Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-02 / 1. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Cseke Szilárd állíthat ki Velencében Budapest. Cseke Szilárd képzőművész Fenntartható identitás című interaktív projektje képviseli Magyarországot az 56. Velencei Képzőművészeti Biennálén, amelyet 2015. május 9. és november 22. között rendeznek meg. A Fenntartható identitás című projekt a magyar és a nemzetközi kortárs vizuális művészetben és más művészeti ágakban, a kultúratudományok mellett a hétköznapi életben is markánsanjelen lévő kérdésre, az identitás problematikájára reflektál. Erőssége az a letisztult formanyelv, amely a felvetett kérdést különböző aspektusokból, átgondolt szerkezetben fogalmazza meg. Cseke Szilárd munkája erőteljesen épít a rendelkezésre álló térre, annak adottságait, tagoltságát jól kihasználva. (MTI) Magyar film a Kustendorfon Belgrád. Tizenhét film verseng január 21. és 26. között a nyolcadik Kustendorf szerbiai film- és zenei fesztiválon az idén - olvasható Emir Kusturica szerb filmrendező fesztiváljának honlapján. A legfőbb díjakért - az Arany-, az Ezüst- és a Bronztojásért - magyar, cseh, szlovák, holland, izlandi, román, izraeli, horvát, német, belga, francia, egyiptomi, orosz, szerb és egyesült államokbeli filmesek művei indulnak. Magyarországot Bucsi Réka Symphony no. 42 című animációs rövidfilmje képviseli. Az alkotásokról háromtagú nemzetközi zsűri dönt, amelyet Amanda Neville, a Brit Filmintézet igazgatója, Alex Garcia mexikói-amerikai producer és Claudie Ossard francia producer alkot. (MTI) A Toldiban nyújtott alakítását értékelték Csőre Gábor kapta a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. Csőre Gábor színművész kapta a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt a múlt évben nyújtott kimagasló színészi teljesítményéért. A Ruttkai Éva-emlékgyűrűt a színésznő lánya, Gábor Júlia 1986-ban alapította édesanyja, a Kossuth-díjas színésznő, a Vígszínház vezető művésze emlékére, melyet minden évben Ruttkai Éva születésének évfordulójához igazítva (december 31-én született) adnak át. A díjat a Vígszínházban december 30-án, a Lumpáciusz és Vagabundusz című előadás után adták át a közönség jelenlétében. A díjazott személyéről a Vígszínház társulata minden évben titkos szavazással dönt. Csőre Gábor második alkalommal vette át a Ruttkai- emlékgyűrűt. Köszönetében utalt arra, hogy érzése szerint a Toldi című elbeszélő költeményben nyújtott alakítását értékelte a társulat. Toldi lebilincselő kalandjai Csőre Gábor előadásában igazi mai történetté alakul a Pesti Színház színpadán, amelyet élőzene és különleges vizuális effektek tesznek még vonzóbbá és különlegessé. A Toldit ősszel Pozsonyban az Astorka Színház fesztiválján is nagy sikerrel mutatta be a Vígszínház művésze, (tébé) Csőre Gábor a Ruttkai-emlékgyűrűvel (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Mesteri portréfilm Agnieszka Hollandról, a lengyel filmművészet külföldön élő, jeles egyéniségéről Egy falat az agyából Repülőn ülve közeledik Agnieszka Holland, a lengyel mozi egyik leg- karizmatikusabb, legbátrabb, legkeményebb rendezője Prága felé a róla szóló, hetvenöt perces portréfilm elején. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jacek Petrycki és Krystyna Krauze rendezése a magasban indul, s bár a földön folytatódik, egyetlen centimétert sem veszít jelentőségéből. Azokban az években, amikor a pályakezdő filmes a legendás cseh új hullám alkotásait csodálta, mindannyiszor vonattal tette meg az utat Varsó és Prága között. Tizennégy-tizenhat órákat töltött utazással, de már akkoriban is edzette magát, meséli. „Megtanultam belső parancsra elaludni.” Lengyel kollégái, akik vele együtt, csak más szakon tanultak a híres prágai filmművészeti főiskolán (FAMU), ma is csodálják éleslátását, szellemi tartományát. „Az agyát tudnám megenni” - mondja az egyik, majd elégedetten állapítja meg. „Szerencsére ad is egy falatot belőle.” Ilyen ez a film, ez a mesterien megszerkesztett, megrendezett dokumentum. Agnieszka Holland, akiből az egyetemes filmművészet egyik legjelesebb egyénisége lett, aki hol Bretagne-ban, hol Amerikában, hol Varsóban él, ez alkalommal azért jött Prágába, egykori tanulmányainak ma is szeretett színhelyére, hogy felelevenítse régi élményeit, beszélhessen azokról a fontos személyekről, akik komoly szerepet játszottak (s játszanak még ma is) az életében. „Tapasztalatlan tizennyolc éves lányként érkeztem Prágába, itt tudtam meg, mi az, hogy történelem, politika, szerelem, árulás, házasság, filmkészítés. A történések középpontjában álltam, itt értek az első igazán komoly hatások. Befolyásos zsidó családban születtem, apámat nem szerették a kommunisták, öt évvel a halála után nem vettek fel a lódzi Filmművészeti Akadémiára. Nem kívánt személy voltam a hazámban. A lengyel politikai helyzet átverése volt a részemről, hogy Prágában próbálkoztam. A lengyel film krízisben volt abban az időben, a cseh új hullám pedig az egyetemes filmművészet egyik leghumánusabb irányvonala volt.” Nemzetközi csapat tagja lett a főiskolán. Lengyel barátai mellé szlovák, cseh, bolgár, francia és jugoszláv társakat kapott. A szlovák növendék Laco Adamik volt, akivel még a főiskolán házasságot kötött. Fiatalkori fotó egy prágai kiállításon. Agnieszka Holland csákánnyal a kezében a kockaköves Óvárosban. „Ez a te igazi jellemed!” - állapítja meg egykori évfolyamtársa. Kicsi nő, nagy energiával, erőteljes lendülettel. Valóban ez ő. S miközben emlékezik, több prágai helyszínen megfordul - a főiskolai előadóteremben, ahol Milan Kundera óráit hallgatta, a kollégiumban, ahol lakott, a fiúk szobájában, ahova rendszeresen felszökött, a házban, ahova már feleségként költözött be, a Vencel téren, ahol hatvannyolcban az éhes szovjet katonákat hergelve tömte magába a frissen sült kolbászt, a ruzynéi börtön cellájában, ahol egy hónapot töltött, a Moldva partján, ahol anno szerelmesen andalgott és mindenütt elmesél egy-egy felejthetetlen történetet, amely legbelsőbb énjét formálta. „1968 az első nagy politikai, társadalmi és emberi tapasztalásom volt. A prágai tavaszt később, áprilisban kezdtem felfogni, de május elsejére már tüntetést, diáklázadást szerveztünk, rendszerellenes szórólapokat sokszorosítottunk. Nem gyújtogattunk, mégis letartóztattak bennünket. Kihallgatás, megfélemlítés, börtön. Halálos ítélettel, jobb esetben életfogy- tiglannal rémisztgettek. A tanáraim, Otakar Vávra és Karel Kachyňa kiálltak mellettem, nekik köszönhettem, hogy szabadon engedtek. Minden akkori tapasztalást hasznosítani tudtam. A kamera előtt például Ry- szard Bugajski filmjében, a Kihallgatásban, amelyben a legellenszenvesebb figurát, az extrém kommunistát, a besúgót játszottam, azt a szerepet, amelyet egyetlen színésznő sem akart eljátszani. Rendezőként pedig több munkámban is. Szigorú, keménykezű rendező, de van egy másik arca is. A játékos. ,A kollégiumi szobában gyakran bridzseztünk - meséli az egyik lengyel pályatárs. - Mindig ő volt a játék intellektuális motorja. Kártyalapokkal a kezünkben filozofáltunk, és kamera nélkül, szavakkal forgattunk.” „Néha hirtelen vagyok, tudom - mondja a rendezőnő. - Félnek is tőlem sokan.” „Jókedvében, iszogatás közben egyszer gyertyával a kezében járta a folyosókat - emlékezik egykori kollégiumi társa. - Ferenc Józsefről énekelt nagy átéléssel.” Őszintesége nem ismer határokat. „Volt, hogy a Carmina Bura- nára szerelmeskedtünk. Sokkolt, amikor Laco Adamik először levetkőzött előttem. Rettenetesen rosszul öltözködött. Bő, kinőtt, téglavörös nadrágból, széles vállú zakóból bújt ki, de az alakja tökéletes volt. Döbbenten néztem, mit takart a ruha.” Laco Adamikból lengyel állampolgár lett, ma is Varsóban él, felesége világpolgár. Legutóbbi filmjét, az HBO részére forgatott Olthatatlanult (Égő bokor) Prágában rendezte. Hatvannyolcról ilyen filmet nem forgatott cseh rendező sem. Ez volt a harmadik munkája, amellyel Agnieszka Hollandot Oscarra jelölték. A díjat most is más kapta. Nem volt csalódott egy kicsit sem. Józanul ítéli meg a dolgokat. „Elmúltam hatvan, más nem érdekel, csak a film. Orvos már nem lehetek, a politika ízléstelen. Inkább a filmjeimmel politizálok) Annak még mindig látom az értelmét. Van is hozzá kedvem, energiám bőven.” Egy nagy rendező szavai ezek, aki emberként sem átlagos. Idén a kortárs orosz képzőművészetet, valamint a pop artot bemutató tárlatok nyílnak a Lumúban Kirajzolódott a Ludwig Múzeum új irányvonala ELŐZETES Budapest. A kilenc tavalyi nagykiállítás és a hozzájuk rendelt nagy katalógusok megmutatták, milyen irányvonal mentén halad a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) - mondta Fabényi Júlia, a múzeum igazgatója. Beszámolója szerint a Lumú 2014-ben csaknem 69 ezer látogatót fogadott, 295 múzeumpedagógiai foglalkozást és mintegy 100 kísérőrendezvényt hirdetett meg. Az idei kiállítási programból Fabényi Júlia három nagy tárlatot emelt ki. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, egy a Művészetek Palotájával közösen rendezendő kiállításon találkozhat először a közönség az Oscar-díjas operatőr Zsigmond Vilmos fotóművészeiével. Az intermediális tárlat ráadásul az alkotó filmjeire is kitekint majd. Magyarországon utoljára 1990-ben volt átfogó kortárs orosz kiállítás, ezt a fonalat veszi fel a Lumú monumentális nyári tárlata, amelyben az orosz kortárs új akadémizmus képviselői reflektálnak sajátos módon a Magyarországon is jelentős nyomot hagyott szocialista realizmus örökségére - közölte az igazgató, hozzáfűzve: a Peter Ludwig által vásárolt, illetve a Lumú által gyűjteményezett orosz anyagból is terveznek egy kisebb válogatást bemutatni. Az igazgató emlékeztetett, mostanában a világ számos jelentős múzeumában nyílnak a pop artot bemutató nagykiállítások, a Lumú pedig a CAFe Budapest fesztivál keretében készül nagy pop art tárlattal. „Mi azt a pop artot ünnepeljük, amely a Ludwig-gyűjtemé- nyekben található. Tudni kell ugyanis, hogy Peter Ludwig volt az amerikai pop art legnagyobb európai gyűjtője a hatvanas évektől. 160-180 darabos pop art kollekciójából mi hozzávetőleg 50 munkát fogunk bemutatni, kitekintéssel a közép-európai pop artra is” - jegyezte meg. Mint elárulta, a pop artnak szentelt első magyarországi kiállításon olyan nemzetközi művészek, mint Roy Lichtenstein, Andy Warhol, Claes Oldenburg, Jasper Johns, Robert Rauschenberg vagy Mimmo Ro- tella munkái mellett többek között Keserű Ilona, Konkoly Gyula vagy Lakner László képei is láthatók lesznek ősszel. (MTI) Agnieszka Holland és Emilia Vášáryová (Peter Procházka felvétele
