Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-06 / 30. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁRÉ. Vélemény és háttér 7 Magyarok a fronton, egy olyan országért, amely mindent megtesz az asszimilálásukért Halálos csend Az egyre kilátástalanabb ukrajnai helyzet újabb próbatétel elé állította a magyar politikai elitet: választania kell a nyugati országokkal szemben vállalt kötelezettségei, gazdasági érdekei és a határon kívül rekedt magyarok között. MOLNÁR IVÁN A populista hózöngés ellenére úgy tűnik, ezúttal is a kisebbségben élő magyarok húzzák a rövi- debbet. Ukrajnában egyre rosszabb a helyzet: naponta emberek tucatjai halnak meg az orosz felkelőkés az ukrán hadsereg golyóitól, rakétáitól. A felkelők Oroszország támogatásának köszönhetően egyre nagyobb erőre tesznek szert, az ukrán vezetés ezért még több katonát kénytelen mozgósítani. A tervek szerint a mozgósítás negyedik, január 20-án kezdődött hullámában csak Kárpátalján 15 ezer behívót kézbesítenek. A besorozott fiatalokjelentős része egyáltalán nincs felkészítve a háborús helyzetekre, így biztos célpontként szolgálnak az orosz zsoldosoknak. Röviden: az ukrán kormány mészárszékre küldi a kárpátaljai magyarokat egy olyan háborúban, amelyhez nekik - ugyanúgy, mint az ukránok nagy részének - semmi közük. Mit tesz ilyen helyzetben a magyar kormány? A magyar alkotmány kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését..Hogyan váltja be ezt az ígéretét a gyakorlatban? Mi, szlovákiai magyarok erről már korábban meggyőződhettünk, hiszen amikor Maiina Hedviget megverték és elüldözték az országból, amikor szlovákiai magyarok tucatjait fosztották meg az állampolgárságuktól, Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke kijelentette: „Szlovákiával kapcsolatban örvendetesen beállt egy pozitív csend a nemzetpoiitika vonatkozásában.” Nos, „örömmel” jelentjük, hogy Kárpátaljával kapcsolatban is beállt egyfajta csend, halálos csend. Persze, a Fidesz és az MSZP is „kiáll” a magyarokért: „meg kell akadályozni, hogy a magyarok számarányuknál nagyobb arányban kapjanak behívód’. Ez most a hivatalos mantra. A kormánypártnak és a baloldali ellenzéknek eszerint semmi gondja azzal, hogy a határon túli magyaroknak egy olyan országért kell meghalniuk, amely békeidőben mindent megtett azért, hogy az alig 150 ezres kárpátaljai magyarság eltűnjön a föld színéről. Hulljon a magyar, persze, csak a számarányának megfelelően. A hivatalos népszámlálási adatok szerint a magyarok részaránya Ukrajnában 0,3 százalék, vagyis a magyar politikusoknak semmi kifogásuk nem lenne az ellen, ha minden 333. halott katona kárpátaljaimagyar. Ha a magyar kormány valóban ki szeretne állni a kárpátaljai magyarok mellett, az első körben Ukrajnát kellene rávennie akár durva zsarolással is, hogy a magyarok besorozásától tekintsen el. Ha Kijev erre nem hajlandó, fel kellene készülni a besorozás elől menekülő magyar fiatalok tömeges befogadására. Van elég vérszomjas, mindenre képes ukrán bőrfejű, akit ki lehet vinni a frontra meghalni a nemzetállamukért.- Mifelénk a hagyományos család négytagú: férfi, nő, gyerek és a szegénység. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET A kifli néha árthat LAMPL ZSUZSANNA a U Amikor egy hete : i lehullott az a H nagy hó, avízi- M madarakkörül §■ vékony hártyá- D vá fagyott a tó I vize. A hattyúk vállalták a jégtörő szerepet - kinyújtották nyakukat, a mellükkel nekifeszültek, így araszoltak előre - nyomukban, a szabaddá vált vízen szép sorban úsztak a vadkacsák. Mi, emberek a parton, csodálattal bámultuk ezt az együttműködést. Aztán a hattyúk kijöttek a vízből és nekiláttak havat lakmározni. Nemsokára megjelent egy anyuka két kisgyerekkel. Kezében fornettiszacskó, indult a hattyúk felé, de akkor a parton ácsingózók közül kivált egy terepruhás férfi, és elmagyarázta neki, hogy a hattyúkat nem szabad levelestésztával etetni. A gyerekek sírni kezdtek, mert ezt a pogácsát igenis a hattyúknak szánták, de a férfi türelmesen elmondta, hogy kollégáival azért jönnek ki rendszeresen a tóhoz, hogy felvilágosítsák az embereket a laikus hattyútáplálás káros következményeiről. Az elmúlt két évben négy hattyú pusztult el. Az emberekjót akarnak, nem akarják őket megölni, de tudatlanságukban mégis ezt teszik. Azt gondoltuk, folytatta a férfi, hogy már nem kell ide jönnünk, hiszen annyiszor elmagyaráztuk ezeket a dolgokat, még a helyi lapban is írtunk róla, de nem, folyamatosan ismételni kell, mert mindig jönnek új emberek, új anyukák, akik meg vannak róla győződve, hogy a hattyú kiflit és süteményt eszik. Nem sok az a négy hattyú? - kérdezte valaki. Ha nem járnánk ki ide, mondta a férfi, lehet, hogy már egy sem élne. Alckor arra gondoltam, ha van modem példabeszéd, ez bizony az. Nekem az iskolai behatási kampánynak nevezett tevékenységről szól, nagyon sok ember nemegy esetben már évtizedekre visszamenő, szerintem nagyon hasznos munkájáról. Például egy óvodában egy nyelvésznő tartott előadást arról, milyen következményekkel járhat, ha magyar kisgyereket szlovák iskolába adnak. Kilenc bizonytalan szülő közül az előadást követően hárman a magyar iskola mellett döntöttek, elmondásuk szerint nem is sejtették, hogy a nem anyanyelvi oktatással árthatnak a gyerekeiknek. Nem kevés ez a három? Az esetek egyharmada, mint ezerből a háromszázharminchárom. Az előadás nélkül egy sem lett volna. Persze, nem mindig lehet egyértelműen kimutatni, hogy a bizonytalan szülők, akikből bizony mondom, sok van, vagy akár eleve a szlovák iskolát választók közül melyik kampány - mert több is van - pontosan hány százalékot állít át a magyar iskola térfelére. Ámennél sokkal fontosabb a szülők tájékoztatása. Mert amint arról számtalan adat létezik, döntő többségük teljesen más szempontok, nem pedig az iskola közelsége vagy minősége sze- rintválaszt. Smintajóságos hattyúetetők, néha ők is a kiflitartományban mozognak. KOMMENTÁR A jobb nem bal CZAJL1K KATALIN Bő egy évvel a parlamenti választások előtt a hazai jobboldal a totális káosz állapotában leledzik. Követni se bírjuk a naponta alakuló törpepártokat, illetve a már meglévőkből átszállingózó, sőt, esetenként eredeti pártjukba visz- szatérő kalandorokat. Hogy mindez ismét a jobboldal gyalázatos bukását vetíti előre, mindenki számára nyilvánvaló. Csak azt nem tudja senki, mi a megoldás. Szimbolikus, hogy éppen ezekben a hónapokban lehetünk tanúi az SDKÚ haláltusájának. Annak a párténak, amely- még SDK néven - 1998-ban egyesíteni tudta a jobboldali tábort, s így az utolsó percben visszarántotta a kormányt a civilizált Nyugat felé. A jobb oldal összefogása azóta sem sikerült senkinek. Közben a baloldalon kinőtt a Smer, s nem csupán átvette a HZDS szavazótáborát, azt még gyarapítani is képes volt, s diadalmenete megalakulása óta szinte töretlen. Egyjelentő- sen keresztény és konzervatív beállítottságú országban, mint a miénk, azt kívánná a logika, hogy hasonló folyamat ajobb- oldalon is lejátszódjon, azaz formálódjon