Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-05 / 3. szám, hétfő

4 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 5. www.ujszo.com KOMMENTAR Fekete hattyúk nélkül S1DÓ H. ZOLTÁN Nem valami hálás dolog az év kezdetén felvá­zolni, hogy milyen esztendő várhat ránk, fő­leg ha mellőzzük a jósok kristálygömbjét és a kevésbé elegáns kávézaccot is. Gondoljunk csak bele, vajon 2014 legelején ki jósolta vol­na meg nagy bizonyossággal, hogy háború tör ki Kelet-Ukrajnában, hogy a szélsőséges isz­lám minden korábbinál veszedelmesebb vadhajtása, az Isz­lám Állam kikiáltja Kalifátusát Irakban és Szíriában, vagy hogy az utolsó negyedévben bukó repülésbe kezd a nyersolaj világpiaci ára? Ha a valóság talaján akarunk maradni, akkor abból kell kiin­dulnunk, aminek körvonalai már most is érzékelhetők. A vi­lágpolitika alakítói körében érdemi mozgások nem várha­tók, a jelentősebb szereplők közül egyedül Nagy-Britanniá- ban lesznek májusban választások. Ez viszont izgalmasnak ígérkezik, mivel David Cameron miniszterelnök már koráb­ban közölte, ha konzervatív pártja megnyeri a választást, ak­kor népszavazást ír ki a szigetország európai uniós tagságá­ról. London az ottani euroszkeptikusok nyomására eddig is egyre harciasabban lépett fel Brüsszellel szemben, az uniós normákkal szembemenve korlátozni próbálja a munkaerő szabad mozgását, vagyis a lebegtetett referendum akár az EU történetének első kilépését hozhatja - annak beláthatat­lan következményeivel együtt. Az unió szűkebb köre, az eurózóna szintén egy közelgő vá­lasztás miatt izgulhat: a 240 milliárd euró hitellel megtámo­gatott Görögországban január végén járulnak az urnákhoz, és ha a most esélyesnek látszó, az eddigi reformokat elvető szélsőbalos Sziriza nyer, akkor ismételten minden ereszté­kében recseghet a közös fizetőeszköz intézménye. Azért hal­kanjegyezzük meg, egészen más ellenzékből handabandáz- ni, mint kormányrúdnál állva magunkra venni az ország esetleges pénzügyi összeomlásának mérhetetlen terhét - vagyis a Sziriza győzelme sem jelenti automatikusan azt, hogy Athén búcsút int az eurózónának. Mindenesetre a gö­rög tragédia újabb felvonása máris gyengíti az eurót, amit csak tovább fokoz az uniós országok vártnál lassúbb és bi­zonytalanabb gazdasági növekedése. Valamikor december­ben Spanyolországban, az unió másik betegeskedő tagálla­mában is parlamenti választásokra kerül sor, ahol szintén te­rítéken van a hatalmas adósság alóli kibúvás gondolata és szintén reális veszély a populista pártok előretörése. Ezzel elérkeztünk a várható gazdasági kilátásokhoz. Ki tud­ja, hányadik alkalommal azt kell megállapítanunk, hogy az Európai Unió növekedése bizonytalan lábakon áll. Ezzel szemben az Egyesült Államok már magához tért, a két gaz­dasági erőközpont között fennálló különbségből adódóan az euró 4 éves mélypontra süllyedt a dollárhoz képest. Ha eh­hez hozzávesszük a görög bizonytalanságot, az Oroszor­szággal szembeni szankciók elhúzódó negatív következmé­nyeit, akkor nagy valószínűséggel kimondhatjuk: idén, leg­alábbis az év első felében gyenge euróval kell számolnunk. Az erős dollár nehéz helyzetbe hozza a külföldi valutában el­adósodott országokat, a folyamat részletezése helyett csu­pán annyit, hogy az év során Magyarország adósságállomá­nyának alakulásán, a minden apró rezdülésre idegesen rea­gáló forint árfolyamának hullámzásán lemérhetjük ennek hatását. Az alacsony olajár ugyan enyhíti az európai orszá­gok terheit, másrészt az energiahordozó árának csökkenése olyan gyorsan következett be, hogy az olaj exportjából élő országok ehhez képtelenek voltak alkalmazkodni: ezért valószínűsíthető, hogy Oroszország, Nigéria, Irán vagy Ve­nezuela megroggyan, ami regionális, illetve az oroszok ese­tében globális problémákat okozhat. A világpolitika olyan nagy kérdéseit nem is vettük szemügy­re, hogy miként alakul a lefékeződő Kína sorsa, mi történik majd a nyugati fegyveres erők kivonulása után Afganisztán­ban, megfékezhető-e a szélsőséges iszlám előretörése a Kö­zel-Keleten, milyen változásokat hoz az izraeli választás, vagy sikerül-e idén nyélbe ütni a máris vitatott transzatlanti kereskedelmi egyezményt. Közép-Európa számára a legfontosabb problémahalmaz az orosz-ukrán viszony rendezése. Jó esetben a zuhanó rubel és az olajár miatt padlóra került Oroszország az év közben fokozatosan kifárad, a Krímet ugyan megtartja, Kelet-Ukraj- nából pedig egyfajta ütközőzónát alakít ki, és kevesebb lesz a fegyverropogás. Rosszabb esetben állandósul a harc, Ukraj­na pedig anyagilag kivérzik... A felsorolt problémák beláthatóak, egyetlen új potenciális konfliktusról sem ejtettünk szót. Nassim Nicolas Taleb köz­gazdász híressé vált könyve után a Fekete hattyúnak neve­zett, azaz a megjósolhatatlan, ám komoly hatású fordulatok durrannak a legnagyobbat. Emlékezzünk csak, tavaly is a tel­jesen váratlan történések kerültek az érdeklődés homlokte­rébe. Mivel megjósolhatatlanok, hagyjuk is a hattyúkat. Ami biztos, nem leszünk olyan kedvünkben, hogy madarat lehet­ne fogatni velünk... 2015 sem lesz a szlovákiai kis- és középvállalkozói környezet masszív javulásának éve Kozmetikai támogatás Lassan hétévnyi ismeret­tel rendelkezünk Robert Fico kormányzásáról, ennek alapján joggal fel­tételezhetjük, hogy a kormányhivatalban léte­zik egy „kozmetikai” részleg, amely látszatin­tézkedések kidolgozásá­val foglalkozik. KOCUR LÁSZLÓ Ilyen például a januártól életbe lépett, „első szociális csomag” részeként realizáló­dó kutatási és fejlesztési tá­mogatás is. Ennek értelmében reális költségeiken túl a vál­lalkozók további 25 százalé­kot írhatnak le a kutatásra és fejlesztésre fordított összeg­ből, 25 százalékot a közép- és főiskolai végzettséggel ren­delkező új alkalmazottaik első éves bérköltségeiből, és to­vábbi 25 százalékot a kutatás­ra és fejlesztésre fordított költségek éves növekedése alapján. Az elképzelés önma­gában dicséretes, hiszen ha ki akarunk törni az olcsó futó­szalagország imázsából, az csak a tudomány és a fejlesz­tés támogatásával lehetséges. Azonban ezt az intézkedést a miniszterelnök és a pénz­ügyminiszter által a hazai vál­lalkozó környezet megváltá­saként prezentálni erős arány­tévesztés, mivel a hazai vál­lalkozói réteg rendkívül szűk szegmense profitálhat csak belőle. A többieknek marad­nak a rendkívül magas járu­lékterhek, a potenciálisan nö­vekvő adóterhek, és az állan­dó ellenőrzések. Peter Kažimír pénzügymi­niszter azt is megígérte, ha az ország pénzügyi lehetőségei megengedik, szeretnék csök­kenteni az adókat és a járulé­kokat. Kažimír pénzügyér ed­digi tevékenységét szemlélve elmondhatjuk, a fenti mon­datban a kulcsszó a „ha”. Az alapján, amit a kormány ed­dig a vállalkozók érdekében tett, még a legnaivabbak sem gondolhatják, hogy a vállal­kozói környezet javítása prio­ritás lenne. Ez megmutatko­zik az olyan érzéketlen törvé­Erős aránytévesztés a vállalkozók megváltá­saként lobogtatni a ku­tatásra fordított kiadá­saik adóleírását. nyékben is, mint például a je­len csomag részeként hatály­ba lépett intézkedés, melynek alapján a minimálbért kere­sők nem fizetnek egészségbiz­tosítási járulékot. (Az egész­ségügyi ellátás azonban szá­mukra sem lesz ingyenes, ugyanazok dobják rá össze a pénzt, akik az ingyenvonato­zásra is - a többiek.) A hason­ló összeget kereső, például az építőiparban gyakran kény­szervállalkozóként foglalkoz­tatott kisvállalkozókat azon­ban kihagyták a kedvezmé­nyezettek sorából. Ez csak egy intézkedés, mely azonban jól demonstrálja a kormány hoz­záállását. Ha csak az előző évek intézkedései között sze­mezgetve hozzávesszük eh­hez az adatvédelmi törvény körüli szerencsétlenkedést, az emelkedő járulékterheket, a kft. alapítás megnehezítését, a minimáladót, mindezek ne­gatív összhatása mellett a nagy csinnadrattával beha­rangozott kutatási-fejlesztési támogatás hatása eltörpül. Ha ezt a tendenciát általá­nosítani próbáljuk, elmond­hatjuk, hogy 2015 sem lesz a vállalkozói környezet masszív javulásának éve.- Gyere, üdvözöljük együtt a kormány időskori jólét megteremtését célzó, több pilléren nyugvó erőfeszítéseit! (Peter Gossányi rajza) GLOSSZA Meg fogunk lepődni VERES ISTVÁN 2015-benjóné­tunkaszlováki­aiésamagyar­nincs kilátás semmilyen nagy horderejű eseményre, bizto- saklehetünkbenne, hogy tör­ténik valami rendkívüli, vagy legalább szórakoztató. Ezek­nek a nagy eseményeknek az előszele már most is megfi­gyelhető. Magyarországon például vélhetően sokkal töb­bet fognak káromkodni az is­kolai étkezdék látogatói: j anu- ár 1-től ugyanis nem kerülhet sótartó az asztalra. A rendel­kezés vonatkozik a cukortartó­ra is, amit - a sótartóval együtt a menza egy erre kijelölt szeg­letében lehet csak igénybe venni. A rendelet célja, hogy leszoktassa a fiatalságot az éte­lek túlzott sózásáról, cukrozá- sáról. Ismerve a diákok lele­ményességét, a mindenkori naposok vagy hetesek mellé kineveznek majd egy „sózó­gyereket” is, akit ebéd közbe el lehet zavarni a sótartóért. Márciustól kevesebbet járunk majd Magyarországra, hiszen a boltok vasárnapi zárva tartá­sa miatt ezt csak szombaton tehetnénk meg. De mivel min­denki szombaton fog nagybe- vásárolni, a tömeg miatt in­kább maradunk itthon. Szlovákia lakosaira február elején népszavazás vár: el­mondhatjuk véleményünket a meleg párok családjogairól. A tét nagy, hiszen bármi lesz is a referendum eredménye, nem történik semmi, de legalább megnyugodhatunk: letudtuk ezt is. Igazán nagypolitikai döntésekre felesleges készül­nünk, hiszen Fico kormánya már tavaly pihenő üzemmód­ra kapcsolt, és leginkább azzal törődött, mit tehetne azért, hogy többen szeressék. Az in­gyenes vonatozás bevezetése után idén talán ingyenessé te­szik a graham kifliket - nem ár­tana egy népszavazással alá­dúcolni a kezdeményezést. Po­litikai viharok sem lesznek, hi­szen a gyengélkedő ellenzék számára az előrehozott válasz­tás lenne a legnagyobb csapás. Szóval 2015 egyelőre nem ígér semmit, minek következtében minden okunk megvan rá, hogy pozitívan viszonyuljunk az új esztendőhöz. Ha biztosra akarunkmenni, fogadjukmeg Tibi atya, az internetes pap- mém tanácsát: ha reggel úgy érzed, rossz napod lesz, igyál meg egy citromos sört, annál rosszabb már úgy sem történ- hetveled.

Next

/
Thumbnails
Contents