Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-05 / 3. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 5. Kultúra 13 Szemén Béla és Nemes Zsófia P. P. Pasoliniproject címmel készített nagyszabású táncjátékot Tabukat legyőzve Jelenet az előadásból, középen Szakály György (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Eljön az angyal is hófehér szárnyakkal a budapesti PR-Evolution Dance Company előadásának utolsó percében. A halál angyala ő, aki Pier Paolo Pasolinit, a 20. század egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb és legizgalmasabb alkotóját viszi magával. SZABÓ G. LÁSZLÓ P.P.P.-t, az egyetemes filmművészet tabukat döntögető olasz óriását, aki sem a rendezéseiben, sem a magánéletében nem leplezte vallási, politikai és szexuális irányultságát, hovatartozását. S mivel idén lesz negyven éve, hogy ötvenhárom esztendős korában a Róma melletti ostiai tengerpart egyik elhagyott telkén halálra verték, egy ígéretes Pasolini-sorozat nyitódarabjaként megszületett ez a mű, a P. P. Pasoliniproject. Szemán Bélát, aki rendezőként és dramaturgként is jegyzi a most színre került darabot, Pasolininak az a megállapítása vezérelte, hogy: ,A hatalom mindig azt teszi, amit akar, a végletekig önkényes, kizárólag saját szükségleteit hajtja, más logikát nem tűr.” Az előadás a jeles olasz gondolkodó halálának 40. évfordulójára született, felelevenítve Pasolini utolsó éjszakáját, amikor szembenéz egyik támadójával (állítólagos gyilkosával), az akkor tizenhét éves Giuseppe Pelosival (gúnynevén: Béka). Az utolsó éjszaka utolsó perce ez, amely drámai keretet ad az amúgy is feszültséggel teli történethez. Nehéz feladat elé állította magát Szemán Béla, s tette ezt alkotótársával, a koreográfus Nemes Zsófiával is. Hiszen részleteket, fejezeteket vagy akárcsak fontos villanásokat választani és egymás mellé illeszteni egy meglehetősen gazdag élet(mű)ből elsősorban azt feltételezi, hogy az alkotó behatóan ismeri a választott személy érzelmi és szellemi világát, ránk hagyott filmjeinek, írásainak, festményeinek tetemes hányadát. Ez alapján kell aztán eldöntenie, milyen anyagot fűz össze az általa megálmodott előadáshoz, amelyet táncban egy másik alkotónak kell megfogalmaznia. Nemes Zsófia pedig arra is törekedett, hogy a kész produkción a humor és az életszeretet is átsüssön, elvégre Pasolini egyiknek sem volt híján. De láthatóan fontosnak tartotta a koreográfus azt is, hogy a természetből és a testből fakadó naturális szépség is helyet kapjon a színpadon. Pasolini művészetének dinamikáját a tánc eszközeivel visszaadni nem kis kihívás, ám ha olyan táncosok állnak az alkotó rendelkezésére, akik mindenben inspirálják, akkor valóban értékes mű születhet. Mivel a címszerepet megformáló (szándékosan nem azt írom, hogy táncoló) Szakály Györgynek az ötvenhárom éves Pasolinit kell életre hívnia, senki sem várhatja tőle, hogy Kossuth- és Liszt-díjának megfelelve egykor nagy erejű forgásaival, magas ugrásaival kápráztassa el a közönséget. Itt és most (hét évvel a legutóbbi színpadi szereplése után) sokkal inkább színészi alakítást kell nyújtania, megmutatva az író, költő, újságíró, nyelvész, teoretikus, festőművész, filmrendező belső rezzenéseit, nagy lángokkal égő szenvedélyét, emberi tartását, a környezetéhez, a világhoz való viszonyát, elfojthatatlan vágyainak végzetes erejét. Szakály György mesterien meg is küzd a feladattal, minden pillanata hiteles, mozdulataiban érződik mindaz, ami egy nagy kaliberű gondolkodót folyamatosan fogSzemán Béla érzi Pasolini művészetét, tudja, mit kell felmutatni belőle egy prózai részekkel átszőtt tesljátékban. lalkoztat, ugyanakkor finom jeleit adja annak is, milyen elementáris hatással van rá azok jelenléte, akik révén később majd a vesztébe rohan. Szemán Béla érti és érzi Pasolini művészetét, tudja, mit kell felmutatni belőle egy prózai részekkel átszőtt testjátékban. „A halál után az élet folyamata már nincs sehol, de előtűnik az értelme.” Ezek P.P.P. szavai, a PR- Evolution előadása pedig teljes egészében erre épül. Sokat markol a rendező, ez kétségtelen. Prózából talán még a kevesebb is elég lett volna, de mert Nemes Zsófiában remek alkotótársra talált, nem zavarók a beékelt szövegrészietek. Köszönhető ez az örök Anya figuráját finoman megformáló Zamóczai Gizellának és a kiváló ifjú táncosoknak. Pasoliniból mindig három van a színpadon. Szakály György a múltját felidőző, sorsát összefoglaló író-filmrendező. Maurer Milán az érzékek, a szenvedélyek kirobbantója, Somhegyi György pedig a költészet, a teoretika, a filozófia „megszólaltatója”. Ők hárman: egy test, ugyanaz a lélek. Külön- külön is tudják azt, amit együtt. Az igazság, az érzelmi valóság nem ismer akadályokat. Előbb- utóbb ez is, az is utat tör magának. Időközben Pelosi is vallott. Húszévi börtönbüntetését leülve bevallotta: nem ő volt Pasolini gyilkosa. Ott volt a helyszínen, de nem ő ölt. Csak megfenyegették, ha nem vállalja magára a szörnyű tettet, kioltják családja életét. Mit tehetett? Elvitte a balhét. És még mindig nincs vége az ügynek. Egy nappal azután, hogy szabadlábra helyezték, és nyilatkozott egy római lapnak, „lebuktatta” a rendőrség. Heroint találtak nála egyrazzia során. Végtelen történet lesz ez is. Odaítélték az amerikai filmkritikusok díjait Godard filmje a legjobb MT1-HÍR New York. Jean-Luc Godard Búcsú a nyelvtől című filmjét találta a 2014-es esztendő legjobbjának az Amerikai Filmkritikusok Társasága (NSFC). A 84 éves francia-svájci rendező filozofikus hangvételű, 70 perces, háromdimenziós filmkollázsa ezzel legyőzte az Oscar- díj nagy esélyesét, Richard Linklater Sráckor című művét. Linklatert ugyanakkor a múlt év legjobb rendezőjének választotta szombaton az amerikai média 59 vezető filmkritikusát tömörítő csoport. Az év legjobb színésznőjének díjával a francia Marion Cotillard-t jutalmazták a Két nap, egy éjszaka című belga és a The Immigrant című amerikai 'filmdrámában nyújtott művészi teljesítményéért. A legjobb férfiszínész díját Timothy Spall nyerte el J.M.W. Turner brit festő megformálásáért a Mr. Turner című brit produkcióban. Godard filmjének nem ez az első díja, de az első elismerés, amelyet az Egyesült Államokban kapott. A filmkritikusok díjainak odaítélése az utolsó állomás az Oscar-gálát megelőző elismeréssorozatban, de csak ritkán vetíti előre a várható Oscar- győzteseket. A legjobb férfiszínész, Timothy Spall a brit festő, Turner szerepében (TASR/AP-felvételek) Az év legjobb színésznője, Marion Cotillard a Két nap, egy éjszaka című filmben Mo Jen a korrupcióról készül írni Peking. Mo Jen Nobel-díjas kínai író bejelentette, hogy a korrupciót választotta következő műve témájául. A világhírű szerző a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának honlapján csütörtökön megjelent interjúban elmondta: új munkájában azzal foglalkozik majd, hogy „a hatalom, a pénz és más kísértések mindenkit próbára tesznek” és „minden lélek próbakövei”. Mo Jen úgy véli, írásának mély hatása lehet, mert morális és jogi szempontból is vizsgálja a korrupciót. Hozzáfűzte, hogy nem akarja megkerülni Kína problémáit a művében. Még nem fogott bele az írásba, de reméli, hogy mélyreható és sikeres alkotás kerül ki a kezéből, mint mondta, ez formáját tekintve akár színmű, akár regény is lehet. Az 59 esztendős szerző néhány korábbi művében keményen kritizálta a Kínában tapasztalható korrupciót és bürokráciát. Mo Jen - akinek ez az írói neve, és azt jelenti: aki nem beszél - műveiben olyan világot teremtett a fantázia és a valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Már- quez és Faulkner munkáira emlékeztet. (MTI) KULTURMIX Könyv. Ha azt olvassuk, hogy Párizs és Eiffel-torony, akkor elsőre egész biztosan egy romantikus séta jut eszünkbe a francia fővárosban. De Magyarországon is van egy Párizs. Egy gettót hívnak így, ahol a villanyoszlop csúfheve az Eiffel-torony, Diadalívnek meg a nyilvános vécének használt betonhidat nevezik. Itt él Carlo, azaz Farkas Károly, tizenöt éves srác két unokatestvérével és a keresztanyjával. Carlo ki akar törni ebből az életből, ahol ez a lakcíme: Kettes köz, négyes blokk, négyes ajtó. Barátjával, Frankyvel híres focisták szeretnének lenni, mert nagyon tudnak focizni, és azt is tudják, hogy ez szinte az egyetlen kitörési lehetőségük. De Carlónak előbb fát kell szereznie az erdőből, hogy meg ne fagyjanak, és ezen az útján renBódis Kriszta CARLO PÁfliZSBAN dőrökbe botlik... Bódis Kriszta ifjúsági regénye Nem finomkodó, sok-sok kérdéssel szembesít, mely mind meg- és kibeszé- lésrevár. Bódis Kriszta: Carlo Párizsban. Tilos az Á Könyvek, 2014.216 oldal. Mozi. Az év első hazai filmbemutatói között van a Trash. (Odpad) című thriller. A film arról szól, hogy a riói nyomor- negyedben két guberáló srác egy tárcát talál a helyi szeméttelepen. Ekkor még nem sejtik, hogy az életük örökre megváltozik. Ám amikor felbukkan a rendőrség, és csinos summát kínálnak jutalmul a tárca megtalálóinak, a fiúk, Rafael és Gardo ráébrednek, hogy valami fontosra bukkantak. Barátjukkal, Ratóval kiegészülve a trió rendkívüli kalandba sodródik, miközben megpróbálják kicselezni a rendőröket, megtartani a tárcát, és megfejteni a tárca titkait. Mialatt elkezdik összerakni a tárca tulajdonosa, Jósé Angelo történetét, fel kell ismerniük, ki barát, és ki ellenség. Rádöbbennek, hogy nem bízhatnak a rendőrökben, ám a segítségükre lehet két misszionárius, akik a favelában dolgoznak. Trash (Odpad). Színes, angol-brazil thriller, 2014. 115 perc. Kiállítás. A magyar festészetet megújító Rippl-Rónai József és az európai szobrászat számára új utat mutató francia Aristide Maillol barátságának történetét idézi fel több mint 200 művel a budapesti Magyar Nemzeti Galéria kiállítása. Rippl-Rónai 1899-ben látogatta meg Maillolt Banyuls-ban: ez a négy hónapos utazás végérvényesen megváltoztatta festői látásmódját, amint maga is fogalmaz: „hirtelen elkezdtem színekben látni”. A kiállítás az együtt töltött évtizedre koncentrál: bemutatja a kezdeti éveket, a női portrék sorát, majd felvillantja az intim hangulatú enteriőröket. Az elvarázsolt kert mellett látható Rippl- Rónai legfontosabb szőnyege, a Vörös ruhás nő és Maillol egyik legelső faszobra. Külön egység idézi fel Rippl-Rónai banyuls-i látogatását. A befejező egység pedig a két művész további pá- lyáj átmutatjabe. (MTI) Rippl-Rónai és Maillol - Egy művészbarátság története. Magyar Nemzeti Galéria. Április 6-ig látható.
