Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-29 / 23. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR29. Kultúra 9 Felkerült a YouTube-ra Molnár Csaba fesztiváldíjas kisfilmje, amelyet mobiltelefonnal forgatott Amikor magunkat filmezzük Egy negyvenes nő becsenget egynyári szerelméhez, akit 24 éve nem látott. Azért keresi fel, hogy számon kérjen rajta egy ígéretet. Találkozásukat és a későbbi történéseket mobiltelefonjával rögzíti. „Egy videonaplót készítek magamnak” - mondja a Nő a múltból, amikor a férfi megkérdezi, mit csinál. JUHÁSZ KATALIN Okostelefonokkal teli világunkban ez mindennapos. Életünk fontos pillanataiban egyre gyakrabban kapcsoljuk be telefonunkon a videofunkciót. És bár elsődleges célunk a dokumentálás, az okos kis eszköz könnyen felébresztheti ben- nünk'az alkotás, a kísérletezés iránti vágyat. A nyugdíjasokban is, nem még a profi filmesekben. A telefonnal felvett képsorokat játékfilmekben is egyre gyakrabbanhasználják, ha a történet megkívánja. Illetve inkább csak úgy tesz az operatőr, mintha telefon lenne a kezében. Teljes filmek is készütnek már telefonnal, ilyenkor az alkotók általában igyekeznek leplezni, hogy nem igazi kamerát használnak, azaz törlik a remegő kézzel felvett, elcsúszott, rosszul sikerült snitteket. A komáromi születésű fiatal rendezőt, Molnár Csabát ennek ellenkezője érdekelte: milyen az, amikor nyilvánvaló, hogy a film telefonnal készült. A Nő a múltból a negyedéves vizsgafilmje volt. Azt a feladatot kapta, hogy adaptáljon filmre egy színdarabot, Roland Schimmelpfennig abszurd drámáját. Molnár Csaba a Nő a múltból című darab egy részletét választotta. A kétszereplős filmet egy nap alatt vette fel a stáb Benkő Gézával és Bandor Évával, aki Lukáš Térén operatőrrel közösen kezelte a „kamerát”. Az eredmény rendkívül izgalmas: a néző tudatában van annak, hogy filmet lát, de a számára is ismerős eszköz miatt dokumentarista jelleget is érez benne, mintha tényleg egy „szelfi-videót” nézne. A plánokat és a helyzeteket persze gondosan lepróbálták forgatás előtt, semmit sem bíztak a véletlenre, mégis a spontaneitás dominál a filmben. Ez a módszer csak akkor működik, ha a színészek hitelesek, ha természetesen játszanak és „civilekként hatnak”. Nos, Bandor Éva és Benkő Géza végig civilként hat, sőt még azt is el tudják játszani, ahogy az ember másképp kezd el viselkedni és beszélni, ha tudja, hogy filmezik. ,Amikor megfogant bennem az ötlet, magamon próbáltam ki. Fogtam a telefont és elkezdtem videózni magam, ahogy Molnár Csaba (Képarchívum) ülök az ágyon, aztán sétálok a lakásban. És amikor visszanéztem a felvételt, el tudtam vonatkozni attól, hogy magamat látom. Egy szereplőt láttam, a filmes dramaturgia működni kezdett” - meséli Molnár Csaba. „Először a csoporttársaim és a stáb sem hitte el, hogy egy telefonnal akarom leforgatni a negyedéves vizsgafilmemet. De tényleg ezt akartam, egy kicsit dacból is, hogy demonstráljam a diákfilmek készítésének mostoha körülményeit. Nem akartam úgy tenni, mintha egy több ezer eurós kamerával forgatnék. A jelenetek próbái alatt persze azt is ki kellett próbálnunk, hogy ez valóban megoldható-e technikailag. Egyszer például a férfi kiüti a nő kezéből a telefont, de az a földön is tovább veszi kettejüket. Az operatőrnek'úgy kellett esnie, hogy egyrészt ne üsse meg magát, másrészt úgy hasson az egész, mintha tényleg a földre került volna a telefon. A színészek is élvezték ezt a kísérletezést, szakmai kihívásnak tartották.” A14 perces kisfilm nem csak a tanároknak tetszett. A Zlínben megrendezett RecFesten elnyerte a legjobb külföldi film díját, és több nemzetközi fesztiválon vetítették sikerrel, például Tel Avivban és Bejrútban, ahová a rendezőt is meghívták. Nemrég pedig felkerült a YouTube videomegosztóra, úgyhogy bárkimegnézheti. Hatalmas munka folyik a gdanski stúdióban: egy másodpercnyi filmhez 12 festmény szükséges Rajzfilm készül Van Gogh festményei alapján Gdansk. Vincent van Gogh festményei alapján készít rajzfilmet a BreakThru filmstúdió a festő halálának 125. évfordulója alkalmából. Ez lesz a világ első olajfestékkel készült animációs nagyjátékfilmje. A lengyel- országi Gdanskban működő BreakThru filmstúdiónak jó neve van a szakmában: ott készült Prokofjev műve alapján a Péter és a farkas című animációs kisjátékfilm, amely 2007-ben Oscar-díjat kapott. Vincent van Gogh alkotásai alapján Danuta Roman és mintegy negyven művésztársa kelti életre - egyebek mellett - a Szajna fényeit Asnieres-nél (a festő 1887-ben készült tájképe után) azúrkék, türkiz és Payne- szürke színekkel a Loving Vincent címmel készülő filmhez, amely a 2015-ös Van Gogh-év keretébe illeszkedik. Az új alkotás hatalmas feladat. „Egy másodpercnyi filmhez 12 kocka, azaz tizenkét festmény szükséges. Egy művész átlagosan napi hat képet tud elkészíteni, azaz a film fél másodpercét” - mondta Sean Bobbitt, a 4,5 millió eurós produkciót készítő BreakThru igazgatója. A kész festményt digitális technikával lefotózzák, és elküldik az animációs részleghez. Mintegy 56 ezer kulcsfázisra van szükség a 80 perces filmhez. A Loving Vincent főszereplője egy fiatalember, Armand Roulin - az arles-i Roulin család tagja, akikről a holland mester számos portrét készített - vonaton Párizsba utazik. A film történetét a Van Gogh vásznain ábrázolt személyek mesélik el, színészek tolmácsolásában. A színészekkel készült jeleneteket egy wroclawi stúdióban veszik fel, ezután festik meg a művész stílusában PAWS (festett animációs) technikával. A mester több mint száz alkotását használták fel, gyakran pontos másolatot készítve, máskor a film igényei szerint felnagyítva vagy a képen nem szereplő elemeket csatlakoztatva. „Olyan Van Gogh-képeket készítettünk, amelyeket a festő sohasem festett meg” - magyarázta az egyik alkotó. Ilyen a film záró képe is, amelyet híres önarcképe stílusában készítettek el. A film a festőnek a Párizs melletti Auvers-sur-Oise-ban 1890- ben bekövetkezett halála máig rejtélyes körülményeit is taglalja, a nézőre bízva annak eldöntését, vajon öngyilkos lett, megölték vagy más történhetett vele. (MTI) RÖVIDEN Woody Allen operát rendez Los Angeles. Woody Allen rendezésében áll színpadra Plácido Domingo, a 74 éves világhírű tenor Puccini Gianni Schicchi című operájában a Los Angeles-i Operaház szeptemberben kezdődő jubileumi évadában. A Domingo vezette operaház idén ünnepli 30. évfordulóját. Woody Allen rendezését nyáron Madridban is bemutatják Domingóval. Az Os- car-díjas filmrendező a negyvenes-ötvenes évek fekete-fehér olasz filmvígjátékainak hangulatában állítja színpadra az operát. A Gianni Schicchi-előadással egyidejűleg a Franco Zeffirelli rendezte 1996-os Bajazzók felújítását is bemutatják a Los Angeles-i Operában. Leoncavallo művét Plácido Domingo vezényli majd. (MTI) Astérix atyja segít Charlie-nak Párizs. Nagy értékű felajánlással segít a Charlie Hebdo francia szatirikus lap terrortámadásban meggyilkolt karikaturistáinak családján Albert Uderzo, a francia képregény doyenje, az Astérix című világhírű képregénysorozat atyja. A 87 éves művész a hozzátartozók javára elárverezted egy eredeti rajzát, amely a 18. Astérix-albumhoz (Astérix és Cézár babérjai) készült az 1970-es évek elején. A párizsi Christie's március 14-én tartja az aukciót, amelytől 150-200 ezer eurós bevételt remélnek. Az árverésen az olasz származású rajzoló személyesen a vevőnek dedikálja majd a grafikát. (MTI) PENGE Az eltűnt emlékek nyomában A magyar olvasók előtt is jól ismert holland pszichológus-esszéista korábban megjelent ismeretteijesztő könyveiben rendre az emlékezet működésének eltérő aspektusait tárgyalja. Legújabb, magyar nyelven megjelent könyvét a felejtés témakörének szenteli. Draa- isma amellett érvel, hogy a felejtés nem az emlékezés ellentéte, hanem a felejtés, a feledés irányítja, uralja az emlékezést. Sánta Szilárd kritikai rovata A felejtés már nyelvi szinten is erős hendikeppel indul, hiszen főnevünk sincs arra, amit elfelejtünk: „Az emlék lehet éles vagy homályos, kellemes vagy kellemetlen, míg az, amit elfelejtünk, csak hiány, távoliét, a semmi, bárminemű tulajdonságok és minősítések nélkül.” A szerző remek érzékkel gyűjti össze a vizsgált területről a fogas kérdéseket, és bontja ki azokat egy- egy fejezetben, például: Miért nincs felejtéstechnika vagy a felejtés művészete? Hogyan alakul ki az első emlék? Azért álmodunk, hogy felejtsünk, vagy azért álmodunk, hogy hatékonyabban emlékezzünk? Vajon tartósan törlődik-e az, amit elfelejtünk? Stb. Draaisma az izgalmas kérdésfelvetést változatos kontextusban jeleníti meg, a klinikai esettanulmányok a szerző kezén olvasmányos történetekké transzformálódnak, melyekhez irodalmi, képzőművészeti, filmes példák sokaságát társítja; teszi mindezt úgy, hogy a megidézett nagy tudás- és művéltséganyag sem fojtja meg a fejezetek kiinduló kérdéseit. Az egyik fejezetnek magyar vonatkozása is van, a tárgya az egyik legnagyobb magyar író, Ésterházy Péter Javított kiadás című regénye. Az aparegény (Harmonia caelestis) lezárása végén jött a fájdalmas fölismerés, az édesapját beszervezték, besúgó tevékenységet folytatott. Ennek hatására megváltozik a múlthoz való viszony, az emlékek átalakulnak: ,A kikezdett emlék is emlék, de többé már nem arra vonatkozik, amire eredetileg vonatkozott, s így egyúttal a felejtésnek egy formája is: emlékezés és felejtés egyszerre.” Douwe Draaisma: A felejtés könyve. Fordította: Di- óssi Adrienn. Gondolat Kiadó, Budapest, 2014.326 o. Értékelés: MMIIIHQ Bandar Éva, Benkő Géza és a „közös kamera" Az impresszionista mester több mint száz alkotását használták fel a Loving Vincent című filmhez (Képarchívum)
