Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-31 / 25. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ '2015. JANUÁR 31. www.ujszo.com Legkevesebb 1,1 millió embert pusztítottak el itt, túlnyomó többségükben zsidókat, de sok lengyel, roma és sok szovjet hadifogoly is itt lelte halálát Auschwitz, ahol összedőlt a civilizációnk „Birkenauban állunk, a világ legrosszabb helyén. Nincs más olyan hely, ahol ennyi embert meggyilkoltak volna. Ezen a borzasztóan fontos napon együtt állunk itt. Nem könnyű, nem kedves ez, de fontos” - ezekkel a szavakkal vezette fel Michael Schudrich lengyel főrabbi Lengyelországban azt a megemlékezéssorozatot, amely a második világháború, a holokauszt borzalmainak szimbólumává vált auschwitz- birkenaui náci megsemmisítő tábor felszabadításának 70. évfordulójához kapcsolódik. „Azon a helyen állunk, ahol összedőlt a civilizációnk” - ezek pedig Bronislaw Komorowski lengyel elnök szavai. Az auschwitzi koncentrációs tábor Balti-tenger NEMET BIRODALOM J Berlin r '* ~ Varsó Szovjetunió A Krematóriumok és gázkamrák Auschwitz 3. részleg Q^EH-MORVA a) FÖKORMÁNYZÓSÁG PROTEKTORÁTUS \ > Szlovákia j 200 km Magyarország y Bécs Auschwitz 2. részleg férfi barakk Ör~ törzstábor // // : I.G. Farbeír vegyi üzem Monowitzi Q munkatábor 1 km Forrás: OPA/MTVA Sajtó- és Fotóarchívum / MTI ■ESfrľ» női barakk 1. rés zleg I o www.mti.hu ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az auschwitzi koncentrációs tábort 1940-ben hozta létre a náci Németország, eredetileg lengyel foglyokat irányítva ide. A birkenaui láger két évvel későbbjött létre, és ez lett a zsidók szisztematikus, ipari precizitá- sú megsemmisítésének fő helyszíne. Legkevesebb 1,1 millió embert pusztítottak el itt, túlnyomó többségükben zsidókat - köztük 350—400 ezer magyart, és a becslések szerint Szlovákia területéről mintegy 60 ezer főt de sok lengyel, roma és számos szovjet hadifogoly is itt lelte halálát. Lágerbirodalom A nácik már a hatalom megszerzését követő hónapokban hajtóvadászatot indítottak az ellenfeleik után. Ezrével mentek a börtönökbe a kommunisták, a szociáldemokraták, a liberálisok, beindult a nagy ellenség, a zsidók elleni tervek előkészítése. Az ideológiai ellenségek után következtek mindazok, akik a náciknak nem tetsző életelveket vallottak - például a homoszexuálisokat is a sebtében felépített munkatáborokba hurcolták. A későbbi haláltáborok a második világháború kezdete után A koncentrációs táborokat nem a nácik találták fel: gyűjtőtáborokat először a Brit Birodalom hozott létre, mégpedig Dél-Afrikában, a búrok ellen vezetett háborúban. A búrok a dél-afrikai holland telepesek leszármazottai voltak, az általuk megalapított Oranje Szabadállam és Transvaal Köztársaság a 19. század végén a területükön található hatalmas arany- és gyémántlelőhelyek felé terjeszkedő brit impérium szorításába került. Noha a britek nyomasztó túlerőben voltak, a búrok az általuk alkalmazott gerillaharcmodornak köszönhetően jelentős erőket kötöttek le. Éppen ezért döntött úgy a brit hadvezetés a második búr háború idején (1899-1902), hogy a hátországot - a búr szabadcsapatokat utánpótlással, információkkal ellátó civil társadalmat - küldi rácsok mögé, s így töri meg a búr harcosok ellenállását. Az első koncentrációs táborokba - ún. önkéntes meneépültek. Amikor Németország már százezerszámra ejtett hadifoglyokat a lengyel, majd a nyugat-európai, aztán a keleti szovjet fronton is. Amikor már úgy döntött a német csúcsvezetés, hogy a hatalmukba került összes zsidót fizikailag megsemmisíti. A legnagyobb kényszermunkatábort a lengyel Os- wiecim mellett építették fel, Auschwitz-1 és Auschwitz-2 (Birkenau) néven (ezen a néven tulajdonképpen 39 tábort fogtak össze). Szerte a megszállt területeken épültek még hasonló táborok, de a legnagyobbakat lengyel földön emelték a németek. A helyszíneket tudatosan választották a szigorúan vett Német Birodalom határain kívül: így a német lakosság éveken át nem is szerzett tudomást mindarról, ami ezekben a táborokban történt. Jó ideig nem tudhatta senki azt sem, hogy 1942-től elsősorban az auschwitzi lágert minősítették át megsemmisítő táborrá. Élet a táborban A táborokat a magas szögesdrótkerítés dupla falként vette körül. A belső drótkerítésbe magasfeszültségű áramot vezettek, amely azonnal agyonütötte azt, aki megérintette. Ez, valamint a szabályos távolságkülttáborokba - a búr nőket és gyerekeket kényszerítették. A táborokat is úgy jelölték ki, hogy a lehető legkevesebben éljék túl: mocsaras, az időjárás viszontagságainak kitett helyeken építették fel őket. A minimális higiénia és a kevés élelmiszer miatt tömegével haltak éhen az emberek, és a járványok is rengeteg áldozatot szedtek. 1899 és 1902 között több mint 22 ezer 16 éven alatti búr halt meg a brit táborokban, valamint kb. 4500 nő. Ezzel párhuzamosan Kitchener tábornok a búrok farmjait leromboltatta, a termést elpusztította, hogy teljes kiéheztetés- sel kényszerítse térdre a holland telepeseket. A taktika bevált: a búrok letették a fegyvert, és a Brit Birodalom részévé váltak, ugyanakkor a kemény ellenállás eredményeként megkapták a brit állampolgárok mindenjogát, és a hivatali nyelv is az afrikaans (a holland egyik változata) maradt az általuk lakott területen, (sa, ú) ban elhelyezett őrtornyok a foglyok szökését voltak hivatva megakadályozni. Az őrtornyokban nappal felfegyverezett SS- katonák figyelték a táboron belül zajló életet, éjszaka ugyanazt reflektorok és lámpák segítették. Egy-egy tábor valóságos város volt, és úgy is működött. Persze ebben a városban minden a kényszeren, az erőszakon alapult. A foglyok barakkokban éltek. A hosszú és lapos épületekbe több száz foglyot zsúfoltak be. A rabok emeletes „ágyakon”, helyesebben meztelen priccseken feküdtek, volt, hogy egy-egy fekvőhelyen többen is. A rabok pizsamaszerű csíkos ruhát viseltek; hideg teleken mindennaposak voltak a fagyási sérülések, a halálesetek. Orvosi ellátás csak névlegesen volt, a képzett német orvosok nem gyógyítottak, hanem embertelen kísérleteket folytattak a foglyokon. A rabok többs'ége egy hegyével lefelé fordított háromszögjelzést viselt a ruháján. Ennek színe a „deportálás” okát, a benne levő betűjelzés pedig a fogoly nemzetiségét jelezte. A zsidókat megkülönjböztető sárga Dávid- csillag tulajdonképpen két sárga háromszög elforgatásával jött létre. Vörös háromszöget viseltek a politikai foglyok. A zöld háromszög volt a köztörvényes bűnözők jele. Ók németek voltak, akik gyilkosságot követtek el, raboltak, loptak stb. Ők lettek a kápók, akik a foglyokra felügyeltek. (A női táborokban ugyanezt a szerepet a fekete háromszöges női bűnözők töltötték be.) Barna háromszöggel a cigányokat különböztették meg. Rózsaszínt a homoszexuálisok viseltek. A lila háromszöggel olyan németországi vallási csoportok tagjait jelölték, akik szemben álltak a nácikkal: ide tartoztak a bibliamagyarázók, a jehovisták, különféle egyéb szekták tagjai. A táborok foglyai mindig sötétben keltek fel, mert a munkára még holtidőben kellett előkészülniük. Az volt a jelszó, hogy mire kivilágosodik, a táborlakók maradéktalanul megkezdhessék a munkát annak helyszínén. Az ébresztő után sorba álltak a kevésszámú árnyékszék és a primitív vízcsapok előtt. Később kaptak egy kondér ismeretlen eredetű meleg folyadékot, amit kávénak neveztek. A sorakozó alatt a kápók átvizsgálták a hálóhelyiségeket. Akit ott találtak, azt mint munkakerülőt véresre verték, majd a menetoszlopba csapták. Akik a táboron kívül dolgoztak, azok bányában, hadiüzemben, mezőgazdasági területen végeztek kemény munkát. Az SS számára remek üzlet volt a több száz koncentrációs tábor fenntartása, „üzemeltetése”, az olcsó munkaerő „kiközvetítése”. Halál a táborban Sem Auschwitzban, sem más táborokban soha nem kellett elszámolni egyeden fogoly életével sem. Amikor a rab már nem képes további munkára, végezni kell vele. Megszokott volt, hogy néhány havonta felsorakoztatták a meztelenre vetkeztetett foglyokat, és egy bizottság - tisztek, orvosok - mindenkit megtekintett. Ilyenkor szabad szemmel is látható volt, ki gyengült le. Ezeket az embereket napokon belül gázkamrába küldték. Ugyanez történt akkor is, ha jelzés érkezett, hogy a megszállt Európa valamelyik országából újabb „szállítmány” várható. Akkor annak „csináltak helyet” a barakkokban. A halálgyárban a halált természetesen nagyüzemi módszerekkel állították elő. Auschwitzban erre a gázkamrák szolgáltak. Ezek nagyméretű, föld alá épített „fürdők” voltak - ahol egyetlen vízcsap sem volt. A rabokat fürdőzés ürügyén beterelték ide, a mennyezeten levő nyílásokból azonban nem víz permetezett rájuk. Gyilkos gáz ömlött be, amely körülbelül öt perc alatt végzett a bezsúfolt pár száz emberrel. Akadtak olyan gázkamrák, amelyek „kapacitása” félóránként 700 ember volt. Egy-egy „menet” ugyanis ennyi ideig tartott. Aztán légkompresszorokkal kinyomatták a gázt és kinyitották az ajtókat, az ott szolgáló rabok bementek, ki- hordták és kézikocsikra helyezték a holttesteket, majd elvitték azokat a közvetlenül a „fürdő” mellett felépített krematóriumba. Auschwitzban a borzalom 1945. január 27-én ért véget, amikor az I. Ukrán Front 100. gyalogos hadosztálya felszabadította a lágert. 7 ezer, szörnyű állapotban levő foglyot találtak életben. (MTI,ú) Mintegy 300 holokauszttúlélő jelent meg az egykori táborban tartott megemlékezésen (SITA/AP) Az első koncentrációs táborok
