Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-28 / 22. szám, szerda

POPKULTÚRA-HIRDETÉS 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR28. Nehéz útját állni a lemezek kiszivárogtatásának Ellopott szellemi tulajdon JUHÁSZ KATALIN Digitális világunkban lassan már az számít szenzációnak, ha egy-egy megjelenés előtt álló lemez anyaga nem szivárog ki az interneten. A jogszabályok, fenyegetések, szankciók mit sem érnek, tele van az internet kalózoldalakkal, a rajongók pedig annyira várják kedvenc előadóik új felvételeit, hogy a hivatalos megjelenést sem bír­ják kivárni. Es szemrebbenés nélkül letöltik a lemezeket ezekről az online felületekről, még akkor is, ha tisztában van­nak vele, hogy végső soron kedvenc előadóiknak ártanak, de nagyon. Mivel a zenei fájlok terjesz­tése viszonylag kevés technikai tudást igényel, az ilyesfajta lo­pások mindennaposak. Az utóbbi két hétben hat kiszivá­rogtatásról hallottam, pedig nem is figyeltem túlságosan az ilyen jellegű híreket. A két leg­ismertebb áldozat Madonna és Björk. Mindkét hölgyről köztu­dott, hogy maximalisták, azaz .csak akkor adnak ki egy lemezt, ha minden egyes hanggal, ef- fekttel, zörejjel elégedettek. Tehát nagyon sokat bütyköl­nek rajtuk, ezért sem jelent­keznek minden évben új anyaggal. A stúdió, a technika, a kísérőzenészek, a keverés, a világra szóló reklám, a kiadás, a terjesztés mind-mind sok pénzbe kerül. És mivel úgy tűnik, a lemezpiacnak mára annyi, a CD-k ideje menthetet­lenül lejárt, az elektronikus verzióban kínált termékért pe­dig nem kérhetnek annyit, mint egy hagyományos hang­hordozóért, a befektetett pénz bizony nehezen térül meg. Azok az előadók és együtte­sek, akik, ill. amelyek zenéből akarnak megélni, mára rájöt­tek, hogy a koncertezés sokkal kifizetődőbb számukra, mint a lemezcsinálás. Nem csoda, hogy a gázsik az egekig szök­tek, hiszen ha az ember szelle­mi tulajdonát ellopják és in­gyen közkinccsé teszik, nem tud miből kenyeret (hűtőt, au­tót, házat) venni. Sem ő, sem a menedzsmentje, sem az a sok ember, akiket még eltart. Na jó, lehet, hogy Madonna minden­napi kenyere nem forog ve­szélyben, vele azonban kétsze­resen is kitoltak azok, akik el­lopták a felvételeit, ugyanis ál­lítólag félkész demók kerültek nyilvánosságra, azaz még nem szánta őket „fogyasztásra”. Taj­tékzott is a popdíva, olyanokat írt ki a Twitterre, hogy ez a művészet megerőszakolása, sőt a terrorizmus egy fajtája. A múlt héten Björk is bele­csúszott az elkerülhetetlenbe. Ő annyival járt jobban, hogy ki­szivárogtatott dalai már készen voltak, a lemez másfél hónap múlva jelent volna meg. Sze­rencsére az énekesnő „stábja” villámgyorsan reagált: az anyagot azonnal elérhetővé tették hivatalosan is az iTunes- on, és közölték, hogy megjelent az album. Björk nem kommen­tálta a kiszivárogtatást, ehe­lyett megköszönte rajongóinak a fokozott érdeklődést. Nos, er­re szokták mondani, hogy „van stílusa”... Björk megköszönte rajongóinak a fokozott érdeklődést (Képarchívum) Az Új Szó ára az 52 oldalas 0,80 rejtvényújsággal együtt wwiv wfw Január 31-én újságárusoknál! *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt! Középen Tom DeLonge (Képarchívum A trió kétharmada szerint Tom DeLonge kiszállt, az érintett ezt tagadja Nem tudni, mi történt a Blink-182 háza táján A szebb napokat is megélt Blink-182 tavaly nyáron közeljutott országhatá­runkhoz: Bécsben és a bu­dapesti Sziget fesztiválon is láthattuk őket. Lagyma­tag szigetes koncertjükön valaki fanyalogva megje­gyezte: nekik sincs már sok hátra. És igaza lett. Tegnapelőtt kiderült, hogy Tom DeLonge gitá­ros, a kettes számú front­ember elhagyja a süllyedő hajót. Vagy mégsem? JUHÁSZ KATALIN A zenekar által közzétett első hírek arról szóltak, hogy Tom DeLonge meghatározatlan idő­re felhagy a zenéléssel, mert más jellegű projektjeivel kíván fog­lalkozni, és Matt Skiba, az Alka­line Trio tagja ugrik be helyette, mivel a zenekarnak vállalt köte­lezettségei vannak. A Blink-182 tagjai rövid köz­leményben nehezményezték, hogy Tom nem személyesen, hanem menedzserén keresztül közölte velük a hírt, miközben tudta, hogy már lekötötték a stúdiót, ahol januárban kezdtek volna dolgozni soros albumu­kon. Márciusban lenne egy fon­tos koncertjük is, azon a kali­forniai fesztiválon, amelyet a trió dobosa, Travis Barker ho­zott létre, és amelyen idén raj­tuk kívül olyan nevek lépnek fel, mint a Bad Religion, a Rancid és a Sick Of It All. A sajtó kezdetben úgy tudta, Matt Skiba stúdióba is vonul Tom DeLonge helyett, Mark Hoppus énekes-basszusgitáros azonban tegnapelőtt csak azt erősítette meg a Rolling Stone magazinnak, hogy a fesztivá­lon a „beugróemberrel” lépnek fel. „Hosszasan e-maüeztünk a stúdióval és a koncerttel kap­csolatban. Aztán Tom mene­dzsere csak annyit írt röviden és velősen, hogy Tom kiszállt. Eddig mindig a pártját fogtuk a nyilvánosság előtt, de nehéz védeni valakit, aki tiszteletlen és hálátlan. Annyi bátorság sincs benne, hogy maga közölje velünk, nem kíván stúdióba vonulni, sem fellépni. A mene­dzserére bízza a dolgot. Min­denkinek tudnia kell, mi a helyzet vele, és ez már évek óta így megy.” Hogy a történet még zavaro­sabb legyen, Tom tegnapra vir­radóra ezt írta egy Instagram- üzenetben: „Minden rajongó­nak üzenem, hogy sosem szál­lók ki a zenekarból. Sőt, épp te­lefonon tárgyaltam egy New York-i Blink-koncertről, ami­kor kezdtek jönni ezek a fura sajtóhírek. Ez undorító!” A rádióbarát kaliforniai punk-rock egykori zászlósha­jója legutóbb 2011-ben jelent­kezett albummal. A következő évben már csak egy EP-t adtak ki Dogs Eating Dogs címmel. Pályafutásuk legnagyobb sike­rét 2000-ben érték el Enema of the State című harmadik al­bumukkal. A történet egyik szelete a Daft Punk duó felemelkedése Film a francia elektro-színtérről ÖSSZEFOGLALÓ Mia Hansen-Love rendezőnő új filmje, az Eden a 90-es évek első felének Párizsába visz minket, azokba a garázsokba és házibulikra, ahonnan az egész french touch mozgalom és vele együtt a Daft Punk duó is kinőtt. Az Edent ezen a héten vetítik a független filmesek legna­gyobb seregszemléjén, az ame­rikai Sundance fesztiválon. Ez a rendezőnő eddigi leg­nagyobb szabású projektje, előtte csak két független fran­cia filmje alapján ismerhettük. Az Edennel azonban nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen olyan időszaka és helye a zenének a 90-es évek Párizsa, ami sokak szívéhez áll közel, a Daft Punk pedig az egyik legismertebb és legkedveltebb duó a világon. Hansen-Love filmje viszont egyrészt nem dokumentarista jellegű, hanem játékfilm, más­részt pedig a Daft Punk fel- emelkedése csak egy kis szelete a történetnek. A két főhős egy fiktív, Cheers nevű DJ-párost alkot, a sztori főleg az ő érvé­nyesülésükről szól a nagy test­vér árnyékában, de más (léte­ző) DJ-k és producerek is fel­bukkannak a filmben. A Che­ers egyik tagjának amerikai ba­rátnőjét a hipszterkirálynő, Greta Gerwig játssza. A hivatalos ismertető így szól: „A film a tánczene fel- emelkedését mutatja be, de olyan fiatalok intim szemszö­géből láttatva a történéseket, akikből nem lett Daft Punk.” Ennek ellenére Guy-Manuel De Homem-Christo és Thomas Bangalter zenéje - legalábbis a trailerek alapján - erősen meg­határozza majd a soundtracket, hallható az előzetesekben a Da Funk, a One More Time és a Random Access Memoriesről a Within is. A főszereplőket Pá­rizstól Chicagón át New Yorkig követhetjük, a történet csak­nem 20 évet fog egybe. A játékfilm tavaly ősszel de­bütált a Torontói Filmfesztivá­lon, angol nyelvterületen minden bizonnyal májusban mutatják be a mozik. Remél­hetőleg a hazai filmforgalma­zás is vevő lesz rá. (Pitchfork, index, juk) Kevin Parker nem pihen Man, It Feels Like Space Again címmel jelent meg hétfőn az ausztrál Pond zenekar új albuma. A név mögött a nagy hatású neo- pszichedelikus Tarne Im­pala tagjai bújnak meg, az „agytröszt”, Kevin Parker vezetésével. A mellékpro­jekt ezért természetesen emlékeztet az anyazene­kar stílusára, a lemez anyaga azonban lényege­sen fogyaszthatóbb és könnyedebb, mint a Tame Impala zenéje. Kevin Par­ker szerint a várva várt új Tame Impala-album dalai is készen vannak, de egy ideig még érlelni szeret­nék őket. (nme, juk) Jól jártak a szerzőtársak Sam Smith elismerte, hogy eddigi legnagyobb slágere, a Stay With Me fi­gyelemre méltó hasonló­ságot mutat Tom Petty egyik dalával. Ebből vi­szont nem lesz per, a brit sztár ugyanis társszerzői címmel és ennek megfele­lő jogdíjrészesedéssel kompenzálja a veterán amerikai rockzenészt. Amikor a dal tavaly ápri­lisban megjelent kisleme­zen, egyből sokaknak feltűnt, hogy főleg a ref­rén nagyon emlékeztet Tom Petty 1989-es albu­mának I Won't Back Down című felvételére. Amikor erre Petty ügyvédei is rá­mutattak, Smithék min­den vita nélkül elismerték a hasonlóságot, és felaján­lották, hogy Tom Petty, valamint egykori szerző­társa, Jeff Lynne a nevük szerzőként való feltünte­tése mellett fejenként 12,5 százalékos részese­dést is kap a szerzői jogdí- jakból. Az amerikai rocke­rek jól jártak: a Stay With Me-ből vüágszerte közel négymillió példányt adtak el, sőt két Grammyre és két Brit Awardra is jelöl­ték idén. (The Sun, Re­corder) McCartney és a fiatalok Paul McCartney pár he­te azzal sokkolta a fél vilá­got, hogy összeállt Kanye Westtel, az ünnepelt ame­rikai rapperrel, és Only One címmel felvettek egy közös számot. A 72 éves Beatles-legenda a napok­ban Rihannával is közös­ködött. Együttműködésük eredménye a FourFiveSe- conds című dal, amelyben McCartney akusztikus gi­táron kíséri a 26 éves éne­kesnőt, míg néhány vers­sort újdonsült barátja, Kanye West énekel. A szám Rihanna új albumán is szerepelni fog. (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents