Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-06 / 30. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁRÉ. Vélemény és háttér 7 Magyarok a fronton, egy olyan országért, amely mindent megtesz az asszimilálásukért Halálos csend Az egyre kilátástalanabb ukrajnai helyzet újabb próbatétel elé állította a magyar politikai elitet: vá­lasztania kell a nyugati or­szágokkal szemben vállalt kötelezettségei, gazdasági érdekei és a határon kívül rekedt magyarok között. MOLNÁR IVÁN A populista hózöngés ellenére úgy tűnik, ezúttal is a kisebbség­ben élő magyarok húzzák a rövi- debbet. Ukrajnában egyre rosszabb a helyzet: naponta em­berek tucatjai halnak meg az orosz felkelőkés az ukrán hadse­reg golyóitól, rakétáitól. A felke­lők Oroszország támogatásának köszönhetően egyre nagyobb erőre tesznek szert, az ukrán ve­zetés ezért még több katonát kénytelen mozgósítani. A tervek szerint a mozgósítás negyedik, január 20-án kezdődött hullá­mában csak Kárpátalján 15 ezer behívót kézbesítenek. A besoro­zott fiatalokjelentős része egyál­talán nincs felkészítve a háborús helyzetekre, így biztos célpont­ként szolgálnak az orosz zsoldo­soknak. Röviden: az ukrán kor­mány mészárszékre küldi a kár­pátaljai magyarokat egy olyan háborúban, amelyhez nekik - ugyanúgy, mint az ukránok nagy részének - semmi közük. Mit tesz ilyen helyzetben a magyar kormány? A magyar al­kotmány kimondja: „Magyaror­szág az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tart­va felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elő­segíti közösségeik fennmaradá­sát és fejlődését..Hogyan vált­ja be ezt az ígéretét a gyakorlat­ban? Mi, szlovákiai magyarok erről már korábban meggyő­ződhettünk, hiszen amikor Ma­iina Hedviget megverték és el­üldözték az országból, amikor szlovákiai magyarok tucatjait fosztották meg az állampolgár­ságuktól, Németh Zsolt, a ma­gyar parlament külügyi bizott­ságának fideszes elnöke kijelen­tette: „Szlovákiával kapcsolat­ban örvendetesen beállt egy po­zitív csend a nemzetpoiitika vonatkozásában.” Nos, „öröm­mel” jelentjük, hogy Kárpátaljá­val kapcsolatban is beállt egyfaj­ta csend, halálos csend. Persze, a Fidesz és az MSZP is „kiáll” a magyarokért: „meg kell akadá­lyozni, hogy a magyarok szám­arányuknál nagyobb arányban kapjanak behívód’. Ez most a hi­vatalos mantra. A kormánypárt­nak és a baloldali ellenzéknek eszerint semmi gondja azzal, hogy a határon túli magyarok­nak egy olyan országért kell meghalniuk, amely békeidőben mindent megtett azért, hogy az alig 150 ezres kárpátaljai ma­gyarság eltűnjön a föld színéről. Hulljon a magyar, persze, csak a számarányának megfelelően. A hivatalos népszámlálási adatok szerint a magyarok részaránya Ukrajnában 0,3 százalék, vagyis a magyar politikusoknak semmi kifogásuk nem lenne az ellen, ha minden 333. halott katona kár­pátaljaimagyar. Ha a magyar kormány való­ban ki szeretne állni a kárpátal­jai magyarok mellett, az első körben Ukrajnát kellene ráven­nie akár durva zsarolással is, hogy a magyarok besorozásától tekintsen el. Ha Kijev erre nem hajlandó, fel kellene készülni a besorozás elől menekülő ma­gyar fiatalok tömeges befogadá­sára. Van elég vérszomjas, min­denre képes ukrán bőrfejű, akit ki lehet vinni a frontra meghalni a nemzetállamukért.- Mifelénk a hagyományos család négytagú: férfi, nő, gyerek és a szegénység. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET A kifli néha árthat LAMPL ZSUZSANNA a U Amikor egy hete : i lehullott az a H nagy hó, avízi- M madarakkörül §■ vékony hártyá- D vá fagyott a tó I vize. A hattyúk vállalták a jégtörő szerepet - kinyújtották nyakukat, a mel­lükkel nekifeszültek, így ara­szoltak előre - nyomukban, a szabaddá vált vízen szép sor­ban úsztak a vadkacsák. Mi, emberek a parton, csodálattal bámultuk ezt az együttműködést. Aztán a hattyúk kijöttek a vízből és ne­kiláttak havat lakmározni. Nemsokára megjelent egy anyuka két kisgyerekkel. Ke­zében fornettiszacskó, indult a hattyúk felé, de akkor a parton ácsingózók közül kivált egy te­repruhás férfi, és elmagyaráz­ta neki, hogy a hattyúkat nem szabad levelestésztával etetni. A gyerekek sírni kezdtek, mert ezt a pogácsát igenis a hattyúknak szánták, de a férfi türelmesen elmondta, hogy kollégáival azért jönnek ki rendszeresen a tóhoz, hogy felvilágosítsák az embereket a laikus hattyútáplálás káros következményeiről. Az elmúlt két évben négy hattyú pusztult el. Az emberekjót akarnak, nem akarják őket megölni, de tudatlanságukban mégis ezt teszik. Azt gondoltuk, folytatta a férfi, hogy már nem kell ide jönnünk, hiszen annyiszor el­magyaráztuk ezeket a dolgo­kat, még a helyi lapban is ír­tunk róla, de nem, folyamato­san ismételni kell, mert mindig jönnek új emberek, új anyu­kák, akik meg vannak róla győződve, hogy a hattyú kiflit és süteményt eszik. Nem sok az a négy hattyú? - kérdezte valaki. Ha nem járnánk ki ide, mondta a férfi, lehet, hogy már egy sem élne. Alckor arra gondoltam, ha van modem példabeszéd, ez bi­zony az. Nekem az iskolai be­hatási kampánynak nevezett tevékenységről szól, nagyon sok ember nemegy esetben már évtizedekre visszamenő, szerintem nagyon hasznos munkájáról. Például egy óvo­dában egy nyelvésznő tartott előadást arról, milyen követ­kezményekkel járhat, ha ma­gyar kisgyereket szlovák isko­lába adnak. Kilenc bizonytalan szülő közül az előadást köve­tően hárman a magyar iskola mellett döntöttek, elmondá­suk szerint nem is sejtették, hogy a nem anyanyelvi okta­tással árthatnak a gyerekeik­nek. Nem kevés ez a három? Az esetek egyharmada, mint ezerből a háromszázharminc­három. Az előadás nélkül egy sem lett volna. Persze, nem mindig lehet egy­értelműen kimutatni, hogy a bizonytalan szülők, akikből bizony mondom, sok van, vagy akár eleve a szlovák iskolát vá­lasztók közül melyik kampány - mert több is van - pontosan hány százalékot állít át a ma­gyar iskola térfelére. Ámennél sokkal fontosabb a szülők tájé­koztatása. Mert amint arról számtalan adat létezik, döntő többségük teljesen más szem­pontok, nem pedig az iskola közelsége vagy minősége sze- rintválaszt. Smintajóságos hattyúetetők, néha ők is a kifli­tartományban mozognak. KOMMENTÁR A jobb nem bal CZAJL1K KATALIN Bő egy évvel a parlamenti választások előtt a hazai jobboldal a totális káosz állapotában le­ledzik. Követni se bírjuk a naponta alakuló tör­pepártokat, illetve a már meglévőkből átszál­lingózó, sőt, esetenként eredeti pártjukba visz- szatérő kalandorokat. Hogy mindez ismét a jobboldal gyalázatos bukását vetíti előre, min­denki számára nyilvánvaló. Csak azt nem tudja senki, mi a megoldás. Szimbolikus, hogy éppen ezekben a hónapokban lehetünk ta­núi az SDKÚ haláltusájának. Annak a párténak, amely- még SDK néven - 1998-ban egyesíteni tudta a jobboldali tábort, s így az utolsó percben visszarántotta a kormányt a civilizált Nyugat felé. A jobb oldal összefogása azóta sem sikerült sen­kinek. Közben a baloldalon kinőtt a Smer, s nem csupán átvet­te a HZDS szavazótáborát, azt még gyarapítani is képes volt, s diadalmenete megalakulása óta szinte töretlen. Egyjelentő- sen keresztény és konzervatív beállítottságú országban, mint a miénk, azt kívánná a logika, hogy hasonló folyamat ajobb- oldalon is lejátszódjon, azaz formálódjon egy erős jobbközép gyűjtőpárt, amely politikai váltógazdaságban tudna működni a Smerrel. Ez azonban aligha fog bekövetkezni. Az ok a jobb­oldali választótábor struktúrája, amely sokkal szegmentál­tabb, mint a baloldali. Persze, ajobboldali-baloldali megjelö­lés itt durva leegyszerűsítés, hiszen mindkét tábor messze áll a klasszikus politológiai definícióktól. Az elhajlás a Smernél szembetűnőbb, hiszen itt egy párt égisze alatt megfér egymás mellett a szélsőséges marxista a soviniszta nacionalistával. És akkor még nem beszéltünk a párt oligarchákhoz való kötődé­séről, ami homlokegyenest ellentmond a klasszikus baloldal egyik alappillérének, a tőkeellenességének. A Smer-szimpati- zánsok egyetlen közös nevezője talán csak az erős állam imá­data, és a személyes felelősségvállalás elutasítása. Ez azonban elégségesnek bizonyul, hiszen Robert Ficónak már tizenöt éve sikerül egyben tartania a bázisát, sőt növelni. A jobboldali választótábor nem kevésbé töredezett: vannak itt keresztények, liberálisok, konzervatívok, euroszkeptikusok, na és persze mi, magyarok. Akülönbségviszontaz,hogyezek a csoportok valamilyen oknál fogva sokkal jobban ragaszkod­nak meggyőződésükhöz, így sokkal nehezebben integrálha­tók valamilyen közös projektbe. Legfeljebb vészhelyzetben, mint amilyen a mečiari ámokfutás volt - egyébként a jobbol­dali választók viszolyognak a kollektivizációtól. S egyben sok­kal érzékenyebbek, mint baloldali társaik a korrupcióra, az elhagyott ígéretekre és egyéb politikusi manőverekre. Mindebből nyilvánvaló, hogy a jobboldal sorsa még jó ideig több kisebb párt együttműködésén áll és bukik. Persze nem ki­zárt, hogy valamelyik átveszi a vezetést-jelenleg erre a Pro- cházka-féle Sieť a legesélyesebb -, de hosszú távon ugyanúgy jobboldali kollégáira lesz utalva. Ajobboldali pártoknak ezért létfontosságú lenne tudatosítani, hogy egymásnak nem ellen­felei, épp ellenkezőleg. Persze, ha a cél a kormányzás, snem csupán a parlamentbe való bejutás, ami a törpepártokjelenle- gi inváziójánál egyáltalán nem biztos. Visszakanyarodva a kezdethez, ajobboldal nagybajban van. Akkorában, hogy minden jel szerint még minimum négy éve lesz rá, hogy összeszedje magát az ellenzéki padsorokban. A történelmi tapasztalat alapján azonban félő, valami irtó nagy balhé kell ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. S az árát persze nem a politikusok, hanem a választópolgárok fizetik. FIGYELŐ Az Iszlám Állam Boszniában Kitűzték az Iszlám Állam terrorszervezet zászlaját és más jelzéseit egy észak­boszniai faluban, amelyet a rendőrség évek óta megfi­gyel - írta a Nezavisne Novi­ne bosnyák lap. Gornja Ma- ocában az 1992-1995-ös boszniai háború után több tucat, arab országokból származó ember telepedett le, majd a szélsőséges iszla- mista mozgalmak boszniai központjává vált. A vahabita mozgalom egyik vezetője, a Bilal néven ismertté vált Hú­séin Bosnic szintén sok időt töltött a faluban. Bosnicot több társával együtt szep­temberben őrizetbe vette a boszniai rendőrség, a gyanú szerint terrorista csoportot szervezett, továbbá Szíriái és iraki harcokra toborzott em­bereket. Pere a jövő héten kezdődik. Az állami nyomozó és vé­delmi hivatal a lapnak azt mondta: lépni fognak az Isz­lám Állam jelzéseinek kitű­zése ügyében. A Szíriái összecsapásokban bizonyítottan több tucat bosznia-hercegovinai állam­polgár harcol a szélsőséges iszlám szervezetek soraiban, a szíriai és iraki harctérre va­ló távozás előtt közülük töb­ben is előbb Gornja Maocá- ban éltek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents