Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-12 / 35. szám, csütörtök
I HOBBI ÚJ SZÓ 2015. február • www.ujszo.com Horgász Hl I A HÓNAP TIPPTE Elsősorban kezdő horgászok számára okoz dilemmát, milyen horogkötést használjanak. Ez a mellékesnek tűnő probléma egyáltalán nem elhanyagolandó, hiszen minden kötés másképp tart, és más-más erőhatást bír ki. Arról nem is szólva, hogy mindenki szeretne a legegyszerűbb kötést megtanulni, hogy ne veszítsen a drága időből a hosszadalmas babrálással. A mellékelt rajzokon két egyszerű horogkötést mutatunk be, amelyek könnyen elsajátíthatók. Az első talán a legtöbb horgász által és a leggyakrabban használt kötés, míg a másik (az ún. clinch- kötés) talán a legbiztonságosabbak közé tartozik. Bár ez utóbbi nem kimondottan horogkötésre javallott, mégis nyugodt szívvel tudom ajánlani. Jómagam amellett, hogy szinte minden toldáshoz ezt használom, füles horgaimat is ezzel a módszerrel szoktam felkötni. (kövi) ez a vándorlás (mivel nagy vízről van szó) legjobban a ponty balatoni útján látszik. Tavasszal a vermelőhelyről a megszokott tartózkodási helyére, onnan a déli oldali sekélyesbe, s vissza, nyáron az élőhelyéről a tó közepébe, majd onnan vissza, végül a vermelési helyére vonul. A Dunán egyes vízszakaszokon már a jég elvonultával megindul a ponty kapása, és el is tart május végéig. Aztán mint a kámfor, eltűnnek a pontyok. Augusztusig csak elvétve akad egy-egy horogra, azok is inkább éjszaka. Az eltűntek augusztusban ismét megjelennek, vagyis visszajönnek a mély vízszakaszokról, ahol addig tartózkodtak. Előfordulhat azonban az is, hogy ez a folyamat a visszájára fordul. Valószínűleg a pontyok a nekik kedvezőbb hőmérsékletű vizekbe vándorolnak. ÁLLÓVÍZBEN a pontyok általában a jégveszte után az első jelentősebb felmelegedésre megmozdulnak. A vermelés utáni kábulatban eleinte a vermelőhely közvetlen környékén tartózkodnak, de 8 fokos vízhőmérsékletnél a vermelőhelyek kiürülnek. Ilyenkor a pontyok kis csapatokban bóklásznak a nádasok mentén, az egészen sekély szakaszokon, s a tavaszi napsütésben közvetlenül a víz színe alatt sütkéreznek. Ha figyelmesek vagyunk, könnyen megpillanthatjuk őket, pontosabban árnyukat a víz tükrén. Ilyenkor finom úszós felszereléssel, virgonc gilisztával vagy más élő csalival foghatunk belőlük. A14 fokra felmelegedő vízben a part menti sekélyben a halak intenzív mozgásba, erőteljes táplálkozásba kezdenek, készülve az ívásra. A tavaszi horgászat különösen az állóvizeken nagyon eredményes. Bár ilyenkor a horgászok nagy szép zsákmányra tehet szert. A folyókon ősszel a pontyok a partvédelmi kövezéshez vonulnak. Az itt megtelepedett növényi vegetáció és a bennük rejtőzködő töméntelen táplálékállat képezi eleségüket. Amikor a kövezés mellett a vízszínre felemelkedő zöld lepedékdarabot látunk, sejthetjük, hogy a kövezésen pontyok keresik az élelmüket. Az ősz derekán kezdődik a pontyok téli szállásra vonulása, a vermelés. Halaink rendszerésén visszatérnek megszokott helyükre, s ott nagy csapatokban, szorosan egymás mellé zsúfolódva koplalják végig a telet. Esznek ugyan, ha etetik őket, ha a közelükben találnak valamilyen táplálékot, de e célból nagyobb mozgást nem végeznek. A vermelőhelyek ismerősei még a jég alól is fognak közülük egy-egy példányt, de