Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-31 / 25. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 31. Vélemény és háttér 7 Direkt otthon maradni legitim stratégia, egy bevett véleménykifejezési forma Lábbal szavazok A február hetedikéi népszavazással kapcsolatban már sokan ismertették érveiket és álláspontjukat, pro és kontra. RAVASZ ÁBEL Én a kontra oldalon vagyok- elsősorban azért, mert egyrészt nem gondolom, hogy morális kérdésekről népszavazni kellene, másrészt maximálisan ellenzem, hogy embertársaink magánéletébe kitalált, mesterségesen gerjesztett, félreértett és félreértelmezett hagyományok nevében csak úgy, mert jobb dolgunk nincs, agresszíven belepiszkítsunk. De ez a cikk nem erről szól, hanem azt szeretném megvizsgálni, hogy legitim stratégia-e lábbal szavazni, azaz (nemmel) szavazás helyett otthon maradni. A népszavazáson való részvétel nem kötelesség, hanem jog. Jog arra, hogy saját meggyőződésünk szerint megpróbáljuk formálni az ország irányvonalát a meghatározott kérdésekben. Ezek a kérdések azonban szükségszerűen aszimmetrikusak. Az egyik válasz (általában az igen) változást hoz a jelenleg érvényben levő politikai irányban, a másik pedig a status quót tartja fenn. Másképpen fogalmazva, a népszavazás nem olyan, mint egy Y-keresztező- dés, ahol bármelyik irányt választja is az autós, mindenképpen másfelé halad tovább, mint addig. A népszavazás letérő egy egyenes útról, az azon résztvevők pedig arról dönthetnek, ér- demes-e lekanyarodni. Egy népszavazásra többféleképpen lehet reagálni. A minden kérdésre „igen” szavazásával a választó azt mondja: értem, hogy milyen útra szeretnének a kezdeményezők rátérni, és én is azon szeretnék tovább haladni. Ez a legkönnyebben értelmezhető stratégia. A különböző kérdésekre máshogy válaszolók azt mondják: igen, le kell térni a jelenlegi útról, de nem olyan élesen, mint a kezdeményezők akarják. Nem derékszögben, hanem mondjuk csak 45 fokban. Ez is érthető, bár ez utóbbi megoldásban ott van az a probléma, hogy nem rendszerszintű válasz. Hiszen az aktuális politikai irányvonal is egyfajta rendszer, általában a kínált új irányvonal is rendszerezett, viszont az igen/nem kombinált stratégiák sokszor (bár nem mindig) olyan köztes útra vezetnek, amelyet ideológiailag és szakpolitikailag is nehéz kibogozni. Egy következő „válasz” az apátia: ha valaki egyszerűen ig- norálja a szavazást, otthon marad, nem foglalkozik vele. Ez nem lábbal szavazás, hanem a demokrácia működtetéséből való kiiratkozás erre a körre. (Általában többre is.) A hátralevő két válasz egymáshoz hasonló, mégis eltérő. Ha valaki részt vesz a szavazáson, és csupa nemmel szavaz, azzal azt mondja: igen, jogosnak tartom a kérdésfeltevést, de én erre nemmel válaszolok. A jelenlegi irányt jónak tartom, de legitim az út, amit a kezdeményezők kínálnak. Ezzel szemben a tudatos, nem lusta, hanem stratégiai otthon maradás üzenete az, hogy a kérdés- feltevés nem jogos, nem akarom jelenlétemmel növelni a népszavazáson résztvevők számát és ezáltal annak sikerességének esélyét, mert úgy általában nem akarom, hogy erről a kérdésről az adott formában közvetlen döntés szülessen. A kettő közel sem ugyanaz. Lábbal szavazni, azaz direkt otthon maradni legitim stratégia, egy bevett véleménykifejezési forma. Én ezt teszem, és nem érzem magam tőle rosszul. Nem csúfolom meg a népszavazás intézményét, sem a demokráciát, hanem egyszerűen ismerve a játékszabályokat és nem értve egyet a feltett kérdésekkel, így fejezem ki a véleményemet. JEGYZET Az én bölcs szüleim LAMPL ZSUZSANNA Fontos esemény zajlik: a