Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-10 / 33. szám, kedd
Afrika még nem áll készen a profi futballra 12-13. oldal A katari válogatottban spanyol, francia, bos- nyák, montenegrói és kubai játékosok szerepeltek, kapitányuk pedig a spanyolokkal két éve vb-címet nyerő Valero Rivera volt. Eddig ázsiai együttes nemhogy fináléban, de még elődöntőben sem szerepelt világbajnokságon, sőt a tornák 1938 óta íródó történetében mostanáig csak európai válogatott szerzett érmet. A honosítás lenne a futball jövője? Az eset felháborította a sportvilágot, sokan éppen a labdarúgást hozták fel ellenpéldaként, mondván, a fociban sosem fordulhatna elő hasonló. Ebben alighanem igazuk van, hiszen egy ütőképes válogatott kialakításához mintegy húsz játékost kellene egy nulláról építkező országnak honosítani, ráadásul olyan fiitballkultúrák- ból, amelyeket a tehetségek nem szívesen hagynak el, és még így is rengeteg időt emésztene fel a folyamat. Pedig a honosítás nemhogy nem áll messze a labdarúgástól, de épp ellenkezőleg: a sportág mindig is élen járt benne. A labdarúgók honosításának kérdése egyidős a világbajnokságokkal, a jelenség pedig a nagy tornák idején - a brazil vb előtt is - rendszerint felerősödik. Már az 1934-es vb-győztes olasz válogatott is tele volt oriundikkal, vagyis honosított játékosokkal. Raimundo Orsi, Luis Monti, Enrique Guatia, Atilio Demaria és Anfilogio Guarisi is Dél-Ame- rikában nevelkedett. A folyamat érezhető volt a későbbi évtizedekben is. A 1962-es olasz vb-csapat sztárja a korábbi argentin, illetve brazil válogatott Omar Sivori és Jósé Altafini volt. A modern kor szintén szolgál példákkal: az argentin Mauro Camoranesi 2006-ban vb-győztes lett Olaszországgal, az olaszok jelenlegi keretében Giuseppe Rossi Amerikában született és nőtt fel, Pablo Osvaldo argentin, Thiago Motta brazil. ,A honosítás sosem okozott problémát Olaszországnak, sőt ez a futball jövője. Csak nézzük meg az akadémiákat: a fiatal játékosok 60%-a külföldi” - nyilatkozta a témában Cesare Prandelli, az olasz válogatott volt szövetségi kapitánya. Véleménye egybevág a magyar utánpótlásban dolgozók álláspontjával. „Kinn vagyok Dunaújvárosban a Magyarország-Németország U19-es válogatott mérkőzésen, feláll a két csapat a himnusznál, és elhűlve nézem, hogy a németeknél a tizenegyből hat színes bőrű játékos, három pedig délszláv gyökerekkel rendelkező. Ekkor arra gondoltam, nem biztos, hogy el kell vetni ezt az ötletet” - jegyezte meg nemrégiben Nyilasi Tibor. Mészöly Géza, az U19-es válogatott egykori szövetségi kapitánya sem veti el, hogy honosítással növeljük a válogatott versenyképességét. „Belgium vagy Ausztria példája is követhető lenne. Ezek az országok azért is járnak előttünk, mert képesek olyan játékosokat honosítani, akik húzóemberként segítik őket. Persze itt nem arra gondolok, hogy tömegesen jöjjenek, de testi adottságok, képességek, és leginkább a gyorsaság vonatkozásában jót tenne néhány ilyen fiatal játékos” - fogalmazott Mészöly, miközben Nyilasi arra figyelmeztet, hogy „jól meg kell nézni, kit hozunk, mert csak azt kell, aki megérdemli”. A magyar válogatottban négy honosított játékos lépett pályára a közelmúltban. A nigériai származású Thomas Sowunmi (10 válogatottság), a brazil Leandro de Almeida (If), a román születésű Miriuta Vasile (9) és legutóbb a szerb Nikolics Nemanja (3) vette fel állampolgársága mellé a magyart is. Ennek a törekvésnek és a merítés bővítésének lehet a része az is, hogy a magyar kormány 2014. márciusában százmillió forintot csoportosított át a költségvetési tartalékból a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia működésének támogatására. Bár maga a jelenség nemzetközi, támogatottsága nem egységes. „Ellene van a játék szellemiségének. Ha nem teszünk valamit, a brazil játékosok elárasztják Európát, Afrikát és Ázsiát, aztán 2018-ban ott állunk majd, hogy a 32 vb- résztvevő fele tömve van brazilokkal” - zsörtölődött Sepp Blatter, a w A honosítás sosem okozott problémát Olaszországnak. FIFA elnöke még 2007-ben. Félelmei aztán nem igazolódtak be, bár az is tény, a FIFA hosszú évek alatt egyre szigorúbb feltételekhez kötötte a játékosok országváltását. A folyamat katalizátora persze itt is Katar volt. A közel-keleti emírség 2003-ban szeretett volna gyorstalpalón