Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-07 / 31. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 7. www.ujszo.com MEDIATER Charles Darwin, a populáris hős Charles Darwin népszerűsége töretlen. Alig telik el úgy hét, hogy ne jelenjen meg valamilyen tudományos dolgozat, esszé, könyv stb. a tudós nevével a címében. Ha az utóbbiak közül gyorsan ki kellene emelnem hármat a közelmúltból, akkor a keményebb vállalkozások közül Daniel C. Dennett Darwin veszélyes ideája című tudatfilozófiái eszmefuttatását, a biológiai munkák közül Steve Jones Darwin szelleme című, A fajok eredetének újraírásaként olvasható monográfiáját (Sorry, Mr. Dawkins!), a lazább írások közül pedig Mark Nelissen Darwin a szupermarketben című, szórakoztató humánetológiái esszégyűjteményét választanám. Teljesen önkényesen. H. NAGY PÉTER (Yoir á la page 2.) Darwin-karikatúra a La Petite Lune című francia szatirikus lap egyik 1871-es számának címoldalán (Képarchívum) Ha a kérdést úgy tennénk fel, hogy melyik az a kiadvány a sok-sok lehetséges közül, amely magáról a figuráról szól és a lehető legszélesebb körben ajánlható, akkor David Quammen A kétkedő Darwin - Az evolúcióelmélet eredete című opusára esne a választásom. Arra a Dar- win-portréra, amely az életrajzi vonatkozások mellett közérthetően foglalja össze a tudós szakmai munkásságát is. Túlzás nélkül állítható, hogy ezt a könyvet kötelezővé kellene tenni a tanárképző, a bölcsész- és teológiai karokon. Anélkül, hogy az evolúcióelméletet hosz- szasan boncolgatnám, három pontban röviden felvillantom, miért. Quammen teljes joggal jegyzi meg Darwin főművéről, hogy „minden idők legnagyobb hatású könyveinek egyike”. Majd eljátszik a gondolattal, mely művek múlhatják felül ismertségben. Talán a Biblia, a Korán és néhány más szent írás? Van-e olyan tudományos munka, amely felveszi vele a versenyt? Kopernikusz, Newton, Einstein egy-egy műve? Lehetséges. Van azonban valami, amiben A fajok eredete példaértékű: „A többi kiváló tudományos munkával szemben [...] egyszerű, mindennapi nyelvezettel íródott, és a szerzője minden érdeklődő olvasónak szánta.” Első közelítésben tehát ez Darwin egyik lényeges öröksége: paradigma- tikus alkotásként szolgál a tudományos irodalom számára (Dawkinstól Saganig, Almár Ivántól Csányi Vilmoson át Ve- netianer Pálig), hiszen „minden idők egyik legmegdöbbentőbb meséjét” úgy tálalja, hogy az minden nehézsége ellenére is olvasmányos marad. (Quammen könyvének óriási érdeme egyébként, hogy követi ezt a mintát.) Másrészt adott egy olyan témakör, amelyet sokan kényes problémaként kezelnek, holott nem az. Számos fórumon elhangzott már, hogy „Darwin vallásos volt”, s akik ezt a kijelentést visszhangozzák, általában az evolúciót és a kereszténységet állítják szembe egymással. Nos, a helyzet egyszerűbb. Forduljunk ismét bátran Quammen könyvéhez, mégpedig azért, mert a szerző nagyon korrektül jár el, sok-sok dokumentum alapján vázolja fel a dilemmát. Természetesen hosszú folyamatról van szó, melynek végén Darwin belátta, hogy felfedezése összeegyeztethetetlen a vallások számos állításával. „Ekképpen - írja önéletrajzában - a hitetlenség csak nagyon lassan lett úrrá rajtam, de végül kiteljesedett.” A tudós tehát rádöbbent, hogy az evolúció megértése a legmegrengetőbb válEkképpen - úja önéletrajzában Darwin - a hitetlenség csak nagyon lassan lett úrrá rajtam, de végűi kiteljesedett. tozást idézi elő az emberi gondolkodásban (az isteni tervezés argumentuma megbukott), ezért mindenféle istenhitről lemondott. Mivel túlontúl elterjedt nézet, hogy a kreacionizmus tartható, pihenésképpen következzen egy szellemes, az evolúció tényét bizonyító példa Quammen könyvéből. A Humán Genom Projekt után pár évvel sor került a közönséges házi egér genomjának meghatározására is. Az egér genomja 30 ezer gént tartalmaz, ezek 99%-ának rendkívüli hasonlóságot mutató megfelelője megtalálható az emberben is. Önként adódik a kérdés: „létezik-e bölcs és serény isten, aki különleges teremtéssel összeeszkábálna egy olyan emberi fajt, amely harmincezer tekintetben hasonlít az egérre?” Nem valószínű - állapítja meg a könyv szerzője Douglas J. Futuyma alapján-, a bonyolult hasonlóságra csak a közös leszármazás adhat magyarázatot. Nincs kibúvó. Darwin magatartása (a hit elvesztése) innen nézve, a későbbi fejlemények fényében még érthetőbb: ha valamely magyarázat ellentmond a tényeknek, azt el kell vetnünk. A tények tisztelete a spekulációval szemben alighanem szintén megkerülhetetlen örökség. Harmadrészt természetesen a darwini kételyre kell utalnunk. Darwintól mi sem állt távolabb, mint az elhamarkodott ítéletalkotás. Éppen ezért A fajok eredete munkálatai legendásan hosszú ideig tartottak. Ugyanakkor didaktikai szempontból sem elhanyagolható a tudós megfontoltsága, az apróságok iránti fogékonysága. Ez vezérfonalul szolgál Quammen számára is, aki könyve végén felidéz egy beszédes esetet. Darwin utolsó publikációja egy bogárról szól, melynek egy miniatűr kagyló tapadt a lábára. „A tudományos kontextusból kiemelve - írja Quammen - teljességgel jelentéktelennek tűnik. Talán a saját kontextusában is jelentéktelen eset. Darwin számára azonban nem volt az. [...] A cikk központi mondanivalója egyszerű volt, de lényeges: íme a bizonyíték arra, hogy miként utazhat a levegőben egy termékeny kagyló [...], és hogyan hozhat új helyen új populációt létre. Szétszóródás, biogeográfia. Kolonizáció, majd az evolúció egy új szakasza.” A bogarat és a kagylót postán kapta Darwin, de az út megviselte a két kis élőlényt. A tudós borostyánlevelekkel bélelt palackba helyezte a bogarat, hogy megkönnyítse a dolgát. ,A kor minden természettudósa tisztában volt azzal - folytatja Quammen -, hogy a borostyánlevél felaprítva hidrogén-cianidot is tartalmazó kéksavat bocsát ki magából. Darwin nem akarta, hogy utolsó bogara szenvedjen. Finom ember volt, és pontosan tudta, hogy már így is bőven elég kellemetlenséget okozott.” Ezzel a megállapítással zárul a kiváló monográfia. Quammen könyve az evolúcióelmélet tudományos utóéletét is felvillantja, az elutasítástól az alternatívakeresésen át az elfogadásig vezető hosszú-hosszú út főbb állomásait emelve ki. A legnagyobb biológus öröksége azonban más területekre is kiterjed. Végezetül erről ejtenék néhány szót. Ha megkísérelnénk felvázolni a darwinizmus kultúrtörténeti hatását, alighanem bajban lennénk. Természetesen nem azért, mert átláthatatlan, hanem azért, mert rendkívül szerteágazó. Álljon itt néhány releváns példa. Darwin populáris örökségének egyik legismertebb nóvuma a Darwin-díj. Wendy Northcutt molekuláris biológus 1993-ban alapította az elismerést, majd létrehozta a weboldalát, amely az egyik leglátogatottabb humoros internetoldal. Részlet a koncepcióból (a Darwin-díjasok 1. kötetéből): „Vannak emberek, akik semmi kivetnivalót nem találnak abban, ha valaki az öngyújtó lángjával világít a benzineskannába, hogy megnézze, van- e benne valami. Olyanok is akadnak, akik tengerparti partit rendeznek, hogy megünnepeljék a hurrikán közeledését. A Darwin-díjjal, melyet Charles Darwinról, az evolúció tanának megalkotójáról neveztünk el, az ilyen vakmerő fenegyerekeket ünnepeljük, akiknek sorsát nem nehéz megjósolni. [...] Hőseink minden körülmények között megtalálják a módját, hogy génjeik ne szerepeljenek többé; s mivel a legképtelenebb módokon teszik ezt, cselekedetükkel valószínűleg hozzájárulnak ahhoz, hogy fajunk még sokáig fennmaradjon: egyedei között ugyanis eggyel kevesebb idióta lesz.” A Darwin-díj egyetlen példa a sok közül arra, hogy Darwin neve az internetkultúrában is piacképes. A Darwin-recepcióból természetesen a filmipar (Greenaway televíziós Darwin-tanulmányá- tól a Teremtés című produkcióig, melyben Paul Bettany alakítja a tudóst, Jennifer Connelly pedig hívő feleségét, Emmát) és az irodalom is kiveszi a részét. Az alternatív történelmi, illetve