beíratás. Leendő nebulók lépnek be nemcsak a valóságos, hanem egy jelképes kapun is, hiszen a szakemberek szerint az alapiskola közege rányomja a bélyegét a majdani énre. Nekem is nagyon sok, e témába vágó kutatási adatom van, most mégis inkább mesélni szeretnék. Pozsonynak olyan utcájában nőttem fel, ahol rajtunk kívül nem voltak magyarok, de szinte mindenki tudott magyarul. így bár a szlovák környezet természetes volt számomra és valamennyire értettem is szlovákul, nem igazán beszéltem a nyelvet. Amikor eljött az iskolába íratás ideje, egy családtag megpe- dzette, hogy a szlovákba menjek, mert az szemben van, a magyar meg messze, trolizni kell, aztán átszállni villamosra. A szüleim mégis a magyar iskolára voksoltak. Hát hagynátok, hogy egy ilyen okos kisleányka ne a legjobb tanítást kapja és elvesszen az életben? Akkor hangzott el apukám szájából az a mondat, amit anyukám később oly sokszor idézett: magyar gyereknek magyar iskolában a helye, punktum. Nekem abban a pillanatban teljesen mindegy lett volna, csakhogy aztán még a beíratás előtt szereztem egy felejthetetlen tapasztalatot. A szüleim elvittek egy rajzkörbe. Nagy döbbenetemre ott mindenki szlovákul beszélt, s bár addig azt hittem, hogy tudok szlovákul, alig értettem valamit. A tanító néni szólt, az összes gyerek tudta, mit kell csinálni, én meg csak bámultam, és tiszta butának éreztem magam. Nagyon rossz volt. Most is emlékszem. Mintha süket lettem volna, pedig nem voltam az. Mintha ott sem lettem volna, pedig ott voltam. De ez még semmi. A tanító néni észrevette, hogy nem reagálok, csak ülök kővé dermedve, és akkor kérdezett tőlem valamit. Már attól megrémültem, amikor észrevettem, hogy rám néz, mert tudtam, hogy meg fog szólítani, s amikor megszólított, nem értettem semmit. Azt gondoltam, a nevemet kérdezi, s bár nem voltam félős kislány, csak halkan tudtam kinyögni: Zsuzsika. De nem olyan halkan, hogy ne hallják. Lett is hatalmas röhögés. Röhögtek a gyerekek, röhögött a tanító néni. Aztán ceruzát nyomott a kezembe, és mutatta, hogy rajzoljak. Én meg letettem a ceruzát, pedig szerettem rajzolni. Mozdulatlanul ültem, és erőlködtem, nehogy ki- csurranjon a könnyem. Szégyenkeztem. Butának, nevetségesnek, semminek éreztem magam. És mélységesen megbántottnak, megalázott- nak. Persze, ezeket a szavakat akkor még nem ismertem, de attól még éreztem, s azt az érzést máig fel tudom idézni, s most már meg is tüdőm nevezni. Pedig nem bántottak, csak nevettek. De ezt, akkor, kisgyerekként nem tudtam különválasztani. Soha többet nem mentem oda. Mert nem kellett. Ha belegondolok, hogy az iskola első osztályában történik ez velem, ahova nap mint nap járni kell, az egész belsőm beleremeg. Szerencsére a szüleim nem tettek ki ilyen borzasztó élménynek. KOMMENTÁR Gréczy Zsolt havi nyolcvanezer forintja KISS TIBOR NOÉ Egyre gyakrabban hangzik el az a vélemény, hogy ha a baloldali ellenzék vádjai igazak a jell W lenlegi kormánykoalícióval szemben (azaz az |jfcfr Orbán-kormány, hogy ne mondjuk, az Orbán- P/ rezsim antidemokratikus, diktatórikus & pre- jp? ' __fasiszta), akkor a baloldali ellenzék tagjai válj____jón miért nem vonulnak ki a parlamentből, m iért nem mondanak le fizetésükről, miért legitimálják országgyűlési jelenlétükkel ezt a szélsőjobbos vircsaftot? Mert ugye, 2006 után a Fidesz képviselői a Gyurcsány Ferenc személye elleni tiltakozásul az akkori miniszterelnök minden egyes parlamenti felszólalásakor elhagyták a termet. A fideszesek a lábukkal szavaztak. Ütős volt az a ki-bevonulga- tás, sokakat meggyőzött, a patás Gyurcsány elsüllyedt oda, ahová való, a