Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-09 / 32. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 9. Kultúra-hirdetés 13 Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Karády Katalin, a harmincas-negyvenes évek legendás színésznője Hű maradt önmagához Ha csak a felét olvasta volna annak, ami huszonöt évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta megjelent róla, Karády Katalin az idők végezetéig pereskedhetne. SZABÓ G. LÁSZLÓ Becsületességét sem itthon, sem Amerikában töltött évei alatt nem bizonygatta. Mintha érezte volna: az idő majd úgyis őt igazolja. Nimbuszát nem is tudja kikezdeni semmi. Karády Katalin a magyar film legtitokzatosabb asszonya maradt, akiről lepereg a sár, amit lapáttal hánytak rá azok, akik nem szerették, lekezelték, sőt a vágy legalattomosabb tárgyaként kezelték. Mert irigyei, ellenségei is voltak bőven, nem csak rajongói. Azok, akik feleolyan magasra sem jutottak el az életben, mint ő, nehezen viselték, hogy az egyszerű prolilányból minden idők egyik legnagyobb dívája lett. Hát még azt, hogy dalaival, filmjeivel, frizurájával és öltözködési stílusával, majd disszidálásával örökre beírta magát a magyar kultúrtörténetbe. Ko- kettált a hatalommal, terjesztették róla. Nácibérenc volt, állították az egyik oldalon. Kommunista besúgó, harsogták a másikon. Mindeközben, ami sokakat irritált, szexuális bálvány. Akadtak szép számmal olyanok is, akik azt híresztelték róla, hogy már tizenhat évesen luxusprostiként élt. Sokak szerint nemcsak pénzért, hanem örömből, szenvedéllyel adta a testét. Mivel mindenkit le tudott venni a lábáról, férfiak és nők egyformán imádták, hálószobatitkait is kiteregették. Természetesen színesítve, szafto- sítva. Meglovagolva híres állítását, mely szerint „a kéjnek csak tárgya van, annak nincs társa”. Arról, hogy a nyilas időkben lakását kifosztották, őt letartóztatták és félholtra verték, kevesebb írás szól. Mint ahogy arról is jóval szűkebb réteg tud, hogy Dalaiban a szerelmet, az elválást, a végső búcsút, a hiányt, a magányt énekelte megjellegzetesen mély, érzéki hangján. a Duna-parton egy sereg zsidó gyereket mentett meg a kivégzéstől. Akiket aztán a háború végéig bújtatott és gondozott. „Válogatás nélkül, végtelenül jó volt mindenkihez. Befogadott minden hontalant, üldözöttet, aki rászorult, annak segített - mesélte róla Szepes Mária, a Vörös oroszlán írója, aki személyesen ismerte Karádyt. - Mindent örömből csinált, zsenialitásból, tehetségből. Független volt, ő tudta a legjobban, hogy csak önmagához hű. Őt nem lehetett birtokolni, szabadságra vágyott, repülnie kellett. Tette ajót, és tette azt, amit megkívánt.” Szerepeiben (tíz év alatt 42 filmet forgatott!) a végzet asz- szonyát hozta más és más helyzetbe állítva, egyszerű, szívhez szóló dalaiban a szerelmet, az elválást, a végső búcsút, a hiányt, a magányt énekelte meg jellegzetesen mély, érzéki hangján. Halálának 25. évfordulója alkalmából újra megjelent a Külvárosi őrszoba és a Valamit visz a víz DVD-változata, legnépszerűbb slágerei közül huszonnégyet Ne kérdezd, ki voltam címmel a Rózsavölgyi és Társa kiadó forgalmaz. S beszerezhető már Nagymáthé Huba, az Amerikából hazatért református lelkész páratlan értékű hangfelvétele is, amely New Yorkban készült, eredetileg egy felejthetetlen délután emlékeként. Nagymáthé Huba már itthon döntött úgy, hogy csaknem harminc évvel a meghitt hangulatú New York-i „házi koncert” után Kincs a ládafiából címmel a Karády-rajongók nagy örömére kiadja kezéből azt a hét dalt, amit ott és akkor, az ő zongorakíséretével szólaltatott meg utoljára az énekesnő. Tegyük hozzá: halála előtt öt évvel. Amit azért is fontos hangsúlyozni, mert kiejtésén a leghalványabb jelét sem érezni annak, hogy akkor már több mint három évtizede a tengerentúlon élt. Ezen a lemezen még tisztábban szólnak, sőt fájóbbak is a dalok, mint azon az albumon, amelyet még itthon készített, Egy évszázad távlatából Konferencia a nagy háborúról Pozsony. Egy évszázad távlatából címmel tudományos konferenciát rendez az első világháború 100. évfordulója alkalmából a Fórum Kisebbségkutató Intézet. A rendezvénynek holnap 10 órától a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának pozsonyi székháza ad otthont (Žižka utca 18.). A konferencia témáiból: A magyarok nagy háborúja. Mit vártak és mit kaptak a magyarok az első világháborútól? (előadó: ifj. Bertényi Iván); A szlovák társadalom és az első világháború (Dušan Kováč); A felvidéki vármegyék védelme 1915 elején (Pollmann Ferenc); Az első világháborús harcok emlékeinek kutatása a Felvidéken (Pintér Tamás); A lakosság hangulata a háború idején - elmélkedés a postaforgalom cenzúrájáról (Gabriela Dudeková); A háború a hátországban - Besztercebánya (Kubička Kucsera Klára); Temetések, újratemetések, mementók (Juhász L. Ilona); Hadifogolytáborok a Csallóközben (Jana Zaťková); A Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Újjáépítő Országos Bizottság kezdeményezése (Kreutzer Andrea); „Jegyezzen hadikölcsönt! - Adakozzon a Vöröskereszt javára! - Használjon hadibélyeget!” - háborús mindennapok a hátországban (Kerényi Éva). A konferenciával egy időben „Gondolatban mindig ott leszek” címmel nyílik kiállítás a múzeumban az első világháború idejéből származó műtermi portrékból, (as) Karády Katalin híres, hamvadó cigarettavéges fotója (Inkey Tibor felvétele) jóval az elmenetele előtt. De még ennél is közelebb kerülhet Karády Katalin személyiségéhez az, aki a róla elnevezett múzeumkávézóban szeretne nosztalgiázni. A budapesti Széna tértől csupán kőhajításnyira levő Lövőház utcai helyen nem csak fotókon és korabeli plakátokon látható Karády Katalin, személyes tárgyai közül is több megtekinthető. A sálja, a bundája, a kalapja, kedvenc kávéscsészéje, cigarettatárcája... és a gyűjtemény tovább gyarapszik. Mint ahogy a legenda is dagad és dagad. Ne foglalkozzunkvele. Maradjunk a puszta tényéknél. Azok közül is a legfontosabbnál. Karády Katalin a harmincasnegyvenes évek magyar filmgyártásának minden kétséget kizáróan a legjelentősebb és legizgalmasabb alakja volt, aki a lelkét tette bele minden szerepébe és minden dalába. Először szerepel guatemalai film a berlini filmfesztivál programjában; az lxcanul egy fiatal maja lány fejlődéstörténete A Berlinale fókuszában: Latin-Amerika különleges világa Elhunyt Assia Djebar KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Berlin. Először szerepel guatemalai film a Berlinale programjában; Jayro Bustamante első filmje rögtön a versenyprogramban debütált, teljesen megérdemelten. Az lxcanul egy fiatal lány életén keresztül az ősi és a modern világ találkozásáról és a megváltoztathatatlan sorsról beszél, közhelyektől mentesen. A működő Pacaya vulkánnál élő maja bennszülöttek kultúrája által inspirál történet egyszerre vicces és megindító. Maria és családja nemcsak a természeti körülmények, hanem kultúrája és nyelve révén is el van szigetelve az ország többi részétől. Kávétermesztésből élnek, s abban bíznak, hogy a lányt férjhez tudnem fertőzött meg a modem élet; amatőr szereplői nem misztikus, ártatlan lények, hanem valódi hús-vér emberek, akik saját akaratuk szerint döntenek - aztán mégsem sikerül kitörniük lehetetlen helyzetükből. A vetítés után a rendező elsősorban azt emelte ki, nem tudna ötnél több filmet felsorolni, amelyben a bennszülöttek a saját nyelvükön szólalnak meg. Fontos volt számára, hogy az ott élő emberekre felhívja a figyelmet, hiszen ő maga is azon a vidéken nőtt fel. Maja nőkkel közösen tartott színházi gyakorlatokat, akik elmesélték a tapasztalataikat, és ez alapján írta meg a történetet, választotta ki a szereplőit, így sikerült az anyalánya kapcsolatot és a szokás- rendszert hitelesen megragadni. (bartald) Párizs. 78 éves korában meghalt Assia Djebar franciaajkú algériai szerző, filmes, az első algériai írónő a Francia Akadémia tagjai között, aki a muszlint asszonyok életéről írt műveivel vált ismertté. Egyike volt az első, jelentős közéleti szerepet vállaló észak-afrikai arab nőknek, aki - szakítva a férfi- központú arab-muszlim világnézettel - önálló írói pályát futott be. Műveivel harcolt a nők egyenjogúságáért, de felelevenítette a távoli és a közelmúlt történelmét, az iszlám körüli harcokat is. Az utóbbi években rendre az irodalmi Nobel-díj várományosai között emlegették. (MTI) Jayro Bustamante amatőr szereplőkkel forgatta a filmet ják adni a művezetőhöz. Maria viszont a hagyományoktól elszakadva a szabadságot választaná, ezért csábít el egy fiút, aki naivan az Egyesült Államokba vágyik. A lány teherbe esik, de a fiú magára hagyja. Női fejlődés- történetet eddig is ezerszer lá- hattunk, Bustamante filmje mégsem tűnik kiszámíthatónak. Miközben különleges motívumai, tájai és az ott élők emberek (Képarchívum) kultúrája varázslatosan hat a vásznon, az lxcanul nem zsákmányolja ki a történetet a művészi szándék csillogtatása miatt. Bustamante nem ábrázolja az ősit tisztábbnak, amit még • Milyen szempontok alapján válasszuk ki a középiskolát? • Mennyire szólhat bele a gyerek döntésébe a szülő? Válaszok február 12-én az Új Szó mellékletében! Keresse oz újságárusoknál! UJ SZÓ