a steampunk regények olyan lehetséges múltakba kalauzolnak, melyek valamilyen fontos pontban elmozdulnak a tényleges történelemhez képest, majd lejátsszák, hogy az adott változás hogyan befolyásolta a világot. Scott Westerfeld Leviatán- trilógiájában ez a divergáló Vannak emberek, akik semmi kivetnivalót nem találnak abban, ha valaki az öngyújtóval világit a benzineskannába. pont Darwin nevéhez fűződik, aki a kutatásaiban még tovább jutott: felfedezte az örökítő anyagot is, és ez az esemény különleges élőlények (pl. óriási mitológiai állatok) létrehozását tette lehetővé. Valóban érdekes eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha Darwin ismeri Mendel kutatatásait. Valószínűleg az evolúcióelmélet hamarabb vált volna elfogadottá, mint ahogy a valóságban történt, és persze más lenne a világ, ám Darwin így is eget rengető felfedezések elindítójavolt. Quammennel szólva - s ezt tudja jól a popkultúra is -: „belevont bennünket a küzdelmek és a változás kusza forgatagába”. A Pascal számára létrehozandó produkciós céget teljesen egészében a Sony finanszírozza, termékeit pedig kizárólagos joggal forgalmazza Távozik a Sony Filmstúdió hackerbotrányban érintett vezetője MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Los Angeles. Távozik posztjáról, de saját produkciós céget kap a vállalatcsoporton belül Amy Pascal, Az interjú című botrányfilmet gyártó Sony Pictures Entertainment (SPE) filmgyártásért felelős társelnöke. Pascal kínos helyzetbe került, amikor feltételezett északkoreai hackerek november végén, nem sokkal a Kim Dzsong Un diktátor elleni merényletről szóló komédia bemutatása előtt feltörték a filmstúdió számító- gépes rendszerét és a szakmai dokumentumok mellett nyilvánossá tették a társelnök magán- levelezését is. Michael Lynton, az SPE elnök-vezérigazgatója csütörtökön jelentette be, hogy nem újítják meg a filmgyártásért felelős 56 éves társelnök márciusban lejáró szerződését, de tagadta, hogy az egyik legbefolyásosabb hollywoodi üzlet- asszonynak számító Pascal leváltásának köze lenne ahhoz, hogy a komputerkalózok kiszivárogtatták a stúdiófőnök e- lektronikus levelezését, amelyben sértő megjegyzések szerepeltek például Angelina Joliéról és rasszista ízű megjegyzések Barack Obama elnökről. Menesztéséhez a stúdiófőnök igyekszik jó képet vágni, saját közleményében azt hangoztatva, hogy majdnem teljes eddigi szakmai pályafutását a Sony Pictures filmstúdiónak szentelte, és lelkesen fog bele egy új fejezetbe egy olyan társaságnál, amelyet a sajátjának tekint, annál is inkább, mert mindig is producer akart lenni. A Pascal számára létrehozandó produkciós céget teljesen egészében a Sony finanszírozza, termékeit pedig kizárólagos joggal forgalmazza. Bár Pascal kilencéves irányítása alatt a Sony Filmstúdió 46 Amy Pascal az egyik legbefolyásosabb hollywoodi üzletasszony - nak számított (Képarchívum) milliárd dollár összbevételre tett szert mozifilmjeinek forgalmazásából és 315 Oscar-ne- vezést gyűjtött be, megfigyelők szerint a japán tulajdonban levő konglomerátum vezetői nem igazán voltak elégedettek a stúdió üzleti eredményeivel, és kissé avíttnak tartották Pascal vezetési módszereit is, ezért menesztésének lehetősége Az interjú okozta botránytól függetlenül is a levegőben lógott. A vihart kavaró komédia kapcsán az SPE minden idők legsúlyosabb hackertámadását szenvedte el az amerikai üzleti életben. A Béke őrei (GOP) nevű kalózcsoport november 24-én behatolt a stúdió számítógépes rendszerébe, és megkaparintotta 47 ezer alkalmazott személyes adatait, pénzügyi dokumentumokat, forgatókönyveket, céges leveleket, amelyek közül sokat - öt, még forgalmazás előtt álló film mellett - nyilvánossá tettek. A kalózok azt követelték, hogy a Phen- jan által hadüzenetnek tekintett produkció maradjon dobozban. Még nem tudni, hogy ki lesz a filmstúdió új vezetője, a filmgyártás irányítását átmenetileg Michael Lynton elnök-vezérigazgató veszi kézbe.