pokol legmélyére. A baloldali ellenzék régóta, finoman, már-már szofisztikál- tan szólva, hitelességi válsággal küzd, s miközben a kormány támogatói köre rohamosan csökken, új szavazókat így sem tud magához csábítani. Akivonulás, az látványos lenne. Hogy Gyurcsányék és a többiek ne vegyék át a parlamenti munkáért járó fizetésüket, ha már úgyis kutyakomédia az egész. (Mert az.) Ha nem foglalunk is állást ebben a morális dilemmában, azon a híren azért meglepődtünk, amelyből kiderült, hogy a fővárosi közgyűlés több ellenzéki politikusnak is felügyelőbizottsági tagságot szavazott meg (zárt ülésen) különböző budapesti cégeknél. Az egyik nagyágyú Kerék-Bárczy Szabolcs, aki tavaly tavasszal a Demokratikus Koalíció jelöltjeként indult (s veszített) a parlamenti választásokon. Ő januártól a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. (BFVK) felügyelőbizottságát erősíti. Á másik ismert figura Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc szóvivője, aki a Főtáv Komfort Épületenergetikai Kft. felügyelőbizottságában dolgozik majd. Kerék-Bárczy ezért havi 120, Gréczy pedig havi 80 ezer forint illetményt kap majd. Szívből gratulálunk, ez az összeg alighanem jól jön a nélkülöző baloldali politikusok konyhájára. Gréczyék nyilván megérdemlik ezt a pénzt, amelyért mások egy hónapig dolgoznak keményen - mert ne legyenek illúzióink, felügyelőbizottsági tagként még senki sem halt bele a melóba ebben az országban. De ha valakinek ez túl demagóg, akkor tegyük fel másként a kérdést. Amikor jelenleg azon vitatkoznak az illetékesek, hogy három- vagy négymillió ember csúszott-e le tartósan a mélyszegénység állapotába, akkor mennyiben etikus, hogy Gréczy és a többiek felveszik ezeket a busás kis „mellékeseket”? Vagy ha felveszik, akkor mostantól kezdve ki a francot fog érdekelni, ha Gréczy Zsolt, a DK fenegyereke a szegénységre hivatkozva kezd bele egy menetrendszerű orbánozásba? Senkit. FIGYELŐ Eurózóna: csörte a görögökkel Az új görög kormány gazdasági programjával ismerkedett Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport elnöke, aki tegnap Athénban találkozott Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnökkel és a kulcstárcák vezetőivel. Az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnöke egyértelmű és kemény üzenettel érkezett a görög fővárosba, miszerint az euróövezet tagjaként tiszteletben kell tartani a már elfogadott megállapodásokat. Athén két kérdésről akar tárgyalni hitelezőivel: az ország adósságállományának csökkentéséről és a nemzetközi hitelek fejében vállalt megszorító intézkedések enyhítéséről. Athén az adósság egy részének leírása mellett moratóriumot kér a kamatfizetésekre, és olyan államkötvényeket bocsátana ki, amelyek hozamát a mindenkori gazdasági növekedés üteméhez kötné. A görög média egyenesen úgy tudja, hogy Jánisz Varufakisz, az új kormány pénzügyminisztere azt javasolja az eurócsoport elnökének, függesszék fel öt évre a görög adósság törlesztését és tartsanak nemzetközi konferenciát az adósságról. A Ciprasz-kormány pénzügy- minisztere tegnap közölte: felmondják a tárgyalásokat az Európai Bizottságból, az Európai Központi Bankból és a Nemzetközi Valutaalapból álló hitelezői trojkával, és megpróbálnak közvetlenül az euróövezeti országok kormányaival tárgyalni a görög adósság több mint felének leírásáról. Németország elutasította azokat az elképzeléseket, hogy engedjék el Görögország adósságának egy részét. Martin Jäger, a pénzügyi tárca szóvivője tegnap kijelentette, szóba sem jöhet az adósságleírás. (MTI)-Ideje lenne népszavazást tartani a hagyományos télről!