honosítani három brazilt, Ailtont, Dedét és Leandrót - fejenként egymillió dollárral kínálták meg a játékosokat az állampolgárságért cserébe, a FIFA azonban megakadályozta az üzletet. A fokozatos szigorítások mellett a FIFA engedményeket is tett, mikor különbséget tett utánpótlás- és felnőtt válogatottságok között. Ez elsősorban az afrikai játékosok európai pályafutását segítette. „Úgy gondolom, minden embernek az a hazája, amelynek a kultúrájával leginkább azonosulni tud” - ez Arséne Wenger filozófiája, aki az Arsenalnál megszokta, hogy igazán multikulturális kerettel dolgozik együtt. Ez a felfogás a francia válogatottra is jellemző: az 1998-as világbajnok csapat etnikai sokszínűsége - hosszabb- rövidebb időre - az egész országot egyesíteni tudta. A 2014-es vb előtt erre talán Belgium volt a legjobb példa, meghatározó játékosai közül Ma- rouane Fellaini, Romelu Lukaku és Christian Benteke sem született belga. Bár korábbi gyarmatbirodalma indokolhatná, Anglia éppen ellentétes utat jár be, mint a franciák vagy a belgák. A történelem során - az egyébként jamaikai születésű - John Barnes volt az egyeden kiemelkedő nem angliai játékos, aki pályára léphetett az angol válogatottban. Hogy miért, arról sok mindent elmond Jack Wilshere (Arsenal) nyilatkozata. „Az angol válogatottban angol játékosoknak kell pályára lépniük, senki másnak. Attól, hogy valaki öt éve Angliában él, még nem lesz angol” - nyomatékosította véleményét a középpályás, mikor Adnan Januzajnak, a Manchester United szélsőjének esetleges honosításáról kérdezték. Spanyolországban egész más a helyzet, az Eb-t és vb-t is nyert válogatottnak sem volt ciki a honosítás. A spanyol nemzeti csapat 2008 és 2014 között uralta a nemzetközi labdarúgást, az utánpótlásrendszerükből kikerülő tehetségek Európa legjobb csapataiban futballoznak. Mégis, időről időre akad a válogatottban egy-egy hiányposzt, amelyre szívesen honosítanak. A brazil Marcos Senna 2006-ban kapta meg a spanyol állampolgárságot, és a 2008-as Eb-győztes csapatnak már alapembere volt. A brazil vb előtt - sőt igazából évek óta - a spanyol válogatott keretből leginkább egy klasszikus középcsatár hiányzott, és amikor lehetőség adódott a probléma megoldására, Vicente del Bosque szövetségi kapitány nem is habozott: „Diego Costa minden kívánalomnak megfelel - nemcsak a pályán, de jogilag is. Spanyol állampolgár, nálunk vált igazi játékossá, hivatalos meccsen nem lépett pályára a brazil válogatottban. Sokoldalú játékos, aki nemcsak középcsatárként, de a támadósor minden posztján bevethető, és akkor is hasznos, ha egyedül kell elöl játszania. Kiveszi a részét a mélységi védekezésből és a letámadásból is. Roppant értékes tagja lenne a keretünknek, a magam részéről mindent el fogok követni azért, hogy megszerezzem a spanyol válogatott számára.” A vizsgált példák azt mutatják, a nemzetközi futballban nincs konszenzus a honosítás megítélésében, és az egyes esetek mögöttes mozgatórugója is eltér. Mégis, szinte minden ország keresi a lehetőséget, hogy szükség esetén megerősítse a válogatottját. Hegedűs Henrik »Kit lehet honosítani? A jelenleg érvényes FIFA-szabályozás szerint az a játékos kérvényezheti az országváltást, aki nemzetközi tétmeccsen nem lépett pályára hazája válogatottjában, és aki a befogadó ország tekintetében megfelel az alábbi követelmények valamelyikének: (a) A befogadó ország labdarúgó-szövetségének felügyelete alá tartozó területen született (pl.: Monaco - Franciaország); (b) Legalább egyik biológiai szülője a befogadó ország labdarúgó-szövetségének felügyelete alá tartozó területen született; (c) Valamely biológiai nagyszülője a befogadó ország labdarúgó-szövetségének felügyelete alá tartozó területen született; (d) 18. életéve betöltését követően legalább öt éven keresztül a befogadó ország labdarúgó-szövetségének felügyelete alá tartozó területen él(t). 2015. február 10., kedd, XI. évfolyam, 5. szám Az olimpiai és Euró- pa-bajnok franciák nyerték a katari férfi kézilabda-világbajnokságot, miután a torna döntőjében, nagy csatában, három góllal jobbnak bizonyultak a házigazdák együttesénél, amely egy kivételével kizárólag honosított játékosokból állt. (Fotó: TASR/AP) A belga válogatott számos különböző nációjú futballistából áll össze, sikerét sokszínűségének is köszönheti
