talán ezért van az is, hogy különböző közéleti személyek (tisztelet a kivételnek, mert azért ilyen is akad), akik egyebek mellett a legutóbbi referendum kapcsán is tüzes szószólói más kisebbségek védelmének, nemhogy nem tartják fontosnak Hedviget védelmezni, hanem közülük többen még nyolc év után is azt hangoztatják, hogy a pasija verte meg, ő meg szégyenből kitalálta ezt a mesét. Mi több, az elmúlt hetekben olyannyira jogvédő szlovák média, kulturális személyiségek, egyházi figurák, laikus hangadókés más kisebbségek sem sietnek tömegesen és vehemensen Hedvig és/vagy a magyarok védelmére. Holott ez esetben nem hipotetikus, hanem valós jogsértésről van szó. Ja, persze. Szerintünk. Pedig ha igaz az, hogy a népszavazáson való alacsony részvétel az LGBT kisebbségi jogok védelmével való azonosulást jelenti, akkor az is igaz, hogy a dél-szlovákiai magyarok még inkább védték ezeket a jogokat, hiszen az ország más régióihoz képest közülünk kevesebben mentek el szavazni. KOMMENTÁR Félek a görögöktől... S1DÓ H. ZOLTÁN Katarzis nélkül ért véget a görög dráma újabb felvonása. Az eurózóna pénzügyminisztereinek tegnap hajnalig tartó tanácskozásán Ja- nisz Varufakisz görög pénzügyminiszter semmiben sem állapodott meg a hitelezőivel, mindössze azt hajtogatta, hogy a helléneket a 240 milliárd eurós pénzügyi mentőövvel lélegeztetőgépen tartó hármasfogattal, azaz az Európai Unióval, az Európai Központi Bankkal és a Nemzetközi Valutaalappal nem hajlandó országa meghosszabbítani a szerződést. Amióta a legváltozatosabb árnyalatú baloldaliakat tömörítő Sziriza január 25-én megnyerte a parlamenti választásokat, Alekszisz Ciprasz kormányfő és a rocksztár külsejű Ja- nisz Varufakisz pénzügyminiszter állandóan azt hajtogatja, hogy Görögországnak elege van a megszorításokból, nem bírja már az adósságok fizetését, új, Európának is jó szerződést kell kötni. Sokaknak tetszik az újsütetű görög politikusok nyakkendőt mellőző lezsersége, lendülete, az általuk tálalt dinamikus szóvirágok - erről árulkodnak legalábbis a Ciprasz kormányát erősítő szimpátiatüntetések, a meglehetősen zavaros ideológiájú és szintén választásra készülő spanyol Podemos párt támogatása. Még mielőtt komolyan vennénk az olyan harsány jelszavakat, mint a le az adósrabszolgaság bilincsével, le a Valutaalap diktátumával, elég a fájdalmas megszorításokból, üssük fel Vergilius művét, az Aeneászt, amelyben olvasható a szállóigévé vált mondat: Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Tény, ezt egy trójai főpap mondta, miután a város kapuja előtt megpillantotta az „ajándék” falovat. Most a faló maga Görögország. A görög mitológia héroszainak szerepében tetszelgő Ciprasz-kormány politikusai panaszkodnak az Európai Unióra, megpróbálják elbizonytalanítani a hitelezőket, rángatják az euró árfolyamát, miközben arról elfeledkeznek, hogy korábban hosszú éveken át laza mediterrán mentalitással hitelekből finanszírozták viszonylagos jólétüket, és folyamatosan meghamisították az államigazgatási statisztikákat, hogy trójai falóként bekerüljenek az euró- zónába. Azt sem tudatosítják, hogy 2012-ben a nekik hitelező bankok, befektetési alapok leírták a velük szemben fennálló 200 milliárd eurós adósságuk 53%-át (107 milliárd eu- rót), és az unió a Valutaalappal karöltve egészen minimálisra szorította le a hitelkamataikat. Olyannyira, hogy napjainkban a hazai össztermékhez viszonyított kamatterheik kisebbek, mint a válság előtt. Ehelyett ,jó” ütemérzékkel a fő hitelező Németországnak a náci múltjuk adósságát vetik a szemükre, az örök katonai rivális Törökországot a kellően nacionalista új honvédelmi miniszter provokálja, s miközben Brüsszelben az eurózóna idegeit borzolják a csak Athénnak kedvező új hiteltörlesztési feltételekkel, addig Moszkvánál új hitelek iránt érdeklődnek... Ha ez így megy tovább, akkor Görögország február végén szabadesésbe válthat, mivel az eddigi hitelcsomagból már nem kér. Az eurózóna pénzügyminisztereinek hétfőn megint előadják Athén pénzügyi bűvésztrükkjeit, Varufakisz miniszter biztos színesen tálalja majd. Persze, nem kizárt, mint egy jó dráma végkifejleteként, február legvégén megegyeznek egy áthidaló megoldásban. A történetnek tehát még nincs vége, biztosan izgalmas lesz, elvégre maguk a görögök rendezik a drámát. FIGYELŐ Allah nem hívható Istennek A Török Legfelsőbb Audiovizuális Tanács (R.TÜK) hivatalosan figyelmeztetett egy televíziót, amely egy francia sorozat szinkronizálásakor az Isten szót használta Allah helyett - írta egy török lap. A médiafelügyelet úgy ítélte meg, hogy az Isten szó használata egy muzulmán országban „kedvezőtlen hatást kelthet a gyermekeknek Allahról kialakított felfogásában” - közölte a Hürriyet Daüy News. A TV2 televíziós csatornán a Vous les femmes (Ti nők) című sorozat legutóbbi részében megsértették a török társadalom nemzeti és érzelmi értékeit - áll a hatóság állásfoglalásában. A döntés heves vitát váltott ki a közösségi portálokon, ahol számos internetező emlékeztetett, hogy az Isten szó az arab Allah fordítása. A felügyelet korábban megbüntette a szóban forgó csatornát, amiért ugyanebben a sorozatban két színésznő az eperízű óvszerek előnyeit vitatta meg. A Törökországban 2002 óta hatalmon levő, iszlamista gyökerű konzervatív kormány bírálói szerint a médiafelügyeleti hatóság a rendszer erkölcsrendőrsége. „Isten óvjon bennünket a médiahatóságtól” - fakadt ki mikroblogján egy internetező. (MTI)- És most hívjak rendőrt, hogy elvették a pénzem?