egy erős jobbközép gyűjtőpárt, amely politikai váltógazdaságban tudna működni a Smerrel. Ez azonban aligha fog bekövetkezni. Az ok a jobboldali választótábor struktúrája, amely sokkal szegmentáltabb, mint a baloldali. Persze, ajobboldali-baloldali megjelölés itt durva leegyszerűsítés, hiszen mindkét tábor messze áll a klasszikus politológiai definícióktól. Az elhajlás a Smernél szembetűnőbb, hiszen itt egy párt égisze alatt megfér egymás mellett a szélsőséges marxista a soviniszta nacionalistával. És akkor még nem beszéltünk a párt oligarchákhoz való kötődéséről, ami homlokegyenest ellentmond a klasszikus baloldal egyik alappillérének, a tőkeellenességének. A Smer-szimpati- zánsok egyetlen közös nevezője talán csak az erős állam imádata, és a személyes felelősségvállalás elutasítása. Ez azonban elégségesnek bizonyul, hiszen Robert Ficónak már tizenöt éve sikerül egyben tartania a bázisát, sőt növelni. A jobboldali választótábor nem kevésbé töredezett: vannak itt keresztények, liberálisok, konzervatívok, euroszkeptikusok, na és persze mi, magyarok. Akülönbségviszontaz,hogyezek a csoportok valamilyen oknál fogva sokkal jobban ragaszkodnak meggyőződésükhöz, így sokkal nehezebben integrálhatók valamilyen közös projektbe. Legfeljebb vészhelyzetben, mint amilyen a mečiari ámokfutás volt - egyébként a jobboldali választók viszolyognak a kollektivizációtól. S egyben sokkal érzékenyebbek, mint baloldali társaik a korrupcióra, az elhagyott ígéretekre és egyéb politikusi manőverekre. Mindebből nyilvánvaló, hogy a jobboldal sorsa még jó ideig több kisebb párt együttműködésén áll és bukik. Persze nem kizárt, hogy valamelyik átveszi a vezetést-jelenleg erre a Pro- cházka-féle Sieť a legesélyesebb -, de hosszú távon ugyanúgy jobboldali kollégáira lesz utalva. Ajobboldali pártoknak ezért létfontosságú lenne tudatosítani, hogy egymásnak nem ellenfelei, épp ellenkezőleg. Persze, ha a cél a kormányzás, snem csupán a parlamentbe való bejutás, ami a törpepártokjelenle- gi inváziójánál egyáltalán nem biztos. Visszakanyarodva a kezdethez, ajobboldal nagybajban van. Akkorában, hogy minden jel szerint még minimum négy éve lesz rá, hogy összeszedje magát az ellenzéki padsorokban. A történelmi tapasztalat alapján azonban félő, valami irtó nagy balhé kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. S az árát persze nem a politikusok, hanem a választópolgárok fizetik. FIGYELŐ Az Iszlám Állam Boszniában Kitűzték az Iszlám Állam terrorszervezet zászlaját és más jelzéseit egy északboszniai faluban, amelyet a rendőrség évek óta megfigyel - írta a Nezavisne Novine bosnyák lap. Gornja Ma- ocában az 1992-1995-ös boszniai háború után több tucat, arab országokból származó ember telepedett le, majd a szélsőséges iszla- mista mozgalmak boszniai központjává vált. A vahabita mozgalom egyik vezetője, a Bilal néven ismertté vált Húséin Bosnic szintén sok időt töltött a faluban. Bosnicot több társával együtt szeptemberben őrizetbe vette a boszniai rendőrség, a gyanú szerint terrorista csoportot szervezett, továbbá Szíriái és iraki harcokra toborzott embereket. Pere a jövő héten kezdődik. Az állami nyomozó és védelmi hivatal a lapnak azt mondta: lépni fognak az Iszlám Állam jelzéseinek kitűzése ügyében. A Szíriái összecsapásokban bizonyítottan több tucat bosznia-hercegovinai állampolgár harcol a szélsőséges iszlám szervezetek soraiban, a szíriai és iraki harctérre való távozás előtt közülük többen is előbb Gornja Maocá- ban éltek. (MTI)