ez a lényegen nem változtat. Az általános hiedelem szerint a vermelés a meder legmélyebb részein történik. A folyóvízi pontyok a meder kemény, tuskós, 4-7 méteres vizében vermelnek. Állóvizeken azonban más a helyzet, itt két-, két és fél méteres nádasban is vermelnek a pontyok. Külön kategóriát képeznek az erőművi hűtőtavak, ahol a pontyok egész évben aktív életet élnek. Általános tapasztalat, hogy téli időben a pontyokat a melegvízi részeken kell keresnünk, míg nyáron a hidegvízben találhatunk rájuk. (dik) A halnak létszükséglete a mozgás. Nagy vándorok is vannak soraikban. Jeles példája ennek az angolna, amely a Sargasso-tengerből 27 hónap alatt ér el hozzánk, majd oda is tér vissza. A ponty teljesítménye ehhez képest csak kirándulás, de amíg a Dunán el nem készült a Vaskapu, a Fekete-tenger környéki pontyok minden évben feljártak a Tisza, Garam, Vág mellékágaiba ívni. része még a szerelék rendbe tételével időzik, aki finom készséggel, élő csalival (például trágyagilisztával, csontival) felkeresi a pontyokat, kellemes meglepetésben részesülhet. A folyóvizeken - a tavasz hírnökeként - a februári, márciusi áradás, serkenti mozgásra vermelőhelyükön telelő pontyainkat, s a tavaszi napsugár a partok közelébe tereli őket. E sekélyeken kezdődik meg az évi táplálékozás. Áprilisban már a folyóvízi halak is készülnek a nászra, és intenzív táplálkozásba kezdenek. Felkeresik a víz alá került parti részeket, s ott megfelelő táplálékot találnak. A tavaszi horgászatunk során itt keressük a pontyokat. A nyár kezdetével végződik a pontyívás, s kezdődik a ponty megszokott nyári élete. Végigjárja rendszeres élelemszerző útvonalát, pótolja a nászban elvesztett energiáját, s ettől kezdve csak a súlygyarapodással törődik. Az egyre melegedő vízben fokozódik az étvágya, amely a kánikulákig tart. 26°C felett megszűnik kapása. Ekkorra az egyre jobban felmelegedett vízben annyi természetes táplálék gyűlik össze, hogy a ponty finnyás lesz, elkerüli a csalit. Az állóvízi nádasokban, vízi növényzettel fedett helyeken és néhány fokkal alacsonyabb hőmérsékleten lehet csak a pontyot horogra csábítani. Amikor beköszönt a kánikula, eltűnnek a pontyok, és csak augusztusban kerülnek elő. Ezt az időt a a hínarasokban és a mély vizek hűvösében vészelik át. Nem véletlen, hogy a nagy pontyokat nyáron leginkább éjszaka tudjuk horogra csalni. június második felében pihennek, júliusban azonban megkezdődik az igazi szezon. Ekkora pontyok visszatérnek rendszeres tartózkodási helyükre, és rendesen nekilátnak a táplálkozásnak. így megy ez a nyár végéig. Az ősz a pontyhorgászat második legsikeresebb időszaka. Ilyenkor jelentősen csökken a víz táplálékkészlete, és a pontynak is a téli vermeléshez való felkészülésnél fokozódó mennyiségű tápanyagot kell elraktároznia. Ez az ellentmondás teremti meg az eredményes őszi horgászatot. Még az öreg, elővigyázatos pontyok is félreteszik az óvatosságukat. Nem csoda, hogy sokan ilyenkor fogják a legtöbb nagy pontyot. Ősszel a potykák a keményebb talajú, tuskós, torzsás, bozótos részeken turkálnak, a meder mélyebb részein, s a nagyobb nádasokba visszahúzódva keresnek táplálékot. Ilyenkor az állóvizeknek ezeken a helyein keressük a pontyokat. Aki ráadásul ismeri a vermelőhelyekhez vezető utat, ezek mentén
