Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-12 / 35. szám, csütörtök
H ogyan válaszszák középiskolát? Nem tudom, mit akarok a jövőben csinálni, ezért azt sem tudom, milyen középsuliba menjek. Van valakinek valamilyen érdekes ötlete? - írta a 14 éves Jancsi az egyik internetes csevegőoldalon. A hasonló korú Erika erre azt válaszolta: „Én is az utolsó pillanatra hagytam a döntést, tanácstalan vagyok. Azt sem tudom, mi érdekel igazán, mert minden érdekel, illetve semmi. Szeretek beszélgetni az emberekkel, gazdag a fantáziám, ennyi, máshoz nincs tehetségem.” Sok fiatalt gyötörhetnek hasonló kérdések, sok szülő is tanácstalan. Noha a legtöbb középiskolába csak április elején kell elküldeni a jelentkezési lapot, az iskolaválasztást nem tanácsos az utolsó pillanatra hagyni. A nyolcadikos, kilencedikes gyerekekkel alaposan meg kell beszélni. Van, akinek egyáltalán nem okoz gondot, és már régen eldöntötte, hol tanul tovább, legalábbis erről már hetek, hónapok óta gondolkodik, beszélget a szüleivel, tanáraival, sőt készül a felvételi vizsgára. A megfelelő középiskola kiválasztása elsősorban a kilencedikeseket érinti, bár van néhány kivétel: a 8 osztályos gimnáziumokba az alapiskola 5. osztályosai, a kétnyelvű gimnáziumokba pedig a nyolcadikosok jelentkezhetnek. Nem árt tudatosítani, hogy nem mindegyik iskola nyit első osztályt. Az oktatási intézményekkel kapcsolatos időszerű információkat az Tudományos- Műszaki Információk Központja (CVTI) évente közzéteszi. Honlapján böngészhető az iskolák listája kerületek és irányultságuk alapján. Mellékletünkben igyekszünk hasznos információkkal szolgálni, ám ha valakinek kételyei támadnak a dátumokkal, felvétek tantárgyakkal vagy a középiskolák kiválasztásával kapcsolatban, nevelési tanácsadóhoz fordulhat - ilyen szakember minden alapiskolában van. Neki az a dolga, hogy a szülőket és a gyerekeket tájékoztassa a lehetőségekről, az iskolákról, a tanulmányi szakokról, adatokat gyűjt arról is, melyik intézmény iránt mekkora az érdeklődés, előzetesen hová mennyien jelentkeznek, valamint segít a jelentkezési lapok helyes kitöltésében, eljuttatásában a kiválasztott iskolába. De mi van akkor, ha a gyermek és a szülő vagy csak egyikük - teljesen tanácstalan vagy ellenkezőleg, mindenkinek konkrét elképzelése van a jövőről, s mindenki köti az ebet a karóhoz? Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Kompromisszumra kell törekedni, keresni kell az arany középutat. Persze, jól hangzik, de nehéz megvalósítani. Szakemberek azt tanácsolják, a döntést a gyerekre kell hagyni. Ha a szülő abban bízik, hogy fia/lánya gimnáziumba megy, de ő erről hallani sem akar, helyette inkább textilipari szakközépiskolát választott magának, tanácsosabb megengedni a másik iskolát, mint rákényszeríteni a serdülő korú gyerekre valamit, amit nem akar, mert a dolog visszafelé is elsülhet: megutálhatja a tanulást, iskolakerülővé válhat, fellázadhat a szülei ellen stb. Főiskolára, egyetemre bármilyen érettségivel végződő középiskola elvégzése után lehet jelentkezni, s ha a tehetségének, érdeklődési körének megfelelő felsőoktatási intézményt választ, az ügyes tanulót fel is veszik, s el is végzi. Nem kell feltétlenül a gimnáziumhoz ragaszkodni. Az iskolaválasztás hosszú időre befolyásolhatja a gyermek, közvetve az egész család életét, ezért a döntést nem szabad elhamarkodni. Ha a szülő és a gyerek teljesen tanácstalan, akkor sem szabad feladni. Érdemes szakember segítségét kérni. Vannak pedagógiaipszichológiai központok, el lehet menni pszichológushoz, tanácsos elbeszélgetni a gyerek tanáraival. Megfelelő tesztekkel, módszerekkel körvonalazható, mihez van tehetsége a gyereknek, milyenek a képességei, készségei, személyi tulajdonságai, milyen foglalkozások betöltésére lehet alkalmas. A pszichológus ezek alapján vázolhatja a lehetőségeket, kockázatokat. Miután sikerül eldönteni, hogy nagyjából milyen irányba mozduljon a gyerek, hogy gimnáziumot vagy érettségivel végződő, esetleg érettségi nélküli szakközépiskolát válasszon-e, érdemes kitippelni több hasonló intézményt. Ha a listájukon szereplő iskolában szerveznek nyílt napot, menjenek el, és a saját szemükkel győződjenek meg arról, mit kínál a diákoknak. Elbeszélgethetnek a tanárokkal, diákokkal, tájékozódhatnak az intézmény felszereltségéről, a versenyeken elért eredményekről, szakkörökről, arról, mire helyezik a hangsúlyt: informatikára, sportra, idegen nyelvekre vagy valami egészen másra. Az iskola színvonaláról, minőségéről sokat elárulhat az igazgatója is, ezért nem árt néhány szót váltani vele, és ne féljenek kérdezősködni róla. Például, hogy szereti-e a munkáját? Mit tett/tesz az iskoláért? Nehéz vele kapcsolatba lépni? Nehéz információkat szerezni arról, mi folyik az iskolában? Az iskolának van weboldala? Kideríthető, hogy a végzősök milyen sikeresek a munkaerőpiacon. A személyes látogatás arra is kiváló alkalom, hogy lemérjék a távolságot az iskola és a lakhelyük között, szemügyre vehetik a környéket, az épületet, az iskolai étkezdét, esetleg a kollégiumot. Az első benyomás, a tapasztalt légkör fontos szempont lehet. Akárcsak az, hogy melyik tantárgyakból kell felvételizni, milyenek az iskola elvárásai, milyen feltételeknek kell megfelelni. Mellékletünkben elsősorban a habozó, tanácstalan fiataloknak és szüleiknek próbálunk fogódzót nyújtani. Bemutatunk több iskolát, ismertetjük a profiljukat meghatározó tantárgyakat, közöljük a legfontosabb határidőket, felvételi feltételeket, valamint pszichológus véleményét is kikértük a pályaválasztásról. (sza)
